Heves Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-24 / 301. szám
2011. DECEMBER 24., SZOMBAT 4 KARÁCSONY 2011 A jószágok nem tudják, mi fáj díszpolgár Boldogon büszkék rá, hogy dr. Molnár Lajos közülük való Szaloncukor: nálunk sosem hiányozhat a karácsonyfákról A díszpolgári cím több mint kitüntető titulus. Megszolgálásához egy élet munkájára van szükség, vagy még annál is többre. Ha pedig egy házaspár mindkét tagja érdemessé válik rá - ráadásul más-más településen annál nagyobb megbecsülés aligha érheti az embert. Mert az egyikéhez szükség van a másik félre is, és vica versa. Ahogy ez dr. Molnár Lajoséknál történt, Hatvanban. Tari Ottó Molnár Lajos bácsi Boldog község díszpolgára lett. Mondhattuk volna hivatalos szűkszavúsággal azt Is, hogy dr. Molnár Lajos állatorvos átvette a díszpolgári címet - vélhetően akkor is mindenki tudná a környéken, kiről van szó, mégsem így fogalmazunk. Ő ugyanis mindenki Lajos bácsija, s ennél őszintébb megbecsülés aligha létezhet a földkerekségen. Lajos bácsi ezzel családon belül is helyreállította az egyensúlyt. Felesége, Erzsiké néni ugyanis pár éve már hatvani díszpolgárként éli a nyugdíjas pedagógusok dolgos életét. Annak idején az ő elismerését sem kérdőjelezte meg senki, amiként most Boldogon Lajos bácsiét sem. Püspökiné Nagy Erzsébet, a népművészetéről és hagyományairól híres-nevezetes község polgármestere köszöntőjében lényegretörően fejezte ki az egész közösség gondolatait: ahol a gyermekkorát töltötte, ahol iskolába járt, ahol a pályáját kezdte, oda most is visszahúz a szíve. Tapasztalatait a mai napig megosztja földijeivel, segít, tanácsot ad, szervez. Hazajár. Elkötelezett lokálpatrióta; büszkék lehetünk rá, hogy közülünk származik - mondta a település első embere, és aki ismeri a boldogiakat, az ottani mentalitást, az tudja: bizony, e szavak súlyosan görögnek, nem pedig permetként hullanak alá, akár a szappanbuborék: Lajos bácsi vérzivataros időben tapasztalhatta meg a „boldogiságot”, s azóta is csodáDr. Molnár Lajos személyesen vette át az elismerő plakettet. Számos kitüntetést kaptam már, de díszpolgár még sosem voltam - mondta tréfálkozva. W0» lattal beszél erről a népről. Félelmetes alapossággal idézi fel az akkori időket, emlékei között nincsenek feledésfoszlányok.- Nagyon szorgalmas, dolgos, becsületes emberek - feleli fel sem tett kérdésemre. - Amikor 1944-ben a kántor kihirdette, hogy jönnek az oroszok, meneküljön mindenki Túra felé, az egész falu a helyén maradt. Ragaszkodtak az otthonukhoz akkor is, amikor olyan nehéz soruk volt, hogy be kellett fogniuk magukat az eke elé. Csodálom őket, minden újra nyitott, művelt emberek. Nem pusztán egy falu ez, hanem jóval több annál. Abban az időben Lajos bácsi még kiskamasz volt, s épp a hatvani Gróf Klebelsberg Kunó Gimnázium - ma Bajza - padjait koptatta. Ekkoriban történt az is, hogy első kézből tapasztalhatta meg a gyógyítás mikéntjét.- Klárik László atya, aki ötven- hét évig szolgált Boldogon, s engem is tanított, az oroszok bejövetelekor megbetegedett, kiújult a régebbi betegsége. Egy tiszt a konyhaasztalra fektette, s ahogy a szükség diktálta, érzéstelenítés nélkül megoperálta. Én akkor nem a kommunistát, nem az orvost, hanem az embert láttam benne: évekkel meghosszabbította a plébános úr életét. Molnár Lajos mégsem ennek hatására választotta hivatását, hiszen azt már korábban eldöntötte, hogy ő is így szolgálja majd embertársait. Igen, embertársait, mivel csak a jelentkezési lap beadása előtt határozta el, hogy másfelé veszi az irányt.- Ötven év elteltével sem bántam meg az akkori választást - meséli. - Később sokszor megkérdezték a parasztemberek: ugye, a jószágokhoz többet kell tudni, mint mihozzánk? Mindig azt mondtam, csak annyival, hogy az előbbiek nem tudják elmondani panaszaikat. A célt illetően azonban nincs különbség, orvos-orvos. Sajnos nem kerülhető meg Lajos bácsi egészségi állapotát firA saját címe jobban meglepte- nagyon megürültem a férjem kitüntetésének -jelenti ki DR. MOLNÁR ' LAJOSNÉ. ERZSIKÉ (képünkön), ám amikor megemlítem, hogy igen ritka két díszpolgár egyetlen családban, azt mondja, erre még nem is gondoltak. Őszintén szólva akkor jobban meglepődött, amikor a hatvani képviselő-testület őt illette ezzel a címmel. - Nemrég tudtam meg, hogy a korábbi polgármester asszony, Farkas Kálmánná javasolt a kitüntetésre - idézi fel. - A legfőbb indok az volt, hogy nálam többet senki nem tett Hatvanban a hagyományok őrzéséért. Mondtam is magamnak: Erzsébet, erre aztán aligha számítottál! tató kérdés sem, hiszen mindenki hallotta, hogy nemrég gyógykezelésre szorult, s az egész környék aggódott érte.- Köszönöm mindenkinek - mondja, de érződik, hogy nem szívesen beszél erről az időszakról. - Már jobban vagyok. Jobban is kell, hogy legyen, hiszen a karácsony számukra is a legfontosabb ünnepek egyike. Együtt lesznek majd, az egész család - szó szerint együtt leszünk!, nyomatékosít- ja -, s ez a hangulat semmivel sem pótolható.- Soha nem volt ellenségem vagy haragosom, s remélem, ezután sem lesz. Békében ünnepelünk, erre volna szüksége az egész világnak. Lajos bácsi egyébként jövő júniusban tölti be nyolcvanadik életévét: 1932. június 13-án, Szent Antal napján született, noha személyi irataiban a 14-ei dátum szerepel.- Születésem után nagyanyám átíratta a hivatalban - mondja. - Egyszerűen közölte a tisztviselővel, hogy az ő unokája bizony nem születhet 13-án. A szaloncukor hagyományosan magyar termék. Eredetijét, a fondantcukrot még a XIV. században találták ki a franciák. Magyarországra a németek közvetítésével kerül a XIX. század elején. Az édesség neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891- ben, egy hazai szakácskönyv már tizenhétféle szaloncukorról tesz említést. Érdekesség, hogy Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte. Nagyüzemi szinten hozzánk Stühmer Frigyesnek köszönhetően jutott el. Stühmer 1868-ban alapította csokoládégyárát Budapesten, gyárában eleinte a szaloncukrot és a díszítésre szánt papírt is kézi munkával állították elő. A gépesítés aztán minden munkafolyamatot megváltoztatott, a csomagolópapír rojtozásához használatos ollót felváltotta a ricselő gép. Vásárlási szokásaink azt mutatják, hogy a kimért szaloncukrok helyett ma már egyre inkább az előrecsomagolt, drágább, jobb minőségűeket keressük, s a magyarok több mint fele vásárol a termékből. Egy felmérés szerint évente hatmilliárd forintot költünk szaloncukorra, ez öt-hatezer tonnát jelent. Miután szaloncukrot csak mi magyarok teszünk a karácsonyfára, az egykori salonzuckerl-ből lett finomság hungarikumnak számít. A szaloncukrot természetesen nem csak boltban, otthon is előállíthatjuk. Megszámlálhatatlan recept létezik, de ma már szaloncukorra specializálódott futárszolgálat is létezik. Egy, az elmúlt hetekben zajló internetes szavazáson kíváncsiak voltak a legnépszerűbb szaloncukrokra. íme az első öt helyezett: 1. Zselés 2. Marcipános 3. Karamellás 4. Konyakmegy- gyes 5. Kókuszos. ■ Sz. V. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ELETEBOL Gárdonyi Géza •qony'A «BGBDi Magyar Teátrumi díj Mészáros Sándornak A Magyar Teátrumi Társaság kezdeményezte a háttérdolgozók díjazását, akiknek munkája nélkül nem jönne létre estéről estére előadás. A díj egy bearanyozott csapágy, mely az egymást kiegészítő, segítő munkát hivatott szimbolizálni egy színpadi produkció életében. Idén az egri Mészáros Sándor az egyik kitüntetett. A Gárdonyi Géza Színház örökös tagja december 22-én, csütörtökön vette át az ország legjobb színpadmesterének járó elismerést a Békés Megyei Jókai Színházban. .Elismert munka. Mészáros Sándor az ország legjobb színpadmesterének járó kitüntetést kapta.- Igazán meglepetés volt ez a díj - mondja Mészáros Sándor, aki véletlenül került a színházhoz 1972-ben, amikor az egri teátrum még MisRolchoz tartozott. - Aztán 1985-ben megalakult az önálló társulat, jelentkeztem. Díszítőként, színpadmesterként, majd megbízott műszaki vezetőként dolgoztam. Jó megfigyelőképességem volt, gyorsan tanultam, s remek szakemberek vettek körül, akiktől ellestem a szakma csínját- bínját, majd elvégeztem az iskolát. Ma már elmondhatom, hogy szinte minden zegét:zugát ismerem a színháznak. ■ Vígjáték gyertyafénnyel, keringővei és pezsgővel A Gárdonyi Géza Színház a két ünnep között is népszerű produkciókkal várja nézőit. December 27-én és 28-án este 7 órától a Gyertyafény keringő című zenés vígjátékot, míg december 29-én és 30-án este hét órától A fejedelem című történelmi musicalt játssza a teátrum. Mindkét előadást Moravetz Levente rendezte. Idén azonban még az év utolsó napjára kínál programot a Gárdonyi: szilveszter éjszakáján is kinyitja kapuit az intézmény. A jókedv garantált, hiszen hogyan is búcsúzhatnánk ettől az esztendőtől, ha nem zenével és tánccal? Este hat órától a Gyertyafény keringővei zárja az óévet a teátrum, méghozzá meglepetéssel: az előadás szünetében ugyanis pezsgővel várják a publikumot. A produkciókra jegyek válthatók a Széchenyi utcában található szervezőirodában személyesen, vagy a (36)518-347- es, illetve a (36)518-348-as telefonszámon, de jegyigényüket jelezhetik az interneten is a szervezes@gardonyiszinhaz.hu e-mail címen. ■ i x
