Heves Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-28 / 150. szám

4 SETA 2012. JÚNIUS 28., CSÜTÖRTÖK Az alsómocsoládi lovagok séta A diákhadból igazi baráti társaság alakult ki a táborban Szó mi szó, a társaság nagyon-nagyon jól érezte magát a bikali Reneszánsz Élménybirtokon, ahol látnivaló és program is bőven akadt Hogyan látja a paksi erőművet egy ott dolgozó mérnökember fiatalos, határozott kiállású gépészmérnököt kérdezhet­tünk Árki István személyében, aki 2005-től a gépészműszaki osztály, reaktor karbantartói részlegén lát el feladatokat a Paksi Atomerőműben. A SÉ- TA-tábor alkalmával rendezett sajtótájékoztatón elárulta, hogy az erőmű egészen kiskora óta élete részét képezte édesapja révén, aki szintén ott dolgo­zik. Egy áltagos munkanapja rugalmas munkarendben, papírmunkával telik. Többek közt a karbantartási utasítá­sok elkészítése, a hatósággal való kapcsolattartás tartoznak a munkakörébe. Meglátása szerint a műszaki tárgyak, a gépész, valamint villamos szakirányok szükségesek ah­hoz, hogy valaki itt dolgozzon. Arra a kérdésre, hogy milyen véleménnyel vannak a külföldi szakemberek az atomerőmű­ről, az ott zajló munkáról, elmondta, hogy ez nagyon is aktuális téma, hiszen tavasszal egy nemzetközi szervezet vég­zett vizsgálatot náluk, ami po­zitív eredménnyel zárult, tehát a Paksi Atomerőmű megfelel a nyugat-eiyópai színvonalnak. A több mint kétezer-ötszáz embert foglalkoztató cégnek „az a jó, ha egészségesek az emberek” - fogalmazott ta­lálóan a mérnök, ezért is tá­mogatják a sportot, illetve évi ötszázmillió forinttal a környe­ző településeket, vállalatokat. ■ Révész Rebeka Szilágyi Erzsébet Gimnázium Árki István gépészmérnök Látogatás a Paksi Atom­erőműben, izgalmak a bikali Reneszánsz Élménybirtokon, szerkesztőségi munka és szórakozás. Idén is iga­zán változatos progra­mokkal telt a SÉTA-tábor. Élménybeszámoló egy kö­zépiskolai diák tollából. Sokak szerint nagy bátor­ságra (vagy inkább merészség­re?), vall, hogy a szóbeli érett­ségim hetét a SÉTA-táborban kezdtem. „Hogy fogsz te így felkészülni? Mikor fogsz tanul­ni?”- kérdezték, s többen már keresztet vetettek a vizsgám­ra. Én azonban elhatároztam, hogy megyek, és nem is bán­tam meg. Elindultunk hát, mint ahogy először gondoltuk, Bonyhád- ra, csakhogy nem ott, hanem Alsómocsoládon kötöttünk ki, időközben ugyanis megválto­zott a szálláshelyünk. De nem is baj, hiszen nem is kívánhat­tunk volna az erdei iskolánál jobbat. Szépek voltak a szobák, kellemes a légkör, s ez volt szá­momra az első tábor, ahol nem hogy ehető, de egyenesen fi­nom volt az ebéd. Megérkezésünkkor csopor­tokra osztottak minket. Én a lila csoportba kerültem, ahol egyedül én voltam Heves me­gyei. Nagyon örültem ennek, mert szeretek új embereket megismerni, ráadásul köny- nyen megtaláltuk a közös han­got, tudtunk együtt dolgozni. Ugyanis nem csupán szórako­zás, munka is volt a tábor. Első nap el­vittek minket a Paksi Atomerő­műbe, ahol egy sajtótájékoztatón vehettünk részt. Minden csapatnak az volt a feladata, hogy az ott dolgozó négy szakemberrel ké­szítsen interjút, illetve egy ri­portot. A konferencia nagyon gördülékenyen folyt, hiszen nagyon készségesek voltak az interjúalanyaink. A nap to­vábbi részében végigvezettek minket az erőművön, bemen­tünk a paksi Atomenergetikai Múzeumba is, ami Európában egyedülállónak számít. A tárlat több kisebb-nagyobb tematikus részből áll, amely tartalmazza az atomerőmű történetét, vala­mint tárgyi emlékeit egészen az 1960-as évektől napjainkig. A kiállítóteremben még megta­lálhatóak az atomerőmű törté­netéhez kapcsolódó alkotások, kitüntetések, emlékplakettek és ajándékok is. Este aztán jött az ismerkedés. Sokat beszélget­tünk, csapatépítő játékokat ját­szottunk, és - bizton állíthatom - jó kis csapat lettünk. Nagyon jól ala­kult a tábor, bará­ti volt a légkör, de a csúcspont szá­momra a második nap volt. Reggel megírtuk az előző napi, atomerőműves anyagok­ból a cikkeket. Úgy éreztem magam, mint egy igazi szer­kesztőségben. ló volt látni, ho­gyan dolgozott mindenki, hogy próbálja kihozni magából a leg­többet. Beleolvasgattunk egy­más cikkeibe, és úgy gondo­lom, nem véletlen, hogy pont ez a csapat vett részt a táborban. A délután számomra felért egy igazi álommal, ugyanis a bika­li Reneszánsz Élménybirtokot fedezhettük fel. Úgy éreztük magunkat, mint a mesében: bátor lovagok, gyönyörű asz- szonyok, csodaszép középkori épületek vettek körül minket, azaz mindaz, ami a 21. század­ból hiányzik. Nagyon örültünk, hogy részesei lehettünk ennek a mesés világnak hivatalosan is, hiszen miután mindannyian sikeresen teljesítettük a Hét- próbás játékokat, két „hivatásos lovag” vitézzé avatott minket, így lettünk mi az Alsómocso- lád Lovagrend. Ilyen nagyszerű élmények­nek köszönhetjük, hogy a több megyéből összeterelt diákhad­ból igazi baráti társaság let­tünk. Tudtunk együtt dolgoz­ni, nevetni, játszani. Az utolsó nap így a fájó búcsúról szólt. Telefonszámot, e-mail címeket cserélgettünk, és megígértük egymásnak, hogy találkozunk még a nyáron. A magam részé­ről számos élménnyel gazda­godtam, és leginkább rengeteg új baráttal. Valamint megerő­södtem abban a tervemben, hogy újságíró szeretnék lenni. ■ Kolman Réka EKF Gyakorló Gimnázium A kitartásnak, a sok tanulásnak bizonyosan eredménye lesz A paksi Atomerőműben járva négy fiatal dolgozót faggattunk az ott betöltött szerepükről és persze, magáról az egész erő­műről. A SÉTA-táborban részt vevő diákoknak tartott sajtótá­jékoztatón Németh Enikővel is beszélgettünk, aki négy és fél éve dolgozik a vegyészeti osz­tályon vegyészmérnökként. Arra a kérdésre, hogy miért éppen erre a szakmára esett a választása, a válasz egy­szerű, ugyanis a szülei is itt dolgoznak gyermekkora óta. Mellesleg nyári gyakorlatát is az erőműben végezte, és az itt eltöltött idő nagyban meghatá­rozta a jövőbeli terveit, mivel a munkát izgalmasnak találta, így mindent megtett azért, hogy egyszer itt dolgozhasson. Arról is kérdeztük, mennyi­re veszélyes a munkaköre.- Mint mindenhol, a szabá­lyok betartása itt is fontos, sőt még fontosabb, de a megfelelő védőfelszereléssel és bizton­sági eljárásokkal nem lehet probléma. Igen, radioaktív anyagokkal is dolgozunk, s az, hogy az életünk és mások élete is tét lehet, nagy felelősséget jelent - tette hozzá. Enikő párja is az erőműben dolgozik. A közös programok megszervezése kissé nehéz­kes, ám nagyon komoly gondot azért nem okoz. Az interjú végére megtud­tuk, a tanulást komolyan kell venni, hiszen a befektetett munka megtérül. ■ Pap Andrea Csilla EKF Gyakorló Gimnázium Németh Enikő vegyészmérnök ■ Nem csupán szórakozás, de szerkesztőségi munka is volt a SÉTA-táborban. Aki megálmodta a híres bikali Reneszánsz Élménybirtokot interjú A tulajdonos szívesen tartózkodik a „telkén”, naponta másfél órát tölt a birtokon, semmi sem történik a tudta nélkül Az idei SÉTA-táborban a He­ves megyei résztvevők közül nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy beszélgessek a bi­kali élménybirtok megálmodó­jával, megépítőjével és egyben tulajdonosával, Kollár László­val. Már első pillantásra szim­patikus volt, így bátran kezd­tem el faggatni.- Hogyan jött az élménybir­tok ötlete? Már gyermekkorá­ban is foglalkozott hasonló dol­gokkal?- Igen, már gyermekkorom óta felelősséget éreztem a kör­nyezetem iránt. Az ismerőseim között folyamatosan ikonokat kerestem, és ha bármilyen problémám volt, tőlük kértem tanácsot. Honnan jött az ötlet? Megszólalt bennem valami hang, miszerint mindenkinek van valami gyakorlati dolga az életben. Ezen felbuzdulva 1992- ben egy árverésen megvettem ezt a birtokot. Építészmérnök­ként sok fantáziát láttam az itt lévő régi épületekben. Meg akartam menteni őket az utó­kor számára. Az ismerőseim bolondnak tartottak emiatt. Hároméves munkával elindí­tottam a kastélyszállót. Tizen­nyolc szobával kezdtünk. 1998- ban megépítettük a francia für­dőt, 2002-ben a vendégházakat, később a sport- és konferencia­központot. 2005-ben elkészült a marokkói fürdő. Az emberek Kollár László tulajdonos nagyon megszerették, mert itt igazi kikapcsolódásra és ma­ximális kényelemre találnak. Akár több napot is eltölthetnek itt. Szerettem volna jó minősé­gű, egész napos családi progra­mokat létrehozni, így született az élménybirtok ötlete.- Mennyire volt nehéz az él­ménybirtok népszerűsítése?- Nehéz volt. Ha az emberek eljöttek, pár órás programra számítottak, és igencsak meg­lepődtek, amikor megtudták, hogy ez egy egész napos csa­ládi program. Később persze megtanulták beosztani az ide­jüket, és visszatértek hozzánk, hogy egy egész napot itt töltse­nek a gyerekeikkel.- Tervez további fejlesztése­ket az élménybirtok területén?- Igen, a főteret szeretnénk rendezvényközponttá alakíta­ni, és oda is egy lovardát építe­ni. Ezen kívül mindig apróbb újítások vannak, folyamatosan csiszolgatjuk a parkot. ■ „Építészmérnökként nagyon-nagyon sok fantáziát láttam az itt lévő régi épületekben, és nem is kellett csalódnom...”- Mit szokott csinálni a sza­badidejében?- Egy nagyon drága hob­bim van, gyalogolok. Ez az, ami teljesen kikapcsol. Hosszú kilométereket gyalogolni a semmi közepén, ahol még egy léggyel sem találkozók. Ilyen­kor lehet igazán észrevenni, mi történik a természetben.- Ma több embertől hallot­tam azt a kérdést: vajon van-e lehetőség nyári munkára?- Igen, mindenkit nagyon szívesen látunk, keressetek ránk az interneten, írjatok e-mailt és jöhettek. Itt min­denki a szívéhez legközelebb álló munkát végezheti, fog­lalkozhat a lovakkal, színész- kedhet, kerámiázhat, és még sorolhatnám... Gyertek el ide a családotokkal, megéri! ■ Kalas Martina Szilágyi Erzsébet Gimnázium

Next

/
Thumbnails
Contents