Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-03 / 180. szám
2005. AUGUSZTUS 3., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Ilyen is előfordul... Köszönet az ismeretlennek Leállt a kis Polskim Kápolnán. Már minden ismerősömet felhívtam, segítség sehonnan. Polgármesterünk közbenjárására, majd, talán estefelé... Odajött egy férfi, hogy majd ő segít. Aztán kisült, hogy csak messziről látott autót. Nemes egyszerűséggel letegezett, és megállapította, hogy ezt te bizony jól elb... Már négy órája vártam a bizonytalan segítséget, és kezdtem belenyugodni, hogy a Polskiban fogok aludni. Ekkor odajött egy igen komoly és szimpatikus fiatalember. Kért, hogy nyitnám ki a motorfedelet, hátha tud segíteni. Miért ne, gondoltam, ráérek. Belenézett, és rögtön azzal kezdte, hogy megvan a hiba, rögtön mehetek tovább. Azzal szösz- mötölt valamit, mondta, hogy indítsak, jó utat. Azt se tudtam, hogy köszönjem meg, de a kézzelfogható köszönetét a leghatározottabban elhárítva elsietett. Még a nevét se tudtam megkérdezni... Kápolnai fiatalember! Ismételten nagyon köszönöm... László Ferenc Karúcsond Vajon ki ellenőriz? A Hírlap júl. 14-i számában feltették a kérdést, hogy megvesszük-e a silány import élelmiszert? Sajnos, igen. Vannak ugyanis olyan cégek, amelyek behozzák pl. a lé nélküli taplós narancsot, a paradicsomra, paprikára kiteszik a cédulát, hogy „magyar termék”. Vajon tényleg az? Hihetek én az olyan cégnek, amelyik elad olyan - egyébként szépnek tűnő — olasz kávéfőzőt, amelynek a füle és a fedőgombja hőre olvadó műanyagból van? Cinikus dolog, hogy a dobozban elhelyezett használati utasításban azt olvashatjuk, hogy kis lángon főzzük a kávét, nehogy a gumigyűrű elolvadjon. Hát az nem olvadt el, de a fogantyú igen. A hiba talán a becsapott vevőben van? A főbűnösök az importőrök, de úgy tűnik, a kereskedőknek is hasznos, ha minőségi tanúsítvány nélküli árucikket sóznak a gyanútlan vevő nyakába. Ki ellenőrzi őket? D.I. (név és cím a szerk.-ben) Múlt a jelenben Tizennyolc betű, ennyi hiányzott egy emléktábláról. Ma már nem hiányzik, s ezért három testvér köszönetét mond Sós Tamás úrnak, a Heves Megyei Közgyűlés elnökének, és Holló Imre úrnak, Recsk polgármesterének. Harmincnyolc hónap ártatlanul, az ötvenes évek elején, a recski kőbányában. Leírva rövid, megélve borzalom, az utóélet maga a pokol, melyből kigyógyulni soha többé nem lehetett. Az egy falat kenyér, mely ha megszárad, akkor sem baj, mert életet jelent. Beszélni róla soha. nem lehetett. A múlt visszaköszön, s e két ember cselekedete visszaadta a hitet a leszármazottaknak a túlélésre. A jelen az emlékezésről szól, a köszönetről, a békéről és a háláról. Köszönettel a testvéreim nevében: Dörfler Katalin levelezőink figyelmébe Ezúton arra kérjük levelezőinket, hogy röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltéüenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. A kérdés: szakma vagy hivatás? Már kívülről ismerjük az orvosok és nővérek jelmondatait: „alacsony fizetések, rossz munkakörülmények”. Erre azonban nem az a megoldás, ha a betegen töltik ki elégedetlenségüket. Tudtommal nem kényszerített senki egyetlen orvost vagy nővért sem arra, hogy ezt a pályát válassza. Bár ha meggondolom, hallottam már több fiatal orvos szájából, hogy azért választotta ezt a szakmát, mert orvoscsaládból származik, és ezt várják el tőle is. Ha ez így van, akkor nagy bajban vagyunk, ugyanis én úgy tudtam, hogy ez a pálya egy hivatás, nem „csupán” egy szakma. Most rátérek levelem fő mondandójára: az empátia és kedvesség hiányára az egészségügyben. Itt nem elsősorban az orvosokra, hanem a nővérekre, asszisztensekre gondolok. Alig tudok olyan ágazatát mondani az egészségügynek, ahol ezek az orvost segítő emberek ne viselkedtek volna minősíthetetlenül. Ha egy eladó vagy ügyintéző bánna így az emberekkel, őket azonnal rendre utasítanák: „adja ide a panaszkönyvet, hívja ide a főnökét, felettesét stb.”. Ilyen esetekben a munkáltató részéről is ismerős a következő mondat: „ha nem tudja elvégezni a munkáját, van a helyére tíz másik munkanélküli”. Több ismerősöm panaszkodott már az asszisztensek viselkedése miatt. Pl. ha valaki belép a rendelőbe, eleve összeszorult gyomorral, rosszulesik, ha szemben találja magát egy mogorva nővérrel. Jönnek az utasítások: vetkőzzön le, feküdjön oda, mondja el a panaszát, de csak röviden. Az embernek az az érzése, mintha ő tehetne arról, hogy megbetegedett. Azt is hallottam, hogy egy körzeti fogorvosi rendelőbe már be sem lehet jutni úgy, hogy a beteg ne állítson fel a bajáról kész diagnózist. Nincs is ezzel semmi baj, mert legalább nem járatják fölöslegesen az embert, ám itt is a viselkedéssel van gond. Nekem egyértelmű az, hogy ha valaki nem jártas valamiben, mert nem ez a tanult szakmája, akkor elmagyarázom neki, ilyenkor mi a teendő. Ennyire egyszerű. Nem oktatom ki, ha kérdez valamit, nem felszólítom, hogy mit csináljon, hanem megkérem rá. Végezetül még egy történet: egy szomszédos városban az ügyeletre telefonált egy rákos beteg hozzátartozója. Elmondta, hogy rohama van az édesapjának. A nővér, aki felvette a telefont, azt mondta neki, hogy ha rákos, akkor úgyis mindegy, várjon nyugodtan, majd megy az orvos. A beteg pedig mindezért fizeti a tb-t és a hálapénzt. Egy eladó vagy ügyintéző miért nem kap soha hálapénzt? Elvégre ők is azért dolgoznak, hogy segítsenek. Kelemen Bea Eger, Madách u. Melyik kormány adott többet a nyugdíjasoknak? Ha lehet, ne nézzék butának az embereket A Gyurcsány-Orbán találkozón szóba került, hogy ki adott többet a nyugdíjasoknak. Megdöbbentő, hogy azt sem tudják, mennyivel emelkedett a ciklus ideje alatt a nyugdíjak reálértéke, sőt nemcsak a kormányfők, de még az illetékes minisztériumok sem. Azt sem tudták, hogy honnan és meddig számolják a saját kormányciklusukat. Mert ugye Orbán Viktor beleszá- molta a Horn- kormány idején emelt nyugdíjakat, vagyis az 1998. évi nyugdíj- emelést is. Ahogy az ellenzék számol, az alapján ők öt évet kormányoztak. Aztán azt sem tudták, hogy melyik kormányzat ideje alatt jött létre az ún. nyugdíjas fogyasztókosár, mert azt még a Horn-kormányzat ideje alatt hozta meg a Parlament. Meg talán már arra sem emlékeznek, hogy 1999-ben ki módosította a törvényt. De én úgy gondolom, hogy nyugdíjastársaim is tudják, hogy 1999-ben hogyan bántak el velünk, amikor Járai Zsigmond, az akkori pénzügy- miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök azt próbálták bemagyarázni, hogy hosszú távon jobban járunk a 11%-os emeléssel, mint a törvény alapján szik, azt nem tudják, hogyan is áll ma az ország helyzete. Nem mindig egymásra kellene mutogatni, hanem összefogni végre és tenni azért, hogy az ország szekere előre, ne pedig visszafelé haladjon. Ha pedig nem járó 20%- kal. Ezt akkor is elutasítottam és ma is. Úgy gondolom, hogy a 20% emelés mindig több és jobb, mint a 11%. Akkor éves szinten 40 ezer Ft-ot vettek el az ún. nagynyugdíjasoktól A sok mocskolódás helyett odafigyelhetnének végre az ország sorsára is, mert úgy látértik a dolgukat, mondja- nak le a képviselői mandátumukról. Véleményem szerint a Horn-kor- mány idején volt a legőszintébb a kormány, nem hitegette az embereket. Őszintén megmondta maga Horn Gyula is, hogy több kellene, de a költség- vetés nem bír többet. És ami a leglényegesebb: nem nézte butának az embereket. 0. János (név és cím a szerkőben) Minimálbér a honatyáknak? Figyelmesen olvasom szűkebb hazánk híreit, olvasói leveleit. Néha úgy érzem, hogy a nyilatkozók a szólásszabadságot félreértik, nem ismerik azokat a korlátokat, melyet mindenkinek magának kellene megszabnia. Akarattal nem jelölök meg személyt, írást, mivel nem velük akarok vitatkozni, hanem a jelenséggel. A15 éve hatalmon lévő politikai elit saját meggazdagodása érdekében alkotja köztársaságunk törvényeit A képviselők saját maguk határozzák meg fizetésüket. Rendszerváltásunk egyik alapvető célja volt, hogy az egypártrendszer helyett többpártiságot adjon, és a társadalmi tulajdon helyett a magán- tulajdon „szentségét” hozza létre. Nem gondolom, hogy ma kivétel nélkül a leggazdagabb emberek ülnek a magyar Országházban. Egyébként is az a lényeg, hogy aki gazdag, az a vagyonát jól, hatékonyan működtesse a köz és saját javára. Kérdés lehet, hogy ki döntené el a képviselők fizetését? Elgondolkozott ezen, aki nehezményezi ezt a gyakorlatot, és esetleg minimálbéren tartaná honatyáinkat? A 385 magyar képviselő egyértelműen negatív megítélése saját magunk, választópolgárok lebecsülését jelentené. Alkalmatlanok lennénk képviselőink megválasztására? Én ezt nem gondolnám! K.F. (név és cím a szerkőben) Hiánypótló várostörténeti kiadvány jelent meg „Hatvan város története” címmel jelent meg 2005-ben, Hatvan Város Napja (június 24.) alkalmából egy helytörténeti monográfia Németi Gábor ny. gimnáziumi tanár tollából. A hiánypótló kiadvány településünk történetét mutatja be a kezdetektől a rendszerváltásig. A 376 oldalas, gazdagon illusztrált összeállítás a mellékletekkel együtt tíz fejezetből áll. A könyv a „Hatvan földjének lakói a honfoglalás előtt” című fejezettel indul, és a „Diktatúra enyhülésének és a válság korszaka. 1963-1989.” című fejezettel zárul. A mű foglalkozik Hatvan feudalizmus kori történetével, a tőkés rendszer kifejlődésének időszakával, a két világháború és a közöttük történt hatvani eseményekkel, valamint a II. világháború utáni évek (1944-1948), a pártállami korszak első szakasza (1949-1963) és a rendszerváltás előzményei korszakának (1963-1989) hatvani történetével. Ezen ismertetésben nincs terünk részletesen bemutatni a kötet fejezeteinek témáit, csupán a figyelmet szeretném felhívni a műre, melynek elolvasása során nem mindennapi időutazásban részesül az Olvasó. (A kiadvány néhány fejezetével korábban már találkozhattunk a Hatvani Füzetek új folyamának hasábjain is.) A mellékletek az I. és II. világháborúk során elesett hatvani katonák, valamint a II. világháború hatvani áldozatainak névsorát, illetve adattárát és a holocaust hatvani zsidó áldozatainak listáját tartalmazzák. Az I. és II. világháborús hatvani katonák harctéri élményeiről, majd hadifogságukról szóló fejezetek önálló füzetként is megállnák a helyüket, de e kiadványnak is jelentősen emelik a színvonalát. Ezek a fejezetek túllépnek a helyi eseményeken, megismertetve az Olvasóval a nagy világégések történetét. A kötet fejezeteiben helyet kapnak a településünkön talált régészeti leletek, a helyi lakosság néprajza, a város ipari, kereskedelmi, közlekedési, egészségügyi, sport- és kulturális központtá válása. Különösen nagy értékűek a könyv fejezetei végén található jegyzetek, melyek a szerző könyvtári, levéltári, anyakönyvi kutatásokra és visszaemlékezésekre támaszkodó hatalmas munkásságára utalnak. A szerző természetesen felhasználta a korábban megjelent hatvani helytörténeti jellegű kiadványokat is. (Hatvan történetét először Szepes- Schütz Béla dolgozta fel 1935- ig, majd 1993-ban megjelent a „Szemelvények Hatvan város történetéből” című átfogó jellegű összeállítás Demény-Dittel Lajos és Kovács Gábor jóvoltából. Ezt követte 1995-ben Demény-Dittel Lajos „Helytörténeti tanulmányok Hatvan múltjából” című műve, majd 1996- ban megjelent a „Hatvani lexikon”. (Ehhez felhasználták többek között Demény-Dittel Lajos, Kassa András, Németi Gábor, Ring Lajos, Sánta László és Szelei László helyismereti kutatási eredményeit.) Végül napvilágot látott 2001-ben Kovács lános István és Soós Ádám összeállításában az „Elfelejtett évtizedek. Pálhidy Mihály emlékkönyv” és 2004-ben Németi Gábor tollából „A hatvani zsidóság krónikája” című mű is.) A monográfiát az érdeklődők megtalálhatják Hatvan könyvtáraiban és közintézményeiben. A könyv szerzője (Németi Gábor), szerkesztője (Bacsa Tibor), lektora (dr. Nagy József kandidátus, ny. főiskolai tanár), fotósa (Csintalan Andrea) és a nyomdászok (Grafika Press Rt. dolgozói) mind remek munkát végeztek. Köszönet illeti a kiadót, Érsek Zsolt polgármester, országgyűlési képviselőt, hogy jóvoltából a „Hatvan a XXI. század kapujában” című értékes városismertető album után ismét egy kiváló kiállítású és egyedülálló helytörténeti művet forgathatunk a kezünkben. A kötet szerzőjének köszönet, hogy az általa összegyűjtött kincseket megosztotta Olvasóival. További kutatásaihoz ezúttal is jó munkát, és hozzá jó egészséget kívánok Demény-Dittel Lajos levéltáros, történész i i 1
