Heves Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-17 / 140. szám
4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. JÚNIUS 17., SZERDA FÓKUSZBAN pusztuló agrárium A hozzá nem értő politikusok, szűk részérdekek, s nem a szakemberek döntései juttatták a tönk szélére az egykor virágzó hazai mezőgazdaságot / ii / A MAGYAR VIDÉK TONXRETETELE Valaha messze földön híres, nemzetközileg is jegyzett színvonalú volt a magyar mezőgazdaság. Csodájára járt a világ, s a megszenvedett téeszesítés utóbb megbecsülést és emberibb életet hozott a vidéknek. Annak a vidéknek, melynek jó része mára - a rendszerváltást követő húsz évben - teljesen lenullázódott: a pusztulás, a leépülés, a kilátástalan tengődés és a munkanélküliség melegágya lett. Kovács János A folyamatok tanújaként, s korábbi cselekvő részeseként alapvetően elhibázottnak tartja az elmúlt két évtized történéseit Molnár János agrármérnök, a korábbi bátori sikerszövetkezet vezetője.- Régen sem mindig volt túl nagy érdem jól csinálni a dolgokat, mondja a bátori, majd 1959- től a három szomszéd település - Bátor, Egerbocs és Hevesaranyos - közös termelőszövetkezetét egészen 1982-es leváltásáig irányító Molnár János. A probléma épp abban állt, hogy túl jól mentek akkoriban a dolgok a szövetkezetben. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú területen gazdálkodó egység ugyanis eredményessége alapján a mintegy 1300 hazai tsz között a háromszázadik, a megyében lévő 54 közül pedig tizenegyedik volt a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején. Szemet szúrt a jó teljesítmény.- Túl sok volt a nyereségünk, 1979-ben például 15 millió forint, ami akkoriban komoly összegnek számított. Azt gondoltam, nincs rejtegetnivalónk, nem igyekeztem köhyveléssel elrejteni, palástolni a tényeket. Megdolgoztunk érte, büszkék lehettünk rá. Mások nem így gondolták - jegyzi meg Molnár János. Pártfegyelmi, a pártfegyelem megsértése miatt 600 ezer forintos gazdasági bírság és leváltás lett a jó munka jutalma. Amiért egy korszerű, meliorációval, alagcsövezéssel rendbe tett, gyepesített és közel ezerdarabos szarvasmarha-állománnyal, jól termő gyümölcsössel rendelkező szövetkezetét sikerre vitt. Pontosabban kiegyensúlyozottan gazdálkodtak, nem voltak veszteségesek. Ehhez persze kellettek 1967-től - tehát a '68-ban kezdődődi új gazdasági mechanizmust megelőlegezve - a melléküzemágak pluszforintjai is, melyek már tiszta nyereséget hoztak. A tejipartól egészen a közútfenntartásig szállítottak, szolgáltának és építettek szerte a megyében és az országban. Egyebek közt ők renoválták a fővárosi bíróság épületét is. Mondhatni, az 1935-ös születésű Molnár János megelőzte a korát, ezért mennie kellett. Pedig világéletében a földhöz kötődött. Szülei bátori summá- sok voltak, akik mezőgazdasági . idénymunkáért sokfelé bejárták az országot. Megfordultak Solton, a Törley-birtokon, látták a kor legkorszerűbb gazdálkodási technikáit is. A jófejű fiú előbb az egri mezőgazdasági technikumba kerül, majd ösztöndíjjal a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőA vidéken élők tömegei számára helyben egyedül a mezőgazdaság, a helyi termelés és feldolgozás lehetne a legnagyobb foglalkoztató. Képünk illusztráció. gazdasági gépész szakmérnöki szakára jár, 1970-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetemen megszerzi a növényvédő üzemmérnöki diplomáját. Fiatalon, a kor szokásai szerint „megmártózik” a nehéziparban is, az Ózdi Kohászati Üzem drótsoráról hívják vissza a falu frissen újjáalakuló szövetkezetének irányítására, mely poszton közel negyedszázadot tölt.- Elsőre nem akarta a gazdasági fegyelmimet megszavazni a küldöttgyűlés. Azután vizsgálódtak utánam, megszámolták a bikák lábát, de egy se hiányzott - mondja az agárszakember. S az se jelentett elégtételt neki, hogy utódai kezei alatt a szövetkezet lassan tönkrement, így érte el azután az 1989-1990-es felszámolás, melyből a tagság gyakorlatilag semmit sem kapott. Ma gyakorlatilag romokban hever a környék, a gyümölcsösök elpusztultak, a gyepek elgazosodtak, a földek műveletlenek, a privatizált egykori téeszmajor és a 300 állatra méretezett istálló is lassú pusztulásnak indult. Akadnak persze ma is próbálkozók, de pozitív példa nemigen akad a térségben. Nem alakultak ki jól működő kis családi magán- vagy farmgazdaságok. Ehhez egyaránt hiányzott a kellő nagyságú birtokszerkezet, a tőke és a szaktudás is. No és az összefogás: az itthon a rendszer- váltástól kezdve ördöginek minősített és tűzzel-vassal irtott szövetkezetek helyére többnyire nem lépett semmi. Csak a tengődés, az enyészet vagy a gaz. Akik közel voltak a tűzhöz, kimazsolázták a megszűnő téeszeket, eladták az értékesíthető ingatlanokat, vitték a gépeket, az állatállove, erőltetett ütemben kezdte meg a hazai élelmiszer-, illetve a feldolgozóipar privatizációját. Ezek többsége előbb külföldi, multinacionális cégek kezére, majd utóbb jó részük a bezárás sorsára jutott.- Az elmúlt húsz évben amennyi baklövést, hibát el lehetett követni ezen a területen, azt itthon elkövették. Sőt egy kicsit még annál is többet. A '89-90-es rendszerváltás idején és után Az elöregedő, nyugdíjasok és állástalanok lakta szegényedő települések magukra maradnak. mányt. Maradtak a nehezen és gazdaságtalanul művelhető kis- parcellák, illetve az osztatlan közös tulajdon. A kárpótlásnak nevezett szemfényvesztés során ki- semmizték, fillérekkel fizették ki a kistulajdonosokat, dúlt a spekuláció, a jobb helyeken pedig megjelentek a földhaszonbérlők. Az pedig végképp nagy csapást mért a hazai agrártermelésre, amikora rendszerváltás utáni első szabadon választott Antall-kor- máriy az egyik legfontosabb nyersanyagfelvevő piacot leépítsem a szakmai szempontok, a mezőgazdasághoz valamelyest legalább értők határozták meg a hazai agrárium fejlődési irányát és lehetőségeit, hanem a kívülálló politikusok, illetve a nagyon is szűk csoport-vagy részérdekek - fogalmaz a szakember, aki az elmúlt húsz évben agrárszakértőként, tanácsadóként és üzletkötőként dolgozott. - Nem volt mennyország a '89 előtti rendszer sem, de vidéken például élhető, emberi körülményeket teremtett. Nem csak munkaalkalmat és megélhetést, hanem a siker, a felemelkedés esélyét és önbecsülést is nyújtott. A falun élők életkörülményei közelítettek a városi lakosságéhoz. Akár például már a szabadidőre is gondolhatott a falusi ember is, nem kellett éjt nappallá téve robotolnia. Igaz, amiből már jóval több lett itt, az a szabadidő. Annyi van, hogy ki se látszunk belőle. Jóformán egyebe sincs a vidéki embernek - teszi hozzá Molnár János. Egy történet a nyolcvanas évekből. Annak idején hírnök jött lihegve: elnök elvtárs, egy aranyosi cigánynak nincs állása. Az elnök behívatta az embert: igaz ez, Gazsikám? Sajnos, igaz, de mindent megpróbálok, hogy munkát szerezzek, hangzott a beismerés. Na, akkor mi pedig megpróbálunk segíteni neked. Lett is munka hamarosan, a helyi kisüzemben. Ez ma már elképzelhetetlen a környéken. Mármint hogy egy embernek véletlenül nincs munkája. Ma már ez nem hír. Az a hír, ha véletlenül valaki dolgozik. Mivel a térségben, Bátor, Egerbocs, Hevesaranyos településeken is jelentős arányú a munkanélküliség. Helyben az önkormányzaton és egy-egy kisebb vállalkozáson kívül nem sok munka akad. Aki egyáltalán állást, jövedelmet és jövőt akar, annak el kell járnia hazulról vagy el kell költöznie. A fiatalok jó részének ez az útja. így az elöregedő, nyugdíjasok és állástalanok lakta szegényedő települések magukra maradnak. Az agrárium, az állattartás, az erdő- gazdálkodás már végképp nem jöhet szóba nagy munkaadóként. A vidéki munkanélküliséget elsősorban az élelmiszeripar fejlesztésével lehetne csökkenteni az európai unió LEADER vidékfejlesztési programja által kínált lehetőségek sem hullanak maguktól az ölünkbe, a tervek, pályázatok kidolgozásában a helyiek együttműködésére is szükség van. A LEADER 2007 óta több mint 50 milliárd forinttal segíti a magyar vidéken születő helyi kezdeményezéseket. Nem csak a pályázatok megvalósítására biztosítja a forrásokat, hanem a helyi LEADER-irodák munkatársai is segítenek a pályázatírásban és a fejlesztések lebonyolításában. A vidékfejlesztés ugyanakkor önmagában ií í\ A szociális szövetkezetek szervezésével enyhülnének a gondok nem képes megoldani a magyar vidék összes problémáját. A vidéki munkanélküliséget érdemben az élelmiszeriparfejlesztésével és szociális szövetkezetek szervezésével lehetne csökkenteni - vélik a szakemberek. A mezőgazdasági művelést és az erdőgazdálkodáson alapuló bioenergia-termelést végző szociális szövetkezeteket kormányzati segítséggel lehetne létrehozni. A szövetkezetek a munka mellett a szakképzés megszervezésében is részt vehetnének, és segíthetnék a vidéken élő romák társadalmi integrációját is. Molnár János földjén ma is megterem mindaz, amire szükségük lehet Márpedig a vidéken élők tömegei számára helyben egyedül a mezőgazdaság, a helyi termelés és feldolgozás lehetne a legnagyobb foglalkoztató. Az a magyar mezőgazdaság, amit húsz év alatt sikerült tönkretenni, s ez valahogy leszivárgott az emberek tudatának mélyére is. így ma a kiskerteket már falun sem nagyon művelik meg, azt mondják, nem éri meg, inkább bemennek a városba, és a zöldséget-gyümölcsöt megveszik a boltban.- Én még ma, 74 évesen is megdolgozom a földet, a kertben és gyümölcsösben megterem minden, amire szükségünk lehet. Ez az életem - jegyzi meg Molnár János. Aki nem csak a mezőgazdaságot, de az embereket is jól ismeri: 1985-től 1989-ig - szövetkezeti elnöki leváltása után egyfajta rehabilitációként - bátori közös tanácselnökként is szolgált. Bátorban ma 440-en élnek, míg húsz-huszonöt éve még több mint hétszázan. Annak idején, a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-korszakban a mostaninál népesebb Bátornak, Egerbocsnak és Hevesaranyosnak egyetlen közös elöljárósága volt. Ma közösen sem tesznek ki kétezer főt. Hiszen az 1990 óta jelentősen megfogyatkozott lélekszámú falvak mindegyike külön önkormányzattal rendelkezik. i 1 k
