Heves Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-22 / 297. szám
8. OLDAL KÖRZETE PÉTER VÁSÁRA É S 2003. December 22., hétfő Mátraballa. A december derekán megtartott falugyűlésen több mint negyven érdeklődő vett részt. Ezen a falu polgár- mestere, Forgó János tájékoztatta a lakosságot az idei gazdálkodásról. Külön napirendben számoltak be a szennyvízberuházás kivitelezői és a bonyolító a munkálatok alakulásáról. A fórumon felszólalók kivétel nélkül elégedettségüknek adtak hangot a község életében nagy jelentőségű beruházásról, s annak példaszerű kivitelezéséről. Az óvodások és az általános iskolások karácsonyi műsorára december 19-én került sor a község művelődési házában. Ma este rendezik meg a nyugdíjaskarácsonyt, ahol a község idős lakóit köszönti a polgár- mester egy jó hangulatú közös vacsorán. Tarnalelesz. A községben immár hagyomány, hogy minden évben megrendezik az idősek karácsonyát. A napokban a művelődési házban tartották meg a programot, amelynek keretében műsort adott a Szűk Mátyás Fúvószenekar, felléptek az általános iskola modern- tánc-csoportjának tagjai, Ungvári Tamás színművész, valamint a Váraszói Asszonykórus. Az önkormányzat 1500 forint értékű ajándékcsomaggal kedveskedett a hetven éven felülieknek. Folytatódik a kárenyhítés. A jövő évi költségvetésből 1 milliárd 380 millió forintot különítettek el a térségben lévő, martinsalakkal épült és életveszélyessé vált épületek újjáépítésére, illetve a lakóépületek szerkezeti megerősítésére. Erdőkövesd. A faluban a közelmúltban tartottak közmeghallgatást, amelynek keretében Földi Gyula polgármester számolt be a település idei gazdálkodásáról és a jövő évi tervekről. Szó esett a szennyvízberuházás alakulásáról is. A községben a képviselő-testület döntése értelmében 220 idős ember kapott jelképes karácsonyi ajándékot 1500 forint értékben. Boldog karácsonyt! Ezúttal rendhagyó összeállítással szeretnénk kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kí- vánni olvasóinknak. Az itt látható gyermekrajzokból a közelmúltban nyílt kiállítás Pétervásárán a művelődési házban. A pályázatot a választókörzet országgyűlési képviselőjének, Sós Tamásnak és a FIB pétervásárai szervezete vezetőjének, Kiss Helgának a kezdeményezésére írták ki a térség általános iskolásai részére „Ilyennek szeretném látni a körzetemet karácsonykor” címmel. A felhívásra a kiírt határidőig több mint 300 pályamű érkezett, melyekből advent második vasárnapján nyílt meg a kiállítás. A zsűri nehéz helyzetben volt az alkotások értékelésekor, hiszen - mint a képeken is látható - kivétel nélkül gyönyörű munkák érkeztek be a megadott határidőre. Abban a reményben adjuk közre a válogatást, hogy valamennyi, a körzetben élő felnőtt számára eljut a gyermekrajzok valódi üzenete: „Nemcsak drága játékokat, hanem főként békét, örömöt, meghitt pillanatokat várunk a közelgő ünnepektől.” ________________■ N em merek álmodozni, mert a tartozásainkra gondolok T I alán Önök is voltak már olyan helyzetben, hogy lelkiismeret-furdalásuk volt egy el sem követett bűn miatt. Hadd meséljem el, hogy esett ez meg velem. Néhány nappal ezelőtt a sportminiszter kérésére ki kellett töltenem egy kérdőívet .Jelentés a sportlétesítményekről 2002” címmel. Gondoltam, rossz helyre küldték az adatlapot, mert Ivódon egy focipályán kívül semmi nincs, feltéve, ha nem számolom az öltözőt, amely olyan állapotban van, hogy csak félve merem öltözőnek hívni. Ezt fogják felmérni? Végül is a teljes képhez ez is kell. Nekikezdek. „Az adatszolgáltatás a Kormány 227/2002. (XI. 7.). sz. rendelete alapján kötelező, és statisztikai célokat szolgál. Az adatszolgáltatás megtagadása, valótlan adatok közlése büntető-, illetve szabálysértési eljárást von maga után.” Nem mondom, jó belépő, de e nélkül is segítenék. Tollat ragadok, ám a harmadik kérdésnél elszorul a szívem. „Volt-e az önkormányzatnak a költségvetésben elkülönített pénzkerete sportcélokra, sportfeladatokra az elmúlt évben?” Nos, kérem, volt elkülönített keret, sőt most indítottuk el először saját labdarúgóinkat a bajnokságban. Az éves keretösszegük 150 ezer forint, amely 0,0027%-a a költségvetésünknek. Nagyot nyelek, gyerünk tovább. Az 5-ös ponton megpróbálok túlszaladni (hajtott-e végre valamilyen fejlesztést a kezelésében lévő nevelési-oktatási intézet(ek)ben?), mert még nagyon friss a tavaly bezárt iskola által ütött seb a lelke- men. Jönnek a kérdéscsoportok egymás után. IV. Településfejlesztés. Na, ez jó témakör, ezen is hamar túljutok, mivel sem ivóvízfejlesztés, sem szennyvízkezelés, sem hulladékkezelés, sem iskolaépítés vagy nagyarányú felújítás nem volt. V. Múlt és jelen. Minket elsősorban a jövő érdekel. Hamar kitöltöttem. VII. A kistérség jellemzői. Itt legalább kipanaszkodhattam magam. Szó se róla, gyorsan haladok, többnyire tartalom nélküli válaszokkal, de ekkor jön a lényeg: IX. A térség legégetőbb fejlesztési beruházási szükségletei. 1. „Képzeljék el, hogy lehetőségük nyílik 5 milliárd forintot a térség fejlesztésére fordítani. Tervezzék meg ennek az összegnek a felhasználását úgy, hogy a legkisebb felhasználható ösz- szeg 100 millió forint.” - Tessék? Kérem szépen, a mi éves költségvetésünk 55 millió forint! Külön állami támogatás nélkül működésképtelenek vagyunk! Ebből az összegből majd ötven évig tudnánk gazdálkodni! Dühös vagyok és közben mosolygok. Legszívesebben kidobnám az egész papírköteget, de az első mondat még ott cseng a fülemben, így hát nekilátok. Tehát a „legégetőbb” fejlesztési, beruházási szükségleteink (de 5 milliárdból!). Szennyvíz (saját tisztítóval), úthálózat (amit nem kell kátyúzni soha), községháza (jó nagy, amiben minden elfér), sportöltöző (fűtéssel, tisztességes vizesblokkal)... Eddig jutok hirtelen (ez még egymilliárd sincs, tehát szabadabbra kell engednem a fantáziám), és már érzem a bűntudatot. Még nem tudom miért, hát folytatom. Legyenek lelátók a pálya körül, és világítás is nagy oszlopokkal, építsünk faluházat sok vendégszobával, sőt legyen panziónk, legyenek gépeink, hogy havat túrhassunk, patakmedret tisztíthassunk, hozzunk létre ipari parkot, hogy legyen munkalehetőség, csináljunk tavat a falu mellett és vegyünk egy buszt a fiataloknak és a nyugdíjasoknak, és legyen uszodánk, hogy megtanuljanak a gyerekek úszni, mert most szinte egyik sem tud, legyen egy mozink, mert a környéken sehol nincs, és legyen sportrepterünk és golfpályánk... A bűntudat elhatalmasodik rajtam. Nem merek álmodozni sem, mert a tartozásunkra gondolok, meg arra, hogy a képviselő-testület vesz saját pénzen Mikulás-csomagot az óvodásoknak, és hogy de jó lenne még nyolc-tíz oszlop a faluban, hogy mindenki megvilágított úton mehessen haza... Szinte szégyellem magam. Mások helyett. Azok helyett, akik ilyen kérdéseket mernek feltenni nekünk. 2. „Képzeljék el, hogy lehetőségük nyílik 1 milliárd forintot fordítani a térségi verseny- és szabadidősport fizikai feltételeinek javítására. E lehetőség megvalósulásának feltétele, hogy a terv vegye figyelembe a meglévő fizikai feltételeket, valamint a tervezett fejlesztések meggyőző indoklással legyenek ellátva.” - Tehát annak van megvalósulási esélye, hogy valaki ennyi pénzt kap? Csak sportra? Ez nem csak feltételezés? N em érdekel semmilyen felelősségre vonás, én egy betűt sem írok többet... Úgyis sietek, temetésre megyek. Meghalt egy kedves öreg bácsi a faluban. Itt élték le az egész életüket Ivádon, talán még Pestig sem jutottak el soha. Tisztelt miniszter úr! Mi lenne, ha most megkérdezném szegény özvegyet, hogy ha még élne a férje és oda utazhatnának, ahova csak akarnak, melyik helyet választanák? Ivády Gábor polgármester
