Heves Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-07 / 235. szám - 2009-10-08 / 236. szám
4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. OKTÓBER 8., CSÜTÖRTÖK- OLVASÓINK ÍRTAK Mélyütés a borvidéknek vélemény Sok borász örül a botránynak, pedig ezzel csak ártanak A közvéleményt élénken foglalkoztató borhamisítási botránynak nemcsak a környékbeli borászok, hanem a termelők is szenvedő alanyaivá váltak Igaz történet az önzetlenségről, avagy vannak még csodák Igaz történetet szeretnék megírni, amely velem esett meg. A történet a segítségnyújtásról szól. Mai világunkban, amikor az emberek egoisták, s nem szívesen segítenek embertársaikon, nem ügyelünk oda a másikra, különösen jóleső érzés tölt el, amikor az ellenkezőjét tapasztalom. Hónapokkal ezelőtt elromlott az automata mosógépem. Kezdetben kézzel mostam, de a barátnőm a segítségemre sietett, és kaptam tőle egy forgótárcsás mosógépet, aminek nagyon örültem, hiszen megkönnyítette a munkámat, de a centrifuga hiányát kézzel pótoltam. ■ Szavakkal nehéz kifejezni az örömömet, most mégis megpróbálom. Tavasszal egy szülőtréningen vettem részt, itt találkoztam a tréninget vezető tanárnővel, Kovács Krisztinával. A tréningek alkalmával egy alkalommal szóba került, hogy a modern gépek menynyire megkönnyítik az emberek munkáját, életét. Szóba került, hogy nekem is sokkal nehezebb a munka, s hogy milyen jó lenne legalább egy centrifuga. Krisztina felajánlotta, hogy megkérdezi az ismerőseit, hogy tudnának-e nekem felajánlani ajándékba egy centrifugát. A következő találkozás alkalmával szomorúan mondta, hogy nem sikerült szerezni. Láttam rajta, hogy bántja a dolog. Néhány hét elteltével egy napon a lakásomra érkezett egy automata mosógép, melyet Krisztina küldött ajándékba, ami óriási meglepetés volt számomra. Szinte csak dadogni tudtam, s csak annyit mondani, hogy köszönöm szépen. Számomra ez a nap mindig piros betűs nap lesz a jövőben. Szavakkal nehéz kifejezni az örömömet, most mégis megpróbálom. Krisztina számára természetes, hogy odafigyel az embertársaira, s ha tud, segítő kezet nyújt. Itt szeretném megemlíteni, hogy a mosógépet Sipos Péterné ajánlotta fel, a javíttatást pedig a Whirpool Magyarország Kft. végezte, Kozik István (Füzesabony) közreműködésével. E sorokon keresztül szeretném nekik még egyszer megköszönni, hogy segítettek rajtam. ■ Bereczkiné Palotás Éva, Eger Tisztelt Szerkesztőség! Bányai Róbert vagyok, és a Vin- cze Béla borászattal kapcsolatos hírekre, lejárató hadjáratra vonatkozóan szeretném személyes véleményemet megosztani Önökkel és olvasóikkal. Többen megbélyegezhetnek azzal, hogy elfogult vagyok Vin- cze Bélával kapcsolatban, hisz az elmúlt évtizedekben többéves barátságot és munkakapcsolatot is magunkénak tudhatunk. A vezetésem alatt álló vállalkozásokban borait előszeretettel és szívesen ajánlottuk, kínáltuk vendégeinknek. Ezen túlmenően kilenc alkalommal együtt kínáltuk ételeinket és Béla borait a „Bikavérünnep” rendezvénysorozaton. Vincze Béla (saját bevallása szerint is) valóban elkövetett egy óriási hibát: nevét adta egy általa nem kellőképpen ismert borhoz! Nem győződött meg arról, hogy a benyújtott minta összetevői mit tartalmaznak. Nagyot hibázott, veszélybe sodorva saját, általa felépített életművét és nevét, mely az ő cégére. Hogy valójában mi történt, bizonyára sosem tudjuk meg, de úgy vélem, hogy az ellene indított lejárató kampány miatt legalább annyi szégyenkeznivalónk van, mint a tényleges botrány miatt. Ahogyan olvastam a nyilatkozatokat az újságban, nagyon felháborított, és ez késztetett írásra. Még nem tudjuk, hogy is mi történt pontosan, de már egy élet alatt felépített munkát, egy kiváló szakembert, egy egri ikont, egy húzónevet meg akarunk fosztani mindenétől, amit elért és amiről az élete szólt. Vincze Béla több évtizedes munkásságát nem lehet vitatni, hisz azért Franciaországban borversenyen többször arany-, ezüst-, bronzérmet nyerni nem kis dolog. Az „Év Borászának" lenni szintén nem protekció, ismeretség kérdése. Lényeges az is, hogy Eger ismertségéhez nagymértékben hozzájárult, jó hírét vitte városunknak, borainknak, a kulturált borfogyasztást ösztönözte. Idegenforgalmi attrakciónak számított a pincéjében elfogyasztott és szakszerűen kommentált borkóstoló. Neve volt, és általa Egernek is! A borászok most mind (tisztelet a kivételnek) szövetkeznek ellene, mindenki mossa kezeit, elhatárolódik tőle. Nem arról van szó, hogy a Vincze Béla név eltüntetésével mindenki ugrik egyet a képzeletbeli ranglétrán? Sokan ennek bizonyára nagyon örülnek, a baj csak az, hogy ezzel nem csak Vincze Béla, hanem Eger és környéke is hatalmas pofont kap! A szenzáció nem ez, hanem az lett volna, hogyha egy emberként kiáll mellette a borászszakma, ha nem is mint ember, hanem mint egy kiváló borász mellett, megvárják az ügy lezárását, és utána döntenek, utána nyilatkoznak. A bizonyítékok úgyis magukkal vonzzák majd a büntetést. De ez nem az Önök dolga, kedves borásztársak, a büntetés az máshonnan fog érkezni. Az ügy pikantériájához tartozik, hogy tudomásom van olyan borászatról, akit a csőd széléről a vendéglátó szakma mentett meg. Demján úr szavaival élve - ha nem is mindannyian, de - nagyon sokan szé- gyellhetik magukat! A pofont ezúttal nem csak Vincze Bélának, nem csak a Bikavérnek, hanem a borvidéknek és sajnos Egernek adták. Ezen minden szőlésznek, borásznak érdemes elgondolkodni. Tisztelettel: Bányai Róbert Mesefesztivál: ezen a délelöttön egy emberi világba csöppentünk Ezen a délelöttön egy emberi világba csöppentünk. Furfangos, csavaros eszű székely emberek közé, akik méltóságukat megtartva juttatták érvényre igazukat. Tették ezt humorral és bölcsességgel, bátorsággal és kitartással. No nem a történelmi időket idézem, kedves Olvasó, ne higgye! Szeptember 26-án, szombaton Benedek Elek születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett Mesefesztivált a Pásztorvölgyi Általános Iskola. A ráhangolódásról a tiszta értékek, a hagyomány erejével Somfai Tiborné, Elvira néni gondoskodott. A színre került mesék - elmesélve vagy eljátszva - igazi kikapcsolódást jelentettek felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. ■ A mesék megjelenítése tapasztalatokkal gazdagítja a csemetéket. A számítógép és a televízió nem válhat társává a gyermekeknek. Hasznos a képességek fejlesztésében, üzenetek továbbításában, az ismeretszerzésben - de a gyermeki lét többet kíván. A mesék megjelenítése, átélése tapasztalatokkal gazdagítja a csemetéket, segít közösségben megélni a jót, s a kevésbé jót is. Közben pedig alkalmazkodik, nevet, bosszankodik a gyermek, de nem magányosan, hanem a társaival együtt. Folyamatos visszajelzést kap, tükörbe néz, a személyisége fejlődik. Néhány közösségben még csak egy korosztályba sem tartoznak a kis csepűrágók. No és? Annál jobb. Ez számomra azokat a nagycsaládokat idézi, ahol egymástól oly sokat tanultak elődeink. Gyermekeink a mesékbe kapaszkodva talán könnyebben megélik a jelent. De térjünk vissza a Mesefesztiválhoz! A produkció színre kerüléséig hosszú az út: sok tanulásra, kitartásra, koncentrációra és egymásra figyelésre van szükség. Készülnek a díszletek, a jelmezek, sorra érkeznek az újabb és újabb ötletek. Gazdag, színes világ ez. Őrizzük meg, nagy kincs! Minden résztvevő nevében köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, hogy egy kicsit színezhettünk a szürke hétköznapokon. »Név és cím a szerkesztőségben ■ Vincze Béla több évtizedes mun- kásságát nem lehet vitatni A híres pákozd-sukorói ütközet emléke ma is él múltidéző Források szerint Heves mezővárosi önkéntesek is részt vettek Jellasics üldözésében 1848. szeptember 11-én valóra vált Jellasics horvát bánnak az a fenyegetése, hogy bevonul Magyarországra és fegyveres hatalommal teremt rendet úgy, ahogy a bécsi kormánykörök óhajtják. A Drávától délre összegyűjtött serege jóval meghaladta a 40 ezer főt. A támadásban kezdetben 18 zászlóalj, hét század báni huszár, három osztály vasas, két osztály könnyű lovas és nyolc üteg tüzérség vett részt. A magyar kormány nem akadályozhatta meg Jellasics betörését, mert vele szemben Teleki Ádám tábornok alatt csak hatezer főnyi sereg volt a Dráva mellett, és mert ezek az erők kardcsapás nélkül Keszthelyen és Székesfehérváron át Velencéig meghátráltak. Ez kínos ingerültséget keltett, és arra kényszerítette a kormányt, hogy a sebtében keze ügyébe akadó mindenrendű katonai alakulatot Teleki seregéhez irányítsa. A fővezérletet István főherceg nádor vette át, aki még egy utolsó kísérletet tett a békés megegyezésre. Amikor azonban ez nem sikerült, elhagyta a tábort és Bécsbe utazott. Távozása után a magyar erők feletti vezérletet Móga János altábornagy vette át. Az erősítések beérkezése után a magyar sereg ereje huszonegy- ezer főre szaporodott. Ez az erő a Velencei-tótól nyugatra és Pá- kozdtól északra három csoportban vonult fel. Az ütközet előtt a magyar kormány is megkísérelte a békés megegyezést, de fáradozása kudarccal végződött. Jellasics szeptember 29-én három oszlopban indította meg támadását. Vele szemben magyar zászlóaljak, önkéntesek, nemzetőrök és huszárok keményen tartották magukat, a Pátka északi szélén lévő magyar lovasság pedig felfogta annak az ellenséges lovas osztagnak a támadását, amely a mieink jobb oldalába akart rontani. Középen a magyar ütegek elhallgattatták Jellasics ágyúit, és amikor az ellenséges gyalogság és lovasság rohamra indult, a magyar tüzérek az ellenséges’lovasságot annyira összelőtték, hogy több sikertelen roham után elvesztette bátorságát és meghátrált. Ennélfogva az ellenséges gyalogság sem jutott előre. Ezzel véget ért a pákozd-sukorói ütközet, és Jellasics Székesfehérvár felé visszahúzódott. Az ütközetben magyar részről különösen kitűntek a tolnai nemzetőrök, Ivánka őrnagy önkéntesei, az első honvédzászlóalj, a borsodi önkéntesek, de mindenekelőtt a ü- atal honvédtüzérség, amely kitartásával, dicséretes nyugodtságával és szabatos tüzelésével döntő tényezője volt a sikernek. Jellasics feladta a további küzdelmet, előbb háromnapi fegyverszünetet kötött, majd nyugat felé hátrálni kezdett. Hátrálásának oka abban is rejlett, hogy az időközben Székesfehérvárig előnyomult tartalékseregét nem tudta magához vonni, csatlakozását pedig azok a magyar népfelkelők és csapatok akadályozták meg, amelyek Zala, Somogy és Tolna vármegyékben már gyülekeztek. A szeptember 29-én Pestre indított 450 Heves mezővárosi és Sáros megyei önkéntest az éj folyamán más csapatokkal együtt Szász János őrnagy vezetésével Ercsibe rendelték. A zászlóalj később csatlakozott a Jellasicsot üldöző sereghez. Valószínűleg ide kerültek a többi Heves mezővárosi önkéntesek is. Jellasics serege Móron, Kisbéren, Győrön és Magyaróváron át takarodott ki az országból. ■ Vörös Dezső, Heves Példaértékű volt a hivatali ügyintézés A minap jártam az Egri Körzeti Földhivatalban. Ügyem intézése igen sürgős volt, egy igen régi irat másolatára volt szükségem. Bár nem volt ügyfélfogadási nap, a földhivatal munkatársai ennek ellenére is készséggel fogadtak, segítettek. A kért ügyiratot a pincei irattárban felkutatták és perceken belül szolgáltatták, 200 azaz kettőszáz forint díjért. Köszönettel tartozom a földhivatal vezetőjének és munkatársainak munkájukért, mivel ezen segítő, szolgálatkész és gyors ügyintézésüket már nem első ízben tapasztaltam. További munkájukhoz sok sikert, kitartást kívánok. ■ Pallagi Miklós i * r
