Heves Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-23 / 273. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 23., PÉNTEK A liberálisok feltételekkel támogatnák Habis Lászlót Rossz gyerekek pedig nincsenek kamaszok és gondok Egyre inkább tágul a szakadék a fiatalok és a felnőttek között Egy elvszerű megállapodás men­tén az egri közgyűlés SZDSZ-es képviselői hajlandóak támogat­ni Habis László polgármestert - mondta tegnapi, a város önkor­mányzatának egy évét értékelő sajtótájékoztatóján Borsos Lász­ló, a liberálisok helyi elnöke és dr. Gyurkó Péter, a párt megyei alelnöke. A háromfős szabad de­mokrata frakció támogatásának feltétele például a teljes elhatáro­lódás a szélsőjobboldaltól, a szakmaiság előtérbe helyezése, a városi média, különösen a vá­rosi televízió függetlenségének garantálása. Nézetük szerint ma gyakorla­tilag működésképtelennek te­kinthető Eger közgyűlése. Habis László tavaly októberben a győ­zelem érdekében alkura kény­szerült, és most egy nagyon inga­tag jobbos többséggel próbálja vezetni a várost. A legnagyobb jobboldali frakción, a Fideszen belül is legalább két markáns csoportosulás van. Közülük a De­meter Ervin honatyához kötődő az elfogadhatatlanabb az SZDSZ számára. Mint elmondták: De­meter a személyes kötődések hi­ányában egyszer csak megjelent Egerben, és politikai komisszár­ként igyekszik érvényt szerezni pártja országos politikai diktátu­mainak. Kérdéses, hogy a polgár- mester tudja-e biztosítani a több­séget a jövő évi költségvetés elfo­gadásához. ■ (lejtésből jeleskedtek az egri diákok Az egri Bornemissza Gergely Szakközép-, Szakiskola és Kollé­gium a napokban idegen nyelvi szépkiejtési versenyt rendezett a város szakiskolás tanulói számá­ra, angol és német nyelven. Ezen öt intézmény tanulója vett részt. Borbély András igazgatótól megtudtuk, a színvonalas ver­sengésen jól felkészített diákok mérték össze tudásukat. Kima­gasló teljesítményt nyújtottak a Kereskedelmi Szakközépiskola, a Szent Lőrinc Vendéglátóipari Szakközépiskola, valamint a vendéglátó intézmény diákjai is. A zsűri tizenkét diáknak ítélt oda díjat teljesítményéért. ■ Folytatás az 1. oldalról Ezeket a gyerekeket pedig na­gyon nehéz motiválni, ráadásul a szülőkkel való kapcsolattar­tás is akadályokba ütközik, mi­vel sokukat alig lehet még arra is rábírni, hogy együttműköd­jön velünk. Sajnos, az utóbbi években megjelent a cigaretta mellett a drog is, és az is előfordult már, hogy ittas diákot kellett hazakül- denünk. Aggasztó folyamatnak lehetünk nap mint nap tanúi. A kollégáim közül sokan nincse­nek felkészülve e helyzetek ke­zelésére, szükség lenne ugyanis egy kis pszichológiai és szociálpedagógiai jártasságra is, hogy úrrá legyünk ezen a prob­lémahalmazon. Igazság szerint nem szívesen teregetjük ki a nyilvánosság elé ezeket a gondo­kat, hiszen antireklámra egy is­kolának sincs szüksége, a jelen­ségről mégsem hallgathatunk. ■ A gyerekek azzal szem­besülnek, hogy egyesek csalással, teljesítmény nélkül is érvényesülnek. Szikora Katalin, a Neumann János Középiskola és Kollégium magyar szakos pedagógusa több mint húsz éve tanít a jó nevű in­tézményben, s ő maga is tapasz­tal változásokat a jelenlegi diá­kok viselkedésében:- Mi szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a tanulóink zö­me jó képességű, erősen moti­vált, megbízható szülői háttérrel rendelkező fiatal. Ettől függetle­nül itt is tapasztalható némi vál­tozás. A legszembetűnőbb jelen­ség, hogy a mai középiskolás ge­neráció tagjai, úgy tűnik, mint­ha később érnének, mint az őket megelőző évfolyamok diákjai. Kevésbé vállalnak felelősséget, s néha olyan érzésem van, hogy szeretnék megnyújtani a gond­talan gyermekéveket. Ennek sokféle oka van, de a legfonto­sabb szerintem a társadalomban tapasztalható jelenlegi értékvál­ság. Egyre többet hallani diplo­más állástalanokról, miközben a gyerekek nap mint nap szembe­sülnek azzal, hogy egyesek csa­lással, hazugsággal, teljesítmény nélkül is kiválóan érvényesül­nek - véli a szakember. Bár sokat hallunk az esély- egyenlőség megteremtéséről, a Kamaszkorban felértékelődnek a kortárs kapcsolatok. Sokszor a gondokat Is szívesebben osztják meg egymással. gyakorlatban ez nyomokban sem fedezhető fel a hazai közok­tatásban. Minderről a pedagó­gus a következőket mondja:- A legsúlyosabb gond való­ban ez. A hazai közoktatásban - a politikai akarat és a biztató kí­sérletek ellenére is - változatla­nul jelen van és egyre mélyül a szegregáció. A biztos anyagi és szellemi háttérrel rendelkező gyerekek a jobb iskolákba ke­rülnek, míg a kevésbé szeren­csés sorsúaknak esélyük sincs erre. A szakadék már most óri­ási, és szinte áthidalhatatlannak tűnik. Mindeközben a tanárkép­zésben továbbra is erőteljesen érvényesül a kontraszelekció, azaz többnyire azok választják ezt a pályát, akik más területen nem tudnak érvényesülni. Teté­zi a gondokat, hogy a pedagó­gusképzésből változatlanul hi­ányzik azon ismeretek tanítása, elsajátítása, amelyek nélkül az esélyegyenlőtlenség felszámolá­Munkadarabbá lefokozott gyerekek A GYERMEKPSZICHIÁTER Úgy véli, hogy a felnőttek hajla­mosak olyan lényekként ke­zelni a gyerekeket, mint akik feltétlenül felnőttek irányítá­sára szorulnak. A nevelés és oktatás leginkább a verseny­szellemű fogyasztói társada­lom elvárásaihoz alkalmaz­kodik. A pedagógusok egy része a „munkadarabbá" le­fokozott gyereknek csak az egoját neveli, aki viszont nem felel meg az elvárt siker- modellnek, az máris problé­más gyereknek számít, a gye­rekek és felnőttek közti sza­kadék pedig egyre nagyobb lesz. Az a szülő vagy tanár, aki el tudja fogadni és meg tudja érteni, hogy a gyerme­ket nem a körülmények ala­kítják, hanem a gyermek alakítja magát a körülmé­nyekhez, az már jó úton jár. sa lehetetlen. Hazánkban nem megoldás a szabad iskolaválasz­tás megszüntetése sem. Ez jól működik a skandináv országok­ban, ahol minden feltétel adott az egységes, jó színvonalú okta­táshoz. Nálunk értelmetlen mindaddig beszélni erről, míg az általános iskolák alsó tagoza­taiban nincs egységes követel­mény- és feltételrendszer. Gyakran éri kritika a pedagó­gustársadalmat is. Sok szülő elő­szeretettel keresi a hibát az isko­lában, a tanárokban...- Van ebben némi igazság, hiszen egy erősen frusztrált társadalmi rétegről van szó - válaszolja felvetésünkre. - Tény, hogy a tanárok jelentős része megszokta a több évtize­des szerepet, amelyből képte­len kitörni, ezen változtatni. Más módszerekre, új szemléle­tű tankönyvekre és speciális is­meretekre lenne szükség ah­hoz, hogy a most felcseperedő fiatalokat meg tudjuk érteni, s a bennük szunnyadó képessé­geket ki tudjuk bontakoztatni. Azonban azt is látni kell, hogy a ránk erőltetett adminisztráci­óba lassan belefulladunk, és szinte követhetetlen változá­sokhoz kell(ene) évről évre al­kalmazkodnunk. At kellene alakítani az energiafelhasználást Tarnabodi álmok hajléktalanoknak kötet Szuromi Rita írásműve az ország első befogadó falujáról Folytatás az 1. oldalról Gőgös Zoltán, az FVM államtit­kára úgy vélte: a mostani gáz­árak korántsem a folyamat vé­gét jelentik. Közismert, hogy a földgáz általában kilenc hóna­pos késéssel követi az olajárak változását, így nagyjából kiszá­mítható, hogy merre tartunk. Ez nem „csak” rövid távon jelent ki­hívásokat, de - az energiakész­letek fogyásával és a klímaválto­zással együtt - át kell alakítani az ország energiafelhasználási szerkezetét. És nem csupán tech­nológia-importőrként, hanem saját fejlesztésekkel. Németh Imre ex-agrárminisz- ter kifejtette: az unió ma ötven százalékban szorul importra, ha­zánk hetvenöt százalékban, de húsz év múlva az uniós átlag lesz a mai magyar érték. Hacsak nem kezdődnek meg már most a fosszilis energiahordozókat ki­váltó lépések. Példátlannak nevezte, hogy Magyarországon a háztartások hetven százaléka fűt földgázzal.- Ilyen arány ott sincs, ahol egyébként a saját szükségletei­ket hazai forrásokból képesek lennének kielégíteni - hangsú­lyozta Németh Imre. Példaként említette Norvégiát, ami jelen­tős európai energia-exportőr, s eközben saját igényeinek 44 százalékát megújuló források­ból teremti elő. ■ Az átányi temetőben nyugvó kisded síremlékének misztikus történetéhez képest más, igen komoly témában írt újabb doku­mentumkötetet kollégánk, Szuromi Rita. Az Otthon, álom, Tarnabod című művében meg­őrizte a tényfeltáró újságíró ap­ró részletekre is kiterjedő kíván­csiságát, alkotói lendületét, könnyed, magát olvastató elbe­szélő stílusát. Ugyanakkor e^y vérbeli szoci- ográfus alaposságával igyeke­zett utánajárni annak, hogyan vált be a befogadófalu-program az első hazai állomásán, a dél­hevesi kistelepülésen. Mint lapunkból is ismert, a projektet 2004-ben az Ifjúsági, Különleges emberi sorsokat is be­mutat az olvasónak a kötet Családügyi, Szociális és Esély­egyenlőségi Minisztérium, vala­mint a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat dolgozta ki és indította el Tarnabod önkormányzatának közreműködésével. Fedél nélkül élő többgyermekes famíliákat juttattak otthonhoz, megélhe­téshez a községben. A szerző a kezdetek­től nagy figyelem­mel kísérte a kezde­ményezés révén a faluba került emberek sorsát, beilleszkedési próbálkozásukat a vidéki létbe. Megszólaltatta a program létre­hozóit, szervezőit, s a hajléktala­nokat egyaránt. Hangot adhattak a történtekről véleményüknek, érzéseiknek Tarnabod lakói is. Külön fejezetben esik szó a má­sodik befogadó faluról, Erkről. Még az új megoldást övező szak­mai vitákba is bepillantást en­ged a könyv, amelyből megis­merhetjük szocioló­gusok, pedagógu­sok, politikusok ál­láspontját is. A hétköznapi konfliktusokban bővelkedő helyzetet elemző írásműnek - olvasmá­nyos gondolatfűzésén túl - nagy értéke a kendőzetlensége, az őszintesége. Az, hogy nem kíván megfelelni senki érdekének, ha­nem a valóságot, a napi életet tükrözi minden sorával. ■ Sz. Z. ■ Az írásműnek különösen nagy értéke a kendő­zetlensége, az őszintesége.

Next

/
Thumbnails
Contents