Heves Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-14 / 266. szám
4 MEGYEI KORKÉP , mm i HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. NOVEMBER 14., HÉTFŐ )§§§;§y 71 7 HÓM 7ffffIWtfPtWHűl Egy most esedékes parlamenti választáson a megkérdezett 4000 fiatal 39 százaléka venne részt biztosan, 13 százalékuk pedig határozottan kijelentette, hogy semmiképpen sem menne el szavazni. Az országos közvélemény-kutatási adatokhoz képest ezek az eredmények nagyságrendileg alacsonyabb részvételi szándékról vallanak. A pártválasztás tekintetében a kérdezettek mintegy harmada nem tudott vagy nem akart egyetlen szervezetet sem megnevezni. A pártok globális támogatottsága differenciált képet mutat. A legnagyobb támogatottságú szervezet - ahogy 2000-ben is - a Fidesz-MPSZ: a teljes mintában 40, míg a pártot választók körében 59 százalék szavazna a legnagyobb ellenzéki pártra. A szocialisták teljes mintabeli támogatottsága 14 százalék, a pártot választók körében 21 százalék. Az 5 százalékos parlamenti küszöbértéket e két szerveződésen túlmenően csak az SZDSZ éri el, amely a teljes sokaságban 5, a pártot választók körében 7 százalékos preferenciával bír. A többi párt támogatottsága nem éri el sem globális szinten, sem a pártot választók körében a három százalékot. A politikai aktivitás második dimenziója a civilszervezeti tagság. Az Ifjúság2000 azt mutatta, hogy a fiatalok kevesebb mint hatodrésze rendelkezik valamilyen szervezeti tagsággal. Ezek az adatok nem sokat változtak négy év alatt. Most a kérdezettek 15 százaléka jelzi, hogy tagja civil-, társadalmi, politikai, vallási, jótékonysági, sport- vagy kulturális szervezetnek, közösségnek, klubnak, körnek. Abban is hasonlóság mutatható ki az előző felvétellel, hogy a legprefe- ráltabbak: a sportegyesület, a sportklub és az egyházi szervezet. A még értelmezhető sávban találhatók a kulturális, hagyományőrző csoportok, valamint a diák- és az önkéntes szervezetek. 2000-ben gyakorlatilag értelmezhetetlen volt a párt- és az ifjúsági politikai szervezethez való tartozás fogalma, hiszen a mintába került 8000 fiatalból mindössze 32 fő jelezte ez irányú kapcsolatát. 2004-ben érdemi, nagyságrendi változás nem történt ezen a téren sem. PártA tiltakozás konkrét formái A jövőre vonatkozó tiltakozási potenciál jóval magasabb, mint a valós részvétel. Fontos ügyben vagy rendkívüli helyzet miatt aláírások gyűjtésében 56, engedélyezettsztrájkban 38, polgári kezdeményezésben 35, engedélyezettpolitikai tüntetésen 27, félpályás útlezárásban 21 százalékuk venne részt vagy ifjúsági politikai szervezeti tagságról 38-an számoltak be, ehhez járul 22 olyan személy, akik polgári köri tagságot vállalnak fel. Összességében alig éri el az egy százalékot a politikai szervezeti tagság. A szervezeti tagozódás az átlagnál magasabb gyakorisággal a fiatalabb korcsoportba tartozóknál, a férfiaknál, a magas iskolai végzettségű és jó státusú apák jól képzett vagy még mindig középiskolában tanuló gyermekeinél, valamint a budapestieknél regisztrálható. A korábbi elemzésekből kitűnik, hogy pont e csoport tagjai tekinthetők a rendszerváltozás nyerteseinek, és nekik a legjobbak az esélyeik a sikeres életútra, karrierre. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy e rétegek rendelkeznek a legtöbb szabadidővel, így az időbeni kötöttséggel járó szervezeti tagság kötelezettségeit ők képesek a legnagyobb mértékben akceptálni. A közéleti érdeklődés felől vizsgálva a kérdést, kétségtelen, hogy minél inkább érdeklődik a fiatal a politika iránt, annál nagyobb a valószínűsége, hogy szervezeti tagsággal rendelkezik. A nagyon érdeklődők 32, míg az egyáltalán nem érdeklődök 11 százaléka tagja valamilyen civil szerveződésnek. Ebből következik, hogy az ideológiai paletta közepén állók szervezeti orientációja az átlagnál alacsonyabb. A középtől jobbra álló 15-29 évesek körében a 20 százalékot meghaladja, míg a baloldaliaknál a 18 százalékot éri el a szervezeti tagság. A liberáliskonzervatív tengely mentén is hasonló tendenciák írhatók le. Az inkább konzervatív elveket vallók rendelkeznek nagyobb szervezeti potenciállal. Azok a fiatalok, akik felvállalják szervezeti tagságukat, elsősorban a barátok, a közösség kedvéért lettek tagok (38 százalék). A válaszok sorrendjében a második az érdekképviselet lehetősége (14 százalék) és a harmadik az iskolai indíttatás (diáktársak, tanárok befolyása: 10 százalék), 7 százalékos említési arányt ér el a fontos ügyek felvállalása, és az, hogy valami jót tehet a közösségért. A tagsági viszonyrendszerben nem lévő többség elsősorban az érdektelenséget, valamint az idő hiányát jelöli meg távolmaradási okként (39-36 százalék). Az összes többi indok nem haladja meg az 5 százalékos említési értéket. A fejezet utolsó dimenziója a direkt politikai aktivitást, a tiltakozási potenciált vizsgálja. Egy önkitöltős - tehát a kérdezőbiztos előtt ismeretlen - kérdőívre válaszolva, a kérdezett 4000 fiatal mintegy harmada jelezte, hogy részt vett már egy- vagy többféle tiltakozó akcióban. A 15-29 évesek a nem erőszakos és nem illegális cselekményeket, a viszonylag kis energia- és időráfordítást igénylő aláírásgyűjtést, a politikai tüntetéseket, valamint a polgári kezdeményezéseket részesítik előnyben. Nem engedélyezett vagy erőszakos tiltakozási formákban a kérdezettek alig 1-1 százaléka vett részt. Szabadidő: az a fontos, hogy hol van a lakhely Az lfjúság2004 vizsgálat adatai egy átlagos hétköznapra vetítve azt mutatják, hogy a 15-29 éves fiatalok mintegy 12 százaléka maximum egy óra, 47 százaléka 1-3 óra, 27 százaléka 4-6 óra szabadidővel rendelkezik, míg hat óránál több szabadidővel mintegy 8 százalékuk bír. A 15-29 éves korosztály mintegy 5 százaléka azt állítja, hogy nem rendelkezik szabadidővel. A szabadidő eltöltésének tekintetében fontos az állandó lakhely szerinti település típusa. Maximum egy óra szabadidővel rendelkezik a fővárosiak 15, a megyeszékhelyen lakók mintegy 10, az egyéb városokban lakók 13, a községekben élők mintegy 12 százaléka. A hat óránál több szabadidővel rendelkezők között a budapestiek aránya mintegy 5 százalék, a megyeszékhelyen, városban és községben élő fiataloké mintegy 9 százalék. A fentiek alapján megállapítható, hogy egy átlagos hétköznapra vonatkoztatva a kötetlenül felhasználható szabadidőben való eltérések a gazdasági aktivitás és a korcsoport dimenziói mentén tapasztalhatóak leginkább. A hétvégéken a pihenéssel, illetve szórakozással eltölthető szabadidő alakulása lényeges eltéréseket mutat a hétközihez képest. A fiatalok 23 százalékának csak néhány órája marad a hétvégén arra, hogy szabadon gazdálkodjon az idejével, míg 24 százalékuk fél napot tölt el saját belátása szerint kötetlenül. A kötetlenül eltölthető szabadidő mértékét - hasonlóan a hétköznaphoz - alapvetően befolyásolja az életkor; minél fiatalabb korcsoportot vizsgálunk, annál több a szabadidő, amellyel rendelkeznek. Hét közben inkább otthon vagy a barátoknál vannak A szabadidő mennyisége mind hét közben, mind a hét végén eltér, annak függvényében, hogy a fiatalok milyen státusszal rendelkeznek. Felmerül a kérdés, hogy a hétköznap meglévő szabadidőt hol töltik el a fiatalok. A fiatalok döntő többsége hét közben alapvetően otthon (mintegy 73 százalék) vagy a barátainál tartózkodik. Elenyésző kisebbséget képviselnek azok (a fiatalok alig 1,5 százaléka), akik beszédcselekvési helyszínekre (kocsma, kávéház) vagy kulturális intézményekbe járnak szabadidejükben. Előzetes hipotézisünk az volt, hogy a hétvégeken nagyobb a fiatalok igénye a társas cselekvések iránt. Hipotézisünk azonban az adatok alapján nem verifikálható. A fiatalok több mint fele (57 százalék) még a hétvégéket is az otthonában tölti, elzárva magát azoktól a lehetőségektől, amelyek rendelkezésére állnának. Figyelemre méltó azonban, hogy a fiatalok mintegy tizede általában a természetben tölti szabadidejét. A szabadidő eltöltésének helye kötődik a fiatalok életkorához, illetve lakóhelyük településtípusához. A legfiatalabb korosztályhoz tartozók közül minden harmadik fiatal tölti hétköznapi szabadidejét a barátainál, a 15-19 évesek 70 százaléka otthon vagy a kollégiumban marad. Csupán 5 százalékuk említi meg, hogy sportpályán van, és ugyanennyien „lógnak” az utcán. A különböző településtípusokon a hét közbeni szabadidő-eltöltés a következőképpen alakul: a fővárosban élők 68, míg a községben lakók 76 százaléka marad otthon vagy a kollégiumban. Barátaival tölti idejét a budapestiek 28 százaléka, míg a községben lakók 19 százaléka. A hétvégi szabadidő eltöltésének módját tekintve: a 15-19 évesek közül 44 százalék a barátainál, 56 százalék otthon vagy a kollégiumban, a 25-29 évesek 60 százaléka otthon és 25 százaléka a barátainál tölti az idejét. A különböző településtípusokon ez a mutató így alakul: a fővárosban élők 44 százaléka marad otthon vagy a kollégiumban, míg a községben lakók 64 százalékáról mondható el ugyanez. Barátaival tölti idejét a budapestiek 42 százaléka, míg a községben lakók 31 százaléka tesz ugyanígy. Növekedett az iskolába járók száma Dilemma: melyik iskolára essen a választás? (Felvételünk illusztráció) Az elmúlt négy esztendőben mintegy 6 százalékkal nőtt a 15-29 éves korcsoport részvétele az iskolai képzésekben. A 2004. évi nagymintás felvétel eredményei alapján megállapítható, hogy az expanzió az utóbbi években elsősorban a 25-29 évesek korcsoportját érintette. 2000-ben 34, 2004-ben 40 százaléka járt iskolába a teljes sokaságnak. A legfiatalabb korcsoportban, tehát a középiskolás korúak körében, az utóbbi néhány esztendőben már nem növekedett az iskolai oktatásban részt vevők aránya. Az adatok arra utalnak, hogy hazánkban már lezajlott a középiskolai oktatás expanziója. A megváltozott demográfiai feltételek közepette az általános iskolát elvégzők számára a dilemmát már nem a továbbtanulás vagy az otthon maradás jelenti, hanem az, hogy milyen középiskolában nyílik módjuk tanulmányaik folytatására. E tekintetben változatlanul nagyon differenciáltak a lehetőségek; a településszerkezet, továbbá a társadalmi státushelyzet mentén igen nagy különbségek tapasztalhatóak. Az adatok ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a felsőfokú képzésben változatlanul erőteljes expanzió zajlik. Ennek lendületét jól érzékelteti az, hogy a 20-24 évesek körében négy esztendő alatt 14 százalékponttal nőtt az iskolai tanulmányokat folytatók aránya. Az említett továbbtanulási csoport 75 százaléka folytat felsőfokú tanulmányokat, 7 százaléka a szakközépiskolára épülő technikusi képzésben vesz részt, a többiek pedig megismételt szakközépiskolai képzés keretében igyekeznek új, a munkaerőpiacon keresett szakmákra szert tenni. A mintába vont legidősebb korcsoportban - a 25-29 évesek körében - az elmúlt négy esztendőben 4 százalékról 12 százalékra duzzadt az iskolarendszerben tanulók aránya. Ez igen nagy változás. A szakmunkásszükséglet erőteljes propagálásának hatására, úgy tűnik, megállt a szakmunkásképzésben tanulók régóta tartó aránycsökkenése. A szakközépiskolai-technikumi képzés változaüanul vonzó, míg a gimnáziumokban az utóbbi években már kissé csökkent a továbbtanulók aránya. A közölt adatok az iskolai tanulmányokat már befejezett, gazdaságilag aktív, tehát valamilyen kereső foglalkozást folytató, illetve inaktív, továbbá a felvétel időpontjában munkanélküli fiatalok igen differenciált iskolázottságát tükrözik. Külön is kiemelendő, hogy az alacsony iskolázottságú fiatalok aránya nem csökkent az utóbbi években. Ez egyre nagyobb akadálya lesz valamilyen kereső foglalkozás elérésének vagy megtartásának. Ebből a szempontból a gazdaságilag aktív, tehát kereső tevékenységet folytató fiatalok mintegy 10 százalékát kifejezetten veszélyeztetettnek tekinthetjük. Hasonló tendenciát jeleznek a munkanélküliek csoportját jellemző iskolázottsági adatok is. Ugyanakkor a szakmunkás képzettséggel, illetve az érettségivel rendelkezők aránya nem változott az elmúlt években. Mindösz- sze a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya növekedett, ami a kereső foglalkozást folytatók körében és a munkanélküliek csoportjában egyaránt megfigyelhető. ■ „...az alacsony iskolázottságú fiatalok aránya nem csökkent az utóbbi években.” Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc fiatalok között egri politikai rendezvényeken. Érdeklődés, barátság, párttagság A fiatalok és a pártpolitika
