Heves Megyei Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-27 / 148. szám

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. JUNIUS 27., SZERDA Cáfol a jogvédő: összevissza verték az előállított hevesi polgárokat Folytatás az 1. oldalról- Az előállítottak elmondása sze­rint a rendőrségen öt órán át tér­depeltették ötüket - folytatta dr. Magyar Elemér -, ennek nyo­mát magam is láthattam. A kien­gedésük után videofelvétel ké­szült, tele vannak kék-zöld fol­tokkal. Volt, akinek felrepedt az orra is. Egy 18 évnél alig idősebb lány bevizelt az atrocitások hatá­sára. Azt mondták, hogy élvezet­tel ütlegelték őket a hatóságiak. A jogi képviselő elmondta, hogy meghatalmazol az egri kór­házba is eljöttek vasárnap. Itt csak hosszas unszolásra, tessék- lássék módon vizsgálták meg őket. Az intézmény előtt már ott voltak ugyanazok a kommandó­sok, akikkel Hevesen is találkoz­hattak. A jogvédőt arról is tájé­koztatták, hogy azóta is komman­dósok ellenőrzik a dél-hevesi vá­rosban a lakóhelyeik környékét.- Az említett dokumentumok, s bennük az ellentmondásos ada­tok a rendelkezésemre állnak. Az engem felkeresők hevesi tanúkat is megjelöltek, akik igazolhatják az általuk előadottakat. Mind­ezek alapján megteszem a szük­séges jogi lépéseket - zárta nyi­latkozatát dr. Magyar Elemér. ■ Hajnalban megtámadták kézbesítőnket > Tegnap reggel az erdőtelki‘olva­sóink kénytelenek voltak lapun­kat délutánig nélkülözni. A ké­sés oka egy sajnálatos támadás volt, mely munkatársunkat érte. Az erdőtelki kézbesítőnk hajnal 3 óra körül kezdte meg a keddi lapok kihordását. Kis idő múlva egy héttagú, fiatalokból álló cso­port támadt rá. Azt állították, hogy kollégánk összekarcolta autójukat. A fiatalember ezt cá­folta, erre a házibuliból hazafelé tartó ifjak közül egy lefogta őt, kettő pedig ütlegelni kezdte. Ez­után elvették a táskáját, benne a 90 darab Heves Megyei Hírlap­pal. A támadók erdőtelkiek vol­tak. Az eset után hazamentek, az újságokat pedig a táskával együtt az árokba dobták. A sér­tett feljelentést tett a Hevesi Rendőrkapitányságon. ■ Színjáték egy függő pallos alatt egri teátrum Beszélgetés Csizmadia Tibor direktorral egy keserű évadzáró után Folytatás az 1. oldalról Ez lehetetlen. És az a jó kapcso­lat, amely eddig jellemezte együttműködésünket Lengyel Pállal, a Harlekin Bábszínház igazgatójával, óhatatlanul meg­romlik, hisz mindketten szeret­nénk folytatni azt, amit meg- kezdtünk, de erre esélyünk sem lesz a kevesebb pénzből. Felme­rül az is, hogy a megye esetleg kivonul a színház mögül, mely ezentúl tisztán városi intézmény lehet. Ennek persze feltétele az is, hogy a város mely intézményt adja át a megyének „cserébe”.- Most, amikor számokban és elismerésekben is gazdag éva­dot zártak, furcsának tűnik, hogy ilyen alapvető gondokkal kell szembenéznie.- Ez nem sikerfüggő dolog. Ebből a szempontból teljesen mindegy, mit tudunk fölmutatni, mi az, ami zajlik a színházban. Ha nincs meg az eltökéltség a fenntartókban arra, hogy meg­őrizzék azt, ami a színházban megszületett és létezik, nagyon nehéz vitatkozni. Azt kell lát­nunk, hogy a karcsúsítás min­denkit érint, csak az nem mind­egy, milyen mértékben.- Milyen útja lehet így a to­vábbiakban az egri színház­nak, színjátszásnak?- így olyan mérvű struktúra- váltás jöhet létre, mely lassan el­sorvasztja mindazt, amit itt, Egerben fölépítettünk. A színház ugyanis nem épület és nem csu­pán egy-egy produkcióra össze­verbuválódott emberek együtt- munkálkodása. Hanem közös­ség, melyben minden egyes sze­replőnek megvan a maga helye. Bemutatóról bemutatóra, elő­adásról előadásra más-más sze­repekben mutatkozhatnak meg a színészek. Ebben a rendszer­ben fejlődhetnek szakmailag, művészileg. Nem utolsósorban pedig tanulhatnak egymástól. Mindez vonatkozik az alkotógár­da más tagjaira is, így például a rendezőkre, akik vissza-vissza- térnek Egerbe, és itteni alkotása­ikkal biztosítják a folyamatossá­got mind színvonalban, mind szellemiségben. Ha egy ilyen kö­zösség kialakul, akkor várható el tőle, hogy elsősorban kiszol­gálja az adott közönségét, más­részt hogy igazi, országos, eset­leg nemzetközi visszhangot is kapjon az a tevékenység, amely egy ilyen műhelyben folyik. Per­sze éppen itt, Egerben láttunk már példát - az országban akkor is egyedüliként - intézményin­tegrálásra. Arra az áldatlan álla­potra gondolok, amikor Miskolc- cal közösen működött az egri te­átrum, befogadószínházként. Ez már akkor is lehetetlen helyzet volt, s remélem, ilyenre még egy­szer nem kerülhet sor. *- Lehet-e úgy igazi művészi munkát végezni, hogy a fejük fölött lóg Damoklész kardja­ként a pénzhiány?- A kard hasonlat igen találó, de nem elsősorban ebben az érte­lemben. Inkább úgy, hogy ama bizonyos pallossal egyszer csak levágják az egyik kezün­ket vagy a másik lábunkat. Kérdés, lehet-e élni kezek és lábak nélkül. A válasz az, hogy természetesen lehet, csak érdemes-e. Ugyanez a helyzet a mi esetünkben. Ha meg­csonkítják a lehetősé­geinket, akkor is lehet színházat csinálni, csak érdemes-e...? Ha nem tudjuk biztosíta­ni az önmagunk, il­letve a közönségünk által elvárt színvona­lat, akkor érdemes-e erőlködni...?- Elképzelhető­nek tart-e olyan tár­sadalmi összefogást, amely kitaszíthatná a színház szeke­rét ebből a kátyúból?- Bizonyosan léteznek helyben olyan erők, melyeknek fontos a színház ügye, és ezért tenni is képesek, de ebből még nagyon nehéz újabb forrásokat teremte­ni. Érzem és tudom is, hogy ko­moly szellemi támogatás van mögöttünk, ám ez a financiális gondokat nem oldja meg. A hiva­talok egyes székeiben nem ilyen emberek ülnek. Magyarán azok­nak jó része, akik döntenek a sor­sunkról, nem feltétlenül színház­járó emberek.- Az járható út, hogy egyes előadásokat külön-külön pró­báljanak meg szponzori támo­gatásokból létrehozni?- Talán igen, ha nem reperto­árszínházról beszélnénk. Önkormányzati támogatások egyes vidéki színházaknál Kaposvár (egy tagozatú) 250 millió Szolnok (egy tagozatú) 246 millió Eger(két tagozatú) 123 millió Csizmadia Tibor direktor aggódik a Gárdonyi Géza Színház jövőjéért Díjak, sikerek az elmúlt színházi évadban vidor fesztivál: Anger Zsolt - Pantalone-díj dómján édit-dû: Nádasy Erika POSZT: két előadás: Tangó, A párna- ember LEGJOBB FÉRFIALAKÍTÁS: Mészáros Máté LEGJOBB 30 ÉV ALATTI SZÍNMŰ­VÉSZ: Schruff Milán VAJDASÁGI VENDÉGSZEREPLÉS a Tangóval, hatalmas sikerrel DÍJAK AZ ÉVADZÁRÓN: A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJAI: Olgyai Magda, Győrvári János, Kiss Sándor, Molnár Sándorné és Sata Árpád KÖZÖNSÉGDÍJASOK: Csizmadia Tibor, Fekete Györ­gyi és Hüse Csaba AZ ÉVAD SZÍNHÁZI DOLGOZÓJA: Bíró Lajos (posztumusz) az évad színésze: Rácz János FORRÁS: HÍRLAP GYŰJTÉS Ugyanis, ha előadásonként pró­bálnánk pénzt „koldulni”, nem lehetne megtervezni egy egész évadot. Márpedig egy ilyen, tár­sulattal, évadra szóló műsor­tervvel rendelkező színház csak úgy működhet, ha kész évad­tervvel rendelkezik, melyre meghirdetheti bérleteit, melyek a legbiztosabb bevételt jelentik. Ha esetleges az, hogy mely da­rabokat képes bemutatni, erre nincs lehetősége, és így el­veszti erejét és törzsközön­ségét egyaránt. Természe­tesen, ahogy eddig is, to­vábbra is pályázunk mindenféle támogatá­sokra, de ez csak af­féle pluszpénz.- Végezetül elkép­zelhetőnek tartja-e, hogy belátható időn belül meg­szűnjön az egri színház, mint önálló társulattal rendelkező reper­toárszínház?- Ezt egyelőre nem tartom elkép- H ' zelhetőnek, de az jdjr a veszély fönnáll, Wú'/ hogy éppen a \fJf /' megváltozott, meg- 'JifcV^^pk''változtatott körülmé- nyék és játékszabályok miatt az itt alkotó művészek nem fogják magukat biz­tonságban érezni e falak közt, ebben az alkotóközös­ségben, és lassacskán új utakat fognak keresni a maguk számá­ra. Ez a legveszélyesebb, ami egy színházat érhet, hisz ha a hit vész el egy közösségből, ak­kor már képtelen arra, hogy iga­zán arra figyeljen, ami a dolga. Ha megélhetési gondokkal küz­denek, ha színházuk nem tud számukra nyugodt fejlődésük­nek teret adó helyet és munkát biztosítani, akkor lassacskán ki­hal a társulat. Marad az épület kongó folyosókkal, melyek ha néha-néha megtelnek zsivajjal, az már sohasem lesz ugyanaz, mint amikor a művészek még otthonukként, szentélyként használták Thália templomát. Megkérdeztük olvasóinkat Ön részt vesz-e az országos népszavazáson? Műszerrel segítette az alapítvány a kórházat v ' hajdú János Bükkzsérc: Lehetséges, de még nem tu­dom. A hat kérdés egy részével egyetértek, másik részével nem. Ha úgy döntök majd, hogy elmegyek szavazni, ak­kor a vizitdíjjal kapcsolatban úgy szavaznék, hogy megszűn­jön, mert nem értek vele egyet. De a többi témában nem ne­künk, hanem a politikusok­nak kellene dönteniük. bíró jánosné Egerszólát Ha összegyűjtik a szükséges aláírásokat és kiírják a nép­szavazást, én is leadom majd a voksomat. A feltenni kívánt kérdéseknek a felét támoga­tom, a másik felét elutasítom. A reformok szükségességével ugyan egyetértek, de a beve­zetés ütemével már nem. Mindenképpen elmegyek majd szavazni. deutsch zsolt, lőrinci: Elmegyek szavazni, mert a családom jövőjéről van szó. Jó ötlet a népszavazás, sok olyan fontos dolog van, ami­ről az emberek véleményt mondanának. Nekem például az a tapasztalatom, hogy a magyar költségvetés sokat költ felesleges dolgokra. Ezek­kel kapcsolatban is szívesen kifejteném a nézeteimet. pick zoltánné, Gyöngyös: Szavazni fogok, mert részben támogatom a kiírók elképzelé­sét De fölöslegesnek tartom most ezt a fajta véleménynyil­vánítást, mert ha nem is lesz majd vizitdíj, kórházi napidíj vagy tandíj, akkor majd más úton-módon fizettetnek velünk, hogy ne legyen hiány a költség vetésben. Mert a pénzre a sza­vazás után is szükség lesz. Az Együtt az Egészségünkért Alapítvány jóvoltából egy ultra­hangos gyógyszerporlasztó be­rendezést kapott tegnap a Bugát Pál Kórház Kht. csecsemő- és gyermekosztálya. Lendvay Ju­dit, a budapesti alapítvány sajtó- referense elmondta: egy támo­gatójuk ötlete nyomán határoz­tak úgy, hogy a gyöngyösi intéz­ménynek segítenek. Jorgov Ro­land főorvos pedig azt javasolta, hogy az elöregedett, megkopott gyógyszerporlasztó helyett szük­séges lenne egy modernebb ké­szülék. Az adományhoz tartozik egy teszt is, amit hamarosan szintén megkap a kórház.- A berendezést az asztmás, az alsó és felső légúti megbetegedés­ben, valamint a gégehurutban szenvedő gyerekek gyógyításá­ban tudjuk majd használni. A gyógyszerporlasztóba többek kö­zött gyulladáscsökkentőt teszünk, amit a készüléken keresztül ned­ves, párásított levegőben lélegez­hetnek be a betegek - ismertette dr. Halmen Mária osztályvezető főorvos annak a mintegy 450 ezer forint értékű adománynak a mű­ködését, amelyet teljes mértékben civütámogatásból tudott megvá­sárolni az alapítvány. A szakemberek azt tapasztal­ták, hogy ha kezdetben idegen­kednek is a gyerekek a gyógy­szerporlasztóval történő kezelé­sektől, később mindenki meg­szereti a készüléket. ■ J. M.

Next

/
Thumbnails
Contents