Heves Megyei Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-15 / 241. szám

J£ I 2002. Október 15., kedd TÜKÖR 7. OLDAL c s A L A D I A különféle vallások az emberi kultúra szer­ves részét képezik. Fejlődéstörténetüket tekintve úgy alakult, hogy - mai ismereteink szerint - mára többé-kevésbé öt világvallás ter­jedt el a Földön. Ezek némelyikét az egy isten létét feltételező világkép határozza meg, míg vannak olyan vallások, amelyek ezen a területen bizonyos pluralizmust testesítenek meg. Az oldalban közölt összeállításunk nagyon rövid is­mertetőt kíván nyújtani néhány vallás, illetve egyház t„ nításából, mindenféle rendszerező igény nélkül. viselői a világias, reszténység keleti és nyugati egyházra sza- anyagias és la- t kadt. A szakadás után fokozatosan nőtt a za fegyelmű, m teológiai, liturgikus és jogi eltérések hatalmaskodó és a néptől távol kerülő L egyház ellenében az A igazi, ősi keresztény­séghez való vissza­térés programját KATOLIKUS EGYHÁZ. Az egykori nyu­gati, latin nyelvű és kultúrájú keresztény egyház a Kelettel való szakítás óta katoli­kus vagy római katolikus egyháznak neve­zi magát. Az elnevezés is kifejezi, hogy magát tekinti a hit igazi letéteményesének, és egységének alapja rómaisága. A pápa személyén túl egységét a történelmi, kul­turális, valamint a teológiai hagyományok egyneműsége is biztosítja. A római pápák egyház feletti hatalmá­nak elve és gyakorlata igen régi eredetű. Péter jogán az első római püspökök már az első keresztény évszázadokban elsőséget és joghatóságot követeltek maguknak a vi­lágegyház egésze felett. Ezt az igényt tá­mogatta az is, hogy időközben a pápaság Itáliában világi hatalommá is lett. XIII. Leó pápa idején indult meg az új modernizációs folyamat (a szociális dokt­rína kidolgozása, a keresztény pártok és szakszervezetek támogatása és a neoto- mista filozófia megteremtése). Az átfogó reform azonban a XX. század derekáig vá­ratott magára (lemondtak a latin nyelv ki­zárólagos használatáról, külsőségeiben is korszerűsítették a szertartások rendjét, kezdeményezték más vallásokkal, feleke­zetekkel, valláson kívüliekkel a párbeszé­det, pápai dokumentumok tettek hitet az egyház felelősségvállalása mellett, a mai világ problémáinak megoldásában). PROTESTÁNS EGYHÁZAK. A katolikus egyház belső bajainak orvoslási szándéka a XV. században a reformmozgalmak ki­bontakozásához vezetett. E törekvés kép­Ortodox tisztelet a szentek képei iránt fogalmazták meg. Elsőként a német Martin Luther lépett fel 1517-ben közzétett 95 pontos reformjavas­latával. Ezt követően né­hány évtized alatt látvá­nyos hitújítás bontakozott ki Európa nagy részén. A reformáció hitelveit el­sőként az 1530-as Ágostai Hit­vallásban foglalták össze. Ezt több más irat követte, és 1563- ban a Második Helvét Hitvallás is megjelent. A reform kezdetben gyorsan terjedt Németországban. Vá­laszul a pápa kiátkozta Luthert. A francia reformáció élére Jean Calvin állt. Ő puritán etikát hirdetett, s erkölcsi elveiben a szorgosan gazdálkodó polgár létének alapelveit fogalmazta meg. 1534-ben Angliában is hitújításra került sor, aminek első lépéseként VIII. Henrik király magát nyilvánította az angol állam­egyház fejének. Az új anglikán egyház re­formátus vonásokat vett fel, megtartotta pl. a püspöki egyházszervezetét. A reformáció egyházai az elkövetkező évszázadok alatt kialakították szervezeti és hitrendszerüket. Időközben újabb sza­kadások történtek. Kialakult a baptista, a múlt században a metodista és az adven­tista egyház, melyek a hagyományostól el­térő módon értelmezték a reformáció elve­it. Az irányzatokra tagolódás folytatódott (pl. pünkösdisták, unitáriusok stb.) ORTODOX KERESZ­TÉNYSÉG. Már az ókor első századaiban is' vilá­gosan kirajzolódó válasz­tóvonal különböztette meg egymástól a Római Birodalom keleti és nyu­gati felének keresztény gyülekezeteit, s e különb­ségeket, a létrejövő politi­kai határok csak tovább erősítették. Kelet keresz­tényei szertartási nyelv­ként a görögöt használ­ták, szemben a nyugaton használatos latinnal. 1054-ben egymás köl- fotó. EUROPREss/EPA csönös kiátkozásával a ke­száma. A keletiek kiemelkedő jelen­tőséget tulajdonítanak a Szentlé- <*,, lek tiszteletének, ám azt csak az Atyától származónak vall­ják. Nem hisznek a tisztí­tótűzben, nem vallják a A nyugati egyházban jJW » 1 elfogadott Mária- t-.Jf dogmák egy ré- SL szét, és nem is­merik el a szakadás Szent kötelesség: zarándoklat Mekkába FOTÓI EUROPRESS/EPA Muszlim zarándoklat a Kába kövéhez m A római katolikus egyház feje FOTÓI IUROPRISS/KPA után ülésező egyetemes zsinatok érvényes­ségét. Tagadják a pápa egyházfői hatalmát, nincs egységes egyházi főhatóságuk, és hit­elveik letéteményese nem az egyházi hie­rarchia, hanem a hívők népközössége. Li­turgiájuk nyelve eredetileg görög, de ké­sőbb mindenütt áttértek a nemzeti nyelv használatára. Megkülönböztetett tisztelet­ben részesítik a szentek képmásait, és álta­lában elmondható, hogy buzgón gyakorol­ják a szentek kultuszát. Templomaik belső berendezésének ezért elengedhetetlen kel­léke a szentképfal. Az ortodox kereszténység legnagyobb megrázkódtatása az iszlám előretörése volt, hiszen ennek következtében Egyip­tom, Szíria és Kis-Ázsia keresztény egyhá­zai szinte teljesen megsemmisültek. Némi kárpótlást jelentett a szláv missziók sikere, amelyek eredményeképpen Kelet-Európa szláv népei szinte kivétel nélkül az ortodox kereszténységet vették fel. ____________■ Nincs még egy olyan város a vilá­gon, amely annyi titkot rejtene és olyan tiszteletnek örvendene, mint Mekka. Szaúd-Arábiában, Szuez és Áden között fekszik, és évente több mint egymillió zarán­dok érkezik ide. Az év minden napján muszlimok milliói borul­nak le a földre, a szent város irá­nyába, mint az iránytű mutatója, melyet mágnes lendít ki. Mekka, Mohamed próféta szü­lőhelye, aki 570-ben született, ő mutatta meg a pogányságból kive­zető utat az egyetlen isten, Allah felé. Az iszlám építészet szent em­lékét a hagyomány szerint Ibráhim (Ábrahám) és fia, Iszmáil építette. A Kába szó jelentése: négyszögletes épület. „Áz iszlám dobogó szíve” 12 m hosszú, 10 m széles és 15 m magas. Megemelt alapzaton áll, fekete brokáttal bo­rítva. Az ajtón lévő függönyökön és a külső falán körbefutó szegé­lyen arannyal hímzett feliratok láthatók. A márványépület és a szürke kő négy sarka a négy égtáj felé tekint. Kába szentélyében arany- és ezüstlámpák ontják a fényt. A leg­fontosabb tárgy a Fekete Kő, me­lyet a zarándokoknak hétszer kell körbejárniuk és megcsókolniuk. Ezzel ér véget a háddzs, a mekkai zarándoklat. A zarándoklat célja, a kocka alakú Kába fekete brokátba bur­kolózva, messze kimagasodik a tömegből. A zarándokoknak hét­szer kell körüljárniuk az iszlám Szentek Szentjét, miközben áhíta- tosan énekelnek. Az umra cere­mónia fontos része a Fekete Kő megcsókolása. így szívják maguk­ba annak erejét, hogy az igaz hit szerint folytassák életüket. A hívő muszlimok szent köte­lességeit, az iszlám öt tartópillérét a Korán tartalmazza. Ezek a kö­vetkezők: a hit megvallása, napi ötszöri imádkozás, jótékonyko­dás, a ramadán havi böjt, és végül a zarándoklat a háddzs, Mekkába. A háddzs ünnepséggel ér vé­get, melynek során juhot vagy kecskét áldoznak fel. A zarándo­kok fejét ezután leborotválják, majd a zarándoklat záróaktusa­ként ismét hétszer körbejárják a Kábát. Hinduizmus: India hite Taoizmus és univerzalizmus Az ősök és szellemek kultusza Az ősi Kína vallásosságának az alapja az ősök és szellemek kul­tusza, az ehhez kapcsolódó má­gikus és animisztikus szertartá­sok. A világot benépesítő jó és rossz démonok hitéből bontako­zott ki a kínai panteon, élén az Égi Császárral (Sang ti). A kínai mitológia kozmológiája ugyan­akkor az isteneket is alárendelte az egyetemes összhang világá­ban munkálkodó két metafizikai princípiumának (Jin és Jang). E két elv, elem működésének fő mozgatója a személytelen Örök Törvény (Tao). Mindezen elemek teoretikus rendszerré való kidolgozása sok szent könyvnek számító filozófiai és költői munkában jelent meg. Ki­bontakozott a császárkultusz. Helyet kapott e rendszerben a csillagászat, az időszámítás tu­dománya csakúgy, mint a csá­szár által személyesen, a biroda­lom javára és nevében végzett tevékenység kultusza is. A kibontakozó kínai univer­zalizmus keretében, ám önálló vallásként született meg az i. e. hatodik században a taoizmus. Mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt. A tan legfontosabb össze­foglalása pedig a „Tao tö king” (Könyv a Világtörvényről és ha­tásáról) című munkában maradt az utókorra. A gondolatrendszer közép­pontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ős oka. Az ember feladata, hogy szemlé­lődő módon törekedjen a Tao befogadására, megér­tésére. Ez ereden­dő passzivitást követel, Lao- ce szerint a helyes cse­lekvés a „nem cse­lekvés". E gon­dolatból bontakozik ki a taoiz­mus egész mértékletesség­re, józanságra és le­mondásra épülő etikai rendszere. Későbbi fejlődése so­rán Lao-ce mozgalma kettévált. A taoizmus részben filozófiai­etikai doktrínaként élt tovább, ugyanakkor azonban kialakult a népszerű-vallásos taoizmus, amely a kínai népi vallásosság fontos és igen népszerű formájá­vá vált. Mágikus varázslatok és bonyolult szertartások egész rendszerét alakította ki, és szer­zetesek, remeték egész tömegeit juttatta megélhetéshez. A taoista istenvilág élén a „há­rom tiszta” áll. Sang ti, Égisten, a hagyományos mitológia fő­alakja, továbbá az Ős­kezdet, azaz a meg­személyesített Tao, és az is­tenné vált bölcs, Lao- ce. Gazdag túlvilághit, színpompás templomi kultusz jelle­mezte a „népi taoizmust”, amely az ősi uni- verzalizmussal, a konfuciánus elvekkel, buddhista hatásokkal kevered­ve, évezredeken át Kína vallásá­nak fontos eleme maradt. Ugyanakkor nincs „tiszta” taoizmus, s e hit követői nem hoztak létre szervezett egyházat. Krisna-tudatúak vallása A Krisna-tudat az öt vüágvallás egyikének, a hinduizmusnak egy képviselője, amely világszerte több száz millió követőt számlál. Gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza, azonban a nyugati világ­ban csak 1965 után vált ismertté, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhu- pada erőfeszítései nyomán. Srila Prabhupada az Egyesült Államokban kezdte el a Krisna- tudat angol nyelvű terjesztését. Élete utolsó éveiben 14-szer kör­beutazta a világot, előadásokat tartott, 60 kötetnyi angol nyelvű könyvet írt, és 100-nál is több templomot alapított meg. A Krisna-tudat tanításait az ősi védikus irodalom foglalja össze. Hívei Krisnát, mint az Is­tenség Legfelsőbb Személyisé­gét imádják, s céljuk az Isten iránti odaadás kifejlesztése. Az önmegvalósítás tökéletes útja- ként a „Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare" mantra éneklését ajánlják. A Krisna-tudatú hívők mindennapjai a tisztaság, a ke­gyesség, az igazságosság és a le­mondás jegyében telnek. A sokszínűség vallásának „jegyesei” fotói europress/epa Az árja népek honfoglalásával (i. e. második évezred dereka) új szakasz kezdődött India vallás- történetében. Ezt a hitrendszert, amelyet ma a hinduk többsége követ, általában hinduizmusnak nevezik. E név mögött valójában egységes, de három korszaláa ta­golódó fejlődési folyamat áll. E fejlődés dokumentumai a legősibb Indiai Szent Könyvek, a Védák, ősi himnuszok, dalok, szertartási és varázsszövegek gyűjteményei. E szövegek szerint a Vüág Diausz-pita és a Földanya nászából származik. Az istenek társadalmának élén a harcos ki­rály, Indra, Mithra Napisten és Varuna, a Pusztulás Ura áll. Az is­tenek egész világa felett pedig a kifürkészhetetlen Világtörvény, a Dharmá parancsol. E fogalom az indiai vallási vi­lágkép alapja, az örök, kozmikus körforgás elve. Eszerint a világ végtelen és örök. Története a ká­osz és a kozmosz állandó változá­sa, az istenek, a természet és az ember szakadatlan születése, pusztulása és újjászületése. A klasszikus indiai vallásosság soha nem ismerte az egységes (dogmatizált) hitrendszer vagy a szervezett egyház fogalmát. Kiala­kult a számtalan istenség szenté­lyének kultuszát ápoló papság, a remeteség és a szerzetesség. A mai hindu életét is kultikus (étke­zési és magatartási) szabályok so­kasága alakítja. Ugyanakkor az alapvető rituális és teológiai elvek közül ki-ki kedvére választhatott magának szemléletmódot, isko­lát, sőt istent is. A mai hindu vallási világában Brahmá kultusztalan isten, csu­pán mitológiai, filozófiai fikció. Vannak, akik Visnut, mások Sivát tisztelik főistenként. Ismét mások pedig archaikus kultuszoknak hódolnak. Ami közös, az a kar­ma-tan és a lélekvándorlás hite, a meditációra és az aszkézisre való hajlandóság. Képlékenysége ellenére (vagy éppen ezért) a hinduizmus ko­runk egyik legtöbb hívőt számláló vallási rendszere, annak ellenére, hogy a hinduizmus nem volt és ma sem misszionáló vallás. ■ Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents