Heves Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-26 / 173. szám

# 4 MEGYEI KORKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. JÚLIUS 26., KEDD Ágika sétája a nyugis budiig (Négyessy) szarvaskő Ma este sem táncol velem, szomszédasszony? - ki­áltott be a kerítésen a virágait ápolgató néninek egy idősebb úr a falu egyik tekervényes ut­cácskájában. Az anyóka nevetve kitért a felkérés elől, úgy vélte, a bál már nem neki való. Pedig ha beadja a derekát, míg él, nem fe­lejti el, milyen jót mulatott. Mint ahogy azok is megőrzik emlékükben e hétvégét, akik nem szerétnek csárdásozni. A szarvaskőiek nemzetközi talál­kozója - tekintve, hogy a falu­ból csaknem százan vándorol­tak ki, s őket, leszármazottaikat is várták - mindenki számára tartogatott élményt. A haspóko­kat az ebédek töltötték el elége­dettséggel. Nagykanállal ehet­ték a vaddisznógulyást, a bab­gulyást, a székelykáposztát. Még az alkalmankénti eső sem ugraszthatta meg a vendégeket, lévén hatalmas sátrak alatt kí­nálták fel az étkeket. Az iskolá­ban igényes erdészeti, lepke- és fotókiállítás fogadta az érdeklő­dőket. A szabadtéri színpadon is mindig történt valami. Az eg­ri és a bélapátfalvi kistérség ha­gyományőrző csoportjai szóra­koztatták a publikumot, a ren­dezvény zárásaként, vasárnap az Edda együttes fergeteges bu­lija bírta „csápolásra” a fiatalo­kat és a középkorúakat. Ennél szolidabb, ám a jelenlévők lel­kében bizton nyomot hagyó program a falu leghíresebb lá­nya, „Ágika” fogadása volt. A fa­lucskában csaknem 40 éve for­gatott Isten hozta, őrnagy úr! című, Örkény István Tóték drá­májából Fábry Zoltán rendezé­sében készült film főszereplői közül már csak Venczel Vera színművésznő lehetett jelen. Őt fogadták illendően, csakúgy, mint a filmbeli őrnagyot, s kí­sérték végig a faluban, megtor­panva a filmről is felismerhető helyszíneken. Az érzelmeket ébresztő sétáról a Heves Me­gyei Hírlap Vasárnap Reggel című lapunkban (31-én) köz­lünk riportot. Venczel Vera (középen), szerepe szerint Tóték Ágikája, egyik ámulatból a másikba esett FOTÓ: GÁL GÁBOR Együtt a szülőföld emlékéért alkotás Megjelenhet a város monográfiája Lassan két éve annak, hogy Czenthe Huba tanár-hely­történész elkészítette a város helytörténeti monográfiá­ját. A több mint 300 oldalas, gazdagon illusztrált kézira­tot azóta kitűnő szakember lektorálta, az anyagot digita­lizálták, ám könyv alakban még nem jelent meg. B. K. pétervására A monográfia szerzőjével erdőkövesdi otthona kertjében beszélgetünk a leendő könyv születésének körülmé­nyeiről, a kiadás késlekedésé­nek okairól.- Negyven éve kezdtem taní­tani biológiát, földrajzot, majd történelmet a Pétervásárai Me­zőgazdasági Szakközépiskolá­ban - emlékezik vissza Czenthe Huba. - Első alkalommal Eger­ből kerékpárral tettem meg az utat az iskoláig, s már azon a na­pon igyekeztem felfedezni a kör­nyéket. Fiatal korom óta vonzott minden, ami a múltunk feltárá­sával kapcsolatos. Barátaimmal sokat régészkedtünk. Azután 1974-ben a TIT (Tudományos Is­meretterjesztő Társulat) keretei­ben tartottam először előadást a pétervásárai művelődési házban a város és környéke történetéről. Tíz év múlva - az akkorra már jóval gazdagabb gyűjtött anyag­ból és saját fotóimból - egy újabb átfogó kiállítást rendez­tünk a térség múltjáról, fejlődé­séről. Négy-öt évvel ezelőtt me­rült fel először a város vezetőivel beszélgetve, hogy kár lenne, ha elkallódna ez az érték. Nem sok­kal később szerződést kötöttünk a könyv megjelentetésére. Saj­Czenthe Huba nos az elmúlt két évben nem si­került a kiadáshoz szükséges összeget előteremteni. Ám most úgy tűnik, hogy elhárulhat az akadály, s ha minden jól alakul, Szent Márton napjára kézbe ve­hetik a helybeliek a múltjukat feltáró kötetet. A kötet készítőjének felesége, Czenthéné Bozó Erika itt kap­csolódik be társalgásunkba. Mint elárulja, a kézirat gondozá­sában a család is részt vett, hi­szen a gyerekek segítségével si­került megszerkeszteni és digi­talizálni az oldalakat. A 320 ol­dalas kiadvány egyébként 120 régi fotóval egészül ki.- Nemrég egy egri kiadó jelez­te - folytatja Czenthe Huba -, hogy vállalkozna a kiadásra. Tő­le tudtuk meg, hogy ezer nyom­tatott példány előállítása mint­egy 1 millió - 1 millió 200 ezer forintba kerülne. Pál László pol­gármesterrel együtt kalkulálva arra jutottunk, hogy példányon­ként 4 ezer forintba kerülne a kötet. Arra vállalkoztam, hogy megpróbálunk előfizetőket tobo­rozni, akik a Pétervására Város Fejlődéséért Közalapítvány számlájára utalhatnák át az ösz- szeget. Reményeink szerint két­száz előfizető esetén már megva­lósulhatna a cél: megjelenhetne a könyv. Az elmúlt napokban va­lamennyi péterkei háztartásba eljuttattunk egy szórólapot, amelyen tájékoztatjuk az embe­reket a könyvről és a megrende­lés módjáról. Bízunk abban, hogy nemcsak számunkra fon­tos ez az ügy, hanem azoknak is, akik szeretnének megismerked­ni saját múltjukkal, s ezt a tu­dást utódaikkal is megosztani. A város is segít PÁL László polgármester a kiadvánnyal kapcsolatos érdeklődé­sünkre megerősítette, hogy az önkormányzatnak is szándéká­ban áll támogatni a monográfia megjelentetését. Az előfizetők toborzását követően a város is felajánl egy összeget, a sikeres kiadást segítendő. Egy „átlagos” nap után: gyilkosság baltával (2.) Tari Ottó A bizonyítási eljárás lezárása, a perbeszédek elhangzása után, saját védelmére szót emelve A. Ferencné így nyilat­kozott: „Igaz, hogy rosszul él­tünk, de nem volt szándékom­ban megölni, bajt okozni neki. Igaz, hogy dulakodtunk, de a nagy fejsze lent volt a kamrá­ban... A kisfejszét reggel talál­tam meg. Azt félelmemben vit­tem le a kamrába, nem tud­tam, hogy került oda... Nincs bizonyítékom rá, de van egy külső szomszédom, aki mond­ta, amikor este veszekedtünk a férjemmel, utána veszeke­dett egy szomszéddal is, azt, hogy mi történt, nem tudom. Én nem vádolok senkit, csak azt mondtam, amit ő mon­dott...”. Miután saját védelmére szót emelt, a védőjével ta­nácskozott, de nem indítvá­nyozták a bizonyítási eljárás ismételt megnyitását, nem terjesztettek elő bizonyítási Iáit okozó testi sértés bűn­tettét kérte megállapítani. Adtak is, kaptak is A megyei bíróság a vádlott védekezését és a védő érvelését nem fogadta el. Az ítélet részle­tes indoklásában szerepel: mindketten erősen italozó élet­módot folytattak. A tanúvallo­mások szerint a házaspár gya­korta összeverekedett, mind­két tagja ütött is és kapott is. Az utóbbi időben már a vádlott volt az erősebb és a nagyobb hangú. Egyszer például hús- klopfolót dobott a férje után, amely beleállt a földszint 2-es számú lakás ajtajába. Volt, aki többször hallotta, amint Mária a lépcsőházban kiabált, hogy „te szemét buzi, megöllek”. A vádlott ellen 2000-ben a Hatvani Rendőrkapitányságon súlyos testi sértés bűntett kí­sérletének alapos gyanúja mi­att már büntetőeljárás indult, amit azért szüntettek meg, mert a sértett - a férje - megta­A „preparátum" Az elsőfokú eljárásban a bizonyítékok között a bíróság felsorakoztatta az áldozat preparált koponyáját A jelen lévő orvos szakértők ez alapján állapították meg a tényt: a nagyobbik eszköz, a fejsze összefektethető a benyomatos sérüléssel. indítványt. A vádlott kiren­delt védőjének álláspontja szerint nem nyert bizonyítást védence bűnössége, ezért a felmentését kérte. A bűnös­ség megállapítása esetére, az ügyészi vádtól eltérően, ha­tett halála? Az ügyeletes orvos idegenkezűségre utaló körül­ményeket talált, ezért a rendőr- hatóság vizsgálatát igényelte, így 2004. február 3-án a holt­testet felboncolták. Az eseti or­vos szakértő „benyomatos ko­ponyatörés, emberölés” minő­sítést tünte­tett fel, a tő és az eseti orvos szakértő ez­után kijelentette, hogy a két szakértői vélemény között nincs különbség. A megyei bí­róság is megállapította, hogy a szakértői vélemények azonos következtetést tartalmaznak, így az igazságügyi gyakorlat­ban rendkívül ritka, másodszo­ri boncolás elrendelésére felte­pítható meg, hogy a kanapé mö­götti poszteren, más berendezé­si tárgyakon észlelt véres felke- nődések és vérfröccsenések frissek vagy jóval korábbiak, mivel a vádlott és a sértett kö­zött gyakori volt a tettlegesség. A fürdőszobában fehér lavórban talált piszkos színű folyadék és a felmosó a vértesztre reagált. A vádlott a konyha vizes állapotá­gadta a vallo­mástételt. Egy évvel később hasonló okok­ból indult eljá­rás ugyanitt, amit később könnyű testi sértés vétségé­vé minősítettek. A személyes meghallgatáson a férj, mint ma­gánvádló, nem jelent meg. Két boncolás Miért következett be a sér­haláleset okaként „tompa tárgy, koponyatörés” szöveget írta. A nyomozati iratok más ol­dalán szerepel az a rendőrségi közlés, miszerint „az igazság­ügyi orvos szakértő a külsérel- mi nyomok alapján nem tudta egyértelműen megállapítani az idegenkezűséget”. Ezért a He­ves Megyei Rendőr-főkapi­tányság nyomozó osztálya feb­ruár 4-én elrendelte a holttest ismételt boncolását. Az igazságügyi orvos szakér­A vádlott tárgyalási védekezé­se szerint nem bántalmazta a sértettet, aki azonban őt meg­támadta. Összeugrottak és az asztal előtt mindketten elestek. Utána ő lefeküdt aludni, s reg­gel a férjét halva találta. Az asszonynak a védekezési straté­gia kidolgozására a bejelentés után is volt ideje, másokkal is beszélhetett, mert a Heves Me­gyei Rendőr-főkapitányság nyo­mozó osztálya csak február 5-én délután fél 2-kor vette őrizetbe. Ekkor már nem tagadta, hogy attól kezdődően, amikor ittasan a fáskamra elől felment a lakás­ba, a rendőrségre tett bejelenté­séig otthon tartózkodott. Kétséget kizáróan nem álla­ról azt adta elő, hogy amikor a férjével veszekedtek, az dühében a konyhába dobott egy lavór vizet, s a mentők meg­érkezése előtt ezt szedte össze részben a felmosóval. Ám a für­dőszobában csak egy lavór volt, a karimáig koszos, vérre reagáló vízzel, így nehezen hihető, hogy ha a sértett a lavór vizet a kony­hába beborította, utána a fürdő­szobában a lavórba vizet enge­dett, és abba saját kabátját beáz­tatta. Nagyobb a valószínűsége: a konyha padlóján látható víz abból származik, hogy a vádlott a sértettet lelocsolta, így próbál­va magához téríteni. A tanúvallomások szerint a délután műszakból hazaérkező lakó február 2-án 23 órakor zár­ta be a lakás kapuját, míg más­nap reggel 6 órakor egy másik lakó bevásárolni indult. Ekkor a bejárati kapu még mindig zárva volt, ő pedig találkozott a vádlot­tal. A bíróság meggyőződése szerint mindezek alapján 2004. február 2-án 18 óra és február 3- án reggel 6 óra 10 perc között a házban nem járt ismeretlen el­követő. Az ítélet A megyei bíróság a bizonyí­tékok összevetett mérlege­lése alapján azt állapítot- || ta meg, hogy a sértettet a Bf vádlott bántalmazta. Az orvos szakértők a hatóság által bemutatott eszközök f közül a nagy favágó fejszét találták összefektethetőnek a koponyasérüléssel. Az igaz­ságügyi orvos szakértő szerint a sértett testét legkevesebb 10, maximum 15 erőbehatás érte. Ezek közül egy volt, ami a halá­lához vezetett. A megyei bíró­ság a vádlott cselekményét - a védelem indítványával ellentét­ben, az ügyészi váddal egyező­en - eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntett­ének minősítette. A vádlott ja­vára enyhítő körülményként értékelte büntetlen előéletét és a sértetti közrehatást, súlyosí­tóként viszont az élet kioltásá­ra alkalmas veszélyes eszköz használatát, az ittas állapot­ban, hozzátartozó sérelmére való elkövetést. Az ítélet szerint A. Ferencné bűnös emberölés bűntettében, ezért őt a bíróság 8 év ó hónap börtönre, mellék- büntetésül 8 év közügyektől va­ló eltiltásra ítélte. Elrendelték a kényszergyógyítását is. (Folytatjuk) i < <

Next

/
Thumbnails
Contents