Heves Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-31 / 25. szám

V HORIZONT 2005. JANUÁR 31., HÉTFŐ Az idős feltaláló és a Génius-díj a megszállott Kísérletekkel lehetne igazolni az elmélet helyességét Szilvás István Hét évtizeddel a háta mögött lett „igazi” feltaláló Menyhárt And­rás. Á nyugdíjas katonatiszt ak­korra már túl volt legalább har­minc seregbeli újításon, de az első komoly elismerést a Buda­pesten öt évvel ezelőtt megren­dezett Második Feltaláló Olim­pia - egyben Nemzetközi Talál­mányi Vásár a Genius 2000 hozta meg neki. És nem is első­sorban a hosszú évek technikai tapasztalatát ötvöző különös szerkezet, hanem az a f ej re nem érthető megjegyzés, ami a stand előtt hangzott el. Ez ugyanis burkolt, de határozott figyel­meztetés volt.- Meglátja, ezért a találmá­nyért egyszer még lelövetik ma­gát a katalizátorgyártók - vetet­te oda neki valaki a látogatók közül. A verpeléti kiállítót minden­esetre elgondolkodtatta ez a so­katmondó epizód, ami miatt ar­ra a következtetésre jutott, hogy jó úton járhat a találmányát ille­tően. Ezek szerint ugyanis nemcsak ő maga, mint az apró szerkezet megalkotója, hanem a kívülálló hozzáértő is fantáziát láthat benne. Ezt erősítette meg aztán az a Génius-díj is, amit az ötleteiket, szellemi és kézzelfog­ható termékeiket bemutatók kö­zül akkor alighanem ő kapott meg legidősebbként a feltalálói olimpián. * Mialatt belepillantok az éremmel járó elismerő oklevél­be, az alacsony, vékony testal­katú férfi rendezkedni kezd a köztünk lévő asztalon, majd vá­rakozóan hátradől a világos hu­zattal borított fotelban. Történe­tét messziről kezdi.- Szüleim a pannonhalmi apátság gazdaságában éltek, amikor cseperedni kezdtem. A technika iránti érdeklődésemet apámtól örököltem, s tulajdon­képpen az ő szorgalmazására tanultam ki a géplakatos szak­mát - idézi fiatalsága éveit, amelyek a múlt század félidejé­re estek. - Aztán, amikor betöl­töttem a tizennyolcat, behívót kaptam. A katonaságnál, mint gépész szakembert, a Rákosi Mátyás Páncélos Tisztiiskolára vezényeltek. A Tatán töltött két év után, 1952-ben avattak fel, majd harckocsizó rohamtüzér­ként Miskolcra kerültem. Az alakulatnak Feldebrő közelé­ben volt a nyári tábora, ott folytak a kiképzések, a lőgyakorlatok, ezek révén ragadtam aztán egy évvel később a verpeléti lakta­nyában, ahová hosszabb-rövi- debb szolgálati kitérők után mindig vissza-visszatértem.- A honvédségnél különböző beosztásokat töltöttem be, s ezek mind lehetőséget adtak ar­ra, hogy megvalósítsam a mű­szaki fejlesztéssel kapcsolatos ötleteimet. Szolgálati időm alatt több mint harminc újításomat fogadták el, s valósították meg. Ezek közül arra a Mátra elneve­zésű, s a lövegirányzást ellenőr­ző készülékre vagyok a leg­büszkébb, amit nemcsak itt­hon, hanem az akkori baráti hadseregekben is rendszeresí­tettek. Az őrnagyi rendfokozatot el­ért harckocsizó főtiszt 1980-ban ment nyugdíjba, de a munkát nem adta fel: kereken tizenhá­rom évig dolgozott még a vison- tai erőműnél, ahol szerelési fel­ügyelőként tartottak igényt a szakértelmére. Amikor ott is le­járt az ideje, s végleg ráköszön­Pofonegyszerű a dolog, de úgy tűnik, nem érdekli az autós szakmát - mutatja elmés szerkezetét a koros fel­találó FOTÓ: SZ. töttek a pihenőévek, elővette ré­gen dédelgetett ötletét. Napjait arra szánta, hogy a gyakorlat­ban is megvalósítsa azt az el­képzelést, melynek révén a bel­ső égésű motorokban gazdasá­gosabban hasznosítható az üzemanyag. *- Mi is valójában ez a talál­mány? - nézek a padlón álló ak­kumulátorhoz csatlakozó szer­kezetre. Alkotója, a most 75 éves, gyérülő, ősz hajú nyugdí­jas ezúttal is távolabbról kezdi mondandóját.- Az emberiséget egyre in­kább aggasztja a Földet körül­vevő ózonpajzs ritkulása, ami­nek többek között az is az oko­zója, hogy napjainkra óriási mértéket öltött a motorizáció - ráncolja a homlokát. - S mint ismert, a belső égésű motorok a befecskendezett üzemanyag­nak csupán a harmincöt száza­lékát égetik el, a többi kipufogó­gázként távozik, s az ebből fel­szálló szén-monoxid hihetetlen mértékben szennyezi mind a közvetlen környezetet, mind pe­dig a légkört. Ebből az alaphelyzetből kiin­dulva arra a következtetésre ju­tott - magyarázza -, hogy a gé­peket hajtó üzemanyag tökéle­tesebb elégetése érdekében ké­miai úton meg kell változtatni a benne lévő atomok szerkezetét.- Erre leginkább a nagy olaj- finomító cégeknél lenne lehető­ség - állítja a feltaláló -, nekik azonban üzleti megfontolások miatt nem áll érdekükben a vál­toztatás. Ezért gondoltam arra, hogy mi lenne, ha ezt maga a gépjármű használója tehetné meg. Igen ám, de ehhez szük­ség lenne egy speciális szerke­zetre. Hosszas töprengés után rá is jöttem, hogy mi lenne az. A berendezés lényege - mint megtudom - az, hogy „elektro­mosan kezeli a benne átfolyó üzemanyagot”, amelynek ezál­tal módosulnak a molekulái. Ezek pedig - az úgynevezett io- nizálás következtében - több oxigént tudnak felvenni, ennek következtében pedig tökéletese­dik az égés, vagyis 75-80 szá­zalékkal mérséklődik a kipufo­góból áramló szennyező anyag mennyisége. Az sem mellékes, hogy hozzávetőlegesen 15 szá­zalékkal csökken mind a két-, mind pedig a négyütemű jár­művek fajlagos üzemanyag-fel­használása. A feltalálók budapesti kiállítá­sa után nem sokkal levelet kéz­besített a posta a verpeléti címre a Kanadában székelő IPH Inc. - Intellectual Properties of Hunga­ry - illetékeseitől. A honi ötlet­gazdákat pártoló cég küldemé­nyében az áll, hogy az intézet „a magasztosabb cél mielőbbi meg­valósítását kívánja elősegíteni, ezért szeretnénk előre is megkö­szönni észrevételeit, mivel csak közös munkával lehetséges a rnagyar tudomány és a nemzet­közi lehetőségek lépéseit a továb­bi fejlődés irányába helyezni”.- Történt azóta valami?- Hogyne - komorodik el az idős férfi. - Nem Kanadából ugyan, de volt egy rámenős ér­deklődő, ám már az első pillanat­ban látszott, hogy ki akar sem­mizni. Miután csak bizonyos fel­tételekkel lettem volna hajlandó elárulni azt a fontos részletet, amin az egész találmány alapul, szép csendben leült a dolog. A fiaskó után rajzokkal illuszt­rált tájékoztatót szerkesztett a megszállott feltaláló, s elküldte mindenhová, ahonnan csak megértést, támogatást remélt. Úgy tűnik azonban, hogy sem az autógyártó ágazat, sem a javítás­sal foglalkozó szakma nem vevő a bűvös szerkezetre. Lám, a kiál­lításon elhangzott jóslat, misze­rint a találmányt nem engedik majd érvényesülni - ha nem is a személye elleni „merénylet” for­májában -, valóra vált.- Nem adom fel! - mondja ka­tonás eréllyel az egykori harc­kocsizó. - Lehet, hogy - mint a megszállottakról tartják - ne­kem is egy kerékkel több vagy kevesebb van, de azt nem ha­gyom, hogy a megoldás helyes­ségét és hasznosságát kétségbe­vonják... SzínKör a magyar színjátszásért Egres Béla Kassa. EGER A magyar kultúra napjának estéjén Kassán a Thália Színházban különlege­sen ünnepi hangulatban gyüle­kezett a közönség, hogy megte­kintse Heltai Jenő Tündérlaki lányok című darabját a Jászai- díjas Szegvári Menyhért rende­zésében. A magyar kultúrát ün­nepelni, a magyar nyelvű szín­játszást, a folyamatosan áldat­lan állapotok közt dolgozó felvi­déki magyar színházat és színé­szeket támogatni érkeztek a né­zők nem csak Szlovákiából, de az anyaországból is, miután ez az este volt az évad elején ala­kult Kassai SzínKör második rendezvénye. A színkört azzal a céllal hozták létre, hogy egybe- m gyűjtsék azokat a polgárokat, vállalkozókat, cégeket - első­sorban az észak-magyarországi régióból és Kelet-Szlovákiából -, akik, illetve amelyek kiemelt támogatói bérletek, jegyek vá­sárlásával, s tenni akarnak és tudnak azért, hogy a magyar nyelvű színjátszás ne csak meg­maradjon, de meg is erősödjön Rákóczi és Márai városában. A Kassai SzínKör első, tavaly őszi alkalma is ünnepi volt, mert az ottani magyar színját­szás csaknem kétszáz éves múlttal rendelkezik ugyan, de a magyar színház újbóli megala­A kassai Szín Kör tagjainak egy csoportja kulása csak 1969-ben történhe­tett meg néhány színházrajon­gó kezdeményezésére, közada­kozásból. Ennek az újjáalaku­lásnak a harmincötödik évfor­dulóját ezen a napon ünnepelte a város magyar közönsége, mégpedig az akkori színházala­pító Beke Sándor által rende­zett Hamlet előadásával. Már ezen az estén is látható volt, hogy nem csak a hősi, hatvan­kilences múlt fontos a Thália Színház történetében, de a mai, a megmaradásért nap nap után vívott harcok eredménye vagy eredménytelensége is döntő fontosságú a szlovákiai magyar­ság életében. A színháztámogató színkör összetételének érdekessége, hogy a társaság magva a Kassa mellett a Felvidék másik véd- bástyájaként emlegetett város­ból, Egerből érkezett. Az egri­eknek láthatóan fontos, hogy a két szomszédvár kapcsolata a sok évtizedes elszakadást köve­tően ismét szorosabbá válhas­son, s mi lenne ennek a kap­csolatnak jobb, egyenesebb út­ja, mint a magyar szó és kultú­ra útja, melyen járva le lehet küzdeni minden földrajzi, poli­tikai vagy etnikai határt, mely elválasztja egymástól a jóaka- ratú embereket. A Kassai SzínKör január 22-i eseményén, az előadás előtt a teátrum igazgatója, Kolár Péter köszöntötte a közönséget és a magyar kultúrát, majd - a re­mek előadást követően - a Thália Színház Márai Stúdiójá­nak nemrégiben felújított épü­letében folytatódott az összejö­vetel. A színkör tagjai fogadá­son vehettek részt, ahol a Felvi­dék finomságait szép - Gál Ti­bor, Vincze Béla és az Egri Csil­lagok Szövetkezet pincéiből származó - egri borokkal kísér­hették. Az est azonban további meglepetéseket is tartogatott, a színkör tagjai ugyanis megvá­lasztották és megjutalmazták az aznapi előadás legjobb szí­nésznőjét és színészét, Germán Líviát és Dudás Pétert. De volt tombola és - dr. Szalóczy Géza irányításával - árverés is, ame­lyeknek a bevétele szintén a színház mindennapi életét tá­mogatja majd. Ilyen, a Kassai SzínKörhöz hasonló, valóban a magyar szó megtartásáért alakult társasá­gok, a magyar kultúráért tenni akaró és tudó emberek azok, akik valóban hittel köszönthe­tik a magyar kultúra napját az anyaország határain belül és kí­vül egyaránt. Ivásra serkentenek a reklámok? KJ HEVES MEGYE Februárban újabb országos vizsgálat indul az al­koholtartalmú italok, illetve a dohánytermékek reklámozásá­ra és értékesítésére vonatkozó jogszabályok betartásának el­lenőrzésére, elsősorban a 18. életévét be nem töltött szemé­lyek védelmében. A vizsgálat­ban részt vesz a Heves megyei felügyelőség is - tudtuk meg Pintér István igazgatótól. A szakember tájékoztatása szerint a vizsgálat célja, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság a do­hánytermékek és az alkoholtar­talmú italok reklámozására, il­letőleg az e termékek értékesí­tésére vonatkozó jogszabályi előírások betartására kiemelt figyelmet fordítson, s elejét ve­gye a jogsértő gyakorlatnak. Ennek keretében a vizsgálat le­folytatásával a hatóság nem­csak a fenti termékek reklámo­zási gyakorlatára vonatkozó jogszabályok betartását ellen­őrzi, hanem további fontos szempont - az elmúlt esztendő­ben végzett ellenőrzéshez ha­sonlóan - a dohányáruk és al­koholtartalmú italok kiszolgá­lására vonatkozó rendelkezé­sek teljesítése. Ezek között pe­dig különösen a gyermek- és fi­atalkorúak védelmében megfo­galmazott előírások tisztelet­ben tartása. A hatályos szabályozás alapján ugyanis kereskedelmi forgalom­ban dohánytermék 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálható ki. Ugyancsak nem szolgálható ki 18 év alatti személynek szeszes ital vendég­látó üzletben, valamint kiskeres­kedelmi értékesítés során. Az alkoholtartalmú italok reklámozásáról azt kell tudni, hogy tilos bármilyen hasonló ital reklámozása közoktatási és egészségügyi intézményben, il­letve annak bejáratától számí­tott 200 méteres körzeten belül. Ugyancsak tilos közzétenni do­hányáru vagy alkoholtartalmú ital olyan reklámját, amely túl­zott fogyasztásra csábít. Ezek­nek a szabályoknak az értelme­zése számos vita és bírósági per tárgya volt az elmúlt időszak­ban a gyártók és reklámozók, valamint a hatóság között. A fogyasztóvédelmi hatóság álláspontja szerint ez a reklám- tevékenység akkor valósul meg, ha három feltétel együttesen je­len van. Vagyis: a reklám alko­holtartalmú italra vagy dohány- termékre vonatkozik, annak fo­gyasztására hív fel, továbbá a reklám általi ösztönzés túlzott mértékű - hangsúlyozta Pintér István.

Next

/
Thumbnails
Contents