Heves Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-03 / 231. szám

FOTÓ: ÖTVÖS IMRE 4 HO RIZONT J HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. OKTÓBER 3., HÉTFŐ Eltérő módon vallásosak a fiatalok felmérés az ifjúság körében A legalább havonta templomba járók részaránya csökkenni látszik Egy társadalom vallasossaganak változása lassú folya­mat. Az „Ifjúság 2004” vizsgálat eredményeiből arra következtethetünk, hogy ez az állítás az amúgy atti­tűdjeit, értékeit tekintve a teljes felnőtt-társadalomé­nál nagyobb változékonyságot mutató fiatalokra is ér­vényes. A négy évvel korábban készített vizsgálat eredményeihez képest nemhogy drasztikus változáso­kat, de még hangsúlyeltolódásokat is csak elvétve ta­lálunk a 2004. évi vizsgálatban. A kutatásból kirajzo­lódó kép szerint a 15-29 éves korosztály magát to­vábbra is többségében vallásosnak tartó, a vallási-kul­turális tradícióhoz jelentős részben ragaszkodó, ugyanakkor vallását egyházi keretek között csak kis arányban gyakorló fiatalokból áll. H. A. A 15-29 éves korosztály 58 szá­zaléka tartja magát vallásosnak. A két, ilyen jelentéstartalmú ka­tegória közül a többség a „maga módján vallásos” címkét választ­ja, míg az „egyház tanítása sze­rint vallásos” kategóriába az ösz- szes válaszadó 10 százaléka so­rolja be magát Ezek az eredmé­nyek nem különböznek szignifi­kánsan az „Ifjúság 2000” vizsgá­lat vallási önbesorolásra vonatko­zó adataitól: négy évvel ezelőtt is a fiatalok 10 százaléka tartotta magát egyházi módon vallásos­nak és 46 százaléka volt a maga módján vallásos. A skála másik oldala, a nem vallásosak két ka­tegóriája sem mutat jelentős vál­tozást, hiszen 2000-ben a meg­kérdezettek 36 százaléka, 2004- ben pedig 37 százalékuk sorolta magát ebbe a csoportba. Ugyan­akkor a belső arányokban eltérés mutatkozik: másfélszeresére emelkedett az ateista beállítódás­hoz közelebb álló, „nem vagyok vallásos, határozottan más a meg­győződésem” választ adók ará­nya (13 százalék), bár még min­dig közel kétszer annyian vannak azok a fiatalok, akik inkább nem indokolják vallástalanságukat. A két ifjúságkutatás vallásos­ságra vonatkozó eredményeinek egyik legnagyobb eltérését a fele­kezeti hovatartozás mutatja. A változás nem a valamely feleke­zetihez tartozók felekezet szerinti megoszlásában, hanem a magu­kat semmilyen felekezetihez nem tartozónak vallók jelentős arány­csökkenésében figyelhető meg. 2000-ben az összes megkérdezett 37 százaléka került ebbe a cso­portba, 2004-ben viszont csupán 18 százalékuk. Az ilyen mértékű változás mindig kétségeket éb­reszt a kutatóban, főként, ha emellett megfigyelhető, hogy a vallási önbesorolás tekintetében nem tapasztalni ilyen arányú el­mozdulást A különbség magya­rázatát megítélésünk szerint va­lójában nem a felekezeti identifi­káció térnyerésében kell keresni, hanem az arra vonatkozó kérdés- feltevés eltérő módjában. Míg 2004-ben ez a kérdés ön­magában állt a kérdőívben, addig 2000-ben megelőzte azt egy má­sik kérdés, amely arra vonatko­zott, hogy a kérdezettet melyik vallásban, felekezetben keresztel­ték meg, jegyezték be születése­kor. Ezáltal a négy évvel ezelőtti felmérés során a kérdőív kifeje­zetten szembeállította a formális, keresztség útján szerzett tagsá­got, illetve az ebből fakadó kultu­rális identitást a jelenlegi tagság­gal. A 2004-es vizsgálatban ez a szembesítés elmaradt, így felte­hetőleg sokkal többen voltak, akik számára a felekezetihez tar­tozás érzése nem vált ilyen élesen ketté, ezáltal a felekezeti tagság és a kulturális identitás együtt je­lenhetett meg a magukat vala­mely felekezetihez sorolók köré­ben. Az öszszehasonlftásnak ezért ebben az esetben szőkébb a Fiatalok egy cserkésztáborban. Egy társadalom vallásosságának változása lassú folyamat FOTÓ: GÁL GÁBOR tere. Szintén a felekezetihez nem tartozók számarányának megha­tározását érinti, hogy - a négy év­vel ezelőtti vizsgálathoz hasonló­an - a „válaszhiány” kategóriájá­ba sorolódtak mindazok, akik az első kérdés alapján nem vallásos, határozottan más meggyőződé­sűnek mutatkoztak (valamint akik erre a kérdésre nem akartak vagy nem tudtak választ adni). Feltételezve, hogy a más meggyő- ződésűek döntő többsége feltehe­tőleg nem is tartozik vallási fele­kezetihez, azt mondhatjuk, hogy ez utóbbiak tényleges részaránya a teljes 15-29 éves korosztályon belül eléri az 1/3-ot. Vizsgálható a magukat valami­lyen felekezetihez sorolók feleke­zeti megoszlásának változása is, de szem előtt kell tartani, hogy a két összehasonlított alapsokaság az említett módszertani problé­ma miatt nem teljesen fedi egy­mást. Ezzel együtt az eltérések egyik felekezeti csoport esetében sem szignifikánsak. Tízből heten továbbra is katolikusnak mond­ják magukat, minden ötödik fele­kezetihez tartozó református, és továbbra is fennáll, hogy a kis- egyházak egyike sem éri el ön­magában az egyszázalékos tag- ságságot. A válaszhiány eltérő jelentése megnehezíti a templomba járás gyakoriságának összehasonlítá­sát is. Az „Ifjúság 2004” vizsgálat­ban az erre vonatkozó kérdést sem tettük fel a „más meggyőző- désűeknek”, szemben a négy év­vel korábbi felméréssel. Noha fel­tételezhetjük, hogy e kategória tagjainak döntő többsége ritkán vagy soha nem megy templomba, mégis túlzott merészség volna egyszerűen besorolni őket a „so­ha” kategóriába. Mindazonáltal feltételezhetjük, hogy körülbelül tízből négy fiatal soha nem teszi be a lábát templomba, soha nem vesz részt vallási szertartáson. A legalább hetente templomba járóknak a teljes 15-29 éves né­pességhez viszonyított aránya nem mutat szignifikáns csökke­nést (7 százalék 2000-ben, 5 szá­zalék 2004-ben), és hasonló a helyzet a ritkábban, mint heten­te, de legalább havonta templom­ba járók esetében is (8, illetve 6 százalék). A legalább havonta templomba járók részaránya összességében szignifikánsan csökkenni látszik 2000 óta. A 2004. évi kérdőív vallási blokkjának utolsó kérdése új, nem szerepelt a négy évvel ez­előtti felmérésben. Eszerint a val­lási tradíció hatóköre jóval tágabb a rendszeresen templomba járók körülbelül 12 százalékos csoport­jánál, hiszen az összes megkérde­zett közel felének (46 százalék) volt egyházi esküvője, vagy szán­dékában áll egyházi keretek kö­zött is házasságot kötni a későb­biekben. Kevesebb mint 30 szá­zalék válaszolt ezzel ellentétesen, bár a más meggyőződésű nem vallásosak csoportja erre a kér­désre sem válaszolt. Feltűnő, hogy a magukat nem vallásosnak vallók közel 30 százaléka is ra­gaszkodik az egyházi szertartás­hoz az esküvő esetében. A vallási blokkon túl a kérdőív más helyein is előfordult a vallás­sal, a vallásossággal kapcsolatos kérdés. Az egyik ilyen kérdéscso­port a fiatalok civilszervezeti tag­ságát vizsgálta, és ott tizenkilenc másik kategória mellett az „egy­házi szervezetek, vallási közössé­gek” típus is megjelent. Az egy­háztagságot gyakran nehéz szét­választani egy egyházközösség­hez, vallási csoporthoz tartozás­tól, hiszen a fiatalok számára sok­szor ez jelenti magához az egy­házhoz tartozást. Milyen értékek fontosak az ifjúságnak? Egy másik vallási vonatkozású kérdés az értékeknél jelenik meg, a vallásos hitet az összes megkérdezett 15 százaléka tartja saját éle­tében rendkívül fontosnak, további 20 százalék pedig szintén jelen­tős fontosságot tulajdonít neki. A négy évvel ezelőtti vizsgálatban a hasonló kategória esetén 12-12 százalék volt ugyanez az arány. Környezetvédelmi program indult Szélerőmű Erken. Megújuló energia A Sikeres Magyarországért Vállalkozásfejlesztési Hitelprogram környezetvé­delmi célú beruházásainak kamattámogatását szolgáló pályázatot írt ki a zöld­tárca a Magyar Fejlesztési Bankkal együttműködve. A kis- és középvállalkozá­sok már beadhatják a pályamunkákat. A Környezetvédelmi Minisztérium által nyújtott 800 millió forintos kamattámogatás segítségével több tízmilliárd fo­rint áramolhat a hazai környezetiparba az elkövetkezendő' két évben. Magyarország A környezet- védelem egy évtizeden belül a gazdaság egyik motorja lesz, hiszen a folyamatosan szigorodó előírások miatt 2015-ig mintegy kétezer mil­liárd forintnyi zöldfejlesz­tésnek kell megvalósulnia Magyarországon. A beruhá­zások minél gördüléke­nyebb lebonyolításához sze­retne segítséget nyújtani a Sikeres Magyarországért Vállalkozásfejlesztési Hitel­program és a most elindított kamattámogatás. A környezetvédelmi tárca által finanszírozott vissza nem térítendő kamattámo­gatást kis- és középvállalko­zások kaphatják meg leve­gőtisztaság-védelmi, vízmi­nőség-védelmi, zajvédelmi, hulladékgazdálkodással ös­szefüggő és a megújuló energiaforrások felhaszná­lását elősegítő beruházása­ikhoz. A hitelkamat mértéke a Sikeres Magyarországért hi­telprogramon belül jelenleg mintegy 6 százalék, a támo­gatás az EURIBOR feletti ka­mat 100 százalékáig terjed­het, azaz a vállalkozások a kétéves türelmi időszakban kedvezményes kamattal jut­hatnak forráshoz. A kamat- támogatás 2007 végéig ítél­hető meg. A kamattámogatásra vo­natkozó pályázatokat szep­tember végétől lehet benyúj­tani a felhívásban megjelölt helyre, a zöldtárcához leg­később 2005. november 15- ig. Pályázónként legfeljebb 3 pályázatot lehet beadni, ezek együttes támogatási igénye nem haladhatja meg a 240 millió forintot. További feltétel, hogy pályá­zatot csak a Magyar Fejleszté­si Bank vagy a programban részt vevő kereskedelmi bank által elbírált és elfogadott Si­keres Magyarországért hitel- igénylés (hitelszerződés) csa­tolásával lehet benyújtani. A pályázat részletei és az igény­léshez szükséges dokumen­tumok letölthetők a zöldtárca www.kwm.hu honlapjáról. Nagyon sok állat szenved: mire jó a törvény? Magyarország A jóérzésű em­ber gyomra az állatok szenve­dése láttán gyakran összerez­zen. A kedvencként tartott álla­tokat még mindig szokás úgy tartani, hogy azok az életterük­ben lelki és fizikai roncsokká válnak. A ros­szul tartott ku­tya gyakrab­ban okoz bal­esetet vagy tá­mad emberre. Van megoldás: tartsuk háziálla­tainkat felelősségteljesebben, szeretettel, és nem utolsósor­ban nagyobb gondossággal! K. Károly tanár a Körösladányt jelző táblától alig 1 km-re, Szeghalom irányában hónapok óta figyeli, ahogy egy jobb sorsra érdemes kutya egy rövid láncon szenved, és őrzi a pusztát. „El nem tudom képzel­ni, kinek mi célja lehet azzal, hogy ide, a 47-es főút és egy kis földút kereszteződéséhez, a pusztába cövekeli ezt a szeren­csétlen ebet” - mondja Károly. Az Orpheus Állatvédő Egyesü­let szerint az eset nem egyedi, az embertől függő háziállatok gyakran nem megfelelő élettér­ben, láncon vagy ingerszegény közegben kerülnek tartásra. A jogsza­bály (2004. X. törvény) sze­rint állatkín­zást követ el az, aki gerin­ces állatot úgy bántalmaz, illet­ve tart, hogy az az állat egészsé­gének károsodásához vagy an­nak pusztulásához vezet. Állatkínzás vétségét követi el az is, aki állattartóként háziasí­tott emlősállatot vagy az ember közelében tartott veszélyes ál­latot elűz, elhagy vagy kitesz. Aki lakhelye környékén ember által tartott, szenvedő állatot lát, az bátran kérjen segítséget a legközelebbi rendőrtől, hiszen az állatkínzó akár két év bör­tönnel is sújtható. ■ Információ: Orpheus Állatvédő Egyesület: www.zug.hu , www.sinter.hu

Next

/
Thumbnails
Contents