Heves Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-26 / 72. szám

4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS 26., CSÜTÖRTÖK Vers Édes élet (Modern ballada Villon stílusában) Ezer apró ínyencség között Csábító az étkek választéka, ám Számomra csak egy jelent örömöt Az édesség, minek hallatán Elindul számból egy csöppnyi nyál Hisz te is tudod nagyon jól, Megigéz a sok finomság A kókuszgolyó, s minden, mi jó! Piték, briós, cukorka, ne tovább! Választásom a legjobbra esett Csokoládéból csapok csodás lakomát. Most már bizony alkotni is tudok, Eper köré vonok karamella burkot. Kis tanoncnak tudni kell a jó zserbó Titkát, kenni-vágni a sok cukrost, A kókuszgolyót, s mindent, mi jó! Édes számra találjanak lakatot! Ki nem bírom ama szörnyű kínt Ha nem kapok be még egy falatot! Hipp és hopp, máris plusz zsír Gyorsan derekam köré ír Egy-két szép nagy kilót. De kit érdekel, ha lenyűgöz az íz? A kókuszgolyó, s minden mi jó! Ajánlás Az édes élet titkára találva Egyszer? kérdésedre, Tinó Hát tudd mega választ: A kókuszgolyó, s minden, mi jó! ■ Balogh Réka Szilágyi Erzsébet Gimnázium Kimi király Kimi kölyökkéntgokartozva kezdte, Kamaszként komolyabb kocsihoz kélt kedve. Kemény keveréken körös-körül kószál Kazuki karambol, kerülni könnyezve kórház. Kavicságyat Kimi kikerüli Karrierje kezdetektől kecsegteti. Kiválóbbat késő keresni, Kudarc küzdeni, kilökni. Konstruktőri kupát keményen kiharcolja Karambolból kiutat könnyen kutatja. Küzdelmeit kommentátor könnyezve kommentálja, Kimi közben kacéran kacsint kilométerórájára. Kedvenc kocsmájában kábulva Kiüti Kubicát KO.-ba Kovalainen komáját konyakkal kínálja Kimi komor, kihűlt kávéja. Kemény kobak, kócos külső KiRái kifogásolhatatlan küzdő. Kőszívét külvilágnak kitálja, Kimi 2007 koronázatlan királya. ■ Czoller Nikoletta EKF Gyakorló Gimnázium Ha szeretnéd elolvasni a Séta olda­lon korábban megjelent cikkeket, vagy érdekel, hogy a tizenéveseket mostanság milyen témák foglal­koztatják, vagy egyszerűen csak jó filmekre, könyvekre, lemezekre va­dászol, akkor böngéssz a www. heol.hu oldal Séta rovatában. ■ é: Ä S47TÓ ö Ta*uUS z Ami fontos, azt védeni kell peace & love A béke tüze az egész világért égett Egerben Mi nem csak a világbékéért aggódunk, hanem már saját kis világunkért, korosztályunkért is A világbékéért harcoló ifjúság világszerte ren­dezett felvonulásokat a szeretet jegyében az el­múlt hét végén. Mi is részt vettünk Egerben a főiskolásaink által március 21-én szerve­zett bulin. Igen, bulin, más névvel nem is na­gyon tudnánk illetni. Sajnos a világbékét népszerű­sítő egri programtól nem azt kaptuk, amit vártunk. A gon­dok már rögtön a rendezvény kezdésekor jelentkeztek, hi­szen ahhoz képest, hogy dél­után két órára volt meghirdet­ve a program, még öt órakor sem volt semmi az egészből, így ugyan átfagytunk csontig, de az ingyentea felmelegítette testünk s lelkünk. Ugyanez nem mondható el az előre ígért ételről, merthogy enni nem kaptunk semmit. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem vá­sárolunk a megemlékezési kelléknek szánt fáklyából, amihez fél órával később in­gyen is hozzájuthattunk vol­na, ha eleve nem változtatunk az elhatározásunkon. Szintén csalódást okozott, hogy a várt koncertek helyett a hangfalakból kétméteres körzetben ismeretlen, de ked­ves zenék szóltak. Mindettől függetlenül mi türelmesen végighallgathat­tuk egy önkéntes főiskolás buzdítónak szánt beszédét, melyet teljesen tönkretett a „technika ördöge”, vagy in­kább a hozzá nem értő keze­lők? Minket az is zavart, hogy az előadó képtelen volt egy ép­„a béke olyan, mint a leve­gő, ha van, észre sem ve­szed, de ha nincs, nagyon szenvedsz a hiányától Leve­gő mindenhol van a vilá­gon, legyen béke is! Te­gyünk közösen azért, hogy több ezer éve először min­denki fellélegezhessen, és az éltető békéhez jusson! A béke mindenkié, ne fosz- szunk meg senkit tőle! kézláb magyar mondatot ki­nyögni, ami elvárható lett vol­na, ha már ekkora közönség előtt beszél az ember. De amúgy nagyon jópofa volt. Amikor pedig végre nagy nehezen összeálltunk, hogy röpke pár órás várakozás után az égő fáklyákkal meg­formáljuk a béke jelét, a fák­lyagyújtás szétzilálta a nagy munkával az előre megraj­zolt vonalakra állított ember­kéket. Miután a tűzzsonglő- rök segítségével végre-vala- hára sikerült meggyújtá­st mi generációnk az utol­só, aki elhozhatja a békét a Földnek. Utánunk már túl késő lesz. Most kell csele­kednünk. Felelősségünk tel­jes tudatában nem elcsé­pelt szavakkal, hanem va­lódi meggyőződéssel és nagy tettekkel kell kiáll- nunk a legfontosabb igaz ügyért. Nem magunk miatt. A gyermekeinkért. A harcot nunk a fáklyáinkat, egyper­ces néma csönddel adóztunk a háborúkban elesettek em­lékének. Ekkor, ahogy végignéz­tünk a megrendült arcokon, ráébredtünk, arra hogy van még jóság ebben a kegyetlen világban. A program végére átszellemülve, jó érzésekkel telve hagytuk el a Dobó teret, s tértünk vissza a hétköznap­ok egyszerű világába. Néme­lyek after partyra indultak, mi pedig az új élménnyel el­telve hazafelé. jövőnkért vívjuk, saját ma­gunk ellen. A világbéke szerintem egy olyan álom, ami soha nem valósul meg maradéktala­nul Ez azonban nem sza­bad, hogy befolyásolja a tö­rekvéseinket arra, hogy mindent megtegyünk érte. ” (Ban Ki Mun, ENSZ-főtitkár, 2008) Köszönjük a civil ruhás rendőröknek, hogy akár még saját életüket kockáztatva is vigyáztak testi épségünkre. Talán rájuk nagyobb szükség lett volna a város más pontja­in, nem pedig egy ilyen békés rendezvényen. Mert az egri éj­szaka egyáltalán nem bizton­ságos! Sőt! Miért nem figyel­nek inkább jobban azokra, akik egy éjszakai szórakozó­helyre igyekezve belekötnek minden békés sétálgatóba? Vagy azokra az autósokra és motorosokra, akik a sétáló­belvárosban repesztenek? Mi­ért nem vigyáznak azokra a hozzánk hasonló fiatalkorú- akra, akik tudatlanul nagy­nak képzelve magukat, alko­holt, cigarettát és egyéb tiltott szereket vásárolhatnak ma­guknak a szórakozóhelyeken és az üzletekben? Mi nem csak a világbéké­ért aggódunk, hanem saját kis világunkért, korosztályun­kért, testi és lelki békénkért, felnőtté válásunkért is. ■ Öcsi, NaSza, FeSa EKF Gyakorló Gimnázium A világbéke mindent megérne, bár ez egyelőre csak álom flciteramarjp m esztendők óta [az életenTrészej A citera egy ősmagyar pengetős hangszer. Nagyapámtól LanultaTTf meg rajta játszani, és nagyon meg­szerettem, mert amikor hallottam^ jobb kedvem Tett tőle. A citerát ré- gebben lúdtollal pengették, ma már ujjal fogjuk le a hangokat Egy együttesben régen volt egy prím citera, egy vagy kettő tenor citera,. és egy köcsögduda, ami az ütemet adta. Az utóbbit már felváltotta a. kishasszus és a bőgő citera. A ci- terán többnyire népdalokat ját--" szunk. Sokszor járok citera-tábor- ba, ahol mindig nagy szórakozás­sal és élvezettél télik él az az egy, hét, ami az életem részévé vált. ■ Szántó Margit Március 15. Gimnázium Drótposta kontra borítékos levél üzenet Az e-mailek nem helyettesítik a hagyományos levelezés szépségeit Az internet modern világában egyre inkább háttérbe szorul­nak az olyan hagyományos, ám személyesebb kapcsolattartási módok, mint a levelezés. Igaz, az e-mail, sms és társaik gyor­sabbak, ám úgy hiszem, nincs szebb a kézzel írott levélnél. Én szeretek leveleket kapni és írni is. Kedvemet lelem a kü­lönféle, a témához illő papírok kiválasztásában, amire majd gondolataimat vethetem. Szere­tem izgatottan bontogatni a bo­rítékot - vajon mit írt, mi újság vele? Ti nem? Ezzel nem azt val­lom, hogy ne éljünk az internet adta lehetőségekkel, sőt! Ennek ellenére mégis sok­szor jólesik néha papírra vetni Nincs szebb a kézzel írott levélnél, melyhez a hozzáillő papír is dukál a mondanivalónkat, s a jól be­vált módszerrel továbbítani a címzettnek. S miközben írom, eszembe jut az arca, néhány kép, és gyakran elmélázom az emlékek fölött. Valószínűleg nagymamaként a kisunokák- nak nem az e-mailjeimet, ha­nem a fiók mélyén őrzött leve­leimet fogom majd mutogatni. Most talán sokan nem értenek velem egyet, mégis szilárd meg­győződésem, hogy időnként küldeni kell egy-egy levelet a tá­voli unokatestvérnek! Ezzel nemcsak a kapcsolatot ápoljuk, de kicsit megdolgoztatjuk az agyunkat fogalmazás közben. ■ Tuza Dorottya Szilágyi Erzsébet Gimnázium Kossuthról^l ■aBibóban ­A Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) március 20-án rendezte meg Kiskunhalason a Dr. Szabó Miklós Országos Szövegértési Verseny döntőjét. A verseny témája idén az 1892-ben Kiskunhalas díszpolgára címmel kitüntetett, 1894. március 20-án, 115 éve elhunyt Kossuth La­joshoz kapcsolódott. A kiskunhalasi Bibó gimnázium rendezvényén dr. Várnai László pol­gármester köszöntötte az országos döntő szereplőit. A 29 diák a há­romfordulós versenyben a szöveg­értéséről, anyanyelvi ismereteiről és szövegmondásáról adott számot. Valamennyi feladat Kossuthhoz és tevékenységéhez kapcsolódott. A teljesítményeket dr. Balázs Géza (ELTE) nyelvész vezetésével Jánossy Gábor (MLE) és dr. Szabó Miklósné magyartanár értékelte. A támogatók - az Oktatási és Kul­turális Minisztérium, valamint a Bács-Kiskun Megye Közoktatásáért Közalapítvány - lehetővé tették a ! rendező iskola számára, hogy vala­mennyi résztvevő és felkészítő ta­nár az elismerő oklevél mellé köny­vet, minden díjazott versenyző pe­dig kiemelt jutalmat is kapjon. A verseny idején a jelenlevők dr. Balázs Géza sajtóról tartott előadá- | sát hallgathatták meg, az aulában I interaktív anyanyelvi játékban ve­hettek részt, megtekinthették a saj­tótörténeti pályázatból készült ki­állítást, valamint a bibós diákok ké­szítette vetített képes előadásokat. A versenyt követően a döntő sze- ■ replői ellátogattak a kiskunhalasi Csipkeházba is. A bibós diákok vé­gezetül megkoszorúzták a halasi Kossuth-domborművet is. ■ Ha én lennék az igazgató, biz­tos átalakítanék egy-két dolgot az iskolámban. Az ünnepsége­ket, rendezvényeket kicsit fia­talosabbá formálnám. Közvet­len lennék a diákokkal, és ki­kérném a véleményüket. Nem lennék túlzottan szigorú, de a szabályokat betartatnám. A tanítás 9-kor kezdődne, így minden diák frissen, kipi­henten érkezne az iskolába, a tanulás pedig hatékonyabb lenne. Elvetném azokat a tan­tárgyakat, melyek nem kap­csolódnak az érettségihez, és több szakmai tárgy lenne. Az iskolaépületeket felújíta­nám, széppé, kellemessé ten­ném a környezetét, és sok hul­ladékgyűjtőt tennék ki az is­kola területére. Diákrádiót szerveznék köz­érdekű információk bemondá­sára, és a rádió csak olyan ze­nét játszana, amit a diákok szeretnek, a tanárok pedig el­viselnek. Pályázatokon versenyeztet­ném az iskolát, hogy korszerű, modern eszközöket nyerhes­sünk. Versenyeket, tehetség- kutatásokat szerveznék, hogy a diákok megmutathassák, mi­re képesek. Szeretném, ha az én isko­lámban a diák és a tanár is jól érezné magát. ■ Pap Martin Március 15. Gimnázium 1/ 4 P I

Next

/
Thumbnails
Contents