Heves Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-22 / 297. szám

7. OLDAL HEVES^'MLAP-----­V ízilabda Balul sikerült az egriek sze­zonzáró mérkőzése a férfi OB l-ben 12. oldal M O Z A I K Hibátlanul Veszprémben is nyert a Vitai Éger-Fekete Sasok kosár­labdacsapata 12. oldal Labdarúgás Az Országos Cigányváloga­tott legyőzte a rendőröket az egri teremtornán 12. oldal EU-bővítés: akadályok és előnyök A világ vezető gazdasági médiáiban rendszeresen megjelennek az Allianz Group Economics munkatár­sainak értékelései, elemzései és elő­rejelzései. prof. dr. Michael Heise, az AGE vezető közgazdásza, aki egyben a Goethe Egyetem tiszteletbeli pro­fesszora is, a napokban azért érke­zett Budapestre, hogy legújabb, Az EU-bővítés perspektívái című jelen­tését személyesen mutassa be. 2004 májusában, másfél évtizeddel a vas­függöny leomlását követően, nyolc kö­zép- és kelet-európai ország csatlakozik az Európai Unióhoz, Ciprussal és Máltá­val együtt. Habár az Európai Bizottság még lát néhány hiányosságot a csatlako­zás kritériumainak való megfelelésben, abból indul ki, hogy az érintett országok képesek lesznek még a csatlakozás előtt felszámolni ezeket. „A jelölt országok rendkívül nagy erő­ket mozgósítottak a csatlakozás előfelté­teleinek megvalósítása érdekében, és az Unióval együttműködésben egyre na­gyobb sebességre kapcsoltak a csatlako­zási tárgyalásokon” - értékel az Allianz Group Gazdasági Kutatócsoportja (Allianz Group Economic Research) „Az EU-bővítés perspektívái” címmel kiadott tanulmányában. Annak érdekében, hogy az európai in­tegráció sikeres legyen és maradjon, le kell küzdeni a meglévő akadályokat. A bővítés ugyan nem jelent követhetetlen pénzügyi megterhelést az EU-nak, de. biztosítani kell, hogy az alapokat hatéko­nyan használják fel. A mainál nagyobb hangsúlyt keli kapnia a támogatás irány­elvének. Ha ez nem valósul meg, akkor az EU elérheti azt a határt, amikor már nem képes az új tagok befogadására. A holnap Európájában régiók alakul­nak ki, amelyek különböző gyorsasággal integrálódnak. „A múltban Európa egy­ségesítését gazdasági tényezők mozgat­ták. A politikai terminológiában ezt az egységet, mint a legkisebb közös nevező­ben történő megállapodást láthatjuk” - állítja Heise pro­fesszor. Ez az EU-tagok poli­tikai integrációról vallott fel­fogásában meglévő jelentős különbségből ered. Feltéte­lezhetően ez az eltérés a ki­bővített Európai Unióban csak tovább éleződik. A poli­tikai értelemben vett egysé­ges Európa képzetét most le kell vennünk a napirendről, ez azonban nem feltétlenül rossz. Egy mélyebben integ­rált Európához sem a tagok szándéka, sem alkalmassága nincs meg azonos mérték­ben. A csatlakozó országokat il­letően a bővítés számos téren lökést ad majd a fejlődésnek. Ezekben az országokban va­lószínűleg felgyorsulnak a strukturális reformok, javítva a versenyképességet és a ha­tékonyságot. A közkiadások rendbetétele még akkor is alapvetően fontos, ha átme­netileg a növekedést vissza­fogó hatása lehet. A csatlakozás elősegíti a külföldi működőtőke-befek­tetések stabilitását, amelyek 1990-es években kulcsfontos­ságú szerepet játszottak ezen országok gazdasági növeke­désében. Az utóbbi években A szakember tési feltételek javításával elérhetik, hogy fenntartsák a tőkebeáramlás kedvező színvonalát. A működőtőke-befektetések mellett az exportszektor volt Kelet-Európábán a nö­vekedés másik hajtóereje. Az EU-ba tör­ténő belépés itt is élénkítő hatással lesz. A jelenlegi Eu­rópai Unió a Kelet-Európából származó termékek fő felve­vő piaca. A csatlakozó orszá­gok exportjának 60 százaléka az EU-ba megy. A jövőben a növekedésnek több ösztönzést kell kapnia a hazai piactól. A legtöbb csat­lakozó országban a helyi iparnak az a része, amely el­sősorban a hazai gazdaság­nak szolgáltat, még egyértel­műen alulfejlett. Az EU strukturális politikája döntő jelentőségű lesz a gazdaság szerkezetében mutatkozó egyenlőtlenségek csökkenté­sében. Az EU-alapok beáram­lása akár az adott GDP 6 szá­zalékára is rúghat. Összességükben az EU- tá­mogatások és működőtőke­befektetések a GDP 5-10 szá­zalékát tehetik majd ki or­szágtól függően. Ha ezt a pénzt beruházásokra fordít­ják, akkor a körülbelül 4 szá­zalékos éves reálnövekedési ráta elérhető a következő 10 éven át. Ezzel együtt az élet- színvonalak harmonizálása hosszabb időt vesz majd igénybe. A tanulmány szerint az egy főre eső jövedelem az szerint valószínűleg 2009-ben vezetjük be az eurót fotó, gál gábor új tagországokban az EU 15 tagállamának jelenlegi 23 százalékáról 2013-ra valószínűleg 29 százalékára nö­vekszik majd. Az 1990-es évek rendszerváltása a csatlakozó országokban meghirdette a szociális jóléti rendszer megreformálását is, ami részben mintául szolgálhat az EU jelenlegi 15 tagállamának. Nagyobb hangsúlyt helyeztek a nyugdíjpénztárak­ra. Mindazonáltal a magán- és munkálta­tói nyugdíjrendszerek még korántsem teljesek. A magánnyugdíjpénztári rend­szer jelentősége tovább nő majd. Ha a ko­rábbi kereset 70 százalékának megfelelő nyugdíj szintet akarunk elérni, ahhoz 6 százalékos befektetési hozam mellett há­rom évtizeden keresztül az éves jövede­lem 8,5 százalékát kell megtakarítani. A bővítés az euró bevezetésének lehe­tőségét is közelebb hozza a csatlakozó országok számára, és nem fogja aláásni az euróba vetett bizalmat. Az inflációval, valamint a kamattal kapcsolatos feltéte­lek teljesítése nem jelent majd problé­mát, a költségvetési hiány azonban to­vábbra is kritikus kérdés marad. A nyu­gat-európai országok gyenge gazdasági növekedése és a folytatódó strukturális változások erőteljes mértékben kihatnak a kelet-európai költségvetésekre. Bármi­lyen fájdalmas is a költségvetés konszoli­dációja, a csatlakozó országoknak a saját érdekükben tanácsos komolyan csök­kenteniük költségvetési deficitjüket. „A Balti államok és Szlovénia csatla­kozhatnak majd legkorábban (2007 ele­jén) a pénzügyi unióhoz - vélekedik Heise professzor. - A Cseh, valamint a Szlovák Köztársaság, Magyarország és Lengyelország ezt követően, valószínű­leg 2009 folyamán követik majd az előb­bieket.” H. A. Tudni, vagyis megoldani Lehetséges e, minden lényegeset tudni a XXI. században? Nem. Milyen módon lehetséges ma mégis enciklopédikus tu­dás? Hiszen a köznapi életben beszélünk mindentudásról: ki­váló szoftverek, vagy akár a legújabb mobiltelefonok olykor már tényleg „mindent tudnak", mivel a tudás elsősorban gya­korlati, s csak másodsorban elméleti - mondta a Mindentudás Egyetemén Nyíri Kristóf, az MTA Filozófiai Intézetének igaz­gatója. A középkor derekán, az enciklo­pédiák fénykorában a tudás teljes gyűjteménye nem tűnt lehetetlen álomnak. Ám a tudásanyag gaz­dagodása a kora újkortól kezdve egyre inkább az enciklopédia­gondolat ellenében hatott. Az 1751-től Diderot és d'Alembert szerkesztésében megjelenő nagy francia enciklopédia radikálisan új fejezetet nyitott a lexikonok történetében. Tudatosan haszná­lom a lexikon szót az enciklopé­dia helyett, hiszen ez a számta­lan szerző által írt összeállítás immár nyilván nem számíthatott arra, hogy anyagát az olvasó, mint egyetlen, összefüggő teljes­séget fogadja be. Bevezető tanul­mányában d'Alembert kifejezet­ten el is vetette a tudományok egységbe foglalásának eszméjét. Azvújkori tudásrobbanás világá­ban immár szükségképpen szer­zők garmadája által készített, s pusztán ábécérendbe illeszkedő címszavak nem adódnak össze átlátható, bejárható tudás­egésszé. A XVIII. századtól a tu­dományok fokozódó elkülönülé­sét figyelhetjük meg. Ám mind­végig hatottak, és az utóbbi évti­zedekben felerősödtek az újra­egyesítő nagy elméletek és a résztudományok közötti együtt­működés irányába mutató ten­denciák is. Az átfogó, tudomány- területeket összekötő elméletek közelebb visznek ahhoz, hogy a tudomány viszonylag nagyobb területeire viszonylag értelme­sebb rálátása legyen akár az ille­tő területeken dolgozó tudósok­nak, akár a nem szakem­ber érdeklő­dőknek. Ám az ilyen elmé- . letek létrejötte sem változtat azon, hogy a legszéleseb­ben tájékozód­ni képes tudós is csak néhány szűk tudományágban szerezhet, illetve őrizhet meg tényleges jár­tasságot. Robin Dunbar evolúci­ós pszichológus „szociális agy" elmélete szerint a főemlősök agya azért nagyobb az összes többi gerincesénél, mert erősen szociális jellegű életmódot alakí­tottak ki. A szociális csoportjai­kat összetartó viszonyok körülte­kintő kezelése olyan fontossá vált, hogy ki kellett fejleszteniük azt az információ-feldolgozó ka­pacitást, amely képes számon tar­tani az állandóan változó szociá­lis viszonyokat, valamint haszno­sítani ezt az információt az eliga­zodásban. Dunbar az emberi agy­térfogat arányítása alapján azt té­telezi fel, hogy körülbelül 150 fős csoport viszonyait tudjuk még át­látni; ezen belül azonban körül­belül öt személy lehet az, akihez különösen erős kapcsolat fűzhet, vagyis mintegy öt ismerős észjá­rással vagyunk képesek gondola­tilag megbirkózni. Újra ahhoz a felismeréshez ju­tottunk el, hogy a XXI. században semmiképpen sem lehetséges en­ciklopédikus elméleti tudás egyetlen elmében. Ám lehetsé­ges-e ilyen tudás - az elmén kí­vül? Merlin Donald evolúciós pszichológus a Homo sapiens ki­alakulásának biológiai lezárulá­sát követően újabb, az elmúlt év­ezredekben lezajlott, nem-bioló­giai evolúciós átmenetet tételez fel, amelynek lényege úgymond a külső memória kialakulása: a raj- zolt-festett képek, a képírás, és végül a betűírás megjelenése. Donald gondolatmenetét folytat­va: a középkor és az újkor encik­lopédikus tudását elsősorban könyvek, s csak átvitt értelemben egyes elmék hordozták. A XXI. század kezdetén az emberiség külső memóriájának szerepét egyre inkább új közeg veszi át: a digitális világháló. Mindnyájan ismerjük a World Wide Webet. Lenyűgözően gaz­dag anyagot tartalmaz. Magyar nyelven a www.enc.hu webcí- men november óta hozzáférhe­tők annak a virtuális enciklopédi­ának első címszavai, amelynek felépítését az MTA Filozófiai Ku­tatóintézete koordinálja. Szó és kép integrációjának különös je­lentőséget tulajdonítunk, hiszen a valódi tudás elsősorban gyakor­lati, márpedig azt pusztán sza­vakkal nehezebb közvetíteni, mint szavak és képek együttesé­vel. A számítógépes grafika meg­alkotásáig nem volt olyan techno­lógia, amelynek segítségével kö­zelebb kerülhetett volna egymás­hoz a közvetett - tehát nem sze­mélyes - kommunikáció és belső gondolati világunk. Hiszen az emberi gondolkodás eredendően nem szónyelvi formában, hanem lelki képek közegében zajlik. Újra teret nyer az az elmélet, mely sze­rint a nyelv előtti gondolkodás epizodikus képiességébe az em­ber törzs- és egyedfejlődése során először nem a szónyelv, hanem a gesztusok nyelve vitt fogalmi ren­det. ■ eger2003@pamasszus.hu Az idei egri Parnasszus Műhelytalálkozó antológiája Ne küldjenek e-mailt a fenti címre. A fenti cím ugyanis nem létezik. Az e kötetben megjelent elektronikus levélcímek és levelek fiktívek ugyan, mégis valósághű lenyomatait adják mai életünknek. Valósat, legalábbis, ahogyan azt a ma felnövekvő költőnemzedék igaznak látja. Mert ez a kötet telis-teli van jobbnál jobb ver­sekkel, kalanddal, vággyal, örömmel, ifjonti bá­nattal. Tele van eszmélettel és föleszmélőkkel, akikre érdemes most, és remélhetőleg a későb­biekben is odafigyelni. Mert ebből a nemzedék­ből új Kukorellyk és Szkárosik válhatnak. Eger-Budapest Ez év júliusában Egerben rendezte az Egri Junior Parnasszus Műhely Egyesület Jónás Zoltán vezeté­sével azt a műhelytalálkozót, melyre a legfiatalabb költőnemzedék - a Túrná István által szerkesztett Parnasszus folyóirat köré gyűlt, gyűjtött - fiatal alko­tóit várták. Ebben a négy napban a fiatalok részben előadások révén ismerkedhettek a költői mesterség nehézségeivel, buktatóival és gyönyörűségével. Az előadók közt remek költők és irodalomtörténészek szerepeltek, így Kukorelly Endre, Szkámsi Endre, Tarján Tamás és Bodor Béla. Másrészt hallgathattak a résztvevők tanulságos korreferátumokat is Pctyer Imrétől és Zsávolya Zoltántól, de a legfontosabb a gyakorlat, azok a feladatok, melyek a fiatal költőkre vártak az úgynevezett Turczi vörksopokon. Első fel­adatként egyfajta tisztelgő verset kellett írni valamely nagy elődről, a következőben szonettet kellett sze­rezni, a legkötöttebb versformában a kötött formák­ról. A harmadik feladatban egyfajta magyarról ma­gyarra történő műfordítás volt a tét. Vörösmarty két versének, A plagiarius vagy A magyar költő címűnek kellett mai hangú és szellemű parafrázisát adni. Ezt követően epigrammaírással birkóztak a fiatalok, me­lyet egyetlen kikötés nehezített, mégpedig, hogy a vers utolsó két szava fényre derül! legyen. A költők utolsó ilyetén feladata a hely szelleméhez igazodva az volt, hogy szülessenek Egerben alkalmi sörversek. A fölsorolt feladatokból született költemények alkot­ják a péntek óta kézbe vehető antológiát, ekkor volt ugyanis a kötet bemutatója a Parnasszus folyóirat ka­rácsonyi számával együtt Budapesten, a Műcsarnok­ban. Az antológiában helyt kaptak még a korábban említett előadások, korreferátumok, valamint egri fi­atal költők versei is, kiegészítve a hagyományostól eltérő naplórészletekkel, melyek az egri műhelytalál­kozón születtek. A könyv - mely a Parnasszus Köny­eger2003@parnasszus.hu Az egri Parnasszus Mühclytalúlkoxó antológiája vek Új vizeken sorozatának tizedik darabja - külön­leges címválasztása a cikluscímekben is visszakö­szön, így homm_age@pamasszus.hu , szonettek. tonettek@parnasszus.hu , magyarrol_magyarra@ pamasszus.hu, epi_gramma@pamasszus.hu vagy sor_versek@pamasszus.hu . Ez a friss és modem a lí- raisággal ellenpontot képező szerkesztési mód reme­kül tükrözi azt a fiatalos lendületet, amit a kötet szer­zői képviselnek irodalmunkban. A könyv érdekessége még, hogy nem csak a műhelytalálkozó helyszíne, de a kötet születése is Egerhez kötődik. Tipográfiája, a borító grafiká­ja egri alkotókat dicsér csakúgy, mint a nyomta­tás, mely a B.V.B. Nyomda munkája. A kötet szerzőinek további útjához azt kíván­hatjuk, most megjelent verseiket később, kriti­kus, bölcs, öreg költői fejjel is magukénak érez­hessék. Hisz Kukorelly, egy nyolcvanháromban megjelent antológiát lapozgatva - melyben ő is és Turczi is szerepeltek - a következő széljegyze­tet tette versei alá: „Talán ezt az egyet ma is vál­lalnám...”. Legyen a Parnasszus Könyvek Új vizeken soro­zata legalább olyan kultikus, mint volt annak idején a Magvetőnél az Új termés, s maradjanak e kötet darabjai maradandók és vállalhatók évti­zedek múltán is, segítsék alkotóikat tovább, a Parnasszus csúcsa felé. egres béla ezek az összegek elegendőek voltak a fo­lyó fizetési mérleg hiányának ellensúlyo­zására. A privatizáció azonban a végéhez közeledik. Ez önmagában a tőkebeáram­lás érdemi csökkenését eredményezné. A csatlakozó országok azonban a befekte-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents