Heves Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-20 / 142. szám
4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 20., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Sportolási szokások A fiatalok általában monogámok egy felmérés megállapításai A szexuális élet sajátosságai Magyarországon Együtt... A társadalmi státus is hatással van a szexuális kapcsolatokra Milyen sajátosságok jellemzik a fiatalok szexuális életét Magyarországon? Ez a kérdés a társadalom számára több szempontból is rendkívül tanulságos lehet. A szexualitás része a mindennapi emberi cselekvésnek. Egy adott társadalom által preferált szexuális kultúra tükörképe a társadalomnak. H. A. Az, hogy ki mit tekint szexuális együttlétnek, egyéni megítélés kérdése. A közösülés viszont a szexuális együttlét legáltalánosabban elfogadott formája. A fiatalok átlagosan 17 évesen kezdik szexuális életüket. Ezen a ponton azonban különbség van a férfiak és a nők között. A férfiak átlagosan 16,7 évesen, míg a nők 17,2 évesen élnek először nemi életet. Amennyiben korcsoportonként vizsgáljuk, hogy a fiatalok hány évesen kezdik el a nemi életet, figyelembe kell vennünk, hogy a legfiatalabb korcsoportba tartozók 46 százalékának még nincs e téren tapasztalata. Megállapítható, hogy az első szexuális kapcsolat felvállalását leginkább az életkor befolyásolja, ugyanakkor kétségtelenül a társadalmi státus is hatással van a szexuális kapcsolatokra. A legnagyobb arányban a szexuális életet nem élők között azok vannak, akik még tanulnak. A jelenleg is tanulók között a magasabb presztízsű intézménybe járók azok, akik kevésbé érintettek a szexuális kapcsolatokban. A már szexuális kapcsolatot átélt fiatalok 75 százalékának van állandó párkapcsolata, ez a 25-29 éveseknél 83, a 20-24 éveseknél 72, míg a 15-19 éveseknél 58 százalékos arányt mutat. A nők 81, míg a férfiak 69 százalékának van állandó szexuális partnere. Amennyiben rendelkeznek állandó partnerrel, úgy a fiatalok 12 százaléka naponta, 60 százaléka hetente többször, 20 százaléka hetente él nemi életet. A fiatalok jelentős része rendszeresen alkalmaz valamilyen fogamzásgátló módszert. A legelterjedtebb az óvszer, illetve a fogamzásgátló tabletta használata. Korcsoportonként vizsgálva a fogamzásgátlás módszereit, jól látható, hogy az életkorral együtt csökken a gumi óvszert használók száma és növekszik a fogamzásgátló tabletta alkalmazása. A legfiatalabb korosztályban 6 százalékos az egyáltalán nem védekezők aránya. A 25-29 évesek közül a szexuális aktusban nem védekezők általában stabil párkapcsolattal rendelkeznek, feltehetően náluk a „nem védekezés” már a gyermekvállalás előfeltétele. A fentiekben vázolt adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a fiatalok szexuális kapcsolatait alapvetően a monogám életvezetés határozza meg. A 15-29 éves fiatalok több mint kétötöde (41 százalék) nyilatkozott úgy, hogy szabadidejében rendszeresen sportol. Valóban szabadidőben végzett tevékenységről van szó, ugyanis a kérdést úgy tették fel, hogy az kizárja a kötelező testnevelés órán végzett testmozgást és sportolást. Erre a megszorításra annál is inkább szükség volt, mert a fiatalok elnyúlt és tömegessé vált iskolarendszeri jelenléte a sportolás elterjedését automatikusan maga után vonja, a vizsgálat azonban szerette volna megkülönböztetni egymástól a kötelezően előírt sportolást attól, amit az egyén saját belátása és döntése szerint - remélhetően saját örömére - szabadidejében végez. Az adatok a négy évvel ezelőtti felvételhez képest a testmozgás és a sport számottevő növekedéséről árulkodnak, ugyanis akkor a hasonló korú fiataloknak egyharmada (33 százalék) mondta azt, hogy szabadidejében sportol. A növekedés okait az adatok részletesebb feldolgozása fogja tisztázni, mindenesetre örvendetes tény, hogy a fiatalok kétötöde olyan sportosabb, és így egészségesebb életmódról számolt be, amelynek a viszonylag rendszeres mozgás és testedzés is integráns részét képezi. A sportosabb életmód terjedése minden területen kimutatható: a férfiak körében (48 százalék) csakúgy, mint a nőknél (34 százalék), a falusiaknál (38 százalék) szintúgy, mint a budapestieknél (50 százalék), és az idősebb korcsoportokban hasonlóképpen - a 25-29 éveseknél 35, a 20-24 éveseknél 40 százalék -, mint a legfiatalabb 15-19 éves korcsoportban (52 százalék). Mi több, még a diákok között is érzékelhető növekedés, például a szakmunkástanulók és a szakközépiskolások fele - sorrendben 49 és 53 százaléka - számolt be arról, hogy viszonylag rendszeresen sportol, szemben a 2000. évi vizsgálatnál észlelt 41 és 43 százalékkal. A fiatalok és az üdülés Ha a nyaralást elfogadjuk az életminőség valamilyen átfogó mutatójának, akkor azt látjuk, hogy a fiataloknak megközelítőleg a fele (48 százalék) engedhette meg magának az üdülés luxusát az elmúlt egy évben. A diákok közül a szakmunkás- képzőbe járók lehetőségei látszanak a legrosszabbaknak - háromötödük nem volt nyaralni -, míg a legkedvezőbb anyagi körülményekre az egyetemisták, főiskolások és gimnazisták adatai utalnak. A dolgozó fiatalok több mint a fele (54 százalék) szintén kénytelen volt lemondani a nyaralás örömeiről. A gyesen, gyeden lévő kismamák körében ennél számottevően rosz- szabb a helyzet, hiszen közel háromnegyedük (73 százalék) nem volt üdülni. Azok, akik az elmúlt évben üdültek, nagyobb részben belföldre utaztak. A külföldi üdülést az utazók kevesebb mint fele engedhette meg magának. Az önállók 38 százaléka volt üdülni valahol 2003-ban, az eltartottak között ez az arány azonban 54 százalék. A fővárosban és a megyeszékhelyeken lakók relatívan kedvezőbb anyagi helyzetük révén gyakrabban járnak üdülni. Ugyanígy megfigyelhetőek a regionális különbségek is: a gazdaságilag fejlettebb régiókban lakó fiatalok inkább járnak üdülni, mint mások. Az egzisztenciális értelemben a szüleiktől már nem függők kisebb arányban járnak üdülni, mint azok a társaik, akik még a szülőkkel élnek. Az üdülés szempontjából a legmobilabbak a fiatal, felsőfokú végzettséggel rendelkezők, illetve az annak megszerzésén ténykedő fővárosiak. A vizsgált korosztály egészének mintegy négytizede állítja, hogy legalább alkalmanként dohányzik. A megkérdezettek mintegy harmada soha nem gyújtott még rá, 27 százalékuk pedig jelenleg nem dohányzik. A dohányzó fiatalok döntő többsége, négyötöde naponta, 12 százaléka pedig hetente legalább egyszer cigarettázik. A dohányosok 8 százaléka tekinthető alkalmi dohányosnak. így a 15-29 éves korosztály egészére vetítve mintegy 37 százalék az aktívan cigarettázók aránya. 2000-hez képest lényeges, alapvető változás nem történt a fiatalok dohányzási szokásaiban, bár kétségtelenül emelkedett a naponta dohányzók, és ezzel párhuzamosan csökkent a dohánytermékeket nem fogyasztók aránya. Négy év elteltével - 2000-hez hasonlóan - a naponta dohányzók között jelentős túlsúlyban találhatók a férfi megkérdezettek. A 15-29 éves férfiak 37 százaléka, míg a nők valamivel több mint egynegyede napi gyakorisággal szív cigarettát. Saját bevallásuk szerint a férfiak 55 százaléka, míg a nők több mint kétharmada nem dohányzik. A 15-29 éves korosztály esetében a dohányzás intenzitása jelentősen függ az életkortól, azonban az összefüggés nem lineáris. A legalsó életkori csoportban a naponta dohányzók aránya 21 százalék, míg a legaktívabb dohányosok a 20-24 évesek. Körükben a napi rendszerességgel rágyújtok aránya eléri a 37 százalékot. 24 év felett némileg csökken az aktív dohányosok aránya. Ezzel párhuzamosan az iskolai végzettség emelkedésével csökken a dohányosok hányada. A diplomások közel háromnegyede nem dohányzik, míg a szakmunkásoknak a fele tartozik a dohányzást elutasítók táborába. Az alkoholfogyasztás hosszú távú negatív következményei leginkább azoknál jelentkezhetnek, akik napi vagy heti rendszerességgel fogyasztanak alkoholt. A legveszélyeztetettebbek e téren is a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők, hiszen csaknem egyötödük hetente legalább egyszer, de inkább többször alkoholizál. A dohányzással ellentétben a diplomások az alkoholfogyasztás tekintetében élen járóknak tekinthetők, hiszen 18 százalékuk iszik legalább heti gyakorisággal szeszes italt. Hasonló jellegzetességek érhetők tetten a községekben és a fővárosban lakók összehasonlításában. A községekben élő 15-29 évesek valamivel több mint egytizede, míg a budapestiek közel kéttizede fogyaszt heti rendszerességgel szeszes italt. A különbség nem a fogyasztás gyakoriságában érhető tetten, hanem az elfogyasztott termék minőségében. Jól elkülöníthetők a leginkább veszélyeztetett csoportok: mindenekelőtt a szakmunkások, akiknek majd 40 százaléka volt erősen ittas az elmúlt egy évben. Hasonló adatok rögzíthetők a munkanélküliek esetében is. Ha azokat a csoportokat keressük, amelyek az alkoholproblémák tekintetében a legveszélyeztetettebbek, kétséget kizárólag az alacsony iskolázottságé szülők legfeljebb szakmunkás végzettséggel rendelkező fiai sorolhatók ide. Egy úgynevezett önkitöltős, borítékos kérdésre a 4000 megkérdezett mintegy ötödé jelezte, hogy valaha kipróbált vagy használ/használt valamilyen drogot. Azt, hogy társadalmi szinten is komoly problémáról beszélhetünk, jelzi az is, hogy a válaszolók 43 százalékának ismerősi, baráti körében volt már olyan személy, aki használt vagy jelenleg is használ valamilyen kábítószerfajtát. A droghasználók között is az átlaghoz képest nagyobb arányban tálálhatunk budapesti fiatalokat. A technikumba, a főiskolára és az egyetemre járók körében az átlagnál magasabb kipróbálási arányt és droghasználatot rögzíthetünk. Mindezek az adatok azt jelzik, hogy a cigarettával és az alkohollal szemben a kábítószer kipróbálása és fogyasztása inkább a magasabb társadalmi státushoz kötődik. Minél magasabb a kérdezett apjának iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy a kérdezett próbált már ki drogot. Ezzel összhangban, minél magasabb magának a kérdezettnek a képzettsége, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy kipróbált vagy használt valamilyen drogfajtát. A droghasználók vagy drog- kipróbálók inkább a 20-24 éves korosztályon belül találhatók. E határvonal alatt és felett csökken a drogokat kipróbálok aránya. „Népszerűségi lista” A marihuána, a receptre kapható altatók és nyugtatok a legnépszerűbbek. A droghasználat minden harmadik drogfogyasztó fiatalnál több kábítószerfajtára is kiterjed. Ezt jelzi, hogy a „népszerűségi rangsor" harmadik helyén a marihuána és az altatók kombinációja, míg a negyediken a diszkó-drogok és a már említett drogtípusok állnak. Dohányzás, alkohol és drog
