Heves Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-28 / 150. szám
4 SETA 2012. JÚNIUS 28., CSÜTÖRTÖK Az alsómocsoládi lovagok séta A diákhadból igazi baráti társaság alakult ki a táborban Szó mi szó, a társaság nagyon-nagyon jól érezte magát a bikali Reneszánsz Élménybirtokon, ahol látnivaló és program is bőven akadt Hogyan látja a paksi erőművet egy ott dolgozó mérnökember fiatalos, határozott kiállású gépészmérnököt kérdezhettünk Árki István személyében, aki 2005-től a gépészműszaki osztály, reaktor karbantartói részlegén lát el feladatokat a Paksi Atomerőműben. A SÉ- TA-tábor alkalmával rendezett sajtótájékoztatón elárulta, hogy az erőmű egészen kiskora óta élete részét képezte édesapja révén, aki szintén ott dolgozik. Egy áltagos munkanapja rugalmas munkarendben, papírmunkával telik. Többek közt a karbantartási utasítások elkészítése, a hatósággal való kapcsolattartás tartoznak a munkakörébe. Meglátása szerint a műszaki tárgyak, a gépész, valamint villamos szakirányok szükségesek ahhoz, hogy valaki itt dolgozzon. Arra a kérdésre, hogy milyen véleménnyel vannak a külföldi szakemberek az atomerőműről, az ott zajló munkáról, elmondta, hogy ez nagyon is aktuális téma, hiszen tavasszal egy nemzetközi szervezet végzett vizsgálatot náluk, ami pozitív eredménnyel zárult, tehát a Paksi Atomerőmű megfelel a nyugat-eiyópai színvonalnak. A több mint kétezer-ötszáz embert foglalkoztató cégnek „az a jó, ha egészségesek az emberek” - fogalmazott találóan a mérnök, ezért is támogatják a sportot, illetve évi ötszázmillió forinttal a környező településeket, vállalatokat. ■ Révész Rebeka Szilágyi Erzsébet Gimnázium Árki István gépészmérnök Látogatás a Paksi Atomerőműben, izgalmak a bikali Reneszánsz Élménybirtokon, szerkesztőségi munka és szórakozás. Idén is igazán változatos programokkal telt a SÉTA-tábor. Élménybeszámoló egy középiskolai diák tollából. Sokak szerint nagy bátorságra (vagy inkább merészségre?), vall, hogy a szóbeli érettségim hetét a SÉTA-táborban kezdtem. „Hogy fogsz te így felkészülni? Mikor fogsz tanulni?”- kérdezték, s többen már keresztet vetettek a vizsgámra. Én azonban elhatároztam, hogy megyek, és nem is bántam meg. Elindultunk hát, mint ahogy először gondoltuk, Bonyhád- ra, csakhogy nem ott, hanem Alsómocsoládon kötöttünk ki, időközben ugyanis megváltozott a szálláshelyünk. De nem is baj, hiszen nem is kívánhattunk volna az erdei iskolánál jobbat. Szépek voltak a szobák, kellemes a légkör, s ez volt számomra az első tábor, ahol nem hogy ehető, de egyenesen finom volt az ebéd. Megérkezésünkkor csoportokra osztottak minket. Én a lila csoportba kerültem, ahol egyedül én voltam Heves megyei. Nagyon örültem ennek, mert szeretek új embereket megismerni, ráadásul köny- nyen megtaláltuk a közös hangot, tudtunk együtt dolgozni. Ugyanis nem csupán szórakozás, munka is volt a tábor. Első nap elvittek minket a Paksi Atomerőműbe, ahol egy sajtótájékoztatón vehettünk részt. Minden csapatnak az volt a feladata, hogy az ott dolgozó négy szakemberrel készítsen interjút, illetve egy riportot. A konferencia nagyon gördülékenyen folyt, hiszen nagyon készségesek voltak az interjúalanyaink. A nap további részében végigvezettek minket az erőművön, bementünk a paksi Atomenergetikai Múzeumba is, ami Európában egyedülállónak számít. A tárlat több kisebb-nagyobb tematikus részből áll, amely tartalmazza az atomerőmű történetét, valamint tárgyi emlékeit egészen az 1960-as évektől napjainkig. A kiállítóteremben még megtalálhatóak az atomerőmű történetéhez kapcsolódó alkotások, kitüntetések, emlékplakettek és ajándékok is. Este aztán jött az ismerkedés. Sokat beszélgettünk, csapatépítő játékokat játszottunk, és - bizton állíthatom - jó kis csapat lettünk. Nagyon jól alakult a tábor, baráti volt a légkör, de a csúcspont számomra a második nap volt. Reggel megírtuk az előző napi, atomerőműves anyagokból a cikkeket. Úgy éreztem magam, mint egy igazi szerkesztőségben. ló volt látni, hogyan dolgozott mindenki, hogy próbálja kihozni magából a legtöbbet. Beleolvasgattunk egymás cikkeibe, és úgy gondolom, nem véletlen, hogy pont ez a csapat vett részt a táborban. A délután számomra felért egy igazi álommal, ugyanis a bikali Reneszánsz Élménybirtokot fedezhettük fel. Úgy éreztük magunkat, mint a mesében: bátor lovagok, gyönyörű asz- szonyok, csodaszép középkori épületek vettek körül minket, azaz mindaz, ami a 21. századból hiányzik. Nagyon örültünk, hogy részesei lehettünk ennek a mesés világnak hivatalosan is, hiszen miután mindannyian sikeresen teljesítettük a Hét- próbás játékokat, két „hivatásos lovag” vitézzé avatott minket, így lettünk mi az Alsómocso- lád Lovagrend. Ilyen nagyszerű élményeknek köszönhetjük, hogy a több megyéből összeterelt diákhadból igazi baráti társaság lettünk. Tudtunk együtt dolgozni, nevetni, játszani. Az utolsó nap így a fájó búcsúról szólt. Telefonszámot, e-mail címeket cserélgettünk, és megígértük egymásnak, hogy találkozunk még a nyáron. A magam részéről számos élménnyel gazdagodtam, és leginkább rengeteg új baráttal. Valamint megerősödtem abban a tervemben, hogy újságíró szeretnék lenni. ■ Kolman Réka EKF Gyakorló Gimnázium A kitartásnak, a sok tanulásnak bizonyosan eredménye lesz A paksi Atomerőműben járva négy fiatal dolgozót faggattunk az ott betöltött szerepükről és persze, magáról az egész erőműről. A SÉTA-táborban részt vevő diákoknak tartott sajtótájékoztatón Németh Enikővel is beszélgettünk, aki négy és fél éve dolgozik a vegyészeti osztályon vegyészmérnökként. Arra a kérdésre, hogy miért éppen erre a szakmára esett a választása, a válasz egyszerű, ugyanis a szülei is itt dolgoznak gyermekkora óta. Mellesleg nyári gyakorlatát is az erőműben végezte, és az itt eltöltött idő nagyban meghatározta a jövőbeli terveit, mivel a munkát izgalmasnak találta, így mindent megtett azért, hogy egyszer itt dolgozhasson. Arról is kérdeztük, mennyire veszélyes a munkaköre.- Mint mindenhol, a szabályok betartása itt is fontos, sőt még fontosabb, de a megfelelő védőfelszereléssel és biztonsági eljárásokkal nem lehet probléma. Igen, radioaktív anyagokkal is dolgozunk, s az, hogy az életünk és mások élete is tét lehet, nagy felelősséget jelent - tette hozzá. Enikő párja is az erőműben dolgozik. A közös programok megszervezése kissé nehézkes, ám nagyon komoly gondot azért nem okoz. Az interjú végére megtudtuk, a tanulást komolyan kell venni, hiszen a befektetett munka megtérül. ■ Pap Andrea Csilla EKF Gyakorló Gimnázium Németh Enikő vegyészmérnök ■ Nem csupán szórakozás, de szerkesztőségi munka is volt a SÉTA-táborban. Aki megálmodta a híres bikali Reneszánsz Élménybirtokot interjú A tulajdonos szívesen tartózkodik a „telkén”, naponta másfél órát tölt a birtokon, semmi sem történik a tudta nélkül Az idei SÉTA-táborban a Heves megyei résztvevők közül nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy beszélgessek a bikali élménybirtok megálmodójával, megépítőjével és egyben tulajdonosával, Kollár Lászlóval. Már első pillantásra szimpatikus volt, így bátran kezdtem el faggatni.- Hogyan jött az élménybirtok ötlete? Már gyermekkorában is foglalkozott hasonló dolgokkal?- Igen, már gyermekkorom óta felelősséget éreztem a környezetem iránt. Az ismerőseim között folyamatosan ikonokat kerestem, és ha bármilyen problémám volt, tőlük kértem tanácsot. Honnan jött az ötlet? Megszólalt bennem valami hang, miszerint mindenkinek van valami gyakorlati dolga az életben. Ezen felbuzdulva 1992- ben egy árverésen megvettem ezt a birtokot. Építészmérnökként sok fantáziát láttam az itt lévő régi épületekben. Meg akartam menteni őket az utókor számára. Az ismerőseim bolondnak tartottak emiatt. Hároméves munkával elindítottam a kastélyszállót. Tizennyolc szobával kezdtünk. 1998- ban megépítettük a francia fürdőt, 2002-ben a vendégházakat, később a sport- és konferenciaközpontot. 2005-ben elkészült a marokkói fürdő. Az emberek Kollár László tulajdonos nagyon megszerették, mert itt igazi kikapcsolódásra és maximális kényelemre találnak. Akár több napot is eltölthetnek itt. Szerettem volna jó minőségű, egész napos családi programokat létrehozni, így született az élménybirtok ötlete.- Mennyire volt nehéz az élménybirtok népszerűsítése?- Nehéz volt. Ha az emberek eljöttek, pár órás programra számítottak, és igencsak meglepődtek, amikor megtudták, hogy ez egy egész napos családi program. Később persze megtanulták beosztani az idejüket, és visszatértek hozzánk, hogy egy egész napot itt töltsenek a gyerekeikkel.- Tervez további fejlesztéseket az élménybirtok területén?- Igen, a főteret szeretnénk rendezvényközponttá alakítani, és oda is egy lovardát építeni. Ezen kívül mindig apróbb újítások vannak, folyamatosan csiszolgatjuk a parkot. ■ „Építészmérnökként nagyon-nagyon sok fantáziát láttam az itt lévő régi épületekben, és nem is kellett csalódnom...”- Mit szokott csinálni a szabadidejében?- Egy nagyon drága hobbim van, gyalogolok. Ez az, ami teljesen kikapcsol. Hosszú kilométereket gyalogolni a semmi közepén, ahol még egy léggyel sem találkozók. Ilyenkor lehet igazán észrevenni, mi történik a természetben.- Ma több embertől hallottam azt a kérdést: vajon van-e lehetőség nyári munkára?- Igen, mindenkit nagyon szívesen látunk, keressetek ránk az interneten, írjatok e-mailt és jöhettek. Itt mindenki a szívéhez legközelebb álló munkát végezheti, foglalkozhat a lovakkal, színész- kedhet, kerámiázhat, és még sorolhatnám... Gyertek el ide a családotokkal, megéri! ■ Kalas Martina Szilágyi Erzsébet Gimnázium
