Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-23 / 196. szám
' s, A 4 MEGYEI KORKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 23., KEDD A fogyatékosokkal kapcsolatos közgondolkodás felmérés a fíatalok körében Legkevésbé az autistákról és a diszlexiásokról rendelkeznek ismerettel A tavalyi év a fogyatékosok éve volt. Ennek jegyében az Ifjúság 2004 című felmérés külön kérdésblokkot szentelt a többségi ifjúsági társadalom fogyatékosokkal kapcsolatos attitűdjei mérésének. A fiatalok 55 százaléka szívesen fogadna szomszédságába fogyatékos embert (Felvételünk Illusztráció) fotó: gát gábor H. A. Magyarország A megkérdezett 4000 fiatalnak csupán 10 százaléka gondolja, hogy a fogyatékosokkal kapcsolatos tudása alapos, további 42 százalékuk pedig úgy véli, hogy ismeretei inkább csekélyek, mint elégségesek Az attitűdök Az adatok jelzik, hogy a fiatalok fele nem igazán tudja elhelyezni a fogyatékosokkal kapcsolatos ismereteit Ez az alacsony tudásszint nem egyenlően oszlik el a különböző fogyatékossági típusokkal kapcsolatban. A legtöbb válaszadó fiatalnak (55 százalék) a mozgássérültekről volt bizonyos szintű tudása, ezt követte a látássérültek és az értelmi fogyatékosok percepciója. A fiatalok legkevésbé az autistákról és a diszlexiásokról rendelkeznek valamilyen szintű ismerettel. A fogyatékosokkal szemben tanúsított attitűdök feltérképezését a társadalomkutatási módszertanban bevett eljárással vizsgálták. Az úgynevezett szemantikus differenciál egy ellentétpárok által kifeszített síkon helyezi el a kérdezett véleményét Olyan ellentétpárokat soroltak fel a szakemberek, mint a „vonzó-taszító”, „kiegyensúlyozott-kiegyensúlyozatlan”, „zárkózott-nyitott”, „érzéketlen-érzékeny”, „erős-gyenge”. A válaszolókat arra kértük, hogy ezek mentén helyezzék el a fogyatékos emberekkel kapcsolatos véleményüket egy kétpólusú skálán. A fiatalok a fent leírt dimenziók közül a fogyatékos embereket leginkább érzékenynek, inkább gyengének és kiegyensúlyozatlannak tartják. A fogyatékos embereket kismértékben inkább gyengének, inkább taszítónak, mint vonzónak látják a megkérdezettek. Mentális állapotukat inkább kiegyensúlyozatlannak ítélik meg, és nagymértékben gondolják a fogyatékosokat érzékenyeknek. Megvizsgálták az értékelő dimenziók egymáshoz való viszonyát is. Aki inkább gyengéknek és zárkózottaknak tartotta a fogyatékosokat, az hajlamos volt kiegyensúlyozaüanoknak és taszítóaknak is gondolni őket. Ezzel szemben a fogyatékosokat jellemzően érzékenyeknek tartó vélemény független volt a többi dimenzióra adott választól. A megítélés A fiatalok fogyatékosokkal kapcsolatos attitűdjeinek bemutatása után olyan kérdésköröket világítanak meg, amelyekkel a fiatalok mindennapi életük során találkoznak, illetve szembesülnek. Érintették a fogyatékos emberek és a fiatalok viszonyát a szomszédság, az önálló élet, az iskola, az akadálymentes környezet, a segítségnyújtás, a munkavállalás és a spiritualitás témájában is. A fiatalokban a fent felvázolt idegenkedő attitűdök ellenére sem fogalmazódtak meg a regionális eltérésekből fakadó diszkrimináló vélemények. A fiataloknak csupán egy százaléka adott olyan választ, hogy inkább ellenezné, ha szomszédságába fogyatékos ember költözne, 43 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy közömbös lenne e tekintetben. A fiatalok 55 százaléka (inkább szívesen: 37 százalék, határozottan szívesen: 18 százalék) nyilatkozott úgy, hogy szívesen fogadna szomszédságába fogyatékos embertA fiatalok közel fele (46 százalék) szerint a fogyatékos emberek képesek önálló életet élni, 22 százalék ezzel nem ért egyet, míg 33 százalék bizonytalan e tekintetben. A fiatalok majdnem fele nem ért egyet azzal, hogy a fogyatékos gyermekeknek ugyanabba az iskolába kellene járniuk, mint a nem fogyatékosoknak. Az iskolai szegregáció kérdésének megítélése is polarizált: 46 százalékuk egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a fogyatékos és a nem fogyatékos gyermekek egy iskolában tanuljanak, 32 százalékuk egyet is ért meg nem is ért egyet, 23 százalékuk pedig inkább egyetért e kijelentéssel. Akadálymentesítés A fiatalok túlnyomó része (79 százalék) szerint szükség van az akadálymentesítésre, még akkor is, ha sokba kerül. Szerintük mindig akad segítőkész ember is. A válaszolók 43 százaléka inkább egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a fogyatékosok sokszor visszautasítják a segítségnyújtást, még akkor is, ha szükségük lenne rá. A fiatalok 84 százaléka szerint a munkáltatókat érdekeltté kell tenni abban, hogy a sérült emberek számára munkalehetőséget biztosítsanak. A munkahelyteremtés és az akadálymentesítés voltak azok a kérdéskörök, amelyekben a fiatalok kevésbé polarizált véleménynek adtak hangot Az életvilágot érintő többi kérdéskörben polarizáltak voltak a válaszok, kevésbé voltak konszenzuson a fiatalok. „A fiatalok túlnyomó része (79 százalék) szerint szükség van az akadálymentesítésre, még akkor is, ha sokba kerül. Szerintük mindig akad segítőkész ember is. A válaszolók 43 százaléka inkább egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a fogyatékosok sokszor visszautasítják a segítségnyújtást, még akkor is, ha szükségük lenne rá.” A munkanélküliség és a fiatalok Tarolt az internet tapasztalat Hódító világháló MAGYARORSZÁG A munkanélküliség változatlanul a fiatalok legfőbb problémái közé tartozik. A megkérdezettek egyharmada jelezte, hogy eddigi, nem túl hosz- szú munkaerő-piaci „élete” során volt már munkanélküli. Az érintettek döntő többsége (28 százalék) regisztráltatta magát, egy kisebbsége (3 százalék) nem, egy további kisebbsége (3 százalék) pedig állítása szerint volt regisztrált és regisztrálatlan munkanélküli is. Bár a felsőfokú tanulmányokat végzők közt is találunk olyanokat, akiket érintett a munkanélküliség (5-10 százalék), a probléma igazán azoknál jelentkezett, akik nem tudtak vagy nem akartak hosszan az iskolarendszerben maradni. így az „eltartottak és háztartásbeliek” harmada, vagy a „gyesen, gyeden” lévők kétötöde is beszámolt munkanélküli állapotról. A foglalkoztatottak közt még a fentieknél is magasabb a munkanélküliség által érintettek aránya, hiszen közel ötven százalékuk (48 százalék) beszámolt ilyen élethelyzetről. Foglalkozási csoportonként jelentős különbségek mutathatók ki ebben a tekintetben: amíg a segédmunkások közel hetven (69 százalék) vagy a betanított munkások mintegy hatvan százaléka (59 százalék) állította, hogy volt munkanélküli, addig az irodaiaknak (44 százalék) és a diplomásoknak (37 százalék) „csak” durván negyven százaléka. A többség (69 százalék) ugyan csak egyszer volt munkanélküli, a 15-29 éves fiatalok 30 százaléka azonban kétszer vagy gyakrabban került ilyen helyzetbe. A FOTÓ: PILISY ELEMÉR Fiatalok egy munkaügyi kirendeltségen. A diploma nem minden probléma súlyát jelzi, hogy ez az élethelyzet csupán mintegy háromtizedüknél (29 százalék) tartott három hónapnál rövidebb ideig, a fiatalok zöme ennél hosszabb ideig volt kénytelen elszenvedni a munkanélküliséget. Tekintettel a munkanélküliség által érintettek magas arányára és az ezzel kapcsolatos széles körű negatív társadalmi tapasztalatra, nem meglepő, hogy a fiatalok számottevő része (42 százalék) tart a munkanélküliségtől. Vagyis fél, hogy tanulmányai befejezése után nem tud elhelyezkedni, hogy elveszti az állását, vagy nem lesz képes ismét visszakerülni a munkaerőpiacra. A kialakult munkaerő-piaci nyomást jelzi, hogy a szakmunkástanulók 43, a szakközépiskolások 39 százaléka tart attól, hogy az iskola után nem kap munkát, mint ahogy a főiskolások közel fele (48 százalék) és az egyetemisták több mint a harmada (36 százalék) is kifejezte ebbeli félelmét. A gyesen, gyeden lévő kismamák körében még magasabb a munkaerőpiacról történő hosszabb kiszorulástól való félelem (57 százalék), de a regisztrált munka- nélküliek kétharmada is hasonlóképpen pesszimista e tekintetben. És bár a jelenleg foglalkoztatottaknak csupán a harmada (34 százalék) tart munkahelye elvesztésétől, elgondolkodtató, hogy az élethelyzet alakulásának jövőbeni kiszámíthatatlansága, az előrelátás és a tervezhetőség hiánya mennyire átszőtte a már dolgozó fiatalok mindennapjait is. Aligha véletlen, hogy a problémát nem csupán az alacsonyan iskolázott vagy szakképzetlen rétegek tömegei élik meg állandósult gondként, hanem az irodaiak vagy a diplomások is, jelezvén, hogy a magasabb iskolázottság és a diploma sem nyújt ma már biztonságot, netán védelmet a munkaerőpiac kiszámíthatatlan mozgásaival szemben. (h. a.) MAGYARORSZÁG A középiskolás diákok a kétszintű érettségiről és felvételiről a világhálón tájékozódnak - ezt támasztják alá a Felvételi Információs Szolgálat (FISZ) országos felmérésének eredményei. Az internetet ma már a középiskolás diákok 96 százaléka használja, és többségük (34 százalékuk) itt keres választ továbbtanulással kapcsolatos kérdéseire. A fiatalok többsége azonban még mindig az iskolából kapcsolódik a hálóhoz, és nem otthonról. Otthoni hozzáféréssel leginkább az informatikai és műszaki pályára készülő diákok rendelkeznek, legkevésbé az agrárérdeklődé- sűek. Kimutatható, hogy az oktatási oldalakat rendszeresen látogató diákok tájékozottsága kiemelkedően jobb, mint társaiké. A www.fisz.hu rendszeres olvasóinak több mint 81 százaléka van tisztában az emelt és középszintű érettségi közötti különbségekkel, míg az országos átlag csupán 67 százalék. A korábbi évekhez hasonlóan ezért a nyomtatott sajtót megelőzve, július 26-án éjjel a Felvételi Információs Szolgálat a www.fisz.hu oldalon publikálta egyes szakcsoportok, intézmények felvételi ponthatárait, és percről percre közzétette a legaktuálisabb elemző információkat. A ponthatárokkal kapcsolatos adatokat az Országos Felső- oktatási Felvételi Iroda hozta nyilvánosságra első ízben honlapján a nagyközönség számára, melyeket július 27-én továbbított az arra igényt tartó újságoknak és internetes oldalaknak is. Az érdeklődők a www.fisz.hu oldalról négyféle formátumban tölthetik le az adatbázisokat számítógépükre, és megtalálhatnak minden információt az esetleges fellebbezésekkel, pótfelvételivei kapcsolatban. Mennyire van tisztában azzal, hogy mi a különbség az emelt és a középszintű érettségi között? A vwmfisz.hu-t rendszeresen olvasók A www.flsz.hu-t alkalomszerűen olvasók Összes megkérdezett H Tisztában vagyak vele, és ismerem a részleteket Hl Egyáltalán nem tudom Hallottam már róla. de nem ismerem a részleteket i m i I I
