Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-26 / 97. szám

6. OLDAL

ERK

2003. Április 26., szombat

ERK

Polgármester:

Meleghegyi Béla Alpolgármester:

Bendó János Jegyző: Antal Béla

A képviselő-testület tagjai:

Barócsi Andrásné, Csintalan Béla, Farkas István, Gacsó Zoltán, Palla Tibor, Pető László, Reczetár István.

Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke: Tomik Balázs. Tagjai: Lakatos Rudolf, Ürmös Józsefné.

Községháza címe:

Erk, Fő tér 1.

Telefonszáma: 36/471-021 Fax: 36/471-028.

Ügyfélfogadási idő:

Hétfő és péntek: 8-12 óra között, valamint szerda: 8-16 óra között.

Polgármesteri fogadóóra: szerda 14-16 óra között.

Alpolgármesteri fogadóóra: szerda 15-16 óra között.

Lakosság száma: 876. 0-5 év között: 66

6-18 év között: 171

19-62 év között: 451

62 év fölött: 188

Helyi adó:

• Gépjárműadó:

800 Ft/mázsa. Vállalkozások száma: 12.

Jeles napok:

• Május 1.: majális

• Augusztus 20.: Búcsú Valamint Mikulás-ünnepség a kisebbségi önkormányzat szervezésében és karácsonyi megemlékezés.

Közérdekű telefonszámok:

• Orvosi rendelő: 471-026

• Általános iskola: 471-023

• Posta: 471-025.

Településtörténet:

A település környéke már a kőkorszak idején lakott volt. Az első írásos emlék 1331- ből származik, ekkora lakott területet már Erk néven említik, de később előfordul az Ewrk névalak is. A falu 1332 óta templomos hely, jelenlegi római katolikus templomát az Orczy-család építtette. A mohácsi vészig sűrűn lakott terület, majd elnéptelenedett. A XVII. században a faluhely ismét benépesült és az elkövetkezendő évszázadokban egyenletesen fejlődött.

A falu újkori történetének kritikus évtizede az 1950-es évek, amikor a városba vándorlás miatt ismét erőteljesen fogy a népesség, ahogy az a környező településekre is jellemző. A település fekvéséből adódóan azonban a jó buszközlekedés az ország szinte minden pontjára való eljutást biztosítja, Így a falura semmiképpen sem mondható el, hogy elzárt.

Aki akar, talál megoldást

Erk jellegzetes főtere a templommal és a világháborús emlékművel fotó: perl Márton

dot, most mi fokozottan figyelünk a pótlásra és a faállomány fiatalítására. Tölgyeket, fenyőket, fűzfát és nyírfákat ültettünk és ültetünk nagy meny- nyiségben.

A polgármester nem tud elszakadni korábbi munkahelyétől, hiszen az Áfész, ahol eddig dolgozott, most is szóba kerül:- Ott megszoktuk, hogy ki kell aknázni a tartalékainkat - folytatja Meleghegyi Béla -, s ezt a település szintjén is megpróbáljuk alkalmazni. Tervezzük, hogy átalakítjuk a piacteret, az iskola udvarát pedig füves játszótérré alakítjuk. Szervezzük a nyugdíjas- és ifjúsági klubot, amelyre nagy igény mutatkozik, augusztus 20-án pedig megnyitunk egy helytörténeti kiállítást a múltunkról és jelenünkről. Odafigyelünk arra, hogy a lakosokat folyamatosan tájékoztassuk és arra törekszünk, hogy a rég elszármazott erkieket hazacsalogassuk egy-egy falunap vagy rendezvény alkalmával, hiszen tudom, hogy nagyon sok tehetséges, értékes embert köt ide a családja, a gyermekkora, akik ötleteikkel segíthetik a falu gyarapodását. Az az élet- filozófiám, hogy mindenkitől lehet tanulni csak oda kell rá figyelni, ezért én a nyitott fülek és nyi- tott ajtók embere vagyok.

_______________■

A település polgármestere, Meleghegyi Béla tavaly októberben tette le hivatali esküjét. Óriási lendülettel látott hozzá ígéretei megvalósításához, elképzelései kivitelezéséhez. Úgy érzi, ebben nemcsak a képviselő-testület a partnere, hanem a falu lakosai is.

— Az előző önkormányzat által vállalt feladatokat természetesen folytatjuk, illetve befejezzük azokat - mondja Meleghegyi Béla - így többek közt folytatjuk a csapadékvíz-elvezetés munkálatait, amelynek összege 10 millió forint.

Szomorú, hogy azt kell mondanom, de komoly hadjáratot kell indítani a szemét ellen. Az árkok, a külterületek koszosak, közhasznú munkásaink folyamatosan takarítanak, s ezen a helyzeten korábban az sem segített, hogy immár Erkről is a jászsági lerakóba szállítják a háztartási hulladékot.

A település egyik jellegzetessége volt korábban, hogy rengeteg fa és virág díszítette a tereket, utcákat. Mivel erre éveken át nem fordítottak gonOtthonra lelt a doktor úr

Kedves, mosolygós fiatalember ül velem szemben. Dr. Ertsey Attila Róbert azonban nem született erki. Mi több, csupán a közelmúltban honosították és kapta meg a magyar állámpolgárságot.

— Az erdélyi Margitéról származom — meséli —, de most már itt is otthonra találtunk a családommal. Nagyon érdekes, hogy Erken azt mondom, haza megyek Margitára, Margitén pedig azt, hogy hazajövök Erkre. Szerencsés ember az, akinek két hazája lehet, s ezért hálás vagyok az erki és zaránki embereknek, akik az első perctől befogadtak és szinte idevalóként kezelnek. Sőt, most már azt is elmondhatom, ha Erdélyben vagyunk, akkor ide vágyunk haza. Amikor ismerősök segítségével megérkeztünk ide,

nagyon kellemesen csalódtam a magyar falvakban. Az emberek barátságosak, segítőkészek, a polgármesteri hivatallal nagyon jó a kap- c s o l a t o m . Munka azonban van bőven. Mivel a településen sok a roma származású lakos, ezért arra törekszünk, hogy az orvosi rendelő várójában is már szórólapokkal hívjuk fel a figyelmet a betegségek megelőzésére, a rendszeres szűrővizsgálatok fontosságára. Ezt a felvilágosító, nevelő munkát nem csak az orvosi rendelőben, hanem az iskolában is folytatni kell.

— Ebben a faluban nagyon sok az idős ember, akik fokozott odafigyelést, orvosi ellátást igényelnek a koruk miatt. Ez vonatozik a kisebbségre is, akik viszont életkörülményeik miatt igényelnek nagyobb odafigyelést. Arra is gondot fordítunk, hogy sokszor nem elég a betegséget kezelni, hanem az okát is ki kell deríteni. Ennek hátterében pedig sokszor a család, az anyagi nehézségek, a megélhetési gondok állnak. Ám ezek az emberek nagyon nyitottak és tényleg igénylik sokszor még a lelki segítséget is. A doktor úr nem feledkezik meg a közelmúlt nagy eseményéről, a honosításról. Még egyszer megragadja az alkalmat, hogy ezért köszönetét mondjon a hivatalnak és azoknak, akik ezt az ün- nepet széppé tették.

________■

A patrióta állatorvos

Dr. Gulyás István állatorvost, magángyűjtőt senkinek sem kell bemutatni ezen a környéken. A híres gyűjtő patriotizmusát mutatja, hogy eddig bárhol is állított ki az országban, mindenhol azt írta neve mellé:

„Erki állatorvos. ”- A családom az anyakönyvek tanúsága szerint az 1700-as évek óta élt Erken - meséli - és bármilyen lehetőségeket is kínált az élet, én mindig ide vágytam haza. A rendszerváltás utáni első önkormányzati ciklusban képviselő voltam és igyekeztünk maradandó értékeket alkotni. Még a kárpótlás előtt Erken már elkezdtük a földek visszaadását és nagyon büszke vagyok arra az emlékműre, amit közösen állíttattunk a falu főterén és az első olyan háborús emlékmű volt, amely nemzetközi. Emlékeztünk a német, az orosz, a román katonákra, akik itt estek el, azokra a zsidókra, akiket koncentrációs táborokba hurcoltak el.

A gyermekkor, a család idetartozása olyan erőt és erkölcsi tartást adott egy életen át, hogy bárhol is állítottam ki gyűjteményemet, mindenhol azt írtam ki, hogy erki vagyok. És annak vallom most is magam, habár néhány éve már Tarnamérán élek. A szülőfalumért most is teszek, augusztus 20-án egy hely történeti kiállítást szervezünk, amelyhez felajánlottam gyűjteményem egy részét.

______________■

Ő

sztől esti iskola indul

Gacsó Zoltán iskolaigazgató három éve irányítja a község tanintézményét, amelynek újkori története csak 1991-ben kezdődött, lévén, akkor kerültek vissza a gyermekek Erkre, a tarnamérai általános iskolából.

— Jelenleg is összevont osztályokban folyik a tanítás, hiszen az iskolánkba 71 tanuló jár, míg az óvodánkban 25 gyermeket nevelünk, oktatunk - mondja Gacsó Zoltán. - Sajnos, nagyon sok olyan tanulónk van, akik enyhén értelmi fogyatékosok és az ő felzárkóztatásukról még a felső tagozatban is gondoskodni kell. Jövőre már 25 rész-képes- ségzavaros gyermekünk lesz, akiknek folyamatos korrepetálásáról gyógypedagógus gondoskodik.

Az iskolában emellett rendszeresen tartanak hitoktatást és mód nyűik sportolási lehetőségre is. Az udvart hamarosan átalakítják és egy hatalmas füves teret használhatnak a tanulók, hiszen régi óhaja az az iskola vezetésének és a falu önkormányzatának, hogy a gyermekek ne az aszfaltos udvaron futkossanak.

— Egyre több a kisebbséghez tartozó gyermekünk — folytatja az igazgató —, az iskolában tanulók 95 százaléka, az óvodások 80 százalékamár az etnikumhoz tartozik. Ők azok, akik a család anyagi helyzete miatt ritkán mozdulnak ki a faluból, éppen ezért minden évben találunk arra alkalmat, hogy kicsit „világot lássanak” a gyerekek. Nem kell itt csodálkozni, amikor azt mondom, volt olyan gyermek, aki amikor megtudta, hogy a Mátrába megyünk, azt kérdezte: nem fogunk onnan tanár bácsi leesni?

Tudjuk, hogy a mai gyermek már nem szívesen olvas. Ezért igyekszünk minden kötelező olvasmányt videón megszerezni, hogy legalább tisztában legyen azzal a tanuló, hogy miről szól egy-egy regény. Másrészt egyre inkább igény mutatkozik arra, hogy azok, akik ezt korábban nem tették, most befejezhessék az általános iskolát. Éppen ezért szeptembertől szeretnénk elindítani esti tagozatos oktatás formájában a 7-8. osztályt, hiszen enélkül már lehetetlenség boldogulni, s úgy érzem, igény is lesz rá.

MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT?

Ürmös Anita, segéd-egészségőr:- Segéd-egészségőrként az a feladatom, hogy kapcsolatot tartsak a roma lakosok és a háziorvos között. Eleinte nagyon nehéz volt, de mára elfogadtak és úgy gondolom, jó viszonyt sikerült kiépítenem a helyi kisebbség és a doktor úr között. A tanfolyamot nemrégiben végeztem el, és ezzel a szolgálattal is gyarapodott a falu ellátottsága. A falu tisztaságán - egészségőrként is mondom - még lenne mit javítani. Nagyon örülünk viszont annak, hogy alakulóban van egy helyi ifjúsági klub, amely rendszeres kikapcsolódást biztosít majd a fiataloknak, hiszen eddig csak a falunapon találkozhattunk.

Sőti Friderika, tanuló:

— A falu jövőjét illetően talán az lenne a legfontosabb, hogy a fiatalok itt maradjanak, de ennek a feltétele a munkalehetőség. Miután az erkiek felnőttek, elvégezték az iskoláikat, családot alapítani már ott tudnak, ahol munkalehetőségük is van. így nagyon kevesen térnek ide vissza. Örülök annak, hogy szerveződik az ifjúsági klub. Azzal, hogy roma és nem roma fiatalok együtt szórakozhatnak, biztos, hogy csökkenni fognak az egymás iránti előítéletek, arról már nem is beszélve, hogy a közös sportolás, a művészetek, a szórakozás egy összekötő kapocs a különböző származású és gondolkodású fiatalok között.

Gulyás Béláné, nyugdíjas:

— Nagyon nagy szükségünk lenne helyben egy nyugdíjasklubra, ahol az idősek délutánonként összejárhatnának, bode eddig nem tjfl f

találtunk olyan helyiséget, ahol egy klubot

alakíthattunk volna. Mivel a családunk, a gyermekeink távol élnek, ezért szívesen összejárnának azok, akik itt maradtak. Az új polgármesternek az volt a választási szlogenje, hogy Változásokat a faluban! Én nagyon bízom abban, hogy ez így is történik, mert sokkal tisztább, rendezettebb környezetben szeretnénk élni, mint eddig, s akkor talán a fiataljaink sem vágyódnának el innen.

Nagy Sándor, nyugdíjas:

— Sokkal szebbnek, virágzóbbnak szeretném látni ezt a falut! Ehhez azonban nem elég, hogy beszélünk róla, de tenni is kell érte. Nagyon hiányoltam korábban, hogy az itt élőket semmiről nem tájékoztatták.

Nem voltak falugyűlések, s nem voltak az itt élők véleményére sem kíváncsiak. Sok értékes ember él itt, akik ha tudásukat a falu javára fordítanák, sok jó dolgot lehetne itt tenni. A fiatalokat ide lehetne kötni egy ösztöndíj alapításával, a nyugdíjasokat egy klubbal. Rengeteg virágot, fát kellene ide ültetni, hogy az embereknek jó legyen a közérzete. Valóban fel kellene már kelteni Erket a Csipkerózsika-álmából.

RÁcz Kálmánné, nyugdíjas:- Ilyen sok szép középület, park nincs a környéken, mint nálunk, mégis úgy érezzük, mintha elhanyagolt lenne ez a község. Ki kellene használni értékeinket, a rengeteg zöld felület lehetőségét és a nagy porták adta tágas tereket.

Szép ez a falu, de jobban kellene gazdálkodni az értékekkel.

Mivel egyre inkább elöregedő a falu lakossága, ezért a megmaradás kulcsa a fiatalok itt tartása lehetne. Ennek pedig az az egyetlen lehetősége, hogy munkahelyet kellene teremteni, hogy ne vándoroljanak el a gyerekek. Ha évtizedeken át el is mentek, a következő generációnak már itt kellene letelepedni, családot alapítani.

Ezek a gyermekek hamarosan füves udvaron játszanak majd fotó: perl marton