Heves Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-29 / 150. szám

2005. JÚNIUS 29., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Őrizzük, honnan jöttünk Tízéves jubileumot ünnepeltünk Suttyó kölyök koromban regge­lente, mikor kihajtottuk a disz­nókat, sokszor irigykedve fi­gyeltem a kondást, aki kürtjén érdekes dallamokat fújva gyűj­tötte össze a falu sertéseit, hogy aztán egész napi legeltetés után ugyanúgy visszaterelje a gaz­dáknak. Tetszett a kürt, a pulikutya és a karikás ostor, amellyel nagyo­kat lehetett „pattogtatni”. A kondás persze egyszerű pa­rasztember volt, de akkortájt fö­löttébb hasznos munkát vég­zett, hiszen az egész település jószágait őrizte évtizedeken ke­resztül, és - csak úgy megjegy­zem - eközben becsülettel öt gyermeket nevelt fel. Bármennyire is tetszett kis­gyermekként ez a „foglalko­zás”, nem lehettem kondás, mert tovább tanultam, és az élet a faluról a városba szólított. Egyszer fiatal legényként na­gyobb társaságban - talán a fia­talsággal is jár egy ideig a vir­Kompolton működik egy nyug­díjasklub, amely az itt élő aktív, közösségi életre is vágyó, idősö­dő lakópolgárokat tömöríti. A lelkes csapatra június elején egy különleges program várt. Budapestre utaztak az Operett Színházba, ahol Kálmán Imre egyik legnépszerűbb operettjét tekinthették meg. Már önmagá­ban ez is felejthetetlen élmény lett volna, de az előadás előtt még egy meglepetés várta őket. A színház szomszédságában lé­vő étterembe vacsoravendége­ket vártak, mégpedig a kompolti nyugdíjasklubosokat. A bőséges vacsorához a jó hangulatot az élőzene operettslágerei szolgál­Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként né­mi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. tuskodás - kicsit lenéző meg­jegyzést tettem úgy általában a kondás foglalkozásra. Azt vettem észre, hogy a kör­ben ülők egyik hölgytagjának kicsordult a könnye. Nem tud­tam mire vélni a dolgot, ám hir­telen az agyamba vágott, hogy ő a falu kondásának egyik leá­nya. Persze akkor nyomban bocsá­natot kértem, de rágondolva az­óta is borzongás fog el, és egy életre megjegyeztem, hogy az emberek társadalmi együttélé­sét nem szabad a munkameg­osztásban elfoglalt helyük alap­ján minősíteni. Az egyszerű ember ugyanolyan értékes, mint az, aki esetleg pont az egy­szerű emberek segítségével több ismerethez juthatott. A fel- készültséget nyilvánvalóan meg kell becsülni, de bűn mindezzel visszaélni, és elfelej­teni, hogy honnan jöttünk. Tuza Ferenc Egerszólát tatták, amelyek külön kérésre a kompoltiaknak szóltak, és rá­hangolták a hallgatóságot az es­te fő programjára, a Csárdáski­rálynőre. És mindez kinek, illet­ve kiknek köszönhető? Kik fi­nanszírozták a csodálatos és tartalmas programot? Balázs Zoltán, Kompolt község polgár- mestere, Somogyi Sándor, Kompolt alpolgármestere és Kompolt község önkormányza­ta. Köszönet érte! Köszönet a fe­lejthetetlen élményért, köszönet az idős emberek tiszteletéért! Fülöpné Bata Mpnika Gondozási Központ-vezető a nyugdíjasklub programszervezője A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A boríték­ra írják rá: Pf. 23. A „drótposta” is egyre elterjedtebb olvasóink körében, így természetesen elektronikus úton is eljuttathat­ják küldeményeiket. E-mail címünk: hmhirlap@axels.hu Idén van egy évtizede, hogy Lő­rinciben, az erőműi lakótelepen megalakult a nyugdíjasok klub­ja. Előtte itt csak a Vöröskereszt működött. A két szervezet kö­zött nagyon jó együttműködés jött létre. A klub tevékenységé­nek részét képezi az egészség- ügyi felvilágosítás. A tagok részt vesznek a betegségek megelőzését célzó akciókban (tüdő- és rákszűréseknél, a vér­adásnál stb.). Életünkhöz hozzátartozik a kulturális tevékenység. Gyakran látogatunk színházi előadáso­kat, múzeumokat és más kultu­rális rendezvényeket Szerveze­tünkön belül is fontosnak tart­A kiskörei XIX. Tisza-tó Triatlon Fesztivál sikeres és baleset- mentes lebonyolításáért a szer­vezőbizottság köszönetét fejezi ki: Mesterházi Attila államtit­kár úrnak, a SOSZ elnökének, Sós Tamás úrnak, a Heves Me­gyei Közgyűlés elnökének, Godó Lajos úrnak, a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács elnö­kének, dr. Bartos László úrnak, Heves megye rendőrfőkapitá­nyának, valamint Szén József­nek, Kisköre város polgármes­terének, s a képviselő-testület tagjainak. Külön elismerés ille­ti annak a mintegy 200 fős jól összeszokott szervezői, rende­zői csapatnak a munkáját, akik a zökkenőmentes rendezést se­gítették. Kiemelkedően dolgo­zott: M. Szűcsné Kovács Valéria (versenyiroda), Végvári Péter Harminc Recsken az 1974-75-ös tanév­ben indult zenei előképzős cso­port Dicső Csabáné énektanár vezetésével, ám a többség vala­milyen hangszeren folytatni sze­rette volna tanulmányait Papp János, az Egri Zeneiskola fagott- és fafüvós-tanára aztán 1975 őszén be is indította azt a zene- tanfolyamot, ami azóta sem szűnt meg. A Bányász Kultúrott­hon biztosította a legszüksége­sebb feltételeket, szerencsére te­hetséges növendék mindig akadt bőven. Rendszeresen tar­tottak alkalmi hangversenyeket évzáró vizsgákat, amit a szülők és más érdeklődők nagy tetszés­juk az irodalmi ismeretterjesz­tést. Előadások hangzottak el Pe­tőfiről, Aranyról, és idén a jubile­umi év keretében József Attilá­ról. Klubunk kulturális életének kiemelkedő eseménye volt 1996 őszén az a zenés irodalmi est, amelyet a Lőrinciben élt költő, volt klubtagunk, Kardos Nagy Ibolya újabb verseskötetének be­mutatására szerveztünk. A be­vezető előadást Gergely Mihály József Attíla-díjas író tartotta. A verseket és balladákat pedig a soproni Civitas Színház társula­ta nagy sikerrel adta elő. A Mátravidéki Erőmű Nyug­díjasklubjának működése nem szorítkozott csupán a nyugdíja­séi fogadtak. Recsken a fúvós hangszereknek volt leginkább népszerűsége a bányászok zene­kara példáján, az utánpótlás mátraderecskei ifjakkal is bő­vült. Akkor már Lorencz Péter kürt- és rézfúvós-tanár is bekap­csolódott az oktatásba. A kultúr- házban előbb Gál Mihály volt a főpatronáló, majd utódja, Hengecz János is mindig segítsé­gükre szolgál. Az iskolából Ba­logh László és felesége segítette a tevékenységet. Az általános is­kola igazgatója, Gáspár Emil is biztosított menedéket a kultúr- ház felújítása idején. A tanulók létszáma igényelte Szabóné Ki­sok érdekeinek képviseletére. Mivel a lakótelepen 2002-ig ez volt az egyetlen aktív társadal­mi szervezet, többször foglalko­zott az egész lakótelepet érintő problémákkal is. így többször szervezett szakemberek meghí­vásával előadást és konzultáci­ót olyan jogi kérdésekről, ame­lyek az egész helyi lakosságot érintették. A klub nemegyszer összekötő szerepet töltött be az önkormányzat és a lakótelep között. A klub megalakulásától kezd­ve élvezi az önkormányzat segít­ségét. Ez a támogatás az utóbbi években fokozódott és rendsze­ressé vált Lőrinciben rajtunk rály Zsuzsanna, Kovács Teodóra és Kovács Gyula zenetanárok bekapcsolódását is, hogy bővül­jön a hangszeres repertoár. Az elmúlt harminc év alatt Recsken mintegy 300 gyermek ismerkedett meg bővebben a ze­nével, közülük Csősz Éva, Forgó Gábor, Spitzmüller Ákos, Csepregi Győző, Tövenyi Györ­gyi, Janka Dorottya és Tar Balázs magas szintig is eljutott, mint előadó vagy tanár. A zenetanfo­lyam elindítója, Papp János az­óta is első számú „karmestere” az oktatói munkának. Jubileumi hangversenyüket élénk érdeklődés mellett tartot­kívül két másik nyugdíjasklub is van, amelyek önállóan működ­nek. Mivel idén ők is tízévesek lettek, így jubileumunkat közös rendezvénnyel ünnepeltük meg. Az ünnepségen jelen volt és kö­szöntötte a nyugdíjasokat Sós Tamás, a Heves Megyei Közgyű­lés elnöke, a klubjaink megyei szövetségének elnöke, Bujdosó Sándorné, és választókörzetünk képviselője, Érsek Zsolt, vala­mint polgármesterünk, Vígh Zoltán. Az ünnepségen a nívós kultúrműsort vacsora, majd tánc követte. Török Józsejhé a Mátravidéki Erőmű Nyugdíjasklubja elnöke ták a Művelődési Házban, egy­kori tanárok és tanítványok részvételével, aktív közreműkö­désükkel. A vidéki zenetanfolyamok har­madik találkozóját egyébként még áprilisban - már második alkalommal - szintén Recsken rendezték. Azon a helyieken kí­vül előadhatták műsoraikat a megyénkbeli községek zenetan­folyamainak legjobbjai is. Szól­hatott a zongora, furulya, fuvola, miközben megelevenedhettek neves zeneszerzők, mint Mozart, Bach, Csajkovszkij, Strauss, Cho­pin és mások művei, számos vi­déki tehetség jóvoltából. Köszönet a tiszteletért Levelezőink figyelmébe Az év nagy triatlonversenye volt (úszó szakág), Csikós Tibor (ke­rékpáros szakág), Mester Attila (futás szakág), M. Szűcs István (versenyközpont), Szász János (Depó), Holló László (időmérés). A verseny köz- és vízi úti bizto­sításában Simon István alezredes, Csűr Péter százados, a vízi rendőr­ség, a kiskörei polgár­őrség, a közhasznú dolgozók segítettek. Köszönjük a Magyar Triatlon Szövetség és a média támoga­tását. A verseny támoga­tói voltak: Tisza-tó Tér­ségi Fejlesztési Tanács, Tiszavíz Vízerőmű Kft., Tarnamérai Takarékszövetke­zet, Heves Megyei Önkormány­zat, Önkormányzat Kisköre, Fanisport Gyula, Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövet­ség, Horizont Kft. Kisköre, He­ves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Eger, Eger, Hevesgép, Aquakond Kft. Boconád, Deka- Hyb Kft. Kisköre, HM Tűzkév Eger, ALGI­IMOLA Cégcsoport Eger, Kötivízig Kisköre, Kállai Pékség Füzesabony, Közútkezelő Kht. DA, Mata Kristály Párád, Sza­badvizű Strand Kis­köre. Találkozzunk a XX. Tisza- tó Triatlonfesztiválon jövőre is, Kiskörén! Kovács Márton a szervezőbizottság_el/iöke éve helyben muzsikálnak Meddig lehet büntetlenül „lenyúlni" a népet? Nyugdíjasként mostanában sokszor eszembe jutnak a szü­lőkkel, nagyszülőkkel folytatott gyakori beszélgetések. Elmon­dásukból megtudtuk, hogy ők már akkor is úgy gondolták, hogy minden dolgozó embert megillet egy tisztességes embe­ri élet. Ezért választották a szo­cializmust, hogy gyermekeik, unokáik soha többé ne legye­nek cselédek, mint ők voltak. Mára beigazolódott, hogy a többségnek jó volt. Hogy 100 ezer ember és családja utálta a szocializmust? Igen, mert ilyen is volt. Tőlük vették el a tulajdo­nukat, őket üldözték, deportál­ták, kivégezték, lecsukták, vagy ellenzékiek lettek. De a kb. 3 millió koldus és a kb. 5 millió cseléd elfogadható életet élhetett. A döntő többség! És amikor a rendszerváltás mellett döntött az ország, a még jobbat akarta. Azt a demokráci­át akarta, ami Nyugaton volt. Azt a jólétet akarta, amit Né­metországban, Ausztriában stb. látott. Ami ott kijutott az egy­szerű, dolgos embernek is. Olyan béreket, életet, amiért ér­demes élni. Azóta kiderült, ez a vágy csak álom maradt. Egyete­met, főiskolát végzett fiaink rossz célra használták tudásu­kat. Sokan közülük lenyúlták az országot a 10 millió állam­polgár beleegyezése nélkül, fe­hérgalléros bűnözőkké váltak. Olyan törvényeket hozott a 15 éve hatalmon lévő politikai elit, ami saját meggazdagodásukat segítette törvényre emelve. El­tüntették az ország vagyonát (több mint 100 ezer milliárd Ft- ot), és legalább ennyi értékű lo­pást, csalást, átverést, becsa­pást néztek ölbe tett kézzel, fe­lelősségre vonás nélkül. A mos­tani „újgazdagok” újra kizsák­mányolják az embereket. Mini­málbérért akár 12 órát is dol­goztatnak velük, sokakat feke­tén. Szabadnap alig, a „fizetett szabadság” szó fogalmát pedig nem is ismerik. És akkor még örülhet az, aki dolgozhat, mert a regisztrált és regisztrálatlan munkanélküliek száma már ré­gen meghaladta az 1,5 milliót. Odafónt elgondolkoztak-e már azon, hogy meddig lehet még az embereket „lenyúlni”? Meddig tűrik még az emberek azt, hogy nekik csak a minimálbér jut ve- rejtékes munkával, még font 10, 100-szoros fizetést is felve­hetnek? Minimálbérből nem le­het lakást építeni, azt fenntarta­ni, gyerekeket nevelni. Csak ve­getálni lehet belőle, egyik nap­ról a másikra. A nyugdíjasok többségének az esete hasonló. Kifizetik a rezsit, ebédre a leg­olcsóbb üzemi koszt, egy szelet zsíros kenyér teával, és kész. Ha nincs közgyógyellátása, ak­kor a gyógyszerre csak akkor futja, ha nagyon fáj. Gyógykeze­lés? Ez csak álom. Ha valami el­romlik és meg kellene javíttat­ni, már nincs miből. Hát élet ez? Ezért kár volt 30-40, vagy még több évig dolgozni, orszá­got építeni, ha nyugdíjasként már csak a „koldusélet” jut, mint a háború előtt. Szomorúan látom, hogy na­gyon sokan ebbe a kilátástalan­nak tűnő helyzetbe beletörőd­tek és belefáradtak. Pedig a 8 millió választópolgár a követke­ző szavazáson dönthetne jól is, ha összefogna. Rajtunk múlik, hogy milyen jövőt akarunk. Vá­laszthatjuk ezt a posványt, ahol az acsarkodás, a marakodás, az agresszivitás, a kompromisz- szumképtelenség a jellemző. De választhatunk olyan embe­reket is az ország vezetésére, akik még tudnak az országért cselekedni, akik képesek szol­gálni a népet. Akik olyan törvé­nyeket hoznak, ami a bűnösö­ket megbünteti, de az ártatlano­kat megvédi. Akik visszahoz­zák a munka becsületét, és nemcsak megbecsülik, de meg is fizetik a jó szakembereket. Akik mernek a rosszon változ­tatni, és a jó dolgokat értékelni. A döntés jövőre a mi kezünk­ben lesz. Rajtunk múlik, hogy milyen jövőre szavazunk. Él­jünk ezzel a lehetőséggel mind­annyian. K-néB. Á. Hatvan (név és cím a szerk.-ben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents