Heves Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-30 / 202. szám
6. OLDAL 2004. Augusztus 30., hétfő ________\*Mi9_________ H O R I Z O N T ^Utam cwlaO ^ ///>.. a ' Wiminb tvov>- * • Randevú a nemesi címer alatt A nemesi címer leírása Világtalálkozóm készülnek az Utassyak leszármazottai Utassy András és neje, Vincze Anna fia: Lőricz, két testvére: István és Demeter 1646. november 6-án nemeslevelet kapott III. FerdinándtóL Az ősi család leszármazottai szeptember 4- én - immár harmadik alkalommal - randevúznak a nemesi címer alatt Bükkszenterzsébet, Nagykörös- Ez a falu 1220 körül már virágzó település volt - lapozgatja a településtörténeti kötetet a magas, markáns arcú férfi. - Elődeink neve már ekkor ismert volt, később Szenterzsébeten elterjedt a család: 1699-ben György, Balázs, János, az 1724. évi investigatió idején pedig Mátyás, majd a nemességszerző István fia, György és Mihály volt a birtokos, 1831- ben pedig már az Utassy-család birtokolja a terület egy részét. A végleg letelepedő családtagokat - miután annak idején még nem voltak egyértelmű utcák, így házszámok sem - ragadványnevekkel különböztették meg egymástól. Napjainkban húsz ilyen sajátos elnevezést tartanak számon: van, aki Az 1902-ben született Utassy (Bogi) András az 1981-ben bekövetkezett halála előtt a fia lelkére kötötte, hogy valósítsa meg régen dédelgetett álmát. Az életét a bükki településen leélő férfi korábban ugyanis azt vette a fejébe, hogy a lehetőségek szerint felkutatja, s egy találkozó erejéig ösz- szehozza a nemes Utassy-család közelben és távolban élő leszármazottait.- Apám még a '70-es évek elején kezdte feltérképezni az ágas-bogas családfát, ebből fakadóan nagyjából tudta, hogy ki hová került, az Alföldre, Bácskába, Dunántúlra. Nővérének a fia annak idején fuvarozott, s apám nemegyszer elment vele egy-egy távolabbi útjára, hogy meggyőződjön róla, arrafelé élnek-e még a számon tartott Utassyak - említi a szülői házban élő fia, Utassy (Bogi) Béla. - A találkozót végül is már nem sikerült megszerveznie, de hogy mennyire készült rá, arra példa, hogy már azt is eldöntötte, melyik birkát, hízót vágjuk le a vendégek tiszteletére. Ez később meg is történt, mert apja kérésének megfelelően a ma már nyugdíjas férfi összehozta a mély gyökerekkel rendelkező családfához tartozókat. Az Utassyak első találkozójára Bükkszenter- zsébeten került sor, a meghívásnak akkor negyvenötén tettek eleget. Közülük hu- szonhatan Baracskáról, Jászapátiból és Budapestről jöttek el, volt olyan is, aki 84 évesen, járókerettel közlekedve vett részt a jól sikerült eseményen, ahol mindenekelőtt felidézték a család ma ismert múltját. Utassy (Bagi) Béla az apáról fiúra szálló szájhagyomány alapján úgy tudja, III. Ferdinándtól kapta a nemességet a család - mutatja Utassy (Bagi) Béla hogy elődeik a magyarok őshazájából indultak el, s vándorlásuk során mindig olyan helyet kerestek, ahol zöldellő rét, s bőséges vízforrás volt, mert az általuk űzött állattartáshoz erre volt a legnagyobb szükség. Állítólag így jutottak el a mai Rimaszombat melletti Szabadka-pusztára, ahonnan egy idő után tovább álltak. Egy részük - mielőtt lejöttek Erzsébetig - az akkor Üsz néven emlegetett Utaspusztán, a mai szlovák határ menti Cered közelében táborozott le. Ennek a pusztának az elnevezéséből eredezhet a nevük. Az ősi család másik ága a mai Istenmezeje térségében vert tanyát, ők azonban - miután nem a nemességszerző famíliához tartoztak - sima i betűvel írják a nevüket. Kékben zöld mezőn három fehér liliomot tartó kettős farkú oroszlán; sisakdísz: vörös ruhás kar karddal; takarók: arany, kék. Kihirdettetett 1648. évben. FOTÓ; SZ. I. Hader, Bagi, Bántó, Mamo, Meleg, Pintyó, Satyo, vagy éppen Vadász.- Sándor nagyapámra például a Csorba név ragadt rá - mondja érdekességként vendéglátóm, mert korábban kirúgta a ló az egyik fogát. A faluban máig nagy szeretettel őrzik a terjedelmes családhoz fűződő hagyományokat. A temetőben nemrég újították fel azt a kőtáblát, ami a Fülekre elszármazott, ám itt örök nyugalomra talált Utassy Istvánnak és nejének állít emléket. Ezen a táblán a következő felirat olvasható: „Itt nyugszik tettes Utassy István/ Ki 65 év után 1855. év márciusában/ Jobb életre szenderüü/ És neje tettes Madarassy/ Vil- helmina ki 46 év után 1849/Év novemberében elhunyt/ Szétzúzott remény virágom itt/ E földbe tétetett/ Könnyel öntözém de kelyhe/ Szebb világra nyílt/ Az enyhe sír csak hamvakat temet.” (A tettes szó fölé egy fekvő s betű formát faragtak, ami állítólag a tekintetesre egészíti ki a szót.) Feltehetően ez a sírfelirat is helyet kapott abban a családtörténeti kötetben, amit a Cegléden élő Anka Józsefné Utassy Ida írt. A készülő könyvről már a Jászapátiban 240 résztvevővel megtartott második találkozón is szó esett, a mostani összejövetelen pedig már kézbe is vehetik az érdeklődő családtagok, akik között akad költő, bankár, szállodai vezető, repülős tiszt és katonai attasé, továbbá orvos, s ki tudja még, hányféle hivatású, foglalkozású rokon. Az Utassyak idei világtalálkozóját a Nagykőrös melletti Nyárkútréten tartják, ahová - a távolabb lakók mellett - ezúttal is számos bükkszenterzsébeti indul útnak a hét végén. Elvégre nem minden nap randevúzhatnak rokonaikkal a nemesi címer alatt. _________ ______ SZILVÁS ISTVÁN 1 57 év után megszűnik a sorkatonaság Szívatás, beultrázás, fókázás, riadtszemű kopaszgyík. Ezek a kifejezések is elbúcsúznak a honvédségtől, a sorkatonákkal együtt. Vannak olyan szokások, amelyekhez kezdettől fogva nem szabad ragaszkodni. Az újoncok megalázása ilyen. Lealacsonyító. Volt. És vannak olyan hagyományok is, amelyek hasznosak egy adott korban, ám másfél évszázaddal később az idő már túllépett rajtuk. Kardforgatásra ma már nem tanítanak katonát. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter szerint éppen ideje volt megválni a bevonultatott fiatalok emberi méltóságát sértő, lealacsonyító rítusoktól is, amelyeknek nincs helye a jövő hadseregében. A modern hadkötelezettség szülőhazája Franciaország. A francia forradalom megvédésére fogadták el a sorozást és a kötelező katonai szolgálatot bevezető törvényt 1789. szeptember 5-én. Magyarországon a polgári forradalmak hagyományait követve 1848-ban született jogszabály arról, hogy a férfiak fegyveres szolgálatára igényt tart a nemzet, az általános hadkötelezettséget 1868- ban vezették be. Franciaországban 1996-ban jelentették be, hogy szakítanak a sorkatonasággal. Magyarországon idén döntött a kormány arról, hogy nem hívnak be több fiatalt és önkéntesekre, profikra bízzák a katonai feladatokat. A civilek tömeges kiképzését életre hívó XIX. századi körülmények nem összehasonlíthatók a XXI. századiakkal. Magyarország biztonságáért már nem a katonák tesznek a legtöbbet. Ne számoljunk széles mezőn nagy gyalogosrohamokkal. A reális új fenyegetésként jelentkező terrorizmus katonai elhárításában pedig sokkal hasznosabb a magyar fejlesztésű, az olimpiai játékokon is készültségben lévő speciális vegyvédelmi laboratórium, mint egy őrbódéban posztoló baka. A modern hadviselésben bevethető katona különlegesen képezett és olyan bonyolult eszközöket használ, amelyek elsajátítására féléves kiképzés nem elegendő. Katonai elismeréseket már nem itthon, a hazai laktanyák falai közt lehet szerezni, hanem nemzetközi együttműködésekben. Ilyen jellegű dicséretekben nincs is hiány, a feladatukat kiválóan ellátó alakulatok tagjai között azonban nincs, nem is lehet sorkatona. Külföldi bevetésük ugyanis - a közeli múlt rossz történelmi tapasztalatai miatt - az alkotmányban tiltott. A sorkötelezettség eltörlése nem jelenti azt, hogy az országot fenyegető katonai támadás esetén kitűzzük a fehér zászlót. A hadkötelezettség megmarad, azaz fegyveres konfliktus esetén fegyvert kell fogni. Ennek jelenleg és a belátható jövőben realitása nincs. Felesleges erre képezni fiatalokat. A laktanyákban pedig legalább spórolnak az ultrával. (123716-129201) SÁNDOR LEA Csak egy rock and roll H a augusztus, akkor Hatvan, Népkert, rockfesztivál Tucatnyi zenekar mindennap, drogprevenció a tér egyik végén, sör a másikon, papírpoharak mindenfelé. Délután álmos érdektelenség, este zúzás, éjszaka tiltakozó lakossági telefonok. Ha augusztus, akkor hamarosan iskolakezdés. Még néhány nap, és már csak az emlékek maradnak. Ennek a fáradt, esős nyárnak az emlékei, a lassan feledésbe vesző májusé, amikor még fűteni is kellett olykor, a semmilyen júniusé, a felemás júliusé. Még jó, hogy szeretjük ezt a kemény, dohányfüstszagú, rekedt rockmuzsikát, ami ad egy utolsó esélyt, hogy így, együtt jól érezzük magunkat, fiatalok, középkorúak, és - hát igen - immár nagypapák, nagymamák is. Kár, hogy az igazán jó csajok inkább a diszkóba járnak - mondta mellettem egy elhízott szemüveges férfi, két kortyintás között. Kár bizony, de azért nem vagyunk elégedetlenek. Hiszen az igazán jó csajok annak idején is inkább a diszkóba jártak, és ha nagy ritkán egy-egy mégis közénk tévedt, mindjárt lenyúlta valaki. Ez is rock and roll legyintettünk önmagunk vigasztalására. Ha augusztus vége, akkor Hatvan, Népkert, rockfesztivál Ez már az ötödik voü, és utólag megnyugodhatunk, hogy sikerült. Soha nem volt még ilyen nehéz a kezdet, és megint az összefogás mentette meg a bulit. X lljon itt a fellépő zenekarok l\neve, az 5. Drogellenes Rock Expo szereplőié. Dokumentum gyanánt. És talán azért is, mert egyszer érdekes lehet, kik voltak egy hajdan sikeres rendezvénysorozat (talán) utolsó fellépői. Köszönjük, Omen's Thorn, Utonállók, Nagy Szikrázó Vasút, Éhenkórászok, Rock'in RockCats, Team, Treff, P. Box, Testi Egyenleg, Migrén, Holt Idő, Morfium, Kivételes Állapot, Rückwärts, Monarchia, Depresz- szió, Fire Trek. i-ói
