Heves Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-23 / 196. szám

2005. AUGUSZTUS 23., KEDD - HEVES MEGYEI HÍRLAP HORIZONT 5 gráf József Három és fél hónapja agrárminiszter. Szerinte az, hogy vidéken is élnek emberek, négyévenként jut eszébe a pártoknak, amikor kell a szavazat. Megadva a tiszteletet a kevés kivételnek, úgy véli, nálunk élnek a legbutább politikusok. Képesek évekig olyasmivel foglalkozni, ami nem viszi előre az országot, csak az erőt és az időt pazarolja. Ezért akar kiszállni a politikából. „A PIROS, FEHÉR, ZÖLD - AZ BIZTOS” „A mezőgazdaság nem az a terület, ahol a pártpoliti­kával sokra lehet menni. Vagyunk néhányan, meg­kockáztatom: barátok, akár ellenoldali felekként is, akik nem négyéves ciklusokban gondolkodunk. Reméljük, egyszer mindenki eljut idáig” - mondta Gráf József. Izing Antal-Szluka Márton- lakab István Magosz-elnök lapunknak egy interjúban önt földközeli miniszternek nevezte, akinek fontosabb a szakma, mint a pártpolitika.- Nem téved. Jakab István el­nök úrral korrekt a viszonyunk. Mi, szakmából érkezők, legyünk bár ellenoldali felek, tudjuk, a mezőgazdaság nem az a terület, ahol a pártpolitikával sokra le­het menni. Még azt is megkoc­káztatom, baráti a viszonyunk az ellenoldali szakemberekkel. Mi nem négyéves ciklusokban gondolkodunk. Reméljük, erre egyszer mindenki ráeszmél.- Itt egy hír a Kisalföldről. Hőerőműben akarják a búzát elégetni, mert a hőértéke leg­alább olyan jó, mint a barna­széné. Bár a felvetést mások nem támogatták, mégis mit szól ehhez?- Soha nem adnám a nevemet a búza elégetéséhez. A búza és a kenyér szent dolog. Nincs fölös­leges búza. Vannak olyan orszá­gok, ahol nincs belőle elég, és ott fel fogják használni. Arról mi nem tehetünk, hogy egy olyan évbe keveredtünk, ahol az idő­járás kegyetlen volt hozzánk az aratáskor is. Baranya megyében, ahol én két és fél hónappal ezelőtt még a cégemet irányítottam, az aratásban kétszer kaptunk száz milliméter feletti esőt Tizenöt éve nem emlékszem arra, hogy a me­gyénkben ne lett volna kenyér­búza. Most bekövetkezett.- Hány hektáron gazdálkodnak?- Most már nem az enyém a cég. Ezerötszáz hektáron törté­nik a gazdálkodás, sertéstartók vagyunk ezer kocával, tizenhat- tizenhétezer hízósertéssel éven­te Szabadszentkirályon.- És Bolyban? Amelyet a ma­gyar mezőgazdaság egyik zászlóshajójának mondanak?- Boly nem az enyém. A sza­badszentkirályi cég, amelyet immáron nem én, hanem a családom vezet, mert miniszter lettem, évekkel ezelőtt tízszázalé­kos tulajdonrészt szerzett Bolyból, amelyre igaz, amit mond.- Ki vezeti a szabadszent­királyi céget, amióta miniszter?- A fiam viszi. Egy kicsit előbb megkapta, mint gondoltuk, de így hozta az élet. Harmincéves és Kaposvárott végzett. Én arra gondoltam ennek a ciklusnak az elején, hogy nyugdíjba vonulok a politikából 2006-ban, amikor hatvanéves leszek, a fiamnak pedig majd akkor adom át a cé­get. Egy kicsit előbb történt meg. „El kell fogadni: az Európai Unió csak egy pénzügyi keret, azt, hogy mit akarunk kezdeni a vidékkel és a mezőgazdasággal, nekünk kell megmondani"- A képviselőségtől vagy a miniszterségtől akar vissza­vonulni?- A politikából szeretnék visszavonulni, a miniszterség­től, ha megint kormányzunk és megbíznak vele, akkor nem. Azért, mert szeretem befejez­ni, amit elkezdek. Bár a mi­niszterség is politikai kötődés, ezért úgy tűnik, mintha ellent­mondásban lennék. Pedig nincs ebben olyan nagy ellent­mondás, mert az én elképzelé­sem egyik legfontosabb eleme, hogy ez a kötődés ne párt-, ha­nem szakmapolitikai legyen. S ha rajtam múlik, az is lesz. De képviselőnek nem indulok a választásokon, az biztos. A miniszterség, az más. S meg­mondtam a miniszterelnök úr­nak is, hogy engem nem kell leváltani. Ha neki vagy nekem nem tetszik valami, megbe­széljük, mert engem nem ker­gettek az asztal körül gyerek­koromban, hogy miniszter le­gyek.- Váltsunk témát. Ha szabad kezet kapott, lesz-e a jó minő­ségű magyar árukon kincstári jel? És milyen lesz?- A piros, fehér, zöld már biz­tos. Dolgozunk a védjegyen. Szá­mításba jöhet a kiváló áruk fóru­ma régről már jól ismert jelzése, de egyben azt is jelölni kell, hogy a termék az Európai Unión belül készült. A tervezetet megfejel­tem Brüsszelben: ha a magyar termelő azt akarja, akkor legyen rajta az ő cégének a védjegye, és az is, hogy ez egy magyar ter­mék. Tehát ne legyen például az riSlVágott Tesco1szalámT, ha a termelője ragaszkodik hozzá, hogy kunbajai szalámiként ad­ják. Mert ez sem mindegy.- Nyitottak voltak az áruház­láncok a keddi tárgyaláson, melyen az elvárható piaci magatartást szabályozó kódex megalkotása volt napirenden?- Az EU-ban is ismert kódexet a kereskedők is támogatják. Meglehet, illúzió, amit gondolok, de Magyarországon vásárolják meg a termékeik hetven-nyolc- van százalékát. Közös érdek, hogy ez így maradjon. Élnünk kell és élni hagyni, különben vé­günk. Azt kell megérteni, a 12 ezer tönkrement dinnyetermesz­tő család kárát más forrásokon keresztül, de valamennyiünk megfizeti. De meg is alapoztam néhány intézkedéssel, hogy ve­gyék komolyan a tárca igyeke­zetét. Pár helyen kidobáltattam másfél millió silány, külföldről idehurcolt tojást, tejként árult fe­hér löttyöt tiltottam ki az ország­ból, bezárattam egy üzletet. Igen, nyitottunk végre egymás felé.- Tizenöt éve tartós válságban a vidék. Ön egyetért ezzel?- Igen. Az agrárium egy négyévenként előjövő gondolat a politikában, ilyenkor rájönnek, hogy vidéken is élnek emberek. Hogy dolgoznak is, pár szavazat pedig kéne, ezért meglátogatják őket. Aztán csönd. Körülbelül ez a színvonal.- Az uniós csatlakozás hozott vagy hoz változást az illúzió­vesztésen túl?- Az én agrárpolitikámban az a szokatlan, hogy kimondom: az Európai Unió nem oldja meg a gondjainkat. Nemzeti politi­kára van szükség e tekintetben. Arra, hogy mi magyarok mond­juk meg, mit akarunk a vidék­kel. Az EU csak egy keret, csak egy finanszírozási forma. A Ró­mai Szerződés kimondja: min­den EU-állampolgár egyenlő. De mégis vannak elsők az egyen­lők között, mert amíg mi hu­szonöt százalékot kapunk, má­sok sokkal többet. S nagy kegyesen megengedik, hogy mi hozzátehessük a magunk har­minc százalékát, így vagyunk ötvenöt százalékon. Nekünk kell megteremtenünk az agrár­ökológiai egyensúlyt, amely most 53 százalék a növény- termesztés javára, pedig úgy volna a jó, ha kétharmada állat- tenyésztésből, egyharmada nö­vénytermesztésből állna az ága­zatnak. Ez azért is jobb lenne, mert a jó hús piacképesebb, mint a gabona.- De hogy jön ez össze a piaccal?- Védeni a hazai piacot jó hazai áruval lehet a legjobban, azzal le­het a gagyit távol tartani. Meg is kérdezték, miért voltam olyan kemény, amikor azt mondtam, nem leszünk az EU élelmiszer- szemét-raktára. Azt válaszoltam: ezt megérti minden ember.- A miniszterelnöknek volt némi hozzáfűznivalója ehhez?- Semmi. Betartja a megálla­podásunkat, szabad kezet adott.- Bokodi Sándor mányi gazdá­hoz mentünk el felkészülni erre az interjúra. Évente 30-40 milliárd megy ki az ága­zatból a földbérletek miatt, mondta ő, míg a gazdák támo­gatása évi 110 milliárd. Szerinte az a baj, hogy nem azé a föld, aki megműveli.- Sajnos vissza kell menni a kárpótlásig. Bárki szerezhetett földet, aki jegyet tudott venni. Vett olyan is, aki soha nem mű­velt földet. Én ezzel nem tudok mit csinálni. A földhasználat és a tulajdon elvált egymástól.- A leggyakoribb vélemény: a mezőgazdaságot azért akarják egyesek tönkretenni, hogy a föl­det haszontalannak láttassák, a tulajdonosokat eladásra kény­szerítsék. Nem ez a helyzet?- Lehet, hogy ez valahol így is van, bar" az én példám ennek ellentmond. Nekem van saját föl­dem. Ha lehetőségem volt rá, vet­tem is. 1992-ben Szabadszent­királyon 20 ezerért hektárját. Ma ugyanez 650 ezer forint Ezek az árak ellentmondanak annak, amit most önök idéznek.- Némüeg. Mert földtulajdont megtartani csak egy jó piacon jól működő gazdaság képes. De ismét egy gyakori kérdés: a kormányzat mit tesz azért, hogy itthon csak magyar ál­lampolgár vehessen földet?- Itt kétszer juthatott a külföl­di földhöz. Először az MDF-kor- mány idején, amikor simán ve­hettek és vettek is. Az előző kor­mány megalkotta, hogy az EU- csatlakozás után hét évig nem vehet földet a külföldi, s mi ezt tíz évre hosszabbítottuk meg. Nem is értem, hogy honnan jön­nek ezek a vádak felénk, hogy mi a külföldieknek akarunk föl­det adni. Dehogy akarunk. Magyar gazdaként is mind­annyiunk és a magam ellensé­geként cselekednénk, mert ha külföldieket vásárolni enged­nénk, akkor másfél millió fo­rintra vernénk fel a hektáron­kénti árakat.- Na és mit szól a virtuális paradicsomhoz? Tudunk olyan tanulmányról, amely 90 millió forintba került egy viharsarki mezővárosnak. Termények „virtuális piacra juttatásának elősegítése” a célja, és a leg­többen arrafelé keserűen ne­vetnek a virtuális paradicso­mon. Mit gondol a méregdrága tanulmányokról, miniszter úr?- Én még nem írattam tanul­mányt és nem is tervezem. Gya­korlati ember vagyok, és az a cé­lom, hogy a támogatások való­ban odajussanak a gazdálkodók­hoz. A szociális földprogramról pedig az a véleményem, hogy szükség van rá, mert a szegény­ség a magyar falvakban jelen van. Ezt lehet jobbról is, balról is kerülgetni, sajnos akkor is igaz.- Ünnep előtt meg kell kérdez­zük: a szabad idejét mivel tölti?- Sporttal. Talán erre is lesz kis időm. Azelőtt az NB Ill-ban" fociztam, csatár voltam. A par­lamenti csapatban a korom mi­att hátramentem söprögetni. Orbán Viktorral onnantól jó a kapcsolatunk, hogy 94-től 98-ig együtt futballoztunk. De ma már inkább teniszezem. A sze­relés most is benn van a kocsi­ban? és ha akad akár csak egy szabad órám, legyek bárhol, ro­hanok játszani.- Ha már Orbán Viktor szóba került, muszáj leütnünk a ma­gas labdát: mit gondol a Tokaj- ügyről?- Megmondom nem csak To­kajról, hanem az egész cirkusz­ról a véleményemet. A magyar közélet legnagyobb szégyene, hogy két miniszterelnökével így szórakoznak hónapokig a közvé­lemény előtt, a tisztességes em­berek megmaradt közbizalmát is eljátszva, mert ettől a cirkusz­tól az ország előremenni nem fog. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen ország, ahol a politiku­sok annyira buták, tisztelet a ki­vételnek, mint itt, hogy hónapo­kig azt bizonygatják, milyen csi­bész a másik. Nem szabad a sa­rak sarát egymásra dobálni, mert ez, már megbocsássanak, egy elképesztő baromság. Ki fog itt ezek után bárkinek hinni? Ki fog itt bárkit tisztelni? Ki fog itt bárkiben megbízni? Az ember esze megáll, komo­lyan mondom. Hát azzal foglal­kozni, hogy ez a miniszterelnök most ballal vagy jobbal nyúlt az autója kilincséhez? Itt, ahol any- nyi a gond? És mindez olyan em­berek részéről, akik életükben igazából még semmit nem tet­tek le az asztalra? Komolyan mondom, elképesztő, hogy az le­gyen a téma éveken át, hogy vett- e szőlőt vagy nem? Hogy emelt- e tőkét a cégében tizenöt éve? Nem értem én ezt az egészet, és éppen ez a színvonaltalanság lesz oka, hogy kiszállok a politi­kából. @ további részletek: www.reggel.hu

Next

/
Thumbnails
Contents