Heves Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-24 / 301. szám

2011. DECEMBER 24., SZOMBAT 4 KARÁCSONY 2011 A jószágok nem tudják, mi fáj díszpolgár Boldogon büszkék rá, hogy dr. Molnár Lajos közülük való Szaloncukor: nálunk sosem hiányozhat a karácsonyfákról A díszpolgári cím több mint kitüntető titulus. Megszolgálásához egy élet munkájára van szük­ség, vagy még annál is többre. Ha pedig egy há­zaspár mindkét tagja ér­demessé válik rá - ráadá­sul más-más településen annál nagyobb megbe­csülés aligha érheti az embert. Mert az egyiké­hez szükség van a másik félre is, és vica versa. Ahogy ez dr. Molnár Lajoséknál történt, Hat­vanban. Tari Ottó Molnár Lajos bácsi Boldog köz­ség díszpolgára lett. Mondhat­tuk volna hivatalos szűkszavú­sággal azt Is, hogy dr. Molnár La­jos állatorvos átvette a díszpolgá­ri címet - vélhetően akkor is mindenki tudná a környéken, ki­ről van szó, mégsem így fogal­mazunk. Ő ugyanis mindenki Lajos bácsija, s ennél őszintébb megbecsülés aligha létezhet a földkerekségen. Lajos bácsi ezzel családon be­lül is helyreállította az egyen­súlyt. Felesége, Erzsiké néni ugyanis pár éve már hatvani díszpolgárként éli a nyugdíjas pedagógusok dolgos életét. An­nak idején az ő elismerését sem kérdőjelezte meg senki, ami­ként most Boldogon Lajos bácsi­ét sem. Püspökiné Nagy Erzsé­bet, a népművészetéről és ha­gyományairól híres-nevezetes község polgármestere köszöntő­jében lényegretörően fejezte ki az egész közösség gondolatait: ahol a gyermekkorát töltötte, ahol iskolába járt, ahol a pályá­ját kezdte, oda most is vissza­húz a szíve. Tapasztalatait a mai napig megosztja földijeivel, se­gít, tanácsot ad, szervez. Haza­jár. Elkötelezett lokálpatrióta; büszkék lehetünk rá, hogy kö­zülünk származik - mondta a település első embere, és aki is­meri a boldogiakat, az ottani mentalitást, az tudja: bizony, e szavak súlyosan görögnek, nem pedig permetként hullanak alá, akár a szappanbuborék: Lajos bácsi vérzivataros idő­ben tapasztalhatta meg a „boldogiságot”, s azóta is csodá­Dr. Molnár Lajos személyesen vette át az elismerő plakettet. Számos kitüntetést kaptam már, de díszpolgár még sosem voltam - mondta tréfálkozva. W0» lattal beszél erről a népről. Félel­metes alapossággal idézi fel az akkori időket, emlékei között nincsenek feledésfoszlányok.- Nagyon szorgalmas, dolgos, becsületes emberek - feleli fel sem tett kérdésemre. - Amikor 1944-ben a kántor kihirdette, hogy jönnek az oroszok, mene­küljön mindenki Túra felé, az egész falu a helyén maradt. Ra­gaszkodtak az otthonukhoz ak­kor is, amikor olyan nehéz so­ruk volt, hogy be kellett fogniuk magukat az eke elé. Csodálom őket, minden újra nyitott, mű­velt emberek. Nem pusztán egy falu ez, hanem jóval több annál. Abban az időben Lajos bácsi még kiskamasz volt, s épp a hat­vani Gróf Klebelsberg Kunó Gimnázium - ma Bajza - padja­it koptatta. Ekkoriban történt az is, hogy első kézből tapasztalhat­ta meg a gyógyítás mikéntjét.- Klárik László atya, aki ötven- hét évig szolgált Boldogon, s en­gem is tanított, az oroszok bejö­vetelekor megbetegedett, kiújult a régebbi betegsége. Egy tiszt a konyhaasztalra fektette, s ahogy a szükség diktálta, érzéstelení­tés nélkül megoperálta. Én ak­kor nem a kommunistát, nem az orvost, hanem az embert láttam benne: évekkel meghosszabbí­totta a plébános úr életét. Molnár Lajos mégsem ennek hatására választotta hivatását, hiszen azt már korábban eldön­tötte, hogy ő is így szolgálja majd embertársait. Igen, embertársa­it, mivel csak a jelentkezési lap beadása előtt határozta el, hogy másfelé veszi az irányt.- Ötven év elteltével sem bán­tam meg az akkori választást - meséli. - Később sokszor meg­kérdezték a parasztemberek: ugye, a jószágokhoz többet kell tudni, mint mihozzánk? Mindig azt mondtam, csak annyival, hogy az előbbiek nem tudják el­mondani panaszaikat. A célt ille­tően azonban nincs különbség, orvos-orvos. Sajnos nem kerülhető meg La­jos bácsi egészségi állapotát fir­A saját címe jobban meglepte- nagyon megürül­tem a férjem kitün­tetésének -jelenti ki DR. MOLNÁR ' LAJOSNÉ. ERZSIKÉ (képünkön), ám amikor megemlí­tem, hogy igen rit­ka két díszpolgár egyetlen család­ban, azt mondja, erre még nem is gondoltak. Őszintén szólva akkor jobban meglepődött, amikor a hatva­ni képviselő-testület őt illette ezzel a címmel. - Nemrég tudtam meg, hogy a koráb­bi polgármester asszony, Farkas Kálmánná javasolt a kitüntetésre - idézi fel. - A leg­főbb indok az volt, hogy nálam többet senki nem tett Hat­vanban a hagyományok őrzé­séért. Mondtam is magam­nak: Erzsébet, erre aztán alig­ha számítottál! tató kérdés sem, hiszen minden­ki hallotta, hogy nemrég gyógy­kezelésre szorult, s az egész kör­nyék aggódott érte.- Köszönöm mindenkinek - mondja, de érződik, hogy nem szívesen beszél erről az időszak­ról. - Már jobban vagyok. Jobban is kell, hogy legyen, hiszen a karácsony számukra is a legfontosabb ünnepek egyi­ke. Együtt lesznek majd, az egész család - szó szerint együtt leszünk!, nyomatékosít- ja -, s ez a hangulat semmivel sem pótolható.- Soha nem volt ellenségem vagy haragosom, s remélem, ez­után sem lesz. Békében ünnepe­lünk, erre volna szüksége az egész világnak. Lajos bácsi egyébként jövő jú­niusban tölti be nyolcvanadik életévét: 1932. június 13-án, Szent Antal napján született, no­ha személyi irataiban a 14-ei dá­tum szerepel.- Születésem után nagy­anyám átíratta a hivatalban - mondja. - Egyszerűen közölte a tisztviselővel, hogy az ő unoká­ja bizony nem születhet 13-án. A szaloncukor hagyományosan magyar termék. Eredetijét, a fondantcukrot még a XIV. szá­zadban találták ki a franciák. Magyarországra a németek köz­vetítésével kerül a XIX. század elején. Az édesség neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891- ben, egy hazai szakácskönyv már tizenhétféle szaloncukorról tesz említést. Érdekesség, hogy Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte. Nagyüzemi szinten hoz­zánk Stühmer Frigyesnek kö­szönhetően jutott el. Stühmer 1868-ban alapította csokoládé­gyárát Budapesten, gyárában eleinte a szaloncukrot és a díszí­tésre szánt papírt is kézi munká­val állították elő. A gépesítés az­tán minden munkafolyamatot megváltoztatott, a csomagolópa­pír rojtozásához használatos ol­lót felváltotta a ricselő gép. Vásárlási szokásaink azt mu­tatják, hogy a kimért szaloncuk­rok helyett ma már egyre inkább az előrecsomagolt, drágább, jobb minőségűeket keressük, s a ma­gyarok több mint fele vásárol a termékből. Egy felmérés szerint évente hatmilliárd forintot köl­tünk szaloncukorra, ez öt-hat­ezer tonnát jelent. Miután sza­loncukrot csak mi magyarok te­szünk a karácsonyfára, az egy­kori salonzuckerl-ből lett finom­ság hungarikumnak számít. A szaloncukrot természete­sen nem csak boltban, otthon is előállíthatjuk. Megszámlálha­tatlan recept létezik, de ma már szaloncukorra specializálódott futárszolgálat is létezik. Egy, az elmúlt hetekben zajló internetes szavazáson kíváncsi­ak voltak a legnépszerűbb sza­loncukrokra. íme az első öt he­lyezett: 1. Zselés 2. Marcipános 3. Karamellás 4. Konyakmegy- gyes 5. Kókuszos. ■ Sz. V. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ELETEBOL Gárdonyi Géza •qony'A «BGBDi Magyar Teátrumi díj Mészáros Sándornak A Magyar Teátrumi Társaság kezdeményezte a háttérdolgo­zók díjazását, akiknek munká­ja nélkül nem jönne létre esté­ről estére előadás. A díj egy bearanyozott csap­ágy, mely az egymást kiegészí­tő, segítő munkát hivatott szimbolizálni egy színpadi produkció életében. Idén az egri Mészáros Sán­dor az egyik kitüntetett. A Gár­donyi Géza Színház örökös tag­ja december 22-én, csütörtö­kön vette át az ország legjobb színpadmesterének járó elis­merést a Békés Megyei Jókai Színházban. .Elismert munka. Mészáros Sándor az ország legjobb szín­padmesterének járó kitüntetést kapta.- Igazán meglepetés volt ez a díj - mondja Mészáros Sándor, aki véletlenül került a színház­hoz 1972-ben, amikor az egri te­átrum még MisRolchoz tarto­zott. - Aztán 1985-ben megala­kult az önálló társulat, jelent­keztem. Díszítőként, színpad­mesterként, majd megbízott műszaki vezetőként dolgoztam. Jó megfigyelőképességem volt, gyorsan tanultam, s remek szakemberek vettek körül, akik­től ellestem a szakma csínját- bínját, majd elvégeztem az isko­lát. Ma már elmondhatom, hogy szinte minden zegét:zugát isme­rem a színháznak. ■ Vígjáték gyertyafénnyel, keringővei és pezsgővel A Gárdonyi Géza Színház a két ünnep között is népszerű pro­dukciókkal várja nézőit. Decem­ber 27-én és 28-án este 7 órától a Gyertyafény keringő című ze­nés vígjátékot, míg december 29-én és 30-án este hét órától A fejedelem című történelmi mu­sicalt játssza a teátrum. Mind­két előadást Moravetz Levente rendezte. Idén azonban még az év utolsó napjára kínál progra­mot a Gárdonyi: szilveszter éj­szakáján is kinyitja kapuit az in­tézmény. A jókedv garantált, hi­szen hogyan is búcsúzhatnánk ettől az esztendőtől, ha nem ze­nével és tánccal? Este hat órától a Gyertyafény keringővei zárja az óévet a teátrum, méghozzá meglepetéssel: az előadás szü­netében ugyanis pezsgővel vár­ják a publikumot. A produkciókra jegyek vált­hatók a Széchenyi utcában ta­lálható szervezőirodában sze­mélyesen, vagy a (36)518-347- es, illetve a (36)518-348-as tele­fonszámon, de jegyigényüket je­lezhetik az interneten is a szervezes@gardonyiszinhaz.hu e-mail címen. ■ i x

Next

/
Thumbnails
Contents