Heves Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-01 / 178. szám
4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. AUGUSZTUS 1, SZERDA A gyalázkodó, rágalmazó leveleket nem közöljük! Az utóbbi hetekben ismét szép számmal érkeznek lapunkhoz olyan tartalmú olvasói levelek, amelyeknek hangvétele személyeskedő, sok esetben személyiségi jogokat sértő. Ezen írások közléséhez szerkesztőségünk még abban az esetben sem járul hozzá a továbbiakban, ha a szerző vállalja nevének és címének közreadását. Úgy véljük, hogy épp elég politikai és civü fórum akad, ahol élő szóban képviselheti saját álláspontját a sértettnek érzett fél, s ott azonnal választ is kaphat felvetéseire. m( a szerk.) Köszönet jár a tiszanánai tűzoltóknak Nagy örömünkre szolgál, hogy Tiszanánán az egyesület tagjaira mindig lehet számítani. Felkészültségüket bizonyítja, hogy a versenyeken is sikerrel szerepelnek. A község lakossága nevében szeretnénk köszönetünket kifejezni a helyi önkéntes tűzoltó egyesület férfi és női rajának. Ez év június 29. és július 1. között került megrendezésre a II. Hagyományőrző Tűzoltóverseny Berettyóújfaluban, ahol Heves megyét a tiszanánai önkéntes tűzoltók képviselték. Gratulálunk a férfi raj 2., a női raj 9. helyezéséhez. Kívánunk nekik.tp- vábbi sikereket. " ■ Tóth Gábomé Tiszanána Hogy kerül a reklámújság a postaládába? Eláraszt bennünket az ingyenes reklámújságok garmadája. Hiába vannak a társasházak külső falaira a bejárat mellett erre a célra felszerelve a postaládák, az ügyesebbek bejutnak a lépcsőházba, és a postaládába rakják a lapokat. így könnyen előfordulhat, hogy a megrendelt újság és a névre érkező levél ezekbe becsúszik, és így elkallódik. ■ (név és cím a szerk.-ben) Gyengélkedő egészségügy. A kérdés, mikor teremtődnek meg egy gazdaságosabb, korszerűbb egészségügyi ellátás feltételei. Képünk illusztráció. Már megint bakot lőttünk egészségügy A politikusoknak közösen kellene gondolkodniuk Azt látom és tapasztalom a saját bőrömön is, hogy a helyes irányt nem találjuk. Hihetetlen, hogy azok, akiknek érteni kellene egymás nyelvét, folyamatosan elbeszélnek egymás mellett, de akkor mire is jó a magyar politikai elit? Mert ami jó az egyiknek, az nem jó a másiknak. Kérdezem: mikor teremtődne meg egy gazdaságosabb, magasabb színvonalú és egységes egészségügyi ellátás? A többi, átalakításra váró területről nem is beszélve. Amikor az alapellátás rendszerének kiépítéséhez hozzáfogtak, az volt ■ Kérdezem: mikor teremtődik meg- egy gazdaságosabb egészségügyi ellátás? a benyomásom, hogy elindult valami jó irányba. A jó irány megvolt, de a befejezés csak részben sikerült. Ezt követően a szakrendelői intézetek átalakítását és korszerűsítését kellene megcélozni. Az alapellátás és a korszerű járóbeteg-ellátás együttes eredménye követhette volna a kórházak rendszerének kialakítását. De nem, mi megint fordított sorrendet állítottunk fel. A kórházakat gyorsan lefejeztük, nehogy bódulatukból még magukhoz térjenek. Megint bakot lőttünk, és mennyibe kerül ez nekünk, Régi barátok, jó volt veletek újra együtt nosztalgia Köszönet a rendezőknek a remek találkozó megszervezéséért Minden tiszteletem az egészségügyben dolgozóké, még mindig állják az ütéseket, pedig kapnak bőven eleget minden oldalról. Nem kérdőjelezem meg az egészségügy átalakításának szükségességét. Mindenki vágyik egy magasabb színvonalú és egységesebb szakmai szintű ellátásra. A kérdés csak az, hogy miképpen jutunk el ide? A nyilatkozatok tömkelegével szembesülünk nap mint nap a politika oldaláról, természetesen a szakma is melléteszi a saját javaslatait, ami helyes. Hogy a nyilatkozatok áradatával az átlagember mit is tud kezdeni, van-e véleménye, vajon kit érdekel? Két éve hangzott el az apci találkozón, Jó veletek újra itthon, hisz számunkra ez az igazi otthon, jut eszembe sok szép emlék...” Hát igen! Egy hónapja érkezett a hívogató levél a találkozóra. Ahogy közeledett a nagy nap, egyre többet foglalkoztatott a gondolat, vajon kik jönnek el a régiek közül. Az utolsó éjszaka már alig aludtam az izgalomtól. Reggel a legkorábbi busszal, a Debrői Ördögvérrel és Hárslevelűvel indultam el szülőfalum felé. Közeledett a 10 óra, a program kezdete. Sok-sok ismerős és barát., de jó, hogy eljöttem! Ti rendezők a fáradságos munkátokkal nagyon nemes célt szolgáltok. Csak azoknak fontos ez a találkozó, akiknek jelent valamit a Széleskő, a Somlyó-hegy, a Csurgó, a régi Vásártér, a Zagyva folyó, a Kiserdő, a Bagolyvár... és még sorolhatnám. Boldogan üdvözöltük egymást, majd - Rezsnyák Bandi és Hegedűs Gyula üdvözlő szavai után - kultúrműsor következett Bizony sokan hiányoznak már közülünk! Ötven éve annak, hogy becsukódott mögöttünk az öreg iskola kapuja. A rendezők finom ebéddel kedveskedtek, po- harazgatás közben a világot járt híres prímás és kisegyüttese szórakoztatott bennünket. Baráti beszélgetés közben megjegyezzük, ez a Fucskó Jani nem csak építészmérnökként volt sikeres, de ez a bor, amit a pincéjéből hozott - saját termés -, hát ez nagyszerű itóka. A program szülői értekezlettel folytatódott. Körbejárt a mikrofon, bemutatkozás, majd rövid adófizetőknek? Azt hinné az ember, hogy szűkebb hazájában, így Egerben a problémákat egyszerűbb kezelni, de nem, bizonyos érdekek mindenek felett állnak. A megyeházán az indulatok egymásnak feszülnek, az elképzeléseiből egyik fél sem akar engedni. Kérdezem én, kinek jó ez, a betegeknek biztosan nem. Tisztelt képviselők! Mikor látják már be, hogy a közös gondolkodásnak és munkának mindig megvolt az eredménye, mi, akik itt lakunk, végre élvezni szeretnénk ennek gyümölcsét, és nem szenvedő alanyai akarunk lenni. ■ Baráth Mihály Eger (cím a szerkőben) tájékoztatás magunkról, a családunkról. Megköszönve a rendezőknek, a Közösen Apcért Egyesület tagjainak a fáradságos munkájukat a találkozó megszervezéséért és a falu szépítéséért. A találkozó a befejezéséhez közeledett, amikor a táncos lábú apci lányok és fiúk nagyszerű táncot mutattak be, s mi vendégek sem akartunk lemaradni. A találkozó végén valamennyien úgy búcsúztunk: „Veletek, jövőre, ugyanitt...” ■ Nagy János Kiszorultak a kispénzűek a szalóki fürdő medencéiből A Hírlap július 14-i számában színes beszámoló volt az egerszalóki gyógyfürdő részleges átadásáról. Mindez nagyon szép és dicséretes dolog, hogy egy ilyen szép épületsor felépült. De sajnos azok, akik évtizedekig ennek a hőforrásnak az áldásos gyógyító hatását élvezték, azoknak bezárult ez a kapu. Évtizedekig ide jártunk, kialakult az ismerős baráti kör. Örültünk azoknak, akikkel évről évre újra találkoztunk. Reméltük, hogy azok, akiknek a legkevesebb a pénzük, a rászorultaknak is marad egy kis hely, hogy gyógyulni, feltöltődni tudjanak a jövőben is. Sajnos, nem így lesz. A meglévő három medencét most megszüntetik, amit még elérhető áron használhattunk. Az új medencék használata már a mi részünkre megfizethetetlen. Kár, hogy mi rászorulók már nem élvezhetjük a víz áldásos hatását. ■ N. Béláné Mezőtárkány (cím a szerkőben) Új egri kötet Renn Oszkár verseiből A Gonda Könyvkiadó jelentette meg az Összekulcsolt kézzel című verseskötetet. A szerző, Renn Oszkár évtizedek óta az egri közélet alakítója. Új kötete az 1998-2006 között születettkölte- ményeit teszi közzé. Az élet és magánélet egy-egy jelentős állomásához vezeti el az olvasót, és minden esetben az adott téma továbbgondolására is alkalmat ad. A haza sorsát értő és érző, figyelemmel kísérő költemények sorából nem hiányozhat a szűkebb pátria, Eger bemutatása sem. A püspökség millenniumára írott Örvendj Eger! című alkotás történelem és jelen egyszerre. A kötet a legbensőbb emberi érzelmektől a kisebb és a nagy közösség sorsa iránti felelősségérzetig sokszínű hangon szólaltatja meg üzenetét. Az élet örömét, az igaz jóságot, a tiszta szívet, a hitet és a szeretetet szedi csokorba ez a szívet-lelket melegítő verseskötet, amit köszönünk. ■ Dr. NagyAndomé Gárdonyi Géza Gimnázium ny. igazgatója Sajnos mindig azt a lovat ütik, amelyik jobban húz vélemény Ki fogja eltartani néhány év múlva a nyugdíjasokat és a szociálisan rászorulókat? Szeretném a véleményemet kifejteni a Nem bírjuk pénztárcával (Heves Megyei Hírlap 2007. július 12.) című cikk kapcsán. Mélységesen felháborít ugyanis, hogy a statisztika nem néz a számok mögé. Az adatok alapján eldöntik a kormányfők, hogy emelni kell a nyugdíjkorhatárt, hogy el tudjuk tartani a nyugdíjasokat, akik 38-40 évet becsülettel ledolgoztak. Elképzelem, milyen keserűség és ki- látástalanság így is az életük a kevés nyugdíjuk mellett. A kérdés az, hogy ki fogja őket eltartani, amikor az egészségügyben történt változások miatt ismét romlani fog a jelenleg aktívan dolgozó emberek egészségi állapota. Egyszerű ember lévén átgondoltam ezt az írást, és a mi községünk jutott eszembe. Itt is kellene statisztikát készíteni. A mi szüléink heten voltak testvérek, mindenki dolgozott nyugdíjas-koráig, sőt van, aki még ma is dolgozik. Családonként 2-4 gyermeket neveltek, ezek vagyunk mi, aktív dolgozók, 50 év körüliek. A szüléink sajnos már megfogyatkoztak, de a mi gyerekeinknek már vannak utódai. Mi a férjemmel még dolgozunk, de már én is nagyon fáradt vagyok, nem bírom úgy a munkát, mint évekkel ezelőtt. Romlik az egészségi állapotom, pedig még tíz évig(?) kell dolgoznom. Eddig is csak a végső esetben mentem orvoshoz, 25 év alatt kétszer voltam táppénzen, ösz- szesen egy hónapot. Kivizsgálásra, gyógykezelésre nem tudok menni a hosszas várakozás és vizitdíj miatt, nem beszélve a munkahely magatartásáról. Úgy gondolom, hogy sok honfitársam van ilyen helyzetben. Azt látom, hogy így ténylegesen csökkenni fog a nyugdíjasok száma az elkövetkező években, mert mire eljutna a dolgozó a nyugdíjig, addigra az „nyögdíj” lesz vagy sárga fold. Olyan községben élek, ahol sok a hátrányos helyzetű család. Köztudott, hogy a roma népesség körében a születések száma jóval magasabb az átlagnál, és már 15-25 évesen 3-4, esetleg több gyermekük is van házasságon kívül, sokszor munkanélküli apával. Megélnek a gyermekek után járó családtámogatásból, szociális segélyből és még egy kis fe- . ketemunkából. Sajnos a családi példa ragadós. Hiába a pedagógia, ha a gyermek azt látja a családban, hogy munka nélkül is meg lehet élni a szociális támogatásokból, akkor miért menne el dolgozni, hogy ő is adózzon és belefáradjon a nehéz munkába? Kivétel mindig akad. Ismerek nagyon rendes roma családokat, akik dolgosok, tiszteletre méltóak. Ők éppúgy kiveszik a részüket a közös teherviselésből, mint bármelyik tisztességes honfitársunk. A fentiek után kérdem én, akkor ki tartja el a nyugdíjasokat és a nem nyugdíjas rászorulókat? Miért a nyugdíjkorhatár felemelése a megoldás? A kormány jódolgában és jómódjában törhetné a fejét egyéb megoldáson. Ők is úgy gondolják, mint a földesúr, hogy azt a lovat kell ütni, amelyik amúgy is jól húz? A gond csak az, hogy ez az igavonó már nem bír többet. ■ (név és cím a szerk.-ben) Aranyosak a kisnánai népdalkörösök Idén júniusban a Kóta és a Bartakovics Béla Művelődési Központ rendezték meg a népdalkörök és citerazenekarok minősítő hangversenyét. Nagy öröm a kisnánai népdalkörnek, hogy a zsűri „országos arany” minősítéssel díjazta a csoport tevékenységét. Megszólaltatták a Kodály-évforduló alkalmából a mester által gyűjtött népdalokat, valamint előadták a helyi szlovák hagyománynak megfelelő népdalokat is. Bizonyára lelki és zenei feltöltődést ad az elkövetkezendő időre az elért eredmény. Köszönet a csoport munkájáért. ■ Szőke Sándor citeraművész ■ Mire eljutna a dolgozó a nyugdíjig, addigra az „nyögdíj” lesz vagy sárga föld.
