Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-03 / 180. szám
4 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 3., SZERDA Integrált unaloműzés Rendhagyó napközis tábor kezdődött tegnap a község általános iskolájában, amely augusztus végéig három turnusban várja a vakációzó diákokat. Már az első nap reggelén 25 gyermek kapcsolódott be a foglalkozásokba: sokuk számára ezek a napok jelentik a legtartalmasabb kikapcsolódást a nyári szünetben. Barta Katalin kerecsen» Júniusban sajtótájékoztatón jelentette be Gémes László polgármester, hogy az Ifjúsági, Szociális, Családügyi és Esélyegyenlőségi Minisztérium által kiírt romaintegrációs pályázaton belül Kerecsend 79 millió forintot nyert azon programjára, amely egyebek között szociális, lakhatási integrációt és infrastruktúra-fejlesztést foglal magában. A célok között szerepel a roma ifjúság integrációja is különböző közösségi programok megvalósításával. A nyertes pályázat keretében 1-jé- től hónap végéig napközis tábort szerveznek a gyerekeknek. A foglalkozások hétköznapokon 8-tól 14 óráig tartanak, s ingyenes meleg ebédet is kapnak a jelentkezők. Úgy tűnik, hogy a tábor már most rendkívül vonzó, hiszen a résztvevők többsége a költségek miatt nem jut el nyaralni sem a szüleivel, sem egyéb szervezett módon. Ercsényi Károlyné alsó tagozatos tanárnő úgy véli, hogy a kezdeményezésnek nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is nagyon örültek, hiszen a vakáció hátralévő heteiben tartalmasán tölthetik el idejüket a diákok. Román Istvánnétól, a tábor főszervezőjétől azt is megtudjuk, hogy a második héttől kezdve családi programokat is szerveznek, ahol az iskolások mellett az óvodáskorú gyermekek és szüleik is együtt tölthetik az időt A tervben szerepelnek kirándulások is: megtekintik a poroszlói vízi tanösvényt, és Budapestre is eljutnak. A záró héten a rászorulóknak segítenek a pótvizsgákra való felkészülésben, az utolsó napon pedig a Hagyományok Házában kemencés sütés-főzéssel egybekötött egész napos program szerepel. A kézműves-foglalkozásokon számos új technikával is megismerkedhetnek, s az alkotásokat természetesen mindenki hazaviheti. A foglalkozáson résztvevőktől megkérdeztük, ki mivel töltötte a vakáció első két hónapját. Sokuknak a nyár eddigi legnagyobb élménye a szülőkkel való egynapos strandolás volt. Arra a kérdésre, hogy szoktak-e unatkozni a szünidőben, kivétel nélkül mindenki határozott igennel válaszolt. Szuromi Rita: A kő-buldog Nem táboroztam még- Még soha nem voltam tábor- I ban. A nyáron általában foci- !■ zunk, biciklizünk a barátaimIwIIÍKJÍI ma^ Néhd unatkozni is szok- I tam. A legjobb az volt, amikor K íjjififw apukámmal elmentünk az egri p strandra. Már Verpeléten is voltunk az idén, ahol búcsúban Báder László jártunk a rokonoknál Szeretem a foglalkozásokat- Június végén már volt a Hagyományok Házában egy kézművestábor. Azon is részt vettem, és nagyon jól éreztem magam. Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Nyaralni ugyanis mi sem megyünk, csak néha kirándulunk, strandolunk a szü- Nagy Tünde leimmel. Előhang- Minden szülőnek egy kínszenvedés a nyári szünet. Alig várják, hogy végre vakáció legyen, aztán meg csak a sopánkodás jön: mit játsszak, mit csináljak?- Hát mondjuk lehetne buldogot varrni.- Mit?!- Tudod, olyan nagy kutyát, rongyból.- ?!- Hát, nem is tudom. Talán majd a számítógéppel eljátszik. Valahogy csak elleszünk a nyári szünetben... * Akkor már hosszú ideje csak unatkoztunk és unatkoztuk, talán azt is a pokolba kívántuk, aki a nyári szünetet kitalálta. Átrendeztük a babaházat, kimostunk és kivasaltunk, elvittük a „gyerkőcöket” sétálni és fagyizni, de valahogy előbb-utóbb minden unalmassá vált.- Varrjunk egy nagy kutyát - állt elő az ötlettel a barátnőm.- Jó, de milyet? - aggodalmaskodtam én. Meg hát honnan veszünk alapanyagot, egy kutyához sok-sok anyag kell, arról nem is szólva, hogy valamivel meg is kell tömni.- Gyűjtünk rongyot - adta meg a munka alaphangját a barátnőm. A kutatás persze az otthoni ruhásszekrényben kezdődött. Egy-egy nemszeretem szoknya, anyutól egy blúz - hogy aztán másnapra, sűrű zsörtölődések között, minden visszakerüljön a helyére.- Úgy látszik, itt nincs semmiféle rongy - zsörtölődtem a kudarcok után. Barátnőm szintén nem járt sikerrel. Amit estére összeszedett, az másnap már a helyén sorakozott a polcon. A kutya csak nem akart készülni. Ekkor született az ötlet: ha otthonról nem, majd a szomszédból szedünk rongyokat. Az elgondolást tett követte. A B. utcában nem volt nehéz jószívű szomszédokra lelni.- Csókolom, rongyot gyűjtenénk - próbálkoztunk az első helyen. Magdi néni, aki persze jól ismerte barátnőm családi hátterét, egy kicsit csodálkozott.- Csak nem zsebpénzre kell, gyerekeim?- Dehogy, dehogy, kutyát varrunk - téb- láboltunk az ajtóban. Magdi néni pár perc múlva egy szatyornyi ruhával tért vissza. - Megy ez, látod - örvendezett a barátnőm -, ha így haladunk, pár nap múlva már varrhatunk is. És a kezdeti sikereken felbuzdulva végigcsengettük a B. utca minden házát. A csodálkozó tekintetek megszántak, legrosszabb esetben, ha csak egy lyukas pizsama is, de valami mindig került a zsákba. A cipekedésünket otthon persze nem díjazták. Barátnőm szülei - akiknek talán nem lett volna gond a város legszebb kutyáját sem megvenni - elborzadva figyelték a gyűjtő körút eredményét.- Ti idegeneknél kéregettek? - ráncolták a szemöldöküket. Barátnőm erre sértődötten döntött: jó, akkor áthelyezzük a varrodát hozzátok. Már láttam az örömöt, hogy anyám végre megdicsér, íme egy hasznos nyári elfoglaltság. Futottam haza a szatyornyi ronggyal, hogy másnapig még szortírozni tudjak. Miből lesz a teste, miből a feje, jut-e elég anyag ruhára vagy sapkára? Mert persze egy kutyát gondosan meg kell tervezni. A mi kutyánk ugyanis különlegesnek készült. Nem elég, hogy nagy lesz, ráadásul a kettőnek egyformának is kell lenni, mégiscsak az dukál a barátnők között. . Szortírozás helyett persze csak a fejmosást hallgattam. Az eleje már ismerős volt. Mégis mit gondolunk mi, hogy így lejáratjuk a családot? Rongyot gyűjtünk? A szülőknek talán már rendes játékra sem futja? S hová akarom én ezt a sok piszkos cuccot önteni? Hogy a nagyszőnyegre? Na, azt már nem. Vigyem csak a fa alá, mégis hogy képzelem, hogy majd a Gyuri bácsi rossz pólóját a nagyszobában szeletelem? A barátnőm másnapi érkezése sok mindent megoldott. Elvégre egy jól szituált pedagóguscsalád gyűjtögető gyerekét mégsem lehet a fa alá ültetni - bejöhetnek a rongyok, meg persze ő is. Egy csomó szabásmintával érkezett. Külön megvolt a kutya lába, teste, keze és feje. Egyetlen dologhoz ragaszkodott csak- : jó nagynak kell lennie. És ekkor született meg az ötlet. A mi kutyánk csakis egy megtermett buldog lehet. Akkora, hogy uralja a kis szőrmók állatokat, és a babáktól is nagyobb legyen. Egész nap csak szabtunk és varrtunk. Fájt az ujjunk a sok tűszúrástól, a szemünk előtt is egyre többször játszadoztak csillagok. Viszont haladtunk. Elkészült a négy láb és a négy kéz, elvégre két buldognak ennyi dukál. A kifordítás után jött a tömés, majd a fájdalmas felismerés: elfogyott a rongy. S a buldognak még nincs feje és teste sem. Másnap immár titokban indultunk kéreget- ni. Új utcákat fedeztünk fel, ahol az anonimitásba burkolódzott két kis kéregetőt szintúgy megszánták. Csak reméltük az előző napi alapos fejmosás után, hogy senki sem ismeri fel a tanár néni lányát és a szülői munkaközösség vezetőjének gyerekét az utcán csengőt nyomogatni. Viszont a körút eredménnyel zárult. Újabb szatyornyi rongyunk volt. A munka folytatódhatott. Utóbb kicsit csodálkoztunk, miért nem kérdezi meg senki, honnan az újabb szállítmány. Félelmünk helyébe hamarosan öröm költözött. Elkészült a buldog teste és a feje is. Már csak tömni kellett. A test azonban csak nyelt. Eltűnt benne Gyuri bácsi pólója, Marika néni blúza, felzabált egy pizsamaalsót, és még mindig nem állt elég feszesen. Gondoltuk, rásegítünk egy kis - abban az időben minden otthonban megtalálható - háztartási vattával, de egy egész csomag semmiségnek tűnt a buldog hasában. Ha mindkét buldogot be akartuk fejezni, kénytelenek voltunk kompromisszumot kötni. Szűkíteni kell a buldogot, s akkor talán elég lesz az alapanyag. Múltak a napok, és egyre formásabbak lettek ..a. kutyáink. A törzs és a nyak öszszecsatlako- zott, a fülek is a helyükre kerültek. Egyszer csak elkészült a két testvérbuldog.- Soha nagyobb és szebb kutyánk még nem volt - ámuldoztunk. - Olyan egyformák, mint mi. S persze mi lehet egy barátságnak szebb megpe- csételődése, mint két egyforma buldog. Huncutul kacsintottunk össze, és tudtuk, hogy ez a buldog megőrzi majd barátságunkat.- Haza kell mennem, és viszem a kutyám is - mondta ő. Csakhogy - s erre most döbbentünk rá - a buldog nem akar elmenni. Legalábbis a saját lábán nem. Vinni pedig irtó nehéz. Nehezebb, hogy visszaérjen a B. utcába, vissza a babaházba.- Leszakad a kezem - sopánkodott a barátnőm.- Ezt ketten úgysem tudjuk elvinni - nyugtáztam én. Anyám persze a konyhában csak bölcsen mosolygott: Mondtam én, kislányok, hogy a rongy az nehéz lesz, főképp, hogy ilyen mennyiségben tömtetek. Nem volt mit tenni, meg kellett várni a négy órát. Atyám hazatérve megszánt minket. Kismotorról kocsiba ült, beszállt persze a kő-bul- dog és mi is, s perceken belül a B. utcában landoltunk. - Majd holnap lejövök játszani, és megsétáltatjuk a buldogot - intettem ki a kocsiból. S ebben a pillanatban még nem is gondoltunk arra, hogy illett volna a két testvér-buldogot méltóképpen elbúcsúztatni, mert azok soha többé nem látták viszont egymást. * Epilógus (Huszonkét év múlva)- Hol a buldogom?- Néhány éve kiadtuk a kutyának! Nem emlékszel? Tele volt az udvar ronggyal!- Óh, ezt hogy tehettük? .- Akkor még nem voltál ilyen infantilis. Volt buldog, nincs buldog...- Istenem, add, hogy legalább még a másik buldog meglegyen! Határon túli nyári túra cserkészek Tábortűz és barangolás sz. EGER A helyi ifjúsági közösség megalakulásának nyolcvanadik évfordulóján, 2002-ben határozták el a 212. sz. Bornemisz- sza Gergely Cserkészcsapat tagjai, hogy két hosszabb távú programot szerveznek. Az első - s egyben örökös tiszteletbeli - parancsnok tiszteletére évről évre megrendezik az Erényi Márton-emlékversenyt, emellett pedig rendszeresen részt vesznek a „Barangolva ismerd meg hazádat” elnevezésű túrán. Az utóbbi keretében korábban jártak már Bujákon, a Bakony vidékén, a napokban pedig Velembe és környékére látogattak. Mint Báthory László csapat- vezető tájékoztatott, a mostani barangolás során városismertető versenyt rendeztek Szombathelyen, ahol a cserkészeknek úgynevezett „vaktérkép” alapján kellett felkeresniük a város négy pontját, az útközben látottakról pedig az esti tábortűz mellett adtak számot. A rákoscsabai 812. sz. Csaba vezér, illetve a budapesti 309. sz. Assisi Szt. Ferenc Cserkész- csapattal közös táborozás érdekessége volt, amikor a térség vadászati felügyelője, Tűray András - különböző állatok, íjak, felszerelések bemutatásával - a természet, az élőlények, valamint a történelmi emlékek védelmére serkentette a fiatalokat. A légpuska-lövészettel záruló előadás végén a cserkészek az elhangzottakkal kapcsolatos totót töltöttek ki, melynek a nyertese - Soóváry Bence egri őrsvezető - igazi vadászaton vehetett részt. A táborozok a továbbiakban megtekintették a novákfalvai hagyományőrző házat, majd a 884 méter magas írottkő megmászása után átruccantak az Ausztriában lévő Rohonci- tóhoz. A kék jelzés mentén A bomemisszások következő programja október elsején lesz, amikor a csapat tagjai csatlakoznak a Magyar Cserkész Szövetség által szervezett Szt István-túrához. Ennek a lényege, hogy az országban tevékenykedő fiatalok azon az egyetlen napon bejárják hazánk egész területét: a 212-esek a Sírok és Szarvaskő közötti kék jelzésű turistaúton vesznek részt, sa 18 kilométeres táv teljesítése, valamint a tájjal való ismerkedés mellett összegyűjtik az erdőt csúfító szemetet is. Táborzárás. Az egri Soóváry Bence, Szoboszlay Zoltán, Saárossy Márton, Szoboszlay István és Majoros Dávid átveszi az idei barangolás jelvényét ■ „Egész nap csak szabtunk és varrtunk. Fájt az írjunk a sok tűszúrástól, a szemünk előtt is egyre többször játszadoztak csillagok. Viszont haladtunk. Elkészült a négy láb és a négy kéz, elvégre két buldognak ennyi dukál. A kifordítás után jött a tömés, majd a fájdalmas felismerés: elfogyott a rongy. S a buldognak még nincs feje és teste sem.” « I i I i
