Heves Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-30 / 202. szám
I 2004. Augusztus 30., hétfő H 0 R 1 Z ONT 7. OLDAL Mennyi remény halt el.. Rabi Károly síremléke a középső temető egyik legmonumentálisabb nyugvóhelye A gyöngyösi temetőkben jó néhány híresség síremléke található. Mindegyik hantnak, ahogyan az ott nyugvóknak, saját története van, amit helyi legendák is átszőnek. A gaz hamarosan ellepi Hertelendy Gábor, a helyi huszárezred megalapítójának sírját A gyöngyösi Felsővárosi temető déli része, más néven a középső temető a település egyik legnagyobb és legpatinásabb temetkezőhelye. A XIX. század első felében élte „fénykorát”, egy 1855-ös dokumentum szerint itt volt megtalálható a görög temető és egy kicsit északabbra a régi zsidó sírkert is. A terület egy részét mára jócskán benőtte a bozót, és ezzel együtt néhány híresség hantja is a feledés homályába merült. Az építő Az egyik legelhanyagoltabb és egyben talán legszebb síremlék Rabi (Rábel) Károlyé. A város történetének legismertebb építésze nevéhez fűződik több városi középület. A jó arányú, klasszicista síremlék a temető déli részén található, közvetlenül mellette egy vaskereszt áll, amin a felirat az évek folyamán olvashatatlanná kopott. Az építményen vörös márványtábla: „4z jó Szüléknek/ az 1828dik Esztendőben Aprielis 18edikán/ Élete 84dik Esztendejében ide temetetett/ Rabi Karoly Atyoknak és az 1820dik Észt. Martins 25dik napjától/ Élete 68dik Esztendejében itt nyugvó/ Zöllner Éva Anyoknak/ tartozó ottélő magzati emelték". A síremlék tervezője valószínűsíthetően a szintén építész ifj. Rábl Károly lehetett. A márványtáblán ezeken kívül még jó néhány felirat olvasható, ami már a vandábk keze munkája, az öreg kőtömbön páran otthagyták kézjegyüket. A síremlék jobb oldalán lévő rozsdás és hiányos drótkerítés és az eldobált üres üdítősflakonok és söröskupakok tovább rontják az összképet. Valamivel jobb helyzetben vannak a Bugát Pál szülők sírjai. A három vörös márvány sírkeresztből álló síremlék sokáig a süllyedés veszélyének volt kitéve, azonban a Bugát Pálról elnevezett kórház több dolgozója ár. Varga Sándor vezetésével megmentette az enyészettől Sajnálatos, hogy a süllyedést megakadályozó betonkeret a feliratok egy részét etakarta, viszont a teljes pusztulást csak ezen az áron lehetett megakadályozni. A huszár A temetőben alussza örök álmát Hertelendy Gábor ezredtulajdonos és a gyöngyösi huszárság megalapítója. Az arányos vörös márvány sírkő körül vaskerítés húzódik, amelyen apró tábla áll a következő felirattal: Gondozza a Városszépítő és -védő Egyesület megbízásából a Vak Bottyán János Szakközépiskola. A gondos kezek ápolásának azonban nyoma sincs, az egykori huszár hantját hamarosan ellepheti a dudva és a gaz, hacsak az intézmény megbízottjai nem látogatnak ki, és néhány kertészeti eszköz segítségével rendbe nem rakják a jobb sorsra érdemes, hadtörténeti szempontból is fontos emléket. Gróf Zichy György, a fiatalon, 1856-ban elhunyt 1. számú huszárezred főhadnagya sírjának állapota is több mint elkeserítő. A vörös márványból készük piszkei sírkő megsüllyedve és megdőlve áll a temető szélén. Az elmúlt évek alatt a hantot körbevevő vaskerítés helyét a magasra nőtt dudva vette át, és a sírkő tetején lévő vaskeresztnek is lába kelt. A 34 éves katonát a szülei temették el fájdalmukat egy gyönyörű sírfelirat példázza: „Mennyi remény halt el te veled, kedves szüleidnek melly bú rágja szívét. Látja az ég egyedül ott majd meglátjuk - s megtudjuk, illy kora reggel mért végzed be csatád. Béke fedezze porod!” A legenda Kegyeletsértő és életveszélyes az Orczy-Szapáry sírbolt. A kripta beszakadva tátong, közvetlenül Zichy György sírja mellett, az elburjánzott növénytakaró lassan teljesen befedi a nemes család nyugvóhelyét. A sírboltból kirángatták és feldúlták a fémkoporsókat, amik közül a szóbeszéd szerint néhány darab a MÉH-ben végezte. A hajdan volt dicsőséget csak egy fehér márvány sírkőtöredék idézi, amin még jól olvasható Szapáry Imre neve. A nemesi család végső nyugvóhelyének szomszédságában egy másik beszakadt családi sírbolt található. A szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy a árkő is beom- btt így hamarosan azonosíthatóvá válik a nyughely. A titokzatos ár körül egy legenda is kialakult, mely szerint egy összefüggő labirintusrendszer köti össze a két kriptát Emellett néhányon egy másik alagút létezésé is tudni vélik, ami a temetőt és az Orczy-kastélyt köti ösz- sze, és még a múlt században is üzemelt A két létesítmény légvonalban 450 méterre van egymástól, és a kastély parkja még ötven évvel ezelőtt is szomszédos volt a temetővel * „Csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek” - tartja a mondás. A hálás utókor járhatna egy kicsit nyitottabb szemmel hiszen némi odafigyeléssel és kevés anyagi ráfordítással több olyan személyt lehetne visszahozni a köztudatba, akikre méltán lehet büszke a város. LACZHÁZI ZOLTÁN Gróf Zichy György elhanyagolt sírján szívbemarkoló felirata olvasható A népművészetek és a nagy találkozások A magyar néptáncművészet és az egész hazai néprajztudomány és módszer kiválóságát és egyediségét ismerte el a Folklórfesztiválok Világszövetsége, a CIOFF, amikor Hollandia és Japán után Magyarországnak juttatta a World Folkloriada megrendezési jógák A Népművészet Olimpiájának is aposztrofált rendezvénysorozat négyévente kerül megrendezésre, közel azonos időpontban a sportolók olimpiájával A közönség által kedvelt tértáncok egyik mozgalmas pillanata fotó. laczházi zoltán Magyarország tizenhárom városa adott otthont a III. CIOFF Word Folkbriádának augusztus 12-24. között. A rendezvény nyitásakor mondott beszédében Módi Ferenc köztársasági elnök külön köszöntötte a világszövetséget, azt a szervezetet, amely „ösztönzést adott és kereteket teremtett ahhoz, hogy a világ népei féltő gonddal őrzött hagyományaikat bemutathassák, az emberiség egyetemes kincsévé tegyék azt, enni szinte személyesen az övék." Éppen ez, vagyis a világ hagyományos kulturális értékei, elsősorban a szellemi örökség, a folklór megőrzése, terjesztése a feladata az 1970 óta működő CIOFF-nak (Conseil International des Organisations de Festivals de Folkbre et d'Arts Traditionnels). Az UNESCO szakmai szervezete összesen 88 tagország hagyományőrző fesztiváljait karolja fel, segíti azok összehangolását, támogatja a tagok népművészeinek, táncosainak, zenészemek egymás közti kapcsolatát, és szervezi adott esetben külföldi utazásaikat. A világszervezet öt magyarországi fesztivált tart számon minősített rendezvényei között, ezek egyike a Gyöngyösön kétévente megrendezésre kerülő Gyöngy Nemzetközi Néptáncfesztivál A harmadik Folkloriada magyar- országi helyszínekre telepítése önmagában is hatalmas elismerésnek számít, hiszen jelentkező van bőven. Többek között Kanada, aki utánunk nyerte el a 2008-as világ- fesztivál rendezési jogát. Az előkészületek során kiadott tájékoztatók kivétel nélkül kiemelik, milyen erőteljes hatással van a világ különböző tájain élő, népművészeti kutatásokat végző szakemberekre az úgynevezett magyar módszer, az a világon szinte egyedülálló metódus, amelynek kiváló hagyományai vannak hazánkban a néptánc- és népzenekutatás elemeinek gyűjtésére, a hagyományos kultúra dokumentumainak rendszerezésére. Az idei rendezvényre mintegy nyolcvan külföldi együttessel kétezerötszáz fős hivatalos vendégsereg érkezett Magyarországra: néptáncegyüttesek, népzenészek, népművészek, népi mesterek, koreográfusok, kézművesek, pedagógusok és az őket kísérő, a programok által vonzott közönség, a látványosságra vágyó turisták tömege. A Pécsett rendezett nyitógálán valamennyi résztvevő megjelent, ugyanígy a budapesti zárógálán és felvonuláson, míg a közbeeső időszakot a főváros, Gyöngyös, Gyula, Jászberény, Mohács, Pécs, Ráckeve, Sárvár, Sátoraljaújhely, Százhalombatta, Székesfehérvár, Tököl és Veszprém helyi fesztiváljainak vendégeként töltötték a csoportok. Gyöngyösön, a VI. Gyöngy Nemzetközi Néptáncfesztivábn a „hazai” Vidróczki és Ördögszekér Néptáncegyüttes mellett tizenkét ország - Argentína, Ausztria, Belgium, Észtország, India, Izrael Kanada, Lengyelország, Oroszország, Románia, Spanyobrszág, Svédország - tizenhárom együttese, több mint ötszáz szereplő gondoskodott felejthetetlen élményekről. Afrika kivételével valamennyi kontinens képviseltette magát (a dél-afrikai Shaka Zulu fellépése szinte az utolsó pillanatban hiúsult meg). Különmeghívottként volt itt a két lengyel együttes: a testvérváros Sanok negyvenöt fős, diákokból álló csoportja és a Vidróczki Néptáncegyüttes meglévő baráti kapcsolatai révén ideérkezett Regle együttes. A rendezők, a Mátra Művebdési Központ, a Vidróczki Néptáncegyüttes és a Gyöngy Nemzetközi Néptáncfesztivál Alapítvány munkatársai szinte kivétel nélkül szerepet vállaltak a rengeteg vendég fogadásának és itt-tartózkodásának megszervezésében. A művelődési ház gazdasági irodájának dolgozói, technikusai, dekoratőre, takarítói és szakebadói, a Vidróczki táncosai, a csaknem ötven önkéntes tolmács és csoportkísérő, a fordítók, az alapítvány aktivistái, azaz együttesen közel kétszáz fő igyekezett azon, hogy az ide látogatók kellemes és tartalmas napokat töltsenek Gyöngyösön, és minél szebb élmények emlékét vigyék el szülőföldjükre. Baranyiné Szilágyi Erzsébet, a Mátra Művelődési Központ vezetője beavatott abba, hogy a fesztivál „számlája” csaknem 13 millió forintra rúgott. Az önkormányzat évente 4 milliót különít el költségvetésében erre a célra, a szponzorok pénzügyi támogatása megközelítően 1 millió forintos volt idén, és ehhez jön az a nem csekély nagyságrendű tétel, amit a tárgyi, technikai feltételek biztosításában nyújtottak, a szállítástól a strandbelépőkön át a szódavízig. A nyitó- és zárógála, valamint az esti szabadtéri folklórműsorok jegybevétele 2 millió forintra tehető, ami megfelel a korábbi évek értékének. Sajnálatos, hogy a Folkloriada nagy szponzorai - köztük a Nemzeti Kulturális Abpprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - az egyes helyszíneknek semmiféb anyagi támogatást nem adtak a programok színvonalas lebonyolításához. Az általuk nyújtott hozzájárulás gyakorlatilag abban merült ki, hogy bhetőséget biztosítottak olyan válogatott, országuk népművészetének legjavát nyújtó együttesek eljöveteléhez, amelyek a városok fesztiváljainak minőségét voltak hivatva emelni, ületve egy központi programfüzetben szerepeltették a helyszínek listájáét. Ily módon valójában inkább reklámértéke volt a közreműködésüknek, míg a konkrét körülmények ldalakítása az egyes fesztiválszervezők felelőssége maradt. Ennek ellenére Gyöngyösről elismerően nyilatkozott a CIOFF 19 tagú delegációja, amely a különböző nemzetek néptáncszövetségeinek elnökeit tömörítette, s akikkel együtt a városba látogatott a szervezet dél-afrikai elnöke is. A fellépéseken túlmenően a szereplők szabadidős programjairól is gondoskodtak a vendéglátók. Délelőttönként a várost, annak műemléki nevezetessé gát és gyűjteményeit mutatták meg nekik, megtartották a hagyományos strandvetélkedőt, esténként pedig Farkasmályban, finom rnátravidéki borok kóstolgatása közben próbálkoztak a bpózással vagy az ostor- pattogtatássaL A népek közti közeledést és tapasztalatcserét szolgálta a minden este megtartott zártkörű fesztiválklub, ahol felváltva két-há- rom együttes tanítgatta a többieket nemzeti táncuk mozdulataira. Emellett a vezetőknek is többször volt alkalmuk külön fórumon megbeszélni a szakmai kérdéseket. A csoportok „ráérő idejükben” a környező községek rendezvényem is felléptek: Atkáron, Gyöngyös-tarjámban, Szűcsiben, Horton és Mátra- szentistvánban Az együtt töltött idő olyan emberi kötődést teremtett, amiből sok, a továbbiakban is együttműködési reményekre okot adó ismeretség, barátság szövődött. Az ilyenkor megszokott címcserékből, könnyes búcsúkból és nagy („még találkozunk!”) fogadkozásokból alakulhatnak ki azok a fesztiválkapcsob- tok, melyek segítségével, talán a költségek miatt külföldre mind ritkábban utazó gyöngyösi együttesek is újabb bhetőségekhez jutnak a világ színpadain. JÓNÁS ÁGI
