Heves Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-31 / 25. szám
2005. JANUÁR 31, HÉTFŐ HORIZONT 7 Atkár, mint szülőfalu sokrétű krónikája TELEPÚLESTORTENET Ritka és különleges eseménynek számít egy alig 1800 lelket számláló falu ban, amikor a község történelmét és szokásait feldolgozó átfogó kiadvány jelenik meg. A míves kidolgozású, rengeteg fotóval illusztrált, Atkárról szóló kötet nemcsak a múltat eleveníti fel, hanem a je lenbe is bepillantást enged az olvasónak. Laczházi Zoltán „Nemrégiben még úgy véltem, teljes lényemmel a jelenben élek, s a jelenen kívül csak a jövő érdekel. Ma úgy érzem, életemnek nemcsak jelene és jövője, hanem múltja is van. Sőt éppen a múlt az, ami a jelenemet és jövőmet nagy részben meghatározza” - ez a Kassák Lajos-idézet olvasható a Szülőfalunk, Atkár című könyv előszavában. A díszes kidolgozású, vaskos kötet Gyöngyösi Józsefnek, a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola egykori igazgatójának és Csuzdi Gyulának az alapos munkáját dicséri. Csak annak lehet jövője, akinek múltja is van” nyeként jöhetett létre, hiszen az első ehhez kapcsolódó tanulmány, amely a Petőfi Sándor Általános Iskola történetét dolgozta fel, még 1972-ben jelent meg. A mostani 600 oldalas, 380 is egyedülállónak számító periglaciális talajképződmény, amely e magyar településen kívül csak Kanadában található meg. Az elmúlt évszázadok során érdekesen alakultak a helységben a birtok- viszonyok is, amiről szintén említést tesz a kiadvány. Egészen idáig feldolgozatlan volt a község egyháztörténete, a szerzők most ezt a hiányosságot is pótolták egy ugyancsak kosának a nevét is felsorolták a szerzők a i könyv végén. L-jf > A kötet napvilágra kerüléK 2 sében nagy Bk. túl Gyöngyösi József Csuzdi Gyula Az önkormányzat segítőkészsége A könyvbemutatón részt vett Benei Bertalan polgármester szintén dicsérő szavakkal illette a szerzőpárost és alkotómunkájukat. Mint kijelentette: a község teljes mellszélességgel kiállt a kezdeményezés mellett, az önkormányzat mintegy 650 ezer forintnyi támogatással járult hozzá a megjelenéshez szükséges 1 millió forintos kiadási költséghez. A „falukrónikát” a magyar kultúra napján mutatták be a helyieknek. Gyöngyösi József, a könyv szerzője és egyben Atkár egyetlen díszpolgára az eseményen egyebek mellett kitért arra: a mű mintegy 30 éves kutatómunka eredméképpel illusztrált, igazán igényes kidolgozású kötet szinte minden témát magában foglal, ami a községgel kapcsolatos. Az első fejezetben a 679 éves Atkár őstörténetéről esik szó. Kiderül, hogy a régészeti leletekben igen gazdag falu még egy különlegességet hordoz magában: itt található meg ugyanis a világviszonylatban terjedelmes fejezetben. Szintén nagy hangsúlyt fordítottak a község híres szülötteinek és elszármazottjainak a bemutatására is. Természetesen nem maradhattak ki az alkotásból a néphagyományok sem: az aratási ünnep szokásait a könyv hírvivőként viszi tovább az utókornak. Mindemellett a település sportéletéről is sok szó esik, valamint a falu összes laszerepe van Csuzdi Gyulának, aki a levéltárakban végzett kutatómunkájával segítette a kiadvány létrejöttét. A társszerző lapunk munkatársának érdeklődésére elmondta: az alkotómunka ezzel nem ért véget, hiszen „befuthatnak” még olyan információk is, amelyek indokolhatják a további bővítést. Csuzdi Gyula azt is kiemelte: az atkáriaknak minden okuk megvan rá, hogy büszkék legyenek a könyvre, hiszen sok város is megirigyelheti ezt az átfogó helységkrónikát. A kötet 500 példányban jelent meg, azonban ha igény mutatkozik rá, és meglesz a megfelelő anyagi háttér, akkor újra a nyomdába kerülhet a könyv kibővített változata. Eredetileg karácsonyra tervezték a bemutatóját, de technikai okok miatt végül a magyar kultúra napján adták át a művet. Benei Bertalan polgármester kiemelte: fontos, hogy a tősgyökeres atkáriak megismerjék szülőhelyük történelmét, valamint az is, hogy akik ide költöznek, azok is minél többet tudjanak meg új lakhelyükről.- Emellett büszkék vagyunk a könyv igényes kidolgozására is - tette hozzá a község vezetője -, ugyanis a borítóra arany színnel felkerült a település ősi, 1323-ból származó pecsétje. Az átadó ünnepségen felszólalt Gulyás Szabó Györgyné, a helybeli Egressy Gábor Művelődési Ház vezetője is, aki arról beszélt, hogy csak annak lehet jövője, akinek múltja van.- A Szülőfalunk, Atkár című mű olyan átfogó és igényes, hogy akár a Bibliához is lehetne hasonlítani - hangoztatta a kulturális intézmény irányítója. Bulizzátok ki magatokat, mert hamarosan eltúrják az egészet - mondta egy ön- kormányzati képviselő a fiának, amikor utóbbi közölte, hogy aznap este Dolly kocsmájába mennek szórakozni. Mindezt a srác még aznap megosztotta a nevezett műintézmény közönségével, és a jelenlévő rockerek elcsodálkoztak, hiszen eddig csupán arról volt szó, hogy az Dolly objektumot - értsd: a vendéglátóegységnek is helyet adó szabadtéri színpadot - az önkormányzat értékesíteni kívánja. Hatvan: buldózerek a színpadon? A hajdani szabadtéri színpad nézőterének maradék padjai között burjánzik a gaz Az egyik kocsmát már teljesen kifosztották Tari Ottó A népkerti létesítményről az 1996-ban kiadott Hatvani Lexikon meglehetősen szűkszavúan tájékoztat A „Színjátszás” címszó alatt megemlítik, hogy a „szabadtéri színpad 1965-ben épült meg, azzal a szándékkal, hogy színtere legyen a nagyobb tömegeket megmozgató kulturális és társadalmi rendezvényeknek (május 1., úttörőavatás, könnyűzenei koncertek, néptánc-bemutatók, esetenként színházi előadások stb.)”. Ennyi. A helybeliek - a negyvenesek, de még inkább az ötven éven felüliek - azonban tudják, hogy a tényszerű mondatok között sokkal több minden húzódik. Nevezhető ez életérzésnek, egy viszonylag tágas térnek a szűk levegőjű évtizedekben, a szabadság és a relatív jólét paráaminek vajmi kevés köze van az úttörők vörös nyakkendőjéhez és a társadalmi megmozdulásokhoz. A nosztalgiázóknak sokkalta inkább felrémük az ingyenvirsli íze, a fehér inges apukák látványa, akik a focimeccsről betérnek a „Fácánba” egy sörre, vagy a régi bulik emlékképe, amikor - már a hetvenes években - Ray Phiüptől a hazai élbandákig szinte hetente váltották egymást a ní- vósabbnál nívósabb előadók a kopott deszkákon. Ezrek voltak kíváncsiak rájuk, ahogy ezrek számára jelentettek önfeledt kikapcsolódási lehetőséget az egyéb műfajok reprezentánsai is. A színpad létezésével párhuzamosan íródott a kocsmatörténet. Eleinte egyetlen hatalmas hodály jelentette az Aranyfácán vendéglőt - mennyi rendezvény mámoros pillanatának lehettek tanúi az immár düledező falak... , terepet kínálva nemcsak a kor módon szórakozni vágyók, de feltörekvő zenészgenerációk számára is. Utóbbi funkcióját megőrizte a későbbiekben is, amikor háromfelé tagolták a helyiséget, úgymint kocsma, borozó és söröző, és ahol mindig is fellelhető maradt valami abból a fílingből, amellyel manapság már csak elvétve találkozik az ember. Az 1990-es évek első felében pedig a sor még tovább bővült a Hendrix klubbal, amit a lepukkant öltözőben alakítottak ki megszállott fiatalok. Azóta azonban - egy kivétellel - valamennyi egység bedöglött. A tulajdonos önkormányzatnak a rendszerváltást követően nem sok szerencséje akadt a szabadtéri színpaddal. Bár a felélesztésére történt néhány erőtlen kísérlet, mindegyik hamvába holt, vélhetően a szórakozási szokások megváltozása nyomán. Hiszen ma már másfélék a tömeg- megmozdulások: a profi előadók nemcsak kész produkcióval éris, amely piüanatok alatt képes telepíteni a műsorszámhoz szükséges színpadot és technikai berendezéseket, nem engedve kiszolgáltatni magukat a helyiek által rendelkezésre bocsátható szegényes keüékeknek. A szocia- Usta kultúrpoütika utolsó jelképeit pedig megszánja az enyészet. Ahol eddig kő és tégla volt, ott rom keletkezik, a fa alkatrészek megroppannak az idő terhe alatt, a mozdítható hasznosságokat már régen ellopták a színesfémgyűjtők, ami pedig röghöz kötött volt, az is maradt, mégpedig a gaz jóvoltából.' A kérdés - amely nem új keletű - csupán annyi, hogy vajon még meddig? A város a legutóbbi években háromszor vagy négyszer hirdette meg eladásra az ingatlant. Eredménytelenül, noha a vételár mindeközben milliókkal csökkent.- Érdeklődők mindig akadtak ugyan - mondja Szombati Lajos, a gazdasági bizottság elnöke -, de legtöbbjük úgy nyilatkozott, hogy érdemesebb lenne elpanirozni a területet, és egy új beruházásban gondolkodni. Érdemesebb, azaz kifizetődőbb - tesszük hozzá mi, hiszen a perspektíva adott: a létesítmény szomszédságában található a fut- baücentrum kis- és nagypályákkal; az Uletékesek ide tervezik a sportcsarnok építését, és akkor még nem is beszéltünk a régi funkcióját lassan-lassan visszanyerő parkról, az egyre-másra szaporodó fesztiválokról, valanyi szigetének, vagy bárminek, követelményeinek megfelelő keznek, hanem komoly stábbal A valaha jobb napokat látott létesítmény főbejárata mint a vadonatúj gördeszkapályáról és a játszótérről. Mindez üzletileg (is) olyan jövőképpel kecsegtet, amin elgondolkodhat egy tőkeerős merészkedő. S ha már így tesz, könnyen kiszámíthatja, hogy jóval kedvezőbb számára, ha legalább a bontás költségeit nem neki keü állnia. Az időleges rekultiváció ugyanis - az előzetes becslések alapján - mintegy 8-10 millió forintba kerülne. A kiadásokat vélhetően növelné a még az épületben vendéglátóhelyet működtető egyetlen vállalkozóval - Dollyval - kötött határozott idejű szerződés felbontása is. A tulajdonos számára tehát adott a kényszerpálya. Olyany- nyira, hogy a legutóbbi képviselő-testületi ülésen - az elmúlt csütörtökön, azt követően, hogy e sorokat papírra vetjük - napirendre is került a szabadtéri színpad lebontását is a lehetőségek közé soroló javaslat A végeredmény azóta az eseményről szóló tudósításból ismertté vált; ám akár így, akár a jelenlegi formában való eladási kísérletek folytatása meüett határozott is a városvezetés, a lényegen mit sem változtat Utóbbi pedig nem más, mint hogy a komplexum már hosszú ideje nem életképes. Érdekes módon hasonlóképpen látja ezt Soósné Mészáros Andrea, aüas Doüy is, aki szerint a színpad állapota méltatlan a településhez. Noha az általa vezetett kocsma jövőjét mindenképpen hátrányosan érinti a döntés, az önkormányzattal kötött szerződése védelmében nem saját egzisztenciájáért aggódik, hanem azokért a fiatalokért és az itt fellépő zenekarok jövőbeni kilátásaiért, akik és amelyek ez idáig nála érezték jól magukat- Reménykedjünk, hátha az új létesítményben is otthonra lel ez a kissé mostohán kezelt réteg - mondta.
