Heves Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-25 / 172. szám

4 HEVES MEGXEI HÍRLAP - 2005. JÚLIUS 25., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Még mindig szakvéleményre vár a rendőrség tragédia Nincs elmozdulás az egy éve összeomlott tornaterem ügyében Augusztus 3-án lesz épp egy esztendeje annak, hogy tragikus baleset tör­tént a Bartók Béla téri Szent-Györgyi Albert Ál­talános Iskolában. Össze­dőlt az intézmény torna­terme. Emiatt ketten vesztették életüket. Arról érdeklődtünk, hol tart az ügyben a vizsgálat? Sz. Z. EGER A bűnüldöző hatóság 2004. augusztus 3-án délután adott ki hivatalos közleményt, mi­szerint aznap 13 óra körüli időben bejelentették az Egri Rendőrkapi­tányság ügyele­tén, hogy össze­dőlt a Szent- Györgyi Albert Általános Iskola (a volt 4-es) kis tornaterme. A kapitányság, a Heves Me­gyei Rendőr-főkapitányság, a ka­tasztrófavédelem és a mentők szakemberei, valamint az igaz­ságügyi szakértők a történtek után röviddel megérkeztek az említett helyre. Kiderült, hogy két munkást temettek maguk alá a romok. Az 51 esztendős eg­ri és a 18 éves noszvaji férfi azonnal meghalt. A két elhunyt egy harmadik társukkal együtt felújítási munkákat végzett az épületben, amikor az összeom­lott. A harmadik dolgozó szeren­cséjére abban a pillanatban nem tartózkodott ott. Az ügyben az egri kapitányság államigazgatá­si eljárást indított a körülmé­nyek tisztázása érdekében. Az iskolai tanévkezdés né­hány napot csúszott. Ugyanak­kor az intézmény vezetése nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy előteremtse az oktatáshoz nél­külözhetetlen új tornaterem fel­építéséhez szükséges költsége­ket. Ennek érdekében jótékony- sági rendezvényeket szerveztek, s a szülők is pártoló-, illetve tég­lajegyek megváltásával támogat­hatták ezt a célt. Ennek is kö­szönhető, hogy a tervek szerint a nyáron befejeződhet az új tor­naterem építése, amelyet az őszi tanévkezdetkor adhatnak át ren­deltetésének. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon dr. Orosz Gyula r. ezredest, rendőr­ségi főtanácsost, bűnügyi igaz­gatót kérdeztük a vizsgálat je­lenlegi állásáról. A szakember arról tájékoztatta munkatársun­kat, hogy időközben nyomozást rendeltek el az ügyben, s foglal­kozás körében elkövetett halált okozó veszélyeztetés bűntett­ének megalapozott gyanúja mi­att tart most is a procedúra. — Már több szakértői véle­ményt is beszerez­tünk - közölte a bűnügyi igazgató. -Ám ezekből nem volt egyértelműen kiolvasható, hogy mi is idézte elő tu­lajdonképpen a tornaterem össze­omlását. Ezekre a szakvélemé­nyekre tehát nem lehetett a fele­lősség kérdését sem alapítani. — Terjengenek az eset kap­csán olyan hírek, hogy vagy építéskori tervezési, kivitele­zői hiba, vagy maga a felújí­tás idézte elő a szerencsétlen­séget Mi ebből az igazság? — A szakértői véleményeknek tényleg arra kell választ adniuk, hogy tervezési-technológiai, il- letve építési hiba vezetett-e a te­tő leszakadásához, az épület tönkremeneteléhez, vagy az is vizsgálandó, hogy mennyire játszhatott ebben szerepet az épület felújítása. Nos, ennek kapcsán egymással ellentétes tartalmú szakértői vélemények állnak egyelőre rendelkezésünk­re. Éppen emiatt szükségessé vált a Budapesti Műszaki Egye­tem műszaki szakértői bizottsá­gának kirendelése az ügyben, amit a HRFK bűnügyi osztálya - amely az eljárást folytatja - már korábban meg is tett — Mégis mikor várható el­mozdulás a jelenlegi holt­pontról? Ez annál is inkább fontos lenne, hiszen az esetle­ges kártérítési felelősség kér­dése is ettől függhet.- Tudomásom szerint augusz­tus közepére várható, hogy az említett igazságügyi műszaki szakértői bizottság elkészíti az ügyben a szakvéleményt. Annak ismeretében folytatódhat csak a nyomozás. Természetesen a vizsgálat eredményéről tájékoz­tatjuk majd a közvéleményt. Tragédia és felelősség Abban a kérdésben még ma, egy év után sem látnak tisztán az illetékesek, hogy felelősségre vonható* valaki egyáltalán azért, hogy ez a tragédia bekövetkezett. (Arról már nem is beszélve, hogy lehetett volna sokkal súlyo­sabb a katasztrófa, ha mondjuk egy hónappal később, épp testnevelésórán szakad össze a sportolásra szolgált helyiség. Szerencse a bajban, hogy nem így történt...) Egy „átlagos” nap után: gyilkosság baltával (1.) A bíróság - immár jogerőesen - emberölés bűntettében bűnösnek mondta ki a 38 éves A. Ferencnét, aki megöl­te a férjét. Tettéért az asszonynak nyolc és fél évet kell börtönben töltenie. A házaspár alkoholizáló életmódot folytatott, ez vezetett a tragédiához is, melyet három részben közlünk. Utolsó napjuk a büntetőeljárás fontosabb iratai szerint leírása két kisiklott élet végső stációjának. Tari Ottó hatvan A. Ferencné, Mária 17 évesen ismerkedett meg az ak­kor másodéves kőműves­tanulóval, A. Ferenccel. Mind­ketten kimaradtak a szakmun­kásképzőből. Összeköltöztek, majd házasságot kötöttek. Gyermekük nem született. Ön- kormányzati bérlakásban él­tek, az utóbbi időben már igen rossz viszonyok közepette. Az asszony a szobában lakott, míg férje a konyhában töltötte min­dennapjait. Az őket ismerők szerint élet­módjukban az alkohol jelentős szerepet játszott: a férfi napon­ta 4-6 liter bort ivott meg. Munkát nem vállalt, csak a na­pi boradagja foglalkoztatta, amihez vastárgyak gyűjtésével, eladásával, s a nejétől kapott pénzen jutott hozzá. Pár éve az egyik ujját el kellett távolítani. Ez még inkább semmittevésre ösztönözte. Az italozásban mél­tó partnerre talált házastársá­ban, aki azonban annyira mindvégig tartotta magát, hogy ellátta a ház körüli minimális teendőket. Életkörülményeik a fentiek­hez igazodtak: a 40 négyzetmé­teres lakásban több ajtóból hi­ányzott az üveg, mivel A. Fe­renc kiverte azokat. A réseket műanyag lambériadarabokkal pótolták, s függönnyel eltakar­ták. A zárak hiányoztak, mert azokat a férfi hulladék vasként eladta. A fürdőszobában nem volt meleg víz, mert a villany- bojler elromlott. Sokaknak tar­toztak. A házaspár életében gyakori­ak voltak a konfliktusok. A férj féltékeny volt, sokszor kölcsö­nösen bántalmazták egymást. Az utolsó nap krónikája Még 2004. február 2-án az asz- szony reggel 5-kor kelt. A kony­hában kávét főzött, cigarettázott, majd begyújtott, hogy vizet me­legítsen, mert aznapra mosást tervezett. Ezután levitte az ud­varra a kutyájukat. A férfi is fel­ébredt, s 7 óra tájban átment a közeli italboltba, ahol két liter műanyag flakonos bort vásárolt. Délelőtt a konyhában borozga- tott és rádiót hallgatott. Az asszony mosott, megivott egy deci sherryt Ruhateregetés közben látta, hogy a társasház másik két lakója az udvaron fát vág. Ebéd után csatlakozott hoz­zájuk. Férje ismét átment az ital­boltba újabb két liter asztali bo­rért Hazatérve az ablakból le- üvöltött a nejének. Elmondta őt mindennek, utalva arra, hogy neje - szerinte - a szintén ott fát vágó lakótárssal fog kapcsolatot létesíteni. Az asszony durván vá­laszolt neki, mire a férfi bevágta a konyhaablakot. Az üveg kitö­rött, s elvágta az egyik ujját. A nő a fáskamrában magához vett egy félig telt félliteres kevertes üve­get, azzal, s két szatyor fával fel­ment a lakásba. A kitört ablak­üveg miatt megint összeszólal­koztak. A. Ferencné húzott még egyet a kevertből, majd az üzlet­be ment vásárolni. Már a lépcső­házban járt, amikor hallotta, hogy a férje újabb ablakszemet tör ki. A boltból visszatérve az asszony a szeszes ital nagyobbik részét megitta. Délután 5 körül ismét lement a fáskamrába. Ek­kor már annyira ittas volt, hogy az egyensúlyát a fűrészbakba ka­paszkodva volt csak képes meg­őrizni. Nem sokkal később elte­rült a földön. A házban élők ag­gódtak, hogy megfagyhat, ezért fél nyolc tájban ketten is lemen­tek hozzá, hogy segítsenek rajta, de akkor már nem találták ott. A végzetes pillanatok A vádirat szerint az asszony es­te fél 7 körül a fáskamrák előtt lábra állt, magához vette a fej­szét, s felment első emeleti laká­sába. A másnap reggel 6 óráig eltelt időben, nagy valószínűség­gel az esti vagy éjszakai órák­ban, a két ittas ember összeszó­lalkozott. A 155 cm magas, 53 kilós nő a fejszével rátámadt a 180 centi magas férjére. Utóbbi a kis és közepes erejű ütésekkel szemben védekezett, kezeit fel­emelte és maga elé tartotta. Egy feltehetően csak részben hárított ütés elérte a homlokát is; a férfi megbotlott vagy megcsúszott, s valószínűleg a térdére esett. Ek­kor két ütés a koponyáját a nyak- szirtgumó jobb oldalán találta el. Egy nagy erejű ütés a koponya­csonton hátul, a lambda-varrat előtt a falcsonton, a nyüvarrat irányába 4 centiméter hosszú, s ettől mintegy 60 fokos szögben jobbra 3 centiméteres törésvona­lat hozott létre. A csont teljesen nem tört át, de 6-8 müliméter mélyen benyomódott, Ekkor a sértett minden bizonnyal elve­szítette eszméletét. A vádlott az eszméletlen sér­tettet magára hagyta, bement a szobájába, lefeküdt és elaludt. A férfi a koponyatörés után több óra múlva meghalt A. Ferenc vérében a halál beálltakor 3,11 gramm/liter, a vizeletében 4,13 gramm/liter alkoholkoncentrá­ciót állapítottak meg, vagyis sú­lyos fokú alkoholos befolyásolt­ság alatt állt. Másnap reggel A. Ferencné másnap hajnalban észlelte, hogy a férje meghalt. A konyhát részben felmosta, a fej­szét levitte a fáskamrába. Ne­gyed 7-kor felhívta a rendőrkapi­tányságot, s bejelentette: „Most jöttem haza, és a férjem itt van a konyhában megdermedve”. A kiérkező rendőrjárőr a férfit a kanapén félig ülő, félig fekvő helyzetben találta. A holtteste mellett egy félig megbontott, de ki nem ürített kétliteres Csersze­gi fűszeres fehér asztali bor volt. Az ügyeletes orvos megállapítot­ta, hogy a halál bekövetkeztében idegenkezűség játszhatott szere­pet A vádlott (még mint tanú) azt mondta, hogy az előző napon egyáltalán nem ivott szeszes italt a délutáni többszöri veszekedést követően - miután ittas férje kés­sel hadonászott felé - a lakásából eltávozott Az éjszakát a Tüzép- telep melletti, használaton kívül lévő kátrányosbódéban töltötte. A helyszíni szemlebizottságnak meg is mutatta a vasúti pályától 100 méterre lévő kalibát I „Nem vagyok bűnös!" A Heves Megyei Bíróság a tény­állást a helyszíni szemle jegyző­könyve, fénykép-és videomellék- letek, a vádlott bejelentéséről ké­szített hangfelvétel, az igazság­ügyi és az eseti orvos szakértők véleménye, az eseti elmeorvos szakértő és az igazságügyi pszi­chológus szakértő szakvélemé­nye, az igazságügyi nyomszakér­tő szakvéleménye, a tanúk vallo­mása, s - az előzmények tekinte­tében - a vádlott vallomása alap­ján állapította meg. A vádlott a tárgyaláson nem érezte magát bűnösnek. Annyit ismert el, hogy amikor este a laká­sába felment, a férjével dulako­dott, ám a kezében semmi nem volt Az éjszakát otthon, saját ágyában töltötte, s férjét reggel halva találta. Vallomása szerint a kisbaltát reggel lakásának előszo­bájában lelte meg, de azt nem ő vitte fel, s még a rendőrség értesí­tése előtt visszajuttatta a fáskam­rába. Hozzátette „én nem tudom, ki volt a férjem ellensége, aki ezt tette vele, de az egyik tanú (az egyik, házban élő férfi - A szerk.) tudja. Ő mondta a sógoromnak, hogy üljön a Mari 10 évet, ha nem mondja meg, ki volt”. (Folytatjuk) Megmenthető lett volna... A férj halálát a benyomatos koponyaboltozat-törés, agyrázódás következményeként kialakult agyduzzanat és a kisagymandu­lák beékelődése okozta. A benyomatos koponyatörés és a halál között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg. Ha a fér­fit időben orvosi ellátásban részesítették volna, s elvégzik rajta az agynyomás-csökkentést, nagy valószínűséggel az életét meg lehetett volna menteni. i r k

Next

/
Thumbnails
Contents