Heves Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-29 / 150. szám

4 2005. JÚNIUS 29., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Vásári hangulatban PÉTERVÁSÁRA A város határában ma is nagy eseménynek számí­tanak a rendszeres időközön­ként megrendezett kirakodóvá­sárok. Ezeken a napokon felke­rekednek a városka és a kör­nyékbeli községek lakói, hogy jutányos áron szerezhessék be a háztartás legfontosabb kellékeit. A vásári hangulat elengedhetet­len kelléke a lacikonyhás sátor, ahol ínycsiklandó ételekkel csa­logatják a vásárlókat. Az önkormányzat képviselő­testülete három éve határozott úgy, hogy egy verőfényes nyári napon egy olyan nagyszabású idegenforgalmi vonzerővel bíró, egész napos rendezvényt szer­vez, amelyen felelevenítik a régi vásárok hangulatát Első alkalommal 2002 júniu­sában rendezték meg a nagy si­kerű Péter-Pál-napi vásárt, ame­lyen kitűnően szórakoztak nem­csak a helybeliek, hanem a szomszédos községek lakói és a meghívott testvértelepülések de­legációi is. A programon megje­lentek a régi hagyományos vásá­ri figurák: a tűznyelő, a gólyalá­bú, az óriás, a zászlóforgató. Rá egy évre ugyancsak töme­geket vonzott a program- kavalkád, tavaly azonban csaló­dottan vette tudomásul a lakos­ság, hogy elmarad a nyár legszí­nesebb helyi rendezvénye, mivel a szűkös önkormányzati büdzsé nem tette lehetővé a megszerve­zését. Idén azonban megpróbál­ják kárpótolni a péterkeieket, minden eddiginél változatosabb programokat kínálnak a július 2-án a sportpályán megrende­zendő Péter-Pál-napi vásár és vi­gasságok keretében. Pál László, a városka polgár- mestere úgy fogalmaz, hogy a programok szervezése során ar­ra törekedtek, hogy a vásárba lá­togatók ezen a napon önfeledten szórakozhassanak, s hogy min­den korosztály megtalálja az ér­deklődésének megfelelő időtöl­tést, szórakozást. Két évvel ezelőtti felvételünkön a kisbíró volt a vásári események fő ko­ordinátora FOTÚ: ÖTVÖS IMRE Mit dicsérnek, mit bírálnak Pétervásárán? Heves megye északnyugati részén, a Tárná völgyében, Eger­től 32 kilométerre található a megye legkisebb, 2500 lelket számláló városkája. A városi rangot 1989-ben nyerte el, de a történelem során mindig is körzetközpontként tartották nyil­ván. A csendes kis város az ezredfordulót átlépve sem veszí­tette el jellegzetes arculatát, vidékies báját. Ez annak is kö­szönhető, hogy az itt élők hagyománytisztelő emberek. A Tamási Áron Általá­nos Iskola kifejezet­ten körzetközponti in­tézményként működik, a tan­évben tíz településről érkezik hozzánk a négyszáz diák. Ta­nulóink 43 százaléka bejáró. Mivel sok a szociálisan hátrá­nyos helyzetű családból érkező gyermek, különös hangsúlyt fektetünk az integrált oktatás­ra és a felzárkóztatásra. Ebben a nyugodt vá­roskában édesanya­ként a gyermekeim boldogulása a legfontosabb. Büszke vagyok arra, hogy a nagyfiam és az elsős kislá­nyom is néptáncol, s hogy mindketten felléptek már több alkalommal. A közelgő vásári vigasságon is szerepelnek majd. Idén erdélyi vendégeket is várunk erre az alkalomra. Tősgyökeres péterkei lakosként csak azt mondhatom, hogy na­gyon szeretem ezt a várost. A férjem családja is ide kötődik, így nagyon sok barátunk, ro­konunk van. El sem tudnám képzelni, hogy más település­re költözzünk. A kisvárosi lét­nek a legfontosabb előnye az emberi kapcsolatok megtartó­ereje. A Nyugdíjasok Pétervásárai Szövet­ségének elnökeként leginkább az idős emberek gondjait és örömeit ismerem. Jelenleg hatvan tagja van a szervezetünknek, és a lehető­ségekhez képest igyekszünk közös programokon, kirándu­lásokon, színházlátogatásokon kikapcsolódni, tartalmas együttléteket szervezni. B A legnagyobb gon­dunk, hogy a több mint százéves régi épületszárny jó ideje felújítás­ra szorul, ám erre hiába pá­lyáztunk több alkalommal, je­lenleg is csak az ígéret szint­jén kaptunk biztatást. A közel 100 milliós pályázatunkat be­fogadták, ám a pénzre sajnos várnunk kell. Az aggódó szülők ne­vében arra a gondra hívnám fel a figyel­met, hogy a városközpont egy­re forgalmasabb, épp ezért a gyermekek számára balesetve­szélyes. Örülnék, ha az illeté­kesek lépéseket tennének, hogy ez az állapot megszűn­jön. A köztereken több virágot is szívesen látnék. □ A vállalkozói lét itt sem könnyű. Jóma­gam egy papír-írószer kereskedést vezetek. Néhány évvel ezelőtt volt egy-két kísér­let a helyi vállalkozók összefo­gására és közös célok megfo­galmazására, de aztán elhalt a kezdeményezés. Ezt sajnálom, mert hiszem, hogy együttmű­ködve többre jutnánk. A legfájóbb a kínzó pénztelenség. Kimon­dani is restellem, de az idén mindössze 10 ezer fo­rint támogatást kaptunk. Mi­vel tagjaink szerény jövedel­mű nyugdíjasok, köztük özve­gyek is, így nagyon nehéz csu­pán a tagdíjakból gazdálkod­nunk. Sajnos a pályázataink is eredménytelenül zárultak. A csalogató habzó arany Már visszatérő külföldi vendégei is vannak az immár tíz éve rendszere­sen megrendezett fősze­zonnyitó sörfesztiválnak. EGER Marján Jánostól, a három­napos rendezvénysorozat házi­gazdájától, főszervezőjétől meg­tudtuk: általában 30-40 ezer ember vesz részt a fesztiválon. A Dobó téren állítják fel a hatal­mas sátrakat, azok alá az aszta­lokat és stílszerűen a sörpado­kat. A műsorokat úgy válogat­ták össze, hogy minden korosz­tály találjon kedvére valót a retro hullám és a nosztalgia je­gyében. Az ünnepélyes megnyi­tó csütörtökön délután 2 órakor kezdődik. Ezt követően a majorettek adnak műsort, majd nosztalgiazenét hallhat a közön­ség azoknak az előadóknak a számaiból, akik a tíz év alatt sztárvendégei voltak a rendez­vénynek. A Fashion Dance táncbemutatója után Sólymos Tóni és együttese lép színpadra. Pénteken 14 órától sörivó ver­senyt hirdetnek, valamint fellép a Top Dance Campany, a Yazmin és Nadira, a Takser Insel, a Szigeti Fiúk. Szomba­ton 14 órától lufifújó versenyre várják a gyerekeket, majd a dél­után további részében a Mom's Favorite együttest, Aradszki Lászlót és a Fortuna együttest láthatja a közönség. A fesztiválon világos és barna sört csapolnak, de alkoholmen­tes sört, üdítőitalokat, fehér- és vörösbort is kínálnak a vendé­geknek. Az éheseknek külön­böző sültekkel, kolbászokkal kedveskednek. Az alapkoncepció nem változik Sike egek Az Európa Kulturális Fő­városa 2010 második fordulójá­ra benyújtandó koncepciójában a megyei jogú város nem hajtott végre döntő változtatásokat.- Elképzeléseink azzal har­monizálnak, amiben vagyunk, amilyenek a lehetőségeink a vá­rosban. Semmi extra, semmi meg nem valósítható nincs a terveinkben - fogalmazott dr. Nagy Imre, a megyeszékhely polgármestere azon a keddi fó­rumon, amelyen az augusztus 16-ig benyújtandó pályázat főbb Azért lássuk be, a biológia még mindig nem egy túl tökéletes üzem, a lónak is négy lába van, mégis milyen marha nagy állat, tehát a természet egyszerűen képtelen megfelelni a kor kihí­vásainak, a fejlett társadalom igényeinek, valamint a média elvárásainak, szemben a dél­előtt összehegesztett, s estére már köptető formájában is fo­gyasztóképessé tett bulvársze­replőkkel. Mert mennyivel könnyebb do­log a sarokba fordított elemes al­kotmányjogásszal, politológus­sal vagy a lélek mérnökével bánni. Az olyan egyszerű lé­nyekről, mint a politikusok, már nem is beszélve. Vagyis a gond most is a gye­rekkel van. Mármint azzal, hogy a társadalomban jelen lévő azon felelőtlen rizikócsoportok számára, akik hajlandóak vol­tak a közjó érdekében együtt­működve utódokat forszírozni, a reprodukciós példányokon elemeit mutatták be az érdeklő­dőknek. Dr. Nagy Imre emlékeztetett arra, hogy három város - Pécs, Miskolc és Eger - kapott egy­hangú szavazatot az első kör­ben, s Miskolccal folyamatos kontaktusban vannak, miután csak ebből az országrészből pá­lyázik két város is. Ha a kettő közül bármelyik győztesen ke­rülne ki, azzal a másik város is jól járna. A polgármester az érdeklődő közönség előtt vázolta a pályá­zat főbb elemeit, amelyekről el­mondta: ezek lényegében a vá­Kovács János Tábor, verők nyárra még nem sikerült megta­lálni a „kapcsolja ki” gombot. Arról már nem beszélve, hogy a romlás szele lengi be azt a tényt, miszerint a magyar anyák el­várt reprodukciós szintje is messze elmarad a pontozóbírák szerint minimálisan elvárható 2,1 értéktől. A házilagosan barkácsolt hasznos és lehetőleg olcsó idő­töltés előállítása két hónapon keresztül elég problémás, mivel a vérbeli intrikus szomszéd né­ni macskáját csupán egyszer le­het megnyúzni, és az ablakból való meggymagköpködés is csu­pán múló szeszély. A probléma kulcsa tehát a tábor. Persze boldogok a lelki szegé­nyek, de azért a nagy boldogság ros hosszú távú terveiben már valamilyen formában korábban is megjelentek. A kulturális fő­város cím elnyerésére készült második fordulós terv alapkon­cepciójának a vezérfonala: „A fény, ami összeköt”. (Ennek ke­retében valósítják meg a főisko­lával együttműködésben a Kepes Vizuális Központot.) Meghatározó helyet kap a pá­lyázatban a „Város a város alatt” elnevezésű projekt, a kü­lönféle városrészek már megin­duló és tervezett rehabilitációi, a fürdőfejlesztések, és számos más program is. is megárt, időben gondoskodni kell némi készpénzről, mivel a böjti vagy koplaló vándortáboro­kat általában csak a legedzettebb panelkölykök bírják, akik képe­sek a lisztté őrölt kapcsolószek­rényből is takaros cipót sütni. Akad aztán még mindig jutányos program, a kalandtábor például kész felüdülés a szülőknek, en­nél már csak az ózonlyuk-figyelő tábor kínál nyugodtabb és elmé­lyültebb koncentrálási lehetősé­get a gyermekeknek, akiket reg­gel kikötnek egy fához, és pecket dugnak a szájukba. A legnépszerűbbnek az idén viszont a politikai karaoke, ha­sonmásverseny és brénsztorm- ing-tábor ígérkezik, az első lec­ke során a perspektivikus polití- Kusi hivatásra ácsingózó növen­dékek munkacsoport keretében szituációs gyakorlaton veszik át és ismétlik el újra, hogy mi a különbség egy taggyűlés, vala­mint a tagok jegyzőkönyvileg hitelesített gyűlése között. A király ismét meztelen pomádé Gregor Józseffel a színházban Jelenet a tavalyi előadásból FOTÓ: GÁL GÁBOR E. B. EGER Mint a tegnapi sajtótájé­koztatón elhangzott, a tavalyi érsekkertbeli sikeres bemutató után a Forrás Gyermek- Szabadidőközpont diákszínpa­da, valamint a város és környé­ke további negyven diákszínját­szója, illetve profi éneke­sek az idén ismét bemu­tatják Ránki György operáját, a Pomádé ki­rály új ruháját Venczel Valentin rendezésében augusztus 9-10—11-12- én a Gárdonyi Géza Színházban. A főszere­pet ismét Gregor József énekli, mellette újból hallhatjuk Kővári Eszter Sárát, valamint az Operaház énekesét, Gárday Gábort. A produkció zenei veze­tője Szennai Kálmán, aki az Operaházban tevékenykedik karmesterként. Mint Mészárosné Pusztai Éva, a Forrás Gyermek­Szabadidőközpont vezetője el­mondta: ez az előadás egyenes folytatása a diákszínjátszók korábbi produkcióinak, illetve az Eger kis csillagai című elő­adásuknak. Mostanra ezek a fiatalok felnőttek arra a szint­re, hogy igazi nagy művészek­kel léphessenek egy színpad­ra, s ezt a múlt évi be­mutatón bizonyították is. Gregor József mind­ehhez hozzátette, hogy ezektől a gyerekektől az elmúlt nyár próbái során hozzáállást, tü­relmet és alázatot ta­nult, ezért örömmel tér vissza közéjük. Venczel Valentin ugyanezt a lelkese­dést, eltökéltséget dicsérte, s elmondta, hogy míg tavaly a történet érdekelte, most az, hogy ha egy csapat tehetséges gyerek belép egy üres színház „szakrális” falai közé, miként kezdi el a színház játszatni a történetet. Gregor József

Next

/
Thumbnails
Contents