Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-10 / 108. szám

6. OLDAL ÁT- ANY 2003. Május 10., szombat 1 Hfl ÁTÁNY Polgármester: Gönczi Mihály Alpolgármester: Ötvös Károly Jegyző: Dányiné Szórád Ibolya A képviselő-testület tagjai: Bedécs Kálmánné, Gönczi Mihály Edmond, Jámbor Dénes, Kaja Árpád, Kakuk Imre, Kása Sándor, Nemes Kálmánné, Ötvös Zoltán Kisebbségi önkormányzat: Elnök: Lakatos Zoltán Tagjai: Balogh Ferencné, Nagy László, Suha Dénes, Suha Erzsébet Községháza címe: 3371 Átány, II. Rákóczi F. üt 60. Tel.: 36/482-001, 482-804, 482-808. Tel./fax: 482-803 E-mail: polhivaatany@axelero.hu Ügyfélfogadási idő: mindennap 8 órától 12-ig, Gerdán 8 órától 16 óráig. Lakosság száma: 1711 0-3 éves korig: 120 fő 4-5 éves korig: 67 fő 6-14 éves korig: 215 fő 15-18 éves korig: 94 fő 19-62 éves korig: 908 fő 63 év felett: 307 fö Vállalkozások száma: 45. Jeles napok: Június 7-8.: Átányi napok Civil szervezetek: • Átányi Polgárőr Egyesület, • Alapítványok: Átányi Nyugdíjasokért Alapítvány Közérdekű telefonszámok: • Háziorvos: 482-003 • Egészségház: 482-008 • Általános iskola: 482-006 • Családsegítő és gyermek- jóléti szolgálat: 482-812 • Napközi otthonos óvoda: 482-012 • Művelődési ház: 482-809 • Körzeti megbízott: 482-185 • Református lelkészi hivatal: 482-013 • Gondozási központ: 482-017 A település földrajzi elhelyezkedése: Átány Heves megye déli-kö­zépső részén, a hevesi síkon, Heves várostól 6 kilométerre északkeletre, a Hanykér két oldalán elterülő, két beltelkes halmazos település. Műemléke az 1783-ban épült, majd 1804-ben átépí­tett református templom, amely jól szimbolizálja „a kato­likus tengerben lévő reformá­tus vallást, mint egy szigetet'. A másik jelentős műemlék a Kakas-ház mely napjainkig megőrizte )ÓX. század eleji stí­lusát. Ma tájházként működik, s bemutatja a község lakói­nak közelmúltbeli életét. Egy élhető faluért dolgoznak A falu fejlődését jól szimbolizálja a központban épült korszerű polgármesteri hivatal fotó; perl Márton A bizalom a hitellevél Bedécs Kálmánnét, Mártikét sen­kinek sem kell a községben bemu­tatni. A mosolygós, tűzrőlpattant asszony 25 éve dolgozik az idősgondozásban.- Huszonegy évesen csöppentem az igazi fe­kete kendős asszonyok világába — emlékszik vissza a kezdetekre. — Eleinte nagyon féltem, mit várnak tőlem, hall­gatnak-e majd rám. Ám egy percig sem okozott ez gon­dot. Elfogadtak, s vezetőjüknek tekintettek a korkülönbség elle­nére is. A negyedszázad legszebb emléke talán az volt, amikor egy nyugdíjasnapi rendezvényre en­gem elfelejtettek meghívni. Ezek az asszonyok felkerekedtek, és azt mondták: ha a Mártika nem jön, mi sem megyünk, hiszen ő közénk tartozik. Ettől nagyobb elismerést és szeretetet nem kap­hat az ember. Közössé­get vezetni nagy felelős­ség. Példát is kell mu­tatni, és bizony néha nehéz döntéseket is kell hozni. Ám a bizalom, amelyet tőlük kapok, olyan hitlevél, amely az életben a legnagyobb ajándék. Követnek jó- ban-rosszban, adnak sok szerete­tet és figyelmet, és ez erőt ad ah­hoz, hogy azt a felelősséget, ame­lyet az idősgondozás jelent, kön­nyen megéljem. Járunk kirándul­ni, sok ember így jutott ki először a faluból. Szépség ez a munka, amelynek ajándék minden perce. Olyan egyedülálló kincs van a kezünkben, amely talán még a szűkebb térségünkben sem ismert: Átány egyedüliként őrzi középkori falu­szerkezetét, és mind a mai napig tetten érhető­ek a két beltelkes építkezés nyomai, amelyek a háborús évszázadokban a védelmet is szolgál­ták. Értékeink egyébként megjelentek Heves megye hozománykiállításán is az uniós nép­szavazás időszakában — mondja Gönczi Mi­hály polgármester.- Soha nem fogadtam el, hogy Átánynak csak múltja van, jelene nincs - mondja a falu október­ben megválasztott új vezetője. - Földrajzi elhe­lyezkedésünk, a Tisza-tó kö­zelsége és a falusi turizmus­ban rejlő lehetőségek esélyt adnak egy boldogabb jövő megteremtéséhez. A cél érdekében az önkor­mányzat egyszerre több lehe­tőséggel is próbálkozik. Az átányi földek messze híresek a jó termőképességükről, a bio­gazdálkodás, a legelőhasznosítás, az állattartás és növénytermesztés kitörési pontot jelenthet a fog­lalkoztatásban. Heves közelsége pedig a kertésze­ti növények feldolgozásához és értékesítéséhez adhat segítséget. Ez azonban nem az egyedüli le­hetőség. Egy rendezett, virágos és gondozott falu­kép segíthetne abban, hogy egyre többen keres­sék fel Átányt, sőt a falusi turizmus megvalósítá­sához is lendületet adhat. A kampányidőszakban egy élhető falut ígértem az átányiaknak, és min­den erőmmel azon dolgozom, hogy ez valóság le­gyen. Tervezzük a falu középső arculatának kiala­kítását, egy HACCP-s előírásoknak megfelelő konyha kialakítását, a tanintézmények, az egész­ségügyi központ folyamatos fejlesztését. Nem nosztalgiázunk. Tudjuk, milyen értékek vannak a kezünkben, de azt is, hogy a múltat visszahozni nem lehet. Nem azt akarjuk, hogy mindenki két beltelkes házban éljen, hanem azt, hogy komfortos, kényelmes életük legyen a helyi­eknek, miközben tisztában legyenek múltjuk és értékük jelentőségével. Nagy gond Átányban a romakérdés: úgy gon­dolom, hogy az esélyegyenlőség lehetőségét min­denkinek meg kell adni, de nekik is tenni kell azért, hogy ne legyenek a társadalom leszakadó csoportja. A romákat történelmi múltjuk és sajá­tosságaik ismeretében kell kezelni, de azt nekik is be kell látniuk, hogy a XXI. század elején már nem elég segélyért sorban állni. Kezelni kell ezt a társadalmi értékrend-zavart, s tudatosítani kell, hogy a tulajdonhoz és a biztonsághoz való jogot az átányi ember is birtokolja az őket zavarókkal szemben. Hiszem, hogy Átánynak nem csak híres múltja van, hanem ígéretes, élhető, biztonságos jövője is.____________________________■ Nemzetőröknek nézték őket Tavaly decemberben alakult meg a helyi polgárőrség, amelynek szol­gálatba lépését meglehetősen nagy várakozás előzte meg. A falu köz- biztonsága az utóbbi években hír­hedtté vált, így nem csoda, ha az első járőrözés alkalmával összese- reglettek az idősek, sőt volt, aki nemzetőröknek nézte őket.- A körzeti megbízott és a rendvédelmi szervek segítik a munkánkat - mondja Ötvös Ká­roly alpolgármester, aki a polgár­őrök vezetője is egyben. — A bűn- megelőzési alapítványtól indulás­kor kaptunk tíz pánikgombot, amit a legidősebb és legvédtelenebb em­berek között osztottunk szét. Úgy tapasztaljuk, hogy ezek pszichésen megnyugtatták a lakosokat. A riasz­tást a szomszédokba szereltük, így ha valaki fél, vagy betörést észlel a portáján, anélkül tud riasztani, hogy kimenne a szobából. Az igény azonban ettől jóval nagyobb, sőt egyelőre még az is gond, hogy Átányban nagy porták vannak, így a riasztó ha- tótávolsága gyakran kicsi­nek bizonyul. A tervezett útvonal soha nem ismert. A polgárőrök a polgár- mesteri hivatal előtt gyülekeznek, s akkor döntik el, merre is indulja­nak. Az önkormányzat ugyan biz­tosított a munkához anyagi fedeze­tet, de a saját mobiltelefonjaikat és autóikat használják a polgárőrök. Szerencsére évek óta nem tör­tént élet elleni bűncselekmény vagy erőszakos cselekmény - mondja Ötvös Károly. - A vagyon elleni lopások megelőzése érdeké­ben pedig úton vagyunk, és min­den gyanús mozgásra figyelünk. Ehhez a munkához felajánlotta segítségét a kisebbségi önkormány­zat is. Mint azt Lakatos Zoltán hoz­záfűzte: szeretnének ők is egy cso­portot szervezni és járőrözni. Ők ugyanis tudják, ki az a pár család, aki betöréses lopásból akar megél­ni. Ráadásul ezek többsége nem is Átányban született. Ezeknek a meg­figyelését és szemmel tartását vál­lalnák, hiszen ahogy mondja, ők sem szeretnék, ha Átány a bűnözés­ről lenne végleg híres. Terhesség évek óta nem volt A környék települései között speciális helyzetben van az átányi általános iskola, amely tanulóinak zöme a kisebbséghez tartozik. Egy időben csupa nega­tív hír jelezte az intézményt: ter­hes kismamák hagyták abba ta­nulmányaikat, a rendőröknek az órákról kellett kihallgatásra vinni a gyerekeket. Az utóbbi időszak­ban azonban kedvező változá­sok történtek. — Talán a fokozott odafigyelés­nek köszönhető, hogy az utóbbi három évben egyetlen lány sem hagyta abba az iskolát terhesség miatt - mondja Kaja Árpád igaz­gató. — Az osztályfőnöki órákon igyekeztünk a figyelmet felhívni arra, hogy nem elég gyermeket vállalni, az el is kell tartani. En­nek a fokozott felvilágosító tevé­kenységnek lett az eredménye, hogy mostanra a lányok is befeje­zik a nyolc osztályt. A kisebbség között is vannak olyanok, akik a pedagógusoknak sikert adhatnak a mindennapi munkában. Jelenleg tíz ösztöndí­jas tanul az iskolában, ketten pe­dig megkapták az Arany János Tehetséggondozó Program támo­gatását. A gondok inkább a kö­zépiskolába kerüléskor kezdőd­nek, hiszen a munkanélküli szü­lők, bármennyire is tehetséges a gyermek, nehezen finanszíroz­zák anyagilag a tanulmányaikat. Az iskola odafigyel arra, hogy a szülők lehetőség szerint itt tartsák a gyermekeket. Nem is lenne ezzel gond — mondja az igazgató -, inkább az a gyakori, hogy ha egy szülő elviszi innen a gyermekét, akkor az elindít egy lavinát. Az ingerszegény kör­nyezetből érkező, részképesség­zavaros tanulókkal külön cso­portokban foglalkozunk. Mos­tanra elértük, hogy angol és né­met nyelvi oktatás folyik az isko­lában, technika tantermünk van (ahol a háztartási gépekkel, for­télyokkal ismerkedhetnek a ta­nulók), és tavalytól saját könyv­tárral is rendelkezünk. A torna­terem kialakítása azonban hosz- szú távú cél. Azt mondhatom az itt tanítók nevében, hogy mi sze­retünk itt élni, és mindig vannak sikerek, amelyek erőt adnak a holnaphoz. A pedagógusoknak mindig van sikerélményük, amely erőt ad a holnaphoz. A ta­nulók nagy vágya egy tornaterem fotó= perl marton MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Kovács Tiborné BOLTI ELADÓ FeRENCZFI ZOLTÁN REFORMÁTUS TISZTELETES — Az a vágyam, hogy a fiatalok itt maradjanak, és egy ütőképes kö­zépkorosztály alakuljon ki a falu­ban. Körülbe­lül ezren láto­gatják rendsze­resen az isten­tiszteleteket, de a fiatalok gyakran gátlá­sosak. Az idő­sek, akik még emlékeznek a református kultúrára, egyre keve­sebben vannak, a középkorúak- nak pedig már nem volt kitől ta­nulniuk. Nagy hangsúlyt fordí­tunk a fiatalok vallási nevelésére, az óvodától át az iskoláig. Vasár­naponként rendszeresen nekik tartunk gyermek-istentisztelete­ket, s nagyon büszke vagyok arra, hogy már fiatal felnőttek is láto­gatják a templomot, akik közül nem egy a kisebbség tagja. Gacsal Tiborné gondozónő — Nagy vágyam, hogy Átányban is elinduljon a fásítási program, mert most már egyáltalán nincse­nek itt fák és cserjék. A má­sik gondunk az egyre in­kább elharapó­dzó szemét és kosz. Azt már mondanom sem kell, hogy a falu idős la­kossága fél. Az utóbbi évtizedek egyre romló közbiztonsága miatt a településünk elhíresült, és az emberek valóban félnek. Szórakozási, kikapcsolódási le­hetőséget kellene teremteni a fia­taloknak. Hallottam arról, hogy a táj értékeit kihasználva egy üdü­lőközpontot terveznek ide. Az ta­lán megoldás lesz, hiszen a falusi turizmus tényleg hozhat kitörési pontot Átány életében. — Két gyermekem van, és jó len­ne egyszer odáig eljutni, hogy a gyerekeket nyugodtan ki tudjam engedni ját­szani úgy, mint ahogy az az én gyer­mekkoromban volt. Nagyon kellenének a munkalehető­ségek ide, hi­szen például az én férjem is eljár 500 kilomé­terre, hogy megélhetése legyen a családnak. A fiatalok igényelnék a szóra­kozási lehetőséget, sőt a már csa­ládosok is szeretnék, ha lenne itt közösségi élet. Egy ifjúsági klubot hatékonyan lehetne működtetni. Az ellátással egyébként elége­dett vagyok, az orvosi rendelő, az iskola és az óvoda jól felszerelt, a település jól ellátott. Juhász Tamás CSALÁDSEGÍTŐ — Nagy probléma, hogy a fiatalok elköltöznek innen. Ez a folyamat már akkor elkezdődik, amikor a gyermekeket a szomszédos települések is­koláiba írat­ják. Később el­kerülnek kö­zépiskolába, és alig akad, aki visszajön ide. Ha ezt nem állítjuk meg, akkor lassan el­fogyunk. A település új vezetése kidolgozta a „Van kiút” elnevezé­sű programot, és ennek eredmé­nye, hogy már van polgárőrsé­günk, és létrejött a családsegítő központ is. Egy közösségi szerve­ző azonban még nagyon kellene, hiszen lenne igény arra, hogy ösz- szefogják a településen élőket, és programokkal, rendezvényekkel kovácsoljanak közösséget. Tóthpál Kálmán NYUGDÍJAS — Azt szeretném, ha újra olyan nyugodt élet lenne itt, mint az én gyermekkoromban. Nem volt ak­kor lopás, betö­rés, a legna­gyobb esemény az volt a falu életében, ha el­hullott valaki­nek a tehene. Most lefekvés előtt kétszer is megnézem, hogy mindent bezártam-e, reggel pedig a baromfiólba vezet az első utam, hogy megnézzem, minden a helyén van-e. Az idősek félnek és féltik az értékeiket. Én már él­tem a Horthy-rendszerben is, és azt mondhatom, nem volt ott rossz világ. Rend és fegyelem volt, mindenki tudta, hol a helye, mi a kötelessége. Az pedig termé­szetes volt, hogy a gyerekeket a felnőttek tiszteletére nevelték.

Next

/
Thumbnails
Contents