Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-07 / 209. szám
T / 2002. SZEPTEMBER 7., SZOMBAT Kondásra az Unióban is szükség lesz „Versenyképességünket növelik klimatikus adottságaink” FOTÓ: T. Z. M. Az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőző tárgyalások már több fejezetet lezártak, ám a környezetvédelem és a mezőgazdaság témaköre még nyitott. Mi a helyzet hazánkban és a kelet-hevesi régióban ezen a két területen? Minderről Simon Attila hatvani környezetvédelmi szakreferenssel, a Fiatal Gazdák Európai Szövetségének magyar képviselőjével beszélgettünk.- Az uniós tárgyalások tekintetében a mezőgazdasági és a környezetvédelmi fejezet elsősorban azért nyitott még, mert itt vannak lemaradásaink, amelyeket be kell hoznunk a csatlakozásig. De szerencsére vannak részterületek, amelyeken előnyösebb a helyzetünk az uniós országokhoz viszonyítva - mondta a szakember.- Miben vagyunk előnyben?- Hollandiában az van kitűzve a környezetvédők zászlójára, hogy akkor lesz igazán jó az országban, ha a fekete gólya ismét megtelepszik a Rajna-deltában. Nálunk a fekete gólya el sem ment. Ott a nagymértékű iparosodás sajnálatos melléktermékeként jelentős környezetszennyezés történt. Nálunk is sérült a környezet, de nem olyan nagymértékben. Hollandiában nagyon kevés a fácán, a nyúl, és a többi vad tekintetében sem állnak jól. Nem titok, hogy nálunk korábban az ipar bizonyos területén és a mezőgazdaságban nem alkalmaztak korszerű környezetvédő technológiát, tehát bizonyos szennyezés történt, de szerencsére nem nagymértékű. Tehát környezetvédelmi szempontból előny, hogy a mezőgazdaság nem tud magas szinten teljesíteni, mivel a gazdáknak kevés a beruházásra fordítható pénzük. így viszonylag kevés növényvédő szer kerül a talajba. Az uniós szubvencionált mezőgazdaság lehetővé tette a különböző növényvédő szerek fokozott használatát. A magas hozamok eléréséhez szükség van az emelt szintű növényvédelemre, tápanyag-utánpótlásra. Ezekben országokban hektáronként ötszáz kilogramm vegyes műtrágyát is alkalmaznak, míg nálunk száz kilogramm körüli ez a meny- nyiség. Az uniós gazda tizenötször is megpermetezi az almáját, a búzáját általában háromszor, míg nálunk jóval kevesebbszer. Hollandiában a 14 millió lakosra mintegy 30 millió sertés jut. Magyarországon 10 millióan vagyunk, és kevesebb, mint hatmillió a sertés. Hollandiában a sertések hígtrágyáját kipermetezik a gyepre. Ennek a trágyának egy része óhatatlanul is belemosódik a csatornák vizébe. így elkerülhetetlen a szennyezés. Nem véletlen, hogy az Unió meghatározta, mekkora sertésállomány mellett mekkora zöldfelületnek kell lennie. Másfelől az Unióban alkalmazott magas technológia felesleget is termelt. Ennek levezetésére exportszubvenciókat fogadtak el, és elkezdték a területpihentetést. Tehát bizonyos mezőgazdasági földeket kivontak a megművelés alól. Van egy másik lehetőség is, amikoNqzt mondják, hogy a gazda ne teriheljen tovább szuperin- tenzív búzát, hanem ökonövényeket, például tönkölybú- zát, amely ősfajta, és a hozama harmada a jelenlegi nagy hozamú búzákhoz képest.- Hajlandóak az uniós gazdák az áttérésre?- Ha arra kapnak szubvenciót, akkor azt csinálják. A sertések esetében is egyre inkább áttérnek a zárt tartásról a szabadtéri tartásra, a disznókat kiengedik a határba. /- Akkor Hollandiában a kondásmesterség újra kezd meghonosodni?- Leginkább villanykondás vigyáz a sertésekre, de azért disz- nóterelgetőre is szükség van.- Az Unió kemény környezetvédelmi szabályokat vezetett be már korábban is. Mennyiben tud megfelelni ezeknek az előírásoknak Magyarország?- A mezőgazdaság már most is megfelelne a környezetvédelmi előírásoknak, hiszen a művelés során nálunk nem került sor olyan intenzíven a növényvédő szerek alkalmazására, és most már nem is történik meg. Az ipar, az viszont más kérdés.- Az ipart végül is két részre lehetne bontani. Egyrészt vannak a rendszerváltás előtt már működő gazdasági egységek, és az újonnan települt cégek. Mennyire tekintették fontosnak korábban a környezetvédelmet, és mi a helyzet az új beruházásoknál?- Megfelelő környezetvédelmi előírások korábban is léteztek, ám kérdés, hogy azokból menynyit valósított meg mondjuk egy állami vállalat. Bizonyos cégek nagyon korszerű technológiát alkalmaztak, mások viszont nem. Én úgy látom, hogy csakis az előbbiek tudtak megmaradni a piacon. Viszont azoknak, amelyek végül is tönkrementek, az építményeik ott maradtak. Ez már komoly környezetszennyezést okoz. De mindez nem csak nálunk okoz problémát, hiszen például Angliában is zártak be kohókat, és az üresen maradt gyárak komoly gondokat jelentenek. Az utóbbi tizenvalahány évben a hevesi régióba betelepült új ipari létesítmények már nem kör- nyezetszennyezőek. Ugyanakkor a régebbi üzemek is nagy gondot fordítanak arra, hogy új beruházásaik a korábbi környezetkárosító egységeket váltsák ki. így van például a hatvani cukorgyár, vagy a konzervgyár esetében is, ahol az utóbbi években százmilliókat költöttek ilyen beruházásokra. Az új cégek közül pedig a Bosch és a Leoni már megkapta a legmagasabb európai környezetvédelmi tanúsítványt, az ISO 14001-et, amely bizonyítja, hogy a gazdasági egységekben folyó termelés, az előállított termékek skálája, de még a hulladékok kezelése is megfelel a szigorú előírásoknak.-Mi a helyzet a mezőgazdaságban? Meg tudják állni a gazdák, hogy a minél nagyobb bevétel érdekében ne alkalmazzanak egyre több hozamnövelő szert?- Nyilvánvaló, hogy a gazdák válaszút előtt állnak. Beindult a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Simon Attila Miskolcon született 1960-ban. 1982-ben elvégzi a Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolát. 1994-ben Gyöngyösön növényvédelmi szakmérnöki diplomát szerez. 1998- ban elvégzi a franciaországi angers-i egyetem uniós szakértői karát. 1999- ben az észak-amerikai michigani egyetemen kertészeti marketing szakán kap diplomát. Jelenleg a gyöngyösi Szent István Egyetem környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési szakának hallgatója. 1989-től Hatvanban él, jelenleg a polgármesteri hivatal környezetvédelmi és mezőgazdasági szakreferense. Nős, felesége óvónő, két általános iskolás gyermeke van. Német, angol, francia és holland nyelven beszél. Program, amely többek között a környezetet védő termelést és a biogazdálkodást is támogatja. Persze, ez utóbbira való áttérés nem olyan egyszerű, mert szigorúak az előírások. Van egy hároméves átállási idő is, tehát miután a gazda áttért a biotermesztésre, három esztendőnek kell eltelnie, amíg a termékei megkaphatják a bio minősítést. Ennyi szükséges ahhoz, hogy a talaj megtisztulhasson, és a korábban alkalmazott növényvédő szerek hatása eltűnjön. Ez alatt a három év alatt a gazda hozama csökken, ám mivel még nem kapta meg a bio minősítést, így nem adhatja magasabb áron a termékeit. Ezért kell az államnak megfinanszíroznia az átállást.- Azt mondják, hogy a biotermesztés akkor lenne eredményes, ha egy egész kisrégió alkalmazná:- Igen, ez így van. Hiszen hiába biotermelő valaki, ha a szomszédos gazda permetez a földjén. Probléma még az is, hogy korábban biotermesztési szakembereket nem képeztek ki.- A megye délkeleti része igen jól behatárolt, hiszen északon és keleten ott a Mátra, nyugaton pedig a Zagyva, tehát a természeti adottságok miatt könnyebben át lehetni állni a biotermelésre a mezőgazdaságban. Mennyire hajlamosak a gazdák a váltásra?- A természeti adottságok valóban jók, de az átállás nem megy egyik napról a másikra. Egyfelől szükséges a megfelelő szubvencionálás, másfelől a termékeknek is nagyobb reklám kell, hiszen megfelelő kereslet nélkül nem lendülhet fel ez az ágazat sem. Szubvenció már van, tehát a folyamat beindult, ám még sokat kell tenni azért, hogy a biotermelés valóban felfejlődjön.- Környezetvédelmi szempontból egyértelmű előny, hogy a magyar mezőgazdaság nem alkalmazza a sok vegyszert igénylő technológiát. így viszont a termés jóval kisebb. De versenyképesek maradunk-e az uniós országokkal szemben?- Versenyképességünket növelik klimatikus adottságaik. Az óceáni éghajlaton például jóval többet kell permetezni, mint mifelénk a forró és száraz nyári időszakban. Persze a magyar mező- gazdaság csakis akkor maradhat versenyképes, ha megfelelő szubvenciót is kap.- A környezet tisztaságát említette. A hétköznapi ember menynyire érzi szükségesnek a környezet megóvását?- Úgy látom, egyre nagyobb az igény erre. Ugyanakkor van egy másik sajnálatos jelenség is: sokan vigyáznak közvetlen környezetük tisztaságára, ugyanakkor távolabb már eldobják a szemetet, vagy kihordják az erdő szélére a hulladékot. Tehát azt mondják: körülöttem legyen tisztaság, de a többi nem érdekel. Mi nem tudunk igazán örülni annak, hogy tőlünk nem ment el a fekete gólya, nem látjuk tisztán természeti értékeinket. Ha kimegyünk a határba, akkor nem leszünk boldogok, ha felfedezünk egy réti sast.- Hogyan lehetne pozitív változást elérni? Neveléssel, a szemétgyűjtő helyek növelésével, vagy bírságolással?- Úgy érzem, mindhárommal. Az Unióban a tetten ért illegális hulladékelhelyező kemény, akár százezer forintnak megfelelő ösz- szegű bírságra számíthat. Nálunk nem mindenki szemetel, hanem vannak krónikus illegális hulladékelhelyezők. Ezeket ki lehetne szűrni, de persze ehhez hivatali emberek kellenek.- Hogyan látja, merrefele haladunk? Itt maradnak-e a fekete gólyák?- Bízom benne, hogy maradnak. De nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország olyan, mint egy nagy tál, amelybe minden irányból befolynak a vizek. Sajnos, nemcsak rajtunk múlik, hogy tiszta marad-e a környezetünk. TOMPA Z. MIHÁLY _________________________KOVÁCS JÁNOS A z élet sója Ütött az óra. Eljött az idő. A valóság ideje. S közben folyik a nagy leszámolás az 50-es, kérges szívű agglegényekkel és az otthonkás, lefc- ses térgyú nagymamákkal. A véres képernyős megújító mészárlást jobb időket se látott műsorok és gyorstalpaló súgógépipari technikumot végzett bukott médiasztárok hullái fémjelzik. A tévés gagyizók eztán pusztán a nemzeti sportként űzött fiktívszámlázásba belefáradt, 18-49 éves korú, költőképes aktív népességre építenek majd, akik ha eddig nem is, most majd megtudhatják, milyen is az a valóság. A sarkított képemyővalóság persze. Nos, a valóság eszerint úgy nézne ki, hogy egynéhány, a humán szférából kivezetett sejttársulást zárt térbe helyezve, esetleg feladatokkal ellátva puhára főzünk, majd sorra ellmjítunk (kiszavazás), miközben a nézők tátott szájjal figyelhetik az épületes kölcsönös hatást, mi zajlik a zombiképzőben. Rukkolhatnak a pípsóban. Az igazi való persze nem itt van, hanem hó végén a csirkeap- rólék-pult előtt a közértben, meg a konyhaasztaloknál. De arra meg ki kíváncsi. Azt mindenki ismeri. Az a reality, a poros, szürke mindennapi valóság maga. Akad persze nyertese is a dolognak, nem a nézőkre és az utolsónak életben maradó csatornatöltelékre gondolok itt, aki az egész cirkuszért mondjuk any- nyit kap, amennyiért egy tisztességes lottójátékos még a cigarettájáról se vemé le a hamut, hanem a show-k készítőire. S hogy miért folyik a szimpla megalázás? Természetesen értünk, ami még nem ad erkölcsi felmentést az elkövetőknek. És ez már önmagában is elég ok elgondolkodni azon, hogy tényleg ezt érdemeljük-e. A fejlett konzumvilágban a nézők figyelméért és a hirdetők, fogyasztók pénztárcájáért folyik a harc, a felettük érzett teljhatalomért. Akárcsak a közéletben. A nézettség istenének áldoznak itt rendre fel mindent, jóízléstől a tisztességig. Miként a szavazókért folyó övön aluli gyilkos küzdelemben, ígérge- tési hajhászásban és közpénzosztogatásban, miközben az érintettek a népszerűségi indexre fixálódva összeszorított pengeszájjal rettegnek a legközelebbi kiszavazástól. A közéleti valóság- show-knak, miként a mellébeszélésnek, itt ugyanis régi hagyományai vannak, elég csak az elmúlt fél év történéseire gondolni. Amikor hagyomány és érték ürügyén zavaros fejű népvezérek még zavarosabb fejű híveiket és politikailag gyanús, meghatározhatatlan állagú fegyvertársaikat mozgósították egy kis szabadidős, szabadtéri elfoglaltságra. Miközben avas-faggyús, naf- talinszagú ügynököket igyekeznek kiugrasztani mindenféle nem létező bokorból, s a nagy érdektelenségben aki csak hozzáfért, eddig vígan fosztogatta a közpénzkasszát. Amelyből jelenleg épp a választási harc ígérgetési versenye kedvezményezettjeinek kielégítése folyik a kormányon lévők diadalittas önvállveregetése kíséretében. Miközben a bukott kormány (ellenzékben még általuk is) annyit bírált politikai marketingjét folytatva (a komoly, feszítő kérdések megoldása helyett új fent imázsolásra játszik) nem is lehet kétséges a végeredmény. A tömeg, a néző, a szavazó ugyanis mindent szentesít. És itt most nem hozakodnék elő baljós történelmi párhuzamokkal. Ezen a nyomon haladva persze egészen bátran és törvényszerűen eljuthatnánk (eljuthatunk?) a demokrácia mibenlétének, alapértékeinek megkérdőjelezéséig vagy a következő idők képernyőképes alkotásaiig, a magától értetődően köztetszést arató nyilvános kivégzésekig, kínzásokig, a lincselésekig, a máglyahalál élő egyenes adásban való közvetítéséig. Mert egészen biztos, hogy ezeknek is roppant komoly nézettségük lenne. El lehetne adni vele például az intelligens, mikroszemcsés, folt nélküli mosóporokat. Mert fő a tisztaság. Ma, amikor a média, a szórakoztatóipar és a politika összefonódása által alkotott, csökkentett szellemi tápértékű konstrukrí- ójának lehetünk önfeledt és elbutult fogyasztói, nincs mit tenni. Arcul vagyunk csapva egyfelől. Tartsuk oda a másik orcánkat is, emelt fővel, másfelől. Hír(telen)kék... A volt kormányfő után immár számos más - jobb-, illetve baloldali - politikusnak is gyanús anyaggal teli borítékot küldött egy eddig még ismeretlen feladó. A közéleti porhintéshez... •k Változatlanul a Kínai Kommunista Párt a világ legnagyobb kommunista pártja, taglétszáma meghaladja a 66 milliót. Rengetegen vannak, de még nem elegen... * Nyilvános vitára invitálta ellenfeleit, Demszky Gábort és Gy. Németh Erzsébetet a főváros független főpolgármester-jelöltje, Schmitt Pál. Szópárbajtőr-vívás lesz... * Amennyiben a belga honatyák elfogadják a készülő törvényjavaslatot, akkor a jövőben - jó fizetségért - európai külföldiek is teljesíthetnek szolgálatot az ország hadseregében. Balga belga mellett borzas bolgár és svidlis svéd - honvéd... * A tudósok szerint a HIV-vírus mintegy ötven évvel ezelőtt terjedt át a majmokról az emberre. Vajon melyikük vétkezett...? * Kórházba került az a Hsueh nevű tajvani férfi, aki - a qigong kínai technikát alkalmazva - a péniszével akart felemelni egy 16 kg- os súlyt. Sokat akart a marha, de nem bírta a farka... ___________________________________________________________________________HHLvA»)
