Heves Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
4 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ Jézuska és a fehér robot meséje ünnepi ajándék Az öregasszony nagyon értette, hogyan kell beosztani a pénzt Az öregasszony rótta az útját a vásározók sátrai között és érdeklődött Életveszélyesen vékony jégréteg fedi még a tavak sekély vízfelületét Az országban telente 20-25 alkalommal kapnak riasztást a tűzoltók, hogy mentsék ki a vékony jégre felelőtlenül rámerészkedő horgászokat, korcsolyázókat. A helyzet ezekben a napokban is veszélyes, mert még szinte csak leheletnyi j égréteg alakult ki a tavakon, a kiskörei tározón is csupán három centiméter a vastagsága. A katasztrófavédelem illetékesei elsősorban a szülőket kérik arra, hogy ne engedjék gyermekeiket a befagyott vizeken játszani, korcsolyázni. Egyébként a vastag jégen is számtalan veszély fenyegeti a gyanútlan nézelődőket éppúgy, mint az önfeledten csúszkálókat. Példaként említhetők azok a horgászlékek, amelyeknek a helyét nem jelölik meg jól láthatóan, illetve amelyeket esetleg későn vesznek észre a korai szürkületben még kint tartózkodók. Ezekbe könnyen belecsúszhatnak a korcsolyázók, s ha nem érkezik. időben a segítség, tragédia lehet a téli szórakozás vége. A szakemberek tájékoztatása szerint a hideg időjárás követkéz- ! tében kialakuló, megfelelő vastagságú jégréteg ad csak bizton- ! ságos terepet a szezonális sportoknak. Ezek űzéséhez az érintett önkormányzatok jelölik ki a tavak sekély részeit. ■ Előkelő hely a honlapok versenyében Az Internet Marketing Klub és a Magyar Marketing Szövetség közös szervezésében megrendezett „Az év honlapja 2007” online marketingkommunikációs pályázat díjait néhány napja adták át. A megméretésen Ivád is szépen szerepelt. Emlékezetes, hogy tavaly kiilöndíjjal jutalmazták a települést a www.ivad.hu című honlapjáért. A község ismertetőjét létrehozó és működtető polgár- mester, valamint a helyi informatikusok munkájának eredményeként az idén ismét az elsők közé kerültek. Az önkormányzati kategóriában a www.szekesfehervar . hu honlap kapta az első díjat, míg megosztott második helyen végzett Ivád és Budapest 13. kerületének honlapja. ■ Öt unoka, ráadásul alig három hét, és itt a karácsony. Az öregasszony tanácstalanul csámbor- gott a vásári forgatagban, mellkasához szorítva a zsebtolvajoktól féltett, szélein kirepedezett műbőr táskáját. A legidősebb lányától kapta azzal a kikötéssel, hogy csak azt hordhatja magával, látni sem akarja többé kezében a lekopott feliratú nylonszatyrokat. Pedig azok nélkülözhetetlen kellékei voltak, mert könnyűek, ultrás lötyböléssel tisztán tarthatók. Elfért benne a kardigán, az esernyő és egy könyv, amivel az időt múlathatja a buszon, amikor látogatóba utazik az unokáihoz. Ajándéknak is jutott hely benne, hálós narancsnak, egy kilónyi banánnak, mikor mit kínált olcsóbban a sarki zöldséges. Az öregasszony nagyon értette, hogyan kell beosztani a pénzt. Három gyereket neveltek fel a párjával, aki végiggürcölte az életét. Ebbe is roppant, halt bele szegény, ugyan ki győzi az állandósult második műszakot. Kuporgattak, egyik hónapról a másikra éltek, alkalmiból, bizományiból öltözködtek, ami visz- szamaradt a szovjet exportból, a hatósági húsboltban vásárolták a vasárnapi ebédre valót. Ritkán nyalták meg a tíz körmüket az étkezések után, de az ura csak egyszer fakadt ki, egy többnapos, már szagló maradék feltálalásakor: „sok szart megettem, de ezt a szart már nem eszem meg”, ordította rekedten, és kirúgta ma- | ga alól a széket. | A gyerekek időközben fejlőd- | tek, hol az egyiknek, hol a má- I síknak kellett új cipő, nadrág | vagy kabát. A helyzeten mit sem | javított, hogy a legidősebb lány- 3 ra két számmal nagyobb holmi- g kát vettek, ki ne nője túl hamar, S vagy ha mégis, hát hordta a sorban következő. Autóra persze, véletlenül sem telt nekik, mint ahogy nyaralásra sem. Kétszer kerekedhetett fel csak a család, Debrecenbe, illetve a Balaton mellé Alsóörsre, szakszervezeti beutalóval. Karácsonyonként is a szükségletek szerint vásároltak, vagy abból, amit igazán jutányosán kínáltak. Új, horgolt tipegőbe öltöztetett, de valahonnan nagyon ismerős baba várt a legkisebb lánykára a fenyőfa alatt, a két nagyobbnak társasjáték, néhány tekercs diafilm, színes ceruzák. Mindegyiküknek egy-egy kézzel kötött, szürkéskék pilótasapka, csesznye pomponnai, a göndörödő fonalszálak arról árulkodtak, hogy lebontott férfipulóverből készülhetett. Párja halála után az öregasz- szony költekezővé vált. Drága dolgokra azért akkor sem ragadtatta magát, de sok-sok semmire se jó vacakot vásárolt. „Kis hülyeség”, szabadkozott ilyenkor a sze- retetet szomjazva, s meg-megajándékozta a kényszeredetten mosolygó övéit. „Legalább gondoltok rám, ha már én sem leszek...”, utalt az apjukra, nagyapjukra, és a temetés után tíz évvel is könnybe lábadt a szeme, ha rájuk gondolt. Az öregasszony az utóbbi időben mind gyakrabban beszélt a saját elmúlásáról. Legidősebb lányának minden látogatásakor megmutogatta, hogy a szekrény mely fiókjában találja majd a briftasnit. Elő is szedte, szétnyitotta azt, az oldalrekeszébó'l kivette a bankkártyáját, aztán egy másik fiókból kis papírfecnit, azon a jellegzetes számjegyeivel írt kódot. „Csak hogy tudd, hol keresd”, jegyezte meg sokat sej- tetően, és elsőszülöttjét cinkosának jelölve hozzátette: „Ezt csak te tudod, mert ha ők is tudnák, már nem volna belőle semmi”. Az öregasszony rótta az útját a vásározók sátrai között, érdeklődött az áruk iránt, akkor is megszólítva az eladót, ha nyilvánvaló volt, mit kóstál a portéka. A válasz hallatán csak hümmögött, még ha méltányosnak vélte is, hangosan rendszerint sokallotta, és részvétet remélve elsorolta, hogy ki mindenkinek kell ajándékot vásárolnia. Az árusok béke- tűrően hallgatták, néha pedig vele sopánkodtak: „hát bizony, azt a kis nyugdíjat nagyon be kell osztani”. A sor legvégén árusító kínainál pü- lantotta meg az öregasszony a fehér robotot. A valamelyik sci-fi- ből lekoppintott műanyag harcos elég zajosan lépegetett a stand előtt. Olykor megállt, s leadott egy sorozatot a piros szikrákat vető gépfegyveréből. Az öregasszony álmélkodva nézte. A „mi időnkben”, ahogyan emlegette, „ilyesmi nem volt. Az egyetlen porcelán fejű, alvós babámat is elvitték az oroszok”, kesergett. „Nagyapátok fa talpú cipőt csinált nekem, hogy legyen valami a lábamon”, fűzte még hozzá, hogy lássák, az volt ám bizony a cudar világ, éppen ezért szégyelljék magukat, ha netán követelőzni merészelnének. Még csak alkúdni sem próbált, azonmód kifizette a fehér robotért, amit a kínai kért. Gyors iramban vásárolt még egy adag- nyi pótelemet, „egyéb sem hiányzik, minthogy azonnal bedögöljön, amint átadom”, gondolta, s hazasietett. A kabátját le sem vetette, de már kicsomagolta, és elindította a zsákmányát az előszoba linóleum padlóján a nagyszoba felé. A fehér robot a küszöbig meg sem állt. Ott az akadályban megbotlott, és hasra esett. Az öregasszony rémülten iparkodott utána, „jaj istenem, még tönkreteszem”, suttogta ijedten, s gyorsan elpakolta biztonságos helyre. Két napig bírta megtartani a titkát. Harmadnap azután elbuszozott a legkisebb unokájához. A szívét annyira feszítette az öröm, hogy szert tett egy különleges fehér robotra, hogy mindenképpen beszélnie kellett róla. Persze nem elárulva, hogy mi pompázik majd a fenyőfa alatt. Inkább csak azért, hogy felébressze a kisfiú vágyát. Hogy izguljon. Hogy aludni se tudjon, míg reszketve a vágyott ajándékért, számolgatja a karácsonyig hátralévő napokat. A kérdésre, hogy mit hozzon a Jézuska?, csak vonogatta a vállait a kisgyerek. Momentán nem volt önálló ötlete. Konstruktív kölyök lévén mindig azzal játszott, ami éppen a keze ügyébe került. A vívómaszknak is jó tésztaszűrő legalább olyan alkalmatosnak bizonyult az időtöltéshez, mint a vízfesték és az ecset. Nem volt nagy igényű, piciként megszokta, hogy osztozkodnia kell a testvéreivel, nem kaphatja meg, amit csak kitalál. „Nem szeretnél egy fehér robotot?”, türemkedett elő végül a nagymamából a rávezető kérdés. A kisfiú meglepődött. „Miért pont egy fehér robotot?”, rítt le az arcáról, de semmit sem szólt. „Egy nagyon különleges, fehér robotot...”, mondta sokat sejtető- en, csillogó szemmel az öregasz- szony. „Hát..., nem is tudom”, válaszolta a kisgyerek, mint aki már kapisgálja, mi készül, de nem mer ellentmondani. A nagymamát elragadta a hév. Már-már olyan lelkesedéssel ecsetelgette ajándéka nagyszerűségét, mintha kacsalábon forgó tündérkastélyt rejtegetett volna otthon a szekrény aljában. A fiúcska meg udvariasan hallgatta. Amikor kikísérték az öregasz- szonyt, hogy még sötétedés előtt hazaérjen, a szobájába visszatérve leült a kisgyerek az asztalhoz, papírt, ceruzát vett elő. Nagycsoportos óvodásként csupán a nagy, nyomtatott betűket ismerte. Ezt írta a levélbe,: JÉZUSKA! NE HOZZ NEKEM FEHÉR ROBOTOT. ■ Négyessy Zita ■ A nagymamát elragadta a hév. Olyan lelkesedéssel ecsetelhette ajándéka nagyszerűségét, mintha kacsalábon forgó tündérkastélyt rejtegetett volna otthon. Felrepült a kőfalra az autó baleset Tűzoltók mentették ki a sofőrt a kocsironcsból ButHer-ház : márciusi döntés pályázat A műemlék külföldi forrásból újulhat meg Verpeléten pénteken este szenvedett balesetet egy helyi ifjú, aki ismeretlen okból autójával lehajtott az útpadkára, ahol meg- pördült - felrepült? -, s az út melletti lakóház téglakerítésére felakadva állt meg. A vezető nem tudott kiszabadulni a járműből, a két szerkocsival megérkező egri tűzoltók szedték ki, s ezután tudták a mentők ellátni, s Egerbe szállítani. A lánglovagok pedig csőrlővel lehúzták a szemmel láthatóan javíthatatlanra törött autót a ke- | rítésről. így a balesettől számít- g va alig egy óra elteltével megin- | dúlhatott a forgalom a falu főút- I cáján. ■ Borzongató látvány. A nem mindennapi mutatvány oka egyelőre ismeretlen. Tavasszal, 2008 márciusában döntenek az egri Buttler-ház felújítására beadott pályázatról a szakértők - tudtuk meg Papp István ügyvezető igazgatótól. A Buttler Ház Kft.-t az ingatlannal együtt idén őszszel vásárolta meg jelenlegi tulajdonosa, a Nívóber Kft. Az értékes műemlék jövőjét az önkormányzattal együttműködve képzelték el. A tervek szerint 2009-2011 között uniós pályázati forrás igénybevételével, a Norvég Alapból újulna meg az épület és környéke. A beruházás 550 millió forintba kerül, mely a középkori étterem, a török kávézó és az emeleti apartmanok, klubterem mellett magában foglalja a Buttler-ház környékének rehabilitációját kerékpárúttal, parkrendezéssel. Az önkormányzat partnerként szállt be a Buttler Ház Kft. pályázatába. Ehhez a 2009. évi költségvetéséből biztosít 23 millió forintot. Azért ekkor, mivel sikeres pályázat révén két év múlva indulhat el a rekonstrukció. A szeptember végén benyújtott terv tétje ugyanis a több mint félmilliárdos fejlesztési program 60 százalékát ■ A tulajdonos kitart a barokk belvároshoz illő, „élő” és vendégfogadó műemlék mellett. kitevő 330 millió forint elnyerése. Az idén őszig beadott pályázatokat a kétfordulós eljárás során már a decemberi előszűrésen elbírálták, míg a Buttler-ház esetében a szeptemberi anyag elsőfordulós étékelésére csak jövő márciusban kerül sor - közölte a tulajdonos cégvezető, aki továbbra is kitart eredeti, látványos elképzelése, a barokk belvároshoz illő, „élő” és vendégfogadó műemlék mellett. Papp István hozzátette: a remélhetően kedvező végső döntésig, mely legkorábban 2008 őszén születhet meg, a szükséges fenntartási és állagmegóvási munkálatokat elvégzik a patinás épületen. ■ K. J.
