Heves Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-27 / 301. szám
4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2006. DECEMBER 27., SZERDA Nyugdíjas dolgozókat köszöntöttek a kórházban A Parádfürdő Állami Kórház december 8-án vendégül látta az egykori dolgozóit nyugdíjastalálkozón. Szeretnénk megköszönni a kórház vezetésének, rendezőinek, hogy megszervezték és egy meghitt családias találkozót szerveztek. Nagyon örültünk, hogy találkozhattunk egymással, megbeszélhettük a velünk történteket az elmúlt évekről. Megismerhettük az intézet jelenlegi igazgatónőjét, dolgozóit. ■ Vályogos Margit, a kórház volt főnővére Gyöngyös (cím a szerkőben) Köszönet a helytörténeti kiadványért Ezúton szeretnék gratulálni dr. Tóth Lászlónak a Mezőtárkány c. könyvéhez, amit mai napig nagy érdeklődéssel forgatok, hiszen ez rólunk-nekünk szól. Jó újra feleleveníteni a régi dolgokat, amik községünkben történtek, de a fejlődés sem utolsó. Örülünk neki, hogy van egy személy, aki leírta és könyvbe foglalta községünk történetét ■ Méhi Rita Mezőtárkány, Kossuth u. Levelezőink figyelmébe ajánlhatjuk Az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Az alagút egyre sötétebb labdarúgás A jó utáhpótlás nélkül nem juthat ki a foci a válságból Mivel nálunk az állam kivonult a labdarúgásból, az utánpótlás a perifériára szorult. Amolyan szükséges, kötelező adminisztrációs eszköz ez évek óta. Fesztbaum Béla december 9-én megjelent vitaindító témájú cikkére kívánok reagálni. Az alagút végét ma sem látom, sőt ha lehet még sötétebb. Sötétebb, mint néhány éve, amikor pontosan eme témájú levelem megjelent a lapban. A kivezető út kilátástalanabb mint valaha, erre néhány éve az egyik TV szilveszteri kabaréjának egyik betétszámából vennék hasonlatot Ekkor a konferanszié felszólította a közönséget: az fújja meg a trombitáját, akinek lenne kivel és lenne mivel, csak éppen nincs hol „csinálni”. A három variáció mindegyikén szólt a hangos szilveszteri kellék, hol jobban, hol kevésbé... Hogyan kerül a csizma az asztalra? Hát igen, a pénz, ahogyan azt a késő középkor sztár hadvezére Montecuccoli egy hozzá intézett kérdésben megfogalmazta, közös kellék ez az akkori háború és a mai fiitball között. Egészen pontosan az, hogy ki és mire adja. Mivel nálunk az állam gyakorlatilag kivonult, az utánpótlás a perifériára szorult. Amolyan szükséges, kötelező adminisztrációs eszköz ez évek óta. Nincs különbség a régi és az új berendezkedés között, íme egy példa. Nyilasi Tibor és Michel Piatini. A 70-es évek közepén két ragyogó tehetség korra, alkatra, képességre teljesen azonos valódi talentumokként indultak. A következő 10 év aztán alaposan szétrázta őket, pedig Nyíl táskájában is ott volt a marsallbot, de az isteni franciával szemben ott is maradt. A különbség a tehet■ Nincs különbség a régi és az új berendezkedés között. séggondozás eltérő jellegéből eredt és ered. Ennek kiegyenlítésére (utánpótlásképzés) érdemleges törekvés az elmúlt 40 évben hazánkban nem történt Már 1969-ben is úgy fogalmaztak a szakemberek, hogy a 24. órában vagyunk. Mezey György sokak által ma is a sportág elismerten legnagyobb szaktekintélye, külföldön legalábbis az. Az általa, az ő nevével fémjelzett program garantált perspektíva, ha került volna rá pénz. Itt most cudarul szólnának azok a bizonyos trombiták... Pedig a napnál világosabb, ez az a befektetés, ami garantáltan megtérül. Lásd: Írország, Norvégia, Dánia, stb. Hol voltak ezek az országok az európai futballtérképen a 60-as években....? Mezey és társai azonban szálkák idehaza a langyos vízben lubickoló, a koncon marakodók szemében. Az állami sportvezetés (papíron ha minden igaz, van ilyen), rájuk mutatva kérdezi: Hát ezeknek adjunk? Nem adnak, bár korábban sem adtak és nem ad az OTP sem (Bozsik-program), mert a tapasztalataik szerint az általuk rendszerbe pumpált jelentős pénz felhasználásánál bizony kételyek fogalmazódtak meg. Ki és mit vesztett el? Lehet szidni a múlt rendszer elvtelen- ségeit, de tény, hogy az utolsó, nemzetközileg is jegyzett magyar labdarúgó a 80-as évek elején indult el pályáján (Détári Lajos volt). Azóta ...? Az alagút egyr e hosszabb és sötétebb. ■ Szabó László A vasút „ütemes” szolgáltatásáról utazás Balkáni feltételek tapasztalhatók a MÁV Eger-Budapest járatán Több mint húsz éve utazom rendszeresen vonattal az Eger-Budapest vonalon. Sokakkal együtt nagy örömmel fogadtam, amikor jó néhány évvel ezelőtt megindult az Intercity. Nos ennek most vége, az új menetrendben már nem szerepel a pesti IC. Van helyette kétóránként (ütemesen) induló gyorsvonat Először - naivan - úgy gondoltam: ha a gyors kb. két óra alatt felér Pestre és elfogadható színvonalú kocsik közlekednek, majd csak kibírjuk valahogy. Nem ez történt. A menetrendből már előzetesen kiderült, hogy a vonat majdnem két és fel óra alatt ér fel Pestre, holott egyetemista koromban már a 80-as évek közepén is két óra alatt fenn volt December 14-én reggel az állomásra érve aztán szomorúan kellett konstatálnom, hogy színvonal helyett ott áll a harmadik vágányon a koszos, összeflrkált sötétzöld műbőr üléses kocsikból álló szerelvény. Ismétlem: nem az első vagy a második, hanem a harmadik vágányon, jóllehet reggel 6 órakor az egész pályaudvaron nem volt még egy hajtány se, nemhogy másik szerelvény. A szerelvény négy kocsiból állt, a négyből háromban világítás is volt. Én az utolsó kocsiba szálltam fel, abban volt fűtés - igaz csak Makiárig, onnantól kezdve hideg jött be a befúvokon. Hogy Füzesabony után mi történt, nem tudom, mert én ott átszálltam a Nyíregyházáról érkező IC-re és fél órával hamarabb értem Pestre. Első tapasztalataim alapján biztos, hogy a jövőben is mindig így fogok tenni, a gyorsból elég volt az Eger-Füzesabony szakasz. Szomorú, hogy Magyarország egyik legnépszerűbb idegenforgalmi helyéről reggel vasúton átszállás nélkül immár csak ilyen balkáni módon lehet Budapestre utazni. ■ Dr. Lőkös Péter Színvonalas rendezvények a harmadik francia napokon Az Egri Francia Klub az Esz- terházy Károly Főiskola francia tanszékével és a Bartakovics Béla Művelődési Központtal (BBK) karöltve november 20-22. között immáron harmadízben rendezett francia napokat Egerben. A rendezvénysorozat megnyitójára hétfő este, a Líceum nemrégiben felújított kápolnájában került sor. Az est fénypontja az az egyedülálló hangverseny volt, amelyre már oly sokan vártak. Első ízben hallhatta a nagyközönség a kápolnába visszaállított, kalandos életű orgona hangjait. Réz Lóránt orgonaművész és Almássy Zsóka énekművész elvarázsolták a kú zönséget A keddi napon délután francia helyesírási versenyt rendeztek a művelődési központban, melyen középiskolások, s főiskolai hallgatók is részt vehettek. Este a mozikedvelők szállták meg a Művészetek Házában a Művész mozit, ahol a „Négy évszak kis falumban” című roppant humoros, könnyed francia filmvígjátékot vetítették, feliratozva. Egy provence- i falucska szeretnivaló, egyszerű észjárású lakóival, mindennapi ügyes-bajos dolgaival ismerkedhettünk meg ebben a nehezen kategorizálható filmben. ■ Jövőre egyedülálló programsorozatra számíthatunk. A rendezvénysorozat záró napjára a BBK-an került sor, ahol „Ki mit tud?” címen először ifjú tehetségek mutathatták meg magukat. Volt aki francia verset szavalt, volt aki hangszeres tudásával szórakoztatott, de például az elsős francia szakos hallgatók egy saját maguk által írott, humoros jelenettel rukkoltak elő. Este hét órakor a helyesírási verseny, valamint a délutáni „Ki mit tud?” győztesei vehették át jutalmukat, majd zárásként Dunai Tamás, közismert színművész adta elő „Francia szavakat (is) fúvók" című verses-zenés műsorát. A zenész-színész hamar belopta magát a nézők szívébe közvetlen stílusával. Bámulatos előadói est volt! így ért hát véget a harmadik francia napok Egerben. A hatalmas érdeklődés és a színvonalas rendezvények láttán, azt hiszem, jövőre (is) valami egészen egyedülálló programsorozatra számíthatunk. ■ Oravecz Zoltán Milyen esetekben beszélhetünk jogállamiságról? kérdések Nálunk sajnos azok a jó jogszabályok, amelyeket többféleképpen lehet értelmezni Végre vidámság a szürke, egri hétköznapokban Az alkotmánybírák és a jogalkotók szemszögéből nézve, ebben az országban jogállamiság uralkodik. Ám csínján kell bánni .a fogalommal, mert a következőben utalni szeretnék arra, hogyan realizálódik a jogállamiság fogalma a zűrzavarossá vált országban.- Milyen jogállam az, amelyben az elidegenített négykerekűt a tulaj visszavásárolhatja. Ami hajdan a tulajdonom volt, azt a törvény értelmében „ingyen” nem kaphatom vissza. Mi ez a koncepció, ha nem a rablók védelme. Milyen jogállam az, ahol a telekkönyvi tulajdonlapokba bárki és bármikor betekinthet, a tulajdonos engedélye és hozzájárulása nélkül. A jog hozzájárul, hogy eladják a fejem felől a házamat, tudomásom nélkül. Milyen jogállam az, amelyben dívik a körbetartozás, s következésképpen a fő- vállalkozó rég leszedte a „tejfölt”, miközben semmit nem cselekedett a kivitelezés érdekében, az alvállalkozók pedig - akik valóban effektiv munkát végeztek - futhatnak a jogos bérük után. Ha pedig 5-10 év múlva kézhez kapják majd a jogos járandóságot, a fizetség már rég az értékét veszti. Milyen jogállam az, amelyik igényli a rendőri karhatalmat, de ■ Milyen jogállam az, amelyben dívik a körbetartozás? ha a zsaru „intézkedni merészel”, arra számíthat, hogy néhány évig a rácsok mögött kell üdülnie. Milyen jogállam az, amelyben a randalírozók törhetnek, zúzhatnak minden irányba, de a keményen beavatkozó rendőrt górcső alá veszik, azzal a hivatkozással, hogy megakadályozta az „emberiben rejlő szabad akarat kibontakozását. Milyen jogállam az, amelyben a teljesen helytelenül és szabálytalanul kivitelezett épület láttán - statikai hiányosságok halmazával - nem találnak felelős személyt, magyarul, minden érintett személy a kezét mossa. A károsultat a jog nem védi! Milyen jogállam az, amely rablás és rongálás útján „biztosítja” a színes fémek begyűjtését és értékesítését, miközben nem hajlandó felszámolni, megszüntetni a begyűjtőtelepeket. Csak megemlítem, a fémfeldolgozó üzemek, gyárak udvarán korlátlan mennyiségben halmozódik fel az újra hasznosítható hulladék. Tehát semmi szükség maszek „felvásárlókra”. Milyen jogállam az, amelyik kimondja: a demokráciában azok a jó jogszabályok, amelyeket többféleképpen lehet értelmezni! Milyen jogállam az, amelyik könyörtelenül elítéli a tyúkperben előállított vádlottat, ám a milliárdos értékű csalások és sikkasztásokért felelős személye nem derül ki, sőt bizonyos „személyiségi” jogokat is élvezhet. Nagyszerű! Amit bátorkodtam felsorolni, az csepp a tengerben. Ideje lenne már felszámolni a „mosom kezeimet” szemléletű elvtelen jogpolitikát. Aki vétett a társadalmi rend ellen, az feleljen is a taláros testület előtt a legbutább embertől, egészen a legműveltebb állampolgárig bezárólag. Ezt kívánja a társadalmi rend, hogy elérhessük, legyen végre tartása ennek a sokat szenvedett nemzetnek! ■ Bollók István Eger Egerben az Északi városrész gondozói központjában december 6-án ünnepelni jöttünk ösz- sze az intézmény fennállásának 20. évfordulóját. A klub tagjai nevében köszönjük támogatóinknak nagyvonalú adakozását. Segítségük nélkül szerényebb lett volna az ünneplés. így szép volt, örültünk és nagyon jól éreztük magunkat. Nekünk, idős embereknek nagy szükségünk van rá, hogy a szürke hétköznapokban vidámság is legyen az életünkben. Nagyon sok az egyedül élő ember, de itt olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A klubtagok nevében: ■ Vágó Imréné * k i
