Heves Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)(
2011-03-14 / 61. szám
2011. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP 1848 1849 5 Kinek az ezredében szolgáltak Rózsa Sándor haramiái? - Kossuth Lajos nem a saját imáját mondta el Kápolnán - Kiket rejtenek a hatvani sírhalmok? ISMERETLEN VÉRTANÚK ÉS BETYÁROK Than Mór kápolnai csatát megörökítő festménye. Az ütközetet követően Kossuth Lajos félezer elesett honvéd sírja felett mondott imát. A honvédelmi bizottmány elnöke más szavait használta. Kossuth Lajos a vesztes kápolnai csatát követően imát mondott a félezer elesett honvéd sírja felett. Ezt már az általános iskolában megtanítják a gyerekekkel, azt azonban a históriát alaposan ismerők derítették ki, hogy a forradalom és szabadságharc vezéralakja nem saját szavaival fohászkodott a Mindenhatóhoz. Ahogy azzal is kevesen vannak tisztában - még Hatvanban is -, hogy nem csupán a nemrég feltárt honvédsírokból előkerült huszárok a kizárólagos halottai a városbeli hadicselekményeknek. Sokak számára pedig bizonyára az is rejtély, mi köze Lenkey Jánosnak Rózsa Sándorhoz. LenkeyJános és a betyárok Az egri születésű Lenkey Jánost 1848 októberében ezredessé léptették elő, s kinevezték az alakuló 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. Ide osztották be Rózsa Sándornak a hazáért harcolni kész betyárjait is, mintegy százötven főt. A Magyarországon sokáig meglévő betyárkultuszt táplálta a betyárvezér zabolátlan szabadság- és igazságvágya. A korabeli közvélekedésben elterjedtek szerint törvényellenes cselekedeteiért mindig vezekelni kívánt, s a szabadságharc idején is ezért küzdött csapatával a forradalmárok nézeteiért. Kossuth 1848. október 3-án Hódmezővásárhelyen kelt amnesztialevele is ezt erősíti: „(...) én, Kossuth Lajos, az ország teljhatalmú népfelkelési biztosa és az ország Honvédelmi Bizottmányainak tagja, ezen Bizottmány nevében is adom tudtára mindenkinek, kik jelen levelemet most és jövendőben olvasandják: Miképpen Rózsa Sándor, ki a törvénytől és erkölcsiségtől elve- tendve ezen vidéket sok esztendők óta rablásaival megnyugtalanította, Isten irgalmától fogva magához térvén, s bűneit töredelmesen megbánván, hozzám azon alázatos kéréssel folyamodott, hogy ha eddigi életmódjáért, valamint igaz bűnbánata szerint az Istentől bocsánatot remél, úgy a földi igazságtól is bocsánatot kaphatna, nemcsak elhagyná előbbi életmódját, s a törvényhez és er- kölcsiséghez állhatatosan visszatérne, hanem egyszersmind a haza jelen veszélyében az országnak fegyveres ellenségei ellen hű és bátor szolgálatát, mint jó polgárhoz illik, úgy maga személyében felajánlaná, mint a pusztai pásztornépből 150 fegyveres lovast saját költségükön táborba szállani és az ország hadvezéreinek rendelkezése szerint a haza ellenségei ellen a véggyőzelemig híven és becsületesen szolgálni reábírná. Az elárult haza védelmére egyenként és összesen fegyvert fogjon, annak okáért nevezett Rózsa Sándornak, az örökkévaló Isten és az országnak Honvédelmi Bizottmánya nevében, ezennel a jelen levelem előtt folytatott bűnös életéért a földi igazság részéről is bocsánatot adok és rendelek, oly föltétel alatt mindazáltal, hogy a törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan megtérjen, és fogadása szerint 150 fegyveres lovassal magát a seregvezér rendelkezése alá adja, és bocsássa ki őket rögtön Csepel szigetén, onnan pedig a Dunán átszállítani és a Hunyadi-csapat parancsnokának vezérlete alá utasítani köteleztetik. így hozván magával a töredelmes bűnbánó iránti keresztény szeretet és a vidéki nép nyugalmának biztosítása. (...) Ha ellenben nevezett Rózsa Sándor az ördög sugallatának engedve, bűnös életével fel nem hagyna és a közbátorságot tovább is háborítani merészelné, ezen esetre bűnbocsátó levelemet műiden bíróság megsemmisültnek tekintendi, sőt újabb bűneiért egész súlya szerint büntetendi - a közigazgatás így kívánja.” Győri vértanú Hatvanban Nagy Nándor helytörténész az elmúlt években sorra lepte meg felfedezéseivel a közvéleményt. Az ő kutatásainak köszönhető az is, hogy ma már két hatvani hadicselekményről tudunk. A közelmúltban feltárt honvédsírok kapcsán publikálta blogjában ( www.hatvantortenete.blog.hu ), hogy. az 1949-es dicsőséges tavaszi hadjárat első, április 2-ai hatvani ütközetét néhány nap múltán ugyanitt egy második is követte. Nagy valószínűséggel ez utóbbi, az április 5-ei lovassági összecsapás során estek el azok a huszárok, akiknek a maradványai az új buszpályaudvar építése során kerültek elő. (A halottakat szeptember végén, a pákozdi csata évfordulóján állami közreműködéssel temették újra a városi temetőben. Ezeken kívül - Nagy Nándor kutatásai szerint - az 5-ei ütközet további áldozatainak sírhelye is ismert: Csataffy Ferenc főhadnagy egyéni sírja az óhatvani temetőben (2. parcella, 1. sor) található, amelyet a régi temetőből hoztak át az 1930-as évek során, továbbá Miskolczy Sándor kapitány egyéni sírja az aszódi temetőben. A régi temetőben létrehozott tömegsír és Kornya Péter közvitéz egyéni sírja ma már nem található meg, valószínűleg a régi temető felszámolásának estek áldozatul - úja.) Nagy Nándor a közelmúltban újabb, eddig csak szűk körben tudott tényt hozott az érdeklődő utókor tudomására. - Fürge Norbi barátom hívta fel figyelmemet az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc kevésbé ismert vértanújára, Hyross Sándorra, akit 162 évvel ezelőtt végeztek ki Hatvanban - közli internetes naplójában. - E szomorú esemény korábban kevésbé volt ismert. A történész szerint jó lett volna Hyross Sándor életéről és halálának körülményeiről hosszabb bejegyzést írni, ám forrás alig áll rendelkezésre. Dr. Hermann Róbert hadtörténész a szabadság- harcot követő megtorlással foglalkozó munkáiban említi meg az esetet, mégpedig a Magyar Hadügyminisztérium korabeli irata nyomán. Eszerint a győri illetőségű Hyross 1849. február végén indult el Egerből, és Hatvanba történt megérkezése után - egyelőre tisztázatlan okok miatt - a térséget ekkor birtokló császári-királyi haderő katonái elvették 6000 forintját, majd agyonlőtték.- Noha igyekeztem utánajárni Hyross Sándor személyének, azonban kutakodásaim nem jártak sikerrel - folytatja Nagy Nándor. - Új forrást egyedül a hatvani plébánia halotti anyakönyve jelent, amely megerősíti az elhalálozás tényét. A bejegyzésben „magyaros” formában rögzítették a vezetéknevet (Hírős), illetve pontosítható a kivégzés napja (1849. február 21.) is. Az ekkor 55 éves Hyross Sándor Győrben ügyvédként dolgozott, felesége pedig Flór Magdolna volt. A rendkívüli halálesetek alkalmával általában feljegyezték a halál okát (mint például 1849 áprilisában) is, ezúttal azonban nem, így elképzelhető, hogy a holttestet el- hantoló és a bejegyzést rögzítő egyházi személy sem tudott az elhalálozás körülményeiről. Sajnos, jelenleg mindössze ennyi ismerettel rendelkezünk, de reméljük, a jövőben előkerülnek új adatokat tartalmazó források is. Hyross Sándor emlékét addig se felejtsük el megőrizni. A hagyományőrző csoportok évről évre újrajátsszák az 1849. április 2-ai hatvani csatát Kossuth Lajos kölcsön imája - Roboz István egykori pápai diák szerzeménye hangzott el a hősi halottak sírhantja fölött A KÁPOLNAI CSATÁRÓL 1849. február 26-27. - a történelemkönyvek mint a magyar honvédsereg jelentős kudarcáról emlékeznek meg. A vereség súlyát növelte, hogy politikai síkon is kedvezőtlen változásokat hozott: ennek hatására adta ki i. Ferenc József császár március 4én az olmützi alkotmányt, amely ugyan számos egyéni szabadságjogot biztosított - így a törvény előtti egyenlőséget, a nyelvi és nemzeti egyenlőséget, továbbá eltörölte a hűbéri alárendeltséget -, alapjában véve azonban a centralizált és abszolutista állam megteremtését jelentette. Rendelkezéseinek éle különösen a „lázadó” magyarok ellen irányult: a Szent Korona országait felosztotta Magyar Királyságra, Erdélyi Fejedelemségre - az „uniót Erdéllyel” követelést semmisnek nyilvánítva, - Katonai Határőrvidékre és Dalmát- Horvát-Szlovén Királyságra. A császári házhoz lojális Horvátország Dalmácia mellett megkapta a Magyar Királyságtól elvett Fiume kikötővárost is. (Az alkotmány sohasem lépett életbe, bevezetését a szabadságharc végéig elhalasztották, majd 1851-ben hatályon kívül helyezték.) Érdekes módon egy honlapon ( www.dunaharasztima.hu ) fedeztünk fel egy olvasói levelet, amelynek szerzője Kossuth Lajos Kápolnán elmondott imáját ajánlja az olvasók figyelmébe. Mint írja: a nagyapja birtokába került egy olajnyomat sokszorosított másolata, amelyen a fohász is szerepelt. Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként a kétnapos ütközet után a csata helyszínére utazott, s ott imát mondott a csaknem ötszáz elesett honvéd frissen hantolt sírhalma felett. A Kápolnán elhangzott ima azonban a hagyománnyal ellentétben nem az ő, hanem roboz istván (1828-1916) egykori pápai diák, majd 1848-49-ben noszlopy Gáspár Somogy vármegyei kormánybiztos titkárának a szerzeménye, amit Ádándon, csapody pál kastélyában írt. Szövegét később angol, francia, lengyel, német és olasz nyelvre is lefordították, továbbá a szabadságharc 50. évfordulójára emlékező években (1898/99) képes olajnyomat formájában sokszorosították és terjesztették. A kápolnai sírhalmok felett Kossuth Lajos által elmondott ima így hangzik: „Felséges Úr! Árpád fiainak Istene! Tekints reánk csillagokkal övezett trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája száll eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te mindenhatóságod erejét! Istenem! Felettem éltető napod ég, s térdeim alatt a szabadság csatájában elhullott vitéz honfitársaimnak csontjai nyugszanak - fejem fölött kéken mosolyog az ég, lábaim alatt gyászossá vált a föld, ősapáink unokáinak kiomlott vérétől. Óh! csak had szálljon alá napodnak teremtő sugara, hogy virág fakadjon a véráztatott hantokon, mert e porladó tetemek koszorú nélkül el nem hamvadhatnak. Isten! Ősapáinknak, s népeknek Istene! Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke mennydörög, hogy széjjelzúzza az önkény bilin- cset-osztó vaskarjait. Mint szabad hazának szabad fia térdelek az újabb temetőn, honfiaim, testvéreim roncsolt tetemein. Ilyen áldozatok árán szenté válik e hazádnak földje, ha bűnös volt is, óh Istenem! - mert vérrel megszentelt földön mbnépnek élni nem szabad! Atyám! Ősatyáinknak védelmező Istene! Milliók felett hatalmas úr! Ég, föld s tengereknek mindenható Istene! Dicsőség nő e porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e porokat kegyelmeddel, hogy e szent ügyért elhullott bajnokok áldással nyugodjanak szentelt hamvaikban. Ámen!" (Forrás: Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából) Megyénk gazdag az 1848-49-es szabadság- harchoz kapcsolódó eseményekben. Itt vívták meg az olmützi alkotmányhoz vezető csatát, a tavaszi hadjárat első diadalmas ütközetét, s szőkébb hazánkban is vértanúk sokasága áldozta életét a honért. A történelmi adalékok kutatása közben számos érdekességet is felfedezhetünk. Tari Ottó i ♦ A
