Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-18 / 218. szám
2. oldal 2002. szeptember 18., szerda Gyöngyösi Főiskola Szent István Egyetemi Napok • Szent István Egyetemi Napok • Szent István Egyetemi Napok ELŐADÁSOK, BEMUTATÓK Kertészek találkoztak egymással Az EU-csatlakozás várható és nem várt következményei sokkolóan hatnak azokra az ágazatokra és vállalkozásokra, amelyek nem teszik meg a szükséges és lehetséges előkészületeket. A lehetőségre és a halaszthatatlan intézkedésre hívta fel a figyelmet • a Kertészeti Tanszék mindkét rendezvénye. A SZIE Kertészettudományi Kara, Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Kara, a Magyar Kertészeti Társaság továbbá a Nemzetközi Káli Intézet szervezésében budapesti és gyöngyösi színhelyen került sor a „Kiegyenlített tápanyagellátás a kertészeti termelésben a nagy termés és a jó minőség érdekében” című nemzetközi tanácskozásra. A környező országokból és Németországból érkező szakemberek arra hívták fel a figyelmet, hogy a harmonikus tápanyagellátás ' a kertészeti termékeknek nemcsak a mennyiségét növeli, hanem a szín-, íz- és aromatartalmát, vagyis a beltartalmi értéküket is. Gyöngyösön a konferencia résztvevői dr. Dinya László főigazgató-helyettes üdvözlő szavai után a Tass- pusztai tangazdaságban dr. Fodor László kalauzolásával a környezetszennyezés és * • növénytermesztés összefüggéseit értékelő kísérleteket tekintették meg. A Mátrai úti Tangazdaságban a meteorológiai anomáliák hatásának csökkentését célzó talajművelést és talajtakarási kísérleteket tanulmányozták. Ebéd után Lefler Péter egyetemi tanársegéd a főiskolai kar, a Mátra-Tan Kht. és a szponzorok borainak bemutatása közben ismertette a borvidék problémáit és a jövőbeli elképzeléseket. Ezúton szeretnénk megköszönni a GlA Kft.-nek, a Danubiana Bt.-nek, a Kér Coop Kft.-nek, a Szőlőskert Rt.-nek és a Vinum ’93 Kft.- nek azt a lehetőséget, hogy vendégeink őszinte, nem várt kellemes élményekkel búcsúztak Gyöngyöstől. A tudományos napok jelentős eseménye a BASF Hungária Kft.-vel közösen szervezett rendezvény, ahol a talajerőgazdálkodás és növényvédelem szigorúan szakmai kérdései mellett Horváth Csaba a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának munkatársa a Bortörvény, Jövedéki törvény és a „Borválság” kérdéseivel foglalkozott. Dr. Varga István TANSZÉKVEZETŐ EGYETEMI DOCENS ÉLVE AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS SOKSZÍNŰ LEHETŐSÉGEIVEL Intézményünk nyitott a világra Mint az új tanév kapcsán elhangzott évnyitó gondolatok között is olvasható, a magyar felsőoktatás az EU-csatlakozás során számos új kihívással szembesül, egyebek között sokkal intenzívebbé válik a hallgatók és az oktatók vándorlása nemzetközi viszonylatban. Ez nemcsak azt jelentí, hogy valaki külföldi egyetem, főiskola hallgatója lesz, és ott szerez diplomát, hanem - talán még nagyobb arányban - egy vagy több félév eltöltését idegen ország intézményében, és aztán visszatérést haza, a tanulmányok befejezésére. Ehhez sok feltétel szükséges, és az EU-csatlakozás éppen ezeket teremti meg: • az érintett országok képzési rendszerének egységesítését (lásd az ún. /3 + 2/ éves, egymásra épülő képzés bevezetését) • egységes tanterveket, és a különböző intézményekben tanultak kölcsönös elismerését, beszámítását • a vándorlás (úgynevezett mobilitás) anyagi, kulturális és nyelvi korlátainak csökkentését, például a hallgatók valódi, perfekt nyelvtudását, idegen nyelvű programok indítását az intézményekben, ehhez az oktatók nyelvtudásának fejlesztését, az ösztöndíjak széles körű választékát stb... Főiskolánk már évek óta azon fáradozik, hogy elébe menjen ezeknek a kihívásoknak, amely nagy lehetőséget jelent a felkészült intézmények számára, de legalább ekkora fenyegetést a tétlenül várakozóknak. Tudniillik a hazai és külföldi hallgatókért való versenyben előnybe kerülnek azok, akik képzési programjaikat több nyelven is képesek kínálni, akik kiterjedt nemzetközi kapcsolat- rendszert (valódi hálózatot) építenek ki, és ennek keretében hallgatókat - oktatókat nagy létszámban képesek küldeni, és fogadni. Elmondhatjuk, hogy ezen a téren nem állunk rosszul: oktatóink jelentős hányada képes tantárgyát idegen nyelven is oktatni, és ami ennek egyik alapfeltétele, rendelkezik élő munkakapcsolattal külföldi intézményben. Angol és német nyelvterületen már évek óta fogadják hallgatóinkat tanulmányaik folytatására, és rendszeresen fogadunk ilyen relációból oktatókat - kutatókat. Az új lehetőségek további lendületet adnak ennek a munkának, és azon vagyunk, hogy maximálisan kiaknázzuk ezeket a lehetőségeket. Úgy gondoljuk, nem érdektelen az olvasók számára, ha nemcsak általában beszélünk nemzetközi kapcsolatainkról, hanem részletesebben is bemutatjuk azokat, ezért a mostani számunkkal kezdődően időről időre helyet adunk valamelyik jól működő nemzetközi kapcsolatunk ismertetésének. Dr. Dinya László TUDOMÁNYOS FŐIGAZGATÓ-HELYETTES Az ökoturizmus jövője Az alábbiakban egy olyan előadásról számolunk be, amelyet az „Ökoturizmus kiszélesítésének lehetőségei” címmel dr. Martínez José Luis egyetemi docens tartott a Szent István Egyetemi Napok keretében. A téma nemcsak időszerű, hanem jól illik az észak-magyarországi régió adottságaira és potenciális turisztikai lehetőségeire. M iután az ENSZ a 2002-es évet az Ökoturizmus és a Hegyvidékek Nemzetközi Évének nyilvánította a Turizmus Világszervezete (WTO) és más nemzetközi szervezetek különféle konferenciákat rendeztek világszerte a fogalmak tisztázása céljából, és konkrét kutatásokat folytattak Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában az e téren megnyilvánuló kereslet és kínálat felmérésére, egységes módszerek alapján. Az első tapasztalatok - amelyeket ez év májusában vontak le Quebecben - azt mutatják, hogy az ökoturizmus népszerűsége és szerepe a fenntartható fejlődés stratégiájában tovább fog erősödni. A fenntartható fejlődés lényege, hogy jelen igényeinket a rendelkezésünkre álló erőforrások felhasználásával úgy és olyan mértékben elégítsük ki, hogy a következő generációk legalább ilyen szintű igényei is kielégíthetők legyenek. Ebből az következik, hogy a fenntartható turizmus olyan turizmusformát takar, ameüyel a látnivalókat utódaink számára is elért- hetővé tesszük, az ökoturizmus tehát ehhez nyújthat segítséget, hiszen a fő elemé a természeti és kulturális erőforrások, valamint a vonzerők védelme, megőrzése és bemutatása. Az ökoturizmushoz az oktatás és a jelenségek értelmezése is hozzákapcsolódik (mind a turistákban, mind a helyi lakosok körében tudatosítja a szóban forgó értékek megőrzésének szükségességét), általában kis csoportok számára szervezett turisztikai tevékenységet jelent (ezáltal minimalizálja a környezetre háruló negatív hatásokat) és helyi vállalkozásokra épül, gazdasági hasznot hajt a fogadó közösségek, hatóságok és szervezetek számára. Az ökoturizmus különféle formákat ölthet, hiszen több turisztikai termékhez kapcsolódik. A sokrétű kínálati oldal mellett a keresleti oldalon is heterogén csoportok alkotják korunk ezen turisztikai tevékenységét. Az ökoturista jellemzően fiatal, magasan képzett és magas jövedelemmel rendelkezik, valamint nem a hagyományos turisztikai desztinációkat keresi. Ezek a vendégek az egyes országoktól társadalmilag felelős szabályozást és környezettudatos ökoturisztikai termékeké várnak. A motivációk tekintetében Európában jelenik meg a legnagyobb arányban ez az utazási igény, ezért a kontinensen az ökoturizmus kiemelt szerep betöltésére hivatott. Hazánk is bővelkedik ilyen értékekben. A legfőbb ökoturisztikai vonzerőt nálunk a természet és a kultúra sajátos szimbiózisa jelenti, amelyet a mezőgazdaság benne az állattenyésztés is tükröz. Ez az összefonódás természetközeli kultúrtájakat eredményezett, amelyek sokszínűségüknek köszönhetően, valamint „relatív fejletlenségükből” adódóan jelentős komparatív előnyöket biztosítanak számos magyarországi régió, így a hegyvidékek számára is. Ugyanakkor, a turizmus piaca - a többi piachoz hasonlóan - jobban díjazza az „exkluzív jellegű” termékeket, mintsem a tömegtermelés produktumait. Valószínűsíthető, hogy ez a tendencia még jobban fog erősödni a jövőben. A mi exkluzivitásunkat a „hungarikumok” jelentik: a magyar folklór, gasztronómiánk, boraink, népszokásaink, hagyományaink, táji és kulturális értékeink. A bennük rejlő lehetőségeket nem szabad lebecsülnünk, ellenkezőleg. Ezek mind olyan egyedi termékek, amelyek ideutazásra motiválják a turistát, ha felhívjuk rá a figyelmét. (Nem mindenki utazik Spanyolországba azért, hogy Flamenco-táncot lásson, de ottlétekor mindenki legalább egyszer megtekint egy ilyen műsort, mert tudja, hogy csak ott kapja meg autentikus formában). Egyedi termékeink kínálatában a komplexitásra kell törekednünk, mely alatt az értendő, hogy azokat jó színvonalú turisztikai szolgáltatásokkal szükséges kiegészítenünk. Az ökoturizmus és a hegyvidéki turizmus esetében különösen fontos a lakosság és a potenciális látogatók megfelelő informálása és fogékonnyá téele a természet- és a tájvédelem fontosságát illetően. Csak ezután építhetik be az érdekeltek kínálatukba a vonzó természeti erőforrásokat úgy, hogy általa valódi ökoturisztikai márkákat, egyedi hegyi termékeket hoz létre. (Például a másutt bevált biofarmokat, amelyekben a turista igényeit - a termesztéstől, az étkezésen át, a szabadidővel kapcsolatos közlekedésig - nem az egészség, a biztonság és a környezet kárára elégíti tó.) Ez azonban összefogás nélkül nem megy, mert óriási a verseny a turizmus minden szintjén: világszerte éppúgy, mint a régiók viszonylatában, a városok és a vidék között, vagy az egyes turizmusfajták vonatkozásában. A közszféra jelenléte elsősorban a közjavak rendelkezésére bocsátásánál szükséges, úgymint a természeti javak védelménél, amelyeket ökoturisztikai szempontból érdekes létesítményekkel a helyi lakosok életteréül szolgáló parkokká lehet alakítani. Ilyen, pl. a „Natúrpark”, amely védett természeti értékekkel rendelkezik, de nem a külvilágtól elzárt terület, hisz kiemelkedő adottságai miatt alkalmas a pihenésre, szabadidő-eltöltésre, tókapcsolódásra és a terület természeti és történelmi-kulturális értékeinek megismertetésére. Észak-Magyamrszágon is, az ökoturizmus fejlődésében rejlő potenciák - még ha rövid távon jelenleg gyakran nem hoz nagy profitot - a regionális és helyi szintű fenntartható fejlődés figyelembe- vételével kell vizsgálni. A fejlesztéseknél a kis- és közepes vállalkozások, illetve a területrendezés és területfejlesztés támogatandók. Szép példája ennek a gondolkodásnak a Tisza-tó fejlesztése. Kompolt: fajták és kísérletek A Szent István Egyetemi Napok 2002 keretében, a SZIE GMSZK gyöngyösi Fleischmann Rudolf Kutatóintézetben augusztus 27-én tudományos tanácskozást tartottak, „Feladatok és igények a környezetkímélő trágyázásban”, valamint „Évelő takarmánynövények, kender fajtabemutatója” címmel. E lsőként dr. Hangyel László tudományos munkatárs - „A zöldtrágyázás jelentősége, hatása az ökológiai gazdálkodásban” című - előadását hallgathatták meg a tudományos tanácskozás részvevői. A csillagfürt zöldtrágyázás hatásait vizsgáló tenyészedényes, valamint szabadföldi tósparcellás kísérleteik eredményét ismertetve megállapította: A biogazdaságok - tápanyaggazdálkodásában mind az átállási időszakban, mind az árutermelő növénytermesztés során szükség van olyan anyagokra, eljárásokra, amelyek biztosítják a nagy értékű termőhelyek termékenységének fenntarthatóságát; s alkalmasak a tápanyagmérleg egyensúlyban tartására. Az ökológiai gazdálkodás feltételei között a nitrogénigényes kultúrák termesztésének eredményessége döntően függ attól, hogy sikerül-e biztosítani a növény tápanyagszükségletét. A Vajai keserű csillagfürt savanyú barna erdőtalajon is alkalmasnak bizonyult a légköri nitrogén biológiai megkötésére; az ökotermesztés nitrogénigényének biztosítására. Ezt követően dr. Kadlicskó Béla tudományos főmupkatárs beszélt a putnoki agyagbemosó- dásos barna erdőtalajok degradálódásáról és annak hatásáról, a racionális tápanyaggazdálkodásban. Dr. Holló Sándor tudományos főmunkatárs, - a Növénytáplálási és Környezetgazdálkodási Osztály vezetője - tartotta előadását, „A harmonikus tápanyaggazdálkodás lehetőségei a szántóföldi növénytermesztésben” címmel. A növények tápanyaggazdálkodásának sajátosságait - mindkét előadó - a tartamkísérletek eredményei alapján elemezte: Az Egységes Országos Műtrágyázást Tartamkísérleti Hálózathoz 1966-tól Kompokon (cser- nozjom barna erdőtalajon) és Putnokon (agyagbemosódásos barna erdőtalajon) beállított kísérletekkel kapcsolódtak, melyeket jelenleg is folytatnak. Az előadók ráirányították a figyelmet az alábbiakra: a kísérletek az elmúlt évtizedekben több jelentős saját, illetve együttműködésben kidolgozott kutatási eredmény alapját képezték. A már napjainkban is szinte felbecsülhetetlen értékű vizsgálati bázis információs ereje a tartamhatás idejével együtt növekszik. Az ismétléses, - extrém alacsony és extrém magas tápa- nyag-ellátottságú parcellákat is magában foglaló nagy terméskülönbségeket mutató - kísérletek pótolhatatlanok számos olyan tényező részletes vizsgálatában, melyek a talaj- és a növényvizsgálatok értelmezéséhez alapvetőek. A szabatos kísérletek tekinthetőek a tudományos megismerés egyetlen eszközének a hipotézis bizonyítása kritériumának. Az agronómia gyakorlatában a termelés irányításához ma már nem elég az empíria, a személyes tapasztalat. Az Egységes Országos Műtrá- gyázási Tartamkísérleti Hálózathoz kapcsolódó kutatások azért képviselnek felbecsülhetetlen értéket, mert azonos időszakra az ország kilenc tájegysége talajának termékenységét (terméseredmények által) és műtrágya-reakcióját képesek bemutatni. Ezek az eredmények hungáriumok, a magyar termőtájak sajátja, melyek nem importálhatók. A kísérletek kezelései alkalmasak az alultápláltság (táp- anyaghiány) és a növény igényét meghaladó tápanyagellátás (túl- trágyázás) egyaránt káros hatásainak kiszűrésére. Nagyobb értéket képviselnek mint a nagy műszerek, gépek, felszerelések, mivel több évtizedes beruházás (kísérletek fenntartása, szellemi és tárgyi költségek) termékei. Eredményeik a felsőoktatás minden szintjén, főleg a továbbképzésben (szakmérnök képzés, doktor PhD-képzés, tanfolyamok) nagyon jól hasznosíthatók. A szakemberek körében (hazai és nemzetközi berkekben, szakközleményekben, előadásokban, bemutatókon, konferenciákon) eredményeik ismertté válnak A találkozó fajtabemutatóval folytatódott. Dr. Bocsa Iván kutató professzor, az MTA rendes tagja adott betekintést a honosításra váró, jelenlegi kísérletben levő évelő takarmánynövények valamint a kender változatos körébe. A rendezvény második részében bemutatásra kerültek az újonnan honosítandó Panicum virgatum, Pennisetum alu- pecuroides, Eragrostis fajok, és az embernél magasabb Andropogon hallii, illetve a Santana és az Elida fajták, továbbá négy eurázsiai faj az Elymus nemzetségből, valamint a Buchloe dactyloides. Ezek részben homoktűrők, részben szik- tűrők és rendkívül gyorsan takarják a talajt (Buchloe), így ár- vízvédelemre, illetve gyors takarást igénylő autópálya rézsűkre nagyon alkalmas. Az Elymus fajok rendkívül igénytelenek és megfelelő technológiával sívó homokon is megtelepíthetők. Bemutatták továbbá á már államilag elismert és kisüzemekben is, főként juhászatokban terjedő tarka koronafürtöt. Új termesztési technológiát dolgoztak ki a koronafürtnél, hogy ne csökkenjen lényegesen a szénatermés magtermesztés esetén. Ezt is bemutatták. Egy Európában teljesen új, ám még Magyarországon is endemikus takarmány növényfaj, az Astragalus cicer (csűdfű) meghonosításának első lépéseit tették meg mintegy 1000 anyatő telepítésével. Végül bemutatták a 2001-ben elismert Maraton lucernafajtát. A kender bemutatása során hat hazai fajtánk, továbbá négy francia egylaki fajta és más törzsek és fajtajelöltek ismertetésére is sor került. A legfontosabb kérdés, hogy a kender nagyrészt megszűnt textilipari növénynek lenni, hanem Nyu- gat-Európában a cellulóz- és jármű, valamint építőipar hasznosítja. Ennek megfelelően új technológiát kell kidolgozni a termesztésnek.
