Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-18 / 218. szám

2002. szeptember 18., szerda 3. oldal Gyöngyösi Főiskola Szent István Egyetemi Napok A GYÖNGYÖSI MŰHELY ALKOTÓINAK KIÁLLÍTÁSÁRÓL Ecsettel, színekkel a lélekről A Szent István Egyetemi Napok keretében évről évre a főiskola Új épületében képzőművészeti kiállítások vár­ják a rendezvény vendégeit. Elsősorban helyi és kör­nyékbeli művészek bemutatására törekszünk. 2000-ben több művész - vadászfestő, keramikusművész, üvegmű­vész, tűzzománcművész - alkotásaiból nyílt tárlat. Ta-1 valy Gáspár Géza keramikusművész önálló kiállítással szerepelt történelmi tárgyú kisplasztikáival. Idén a Gyöngyösi Műhely alkotó közössége mutatkozott be. G yöngyösön évtize­dek óta működött valamilyen formá­ban képzőművésze­ti kör, ahol tehetsé­ges fiatalok festőművész, rajzta­nár irányításával oktatásban ré­szesültek. A Gyöngyösi Műhely művészeti közösség 15 éve vette fel mai nevét, és a több évtizede működő alkotó körből nőtt ki, és működik a Mátra Művelődési Központ égisze alatt. Az elneve­zés nem egyfajta stílusbeli ha­sonlóságot jelez, hanem azok­nak az alkotóknak csoportját, akik a város és vonzáskörzeté­ben tevékenykednek a képzőmű­vészet valamely ágában. A palet­ta sokszínű. A naivtól az avant- garde-ig sokféle stílus és műfaj jelzi ezt a sokszínűséget. Reprezentatív tárlatuk meg­nyitóján Vécsi Nagy Zoltán mű­vészettörténész méltatta és mu­tatta be a kiállító művészeket. Szerinte a Gyöngyösi Műhely al­kotó közösségét alapvetően ez a hely, és a hozzá szorosan kap­csolódó természeti környezet ha­tározza meg. A hely szelleme, a genius loci kedvező hatással van nemcsak az idelátogatókra, ha­nem azokra is, akik hivatássze­rűen vagy csupán műkedvelés­ből a szépteremtést, a művésze­tet választották időtöltésül. És ahogy a mátraaljai lankák festői- ségét feltétlenül, úgy az azon ter­mő gyümölcsök és borok zama- tainak ihlető erejét is minden­képpen számításba kell ven­nünk, amikor rácsodálkozunk a kiállításon látható képzőművé­szeti termés sokszínűségére, gazdagságára. Itt az erdők fedte Mátraalján, nem véletlen az sem, hogy a szob­rászat műfajai közül éppen a fafa­ragás, faszobrászat vált a legköz­kedveltebbé. Jakkel Mihály a kiál­lításon népi ízléssel és kedves na­iv bájjal alakított figurális kompo­zíciójával, a Dinnyeevőkkel szere­pelt. Sánta Mihály faragott életké­pein jelképes szekéren cincogó zenészek elevenedtek meg, Szü­ret és Szalonnázók című munkái bensőséges hangulatot áraszta­nak. Adamik Miklós, aki legin­kább fotográfusként ismert, ezen a tárlaton fafaragóként mutatta meg láttató erényeit. Hegedűs Ist­ván képzett faszobrászt ez alka­lommal kissé bizarr aktjai képvi­selték, szárnyas nőalakok ragado­zófejjel, a bűn kígyójával, lakkci- pősen. A fiatal Tóth Péter ígéretes tehetségként kapcsolódott be a Gyöngyösi Műhely munkájába. Manierista igényű formakezelésé­vel társuló groteszk szemlélete szépreményű életmű kezdetének számít. Különösen Koboldja nyer­te el a közönség tetszését. Kiss Szabó Márta anyaga az égetett agyag. Romantikus ihletettségű lá­tomásai fogalmi fogantatásúak, és nőiességükön keresztül karaktere­sen szubjektivek. Fehér Sándor Vi­rágok világa című festménye ugyancsak látomás. Egy a szimbo­lista festőket idéző, meditálásra serkentő lírai verzió. A festők kö­zül egyik legérdekesebb egyéni­ség Bodrogi Dalma, akinek ezúttal két olyan korai munkáját láthat­tuk, amelyek meggyőző tanúság­tételei klasszikus szakmai ismere­teinek, valóságáhítattal áthatott megjelenítő képességének. Kifi­nomultan igényesek, a magyar huszadik századi grafika klasszi­kusait idéző Madaras László mini­mális színezésű, kifogástalan íz­lést sugárzó egyedi grafikái. Porges-Záhonyi Márta alkotásai frissességükkel, könnyedségük­kel, ugyanakkor magabiztossá­gukkal tűntek ki. Tan Tóth Mária itt kiállított írisze a témához való merész közelítésével, és ezen ke­resztül keleti kultúrákat idézőn frivol színezetével, meditativ jelle­gével vonja bűvkörébe nézőjét. Klincsek Zsuzsanna festményei bár helyenként némi nosztalgi­kus, elvágyakozó, más dimenziók utáni sóvárgással telítettek, mégis színességükkel és formagazdagsá­gukkal, valamint fotószerűen idé­zett realizmusukkal nagyon is evilágian kihívók, intellektuálisan izgalmasak. Dr. Molnár Tivadar színes álmokat jelenít meg, ame­lyekben a tudatalattit és a tudato­sat formailag széles variációs ská­lán foglalja egységbe. Faludy Ilona itt kiállított festményének színeit, vonal- és foltrendszerét a termé­szethez igazítja. A kiállítási anya­got szépen egészítette ki a tűzzo­mánc műfajának képviselője, Antalné Szabolcska Éva, akinek legújabb mozaiktechnikai mun­káját csodálhattuk meg, mely a Sás-tó hangulatát érzékeny átme­netekkel, játékos, mégis fegyelme­zett formakövetéssel varázsolta elénk. Paksy Mária igénytelennek tűnő, egyszerű, de mindenképpen szerény motívumait talán éppen azért választja, hogy festményei­nek mondanivalóját ne a nagy té­ma, hanem inkább az igényes megoldás, a mély érzelmektől va­ló telítettség jellemezze. Szerepét illetően elsőként kellett volna em­líteni, hiszen ő ennek a nagyszerű közösségnek a lelke, animálom, s ennek köszönhetően létezhet Gyöngyösön egy ilyen összetartó, egymás munkáját megbecsülő művésztársaság. Alkotóművészként halk szavú, szerény, vezetőként viszont lelkes és törékenységéhez mérten hihe­tetlenül aktív. Egy ilyen kiállítás példaértékű a tekintetben, hogy a tehetségből fakadó szorgalomnak és a fantázia erejének hatására a nyers anyagból hogyan lesz har­mónia és szépség, amely az elmú­lásra kárhoztatott valóságot öröm­be olvasztja, és mély érzésvilágú- vá formálja azt. Bajusz Zsuzsanna KÖZMŰVELŐDÉSI TITKÁR CSERELÁTOGATÁSOK, KÖZÖS SZAKMAI PUBLIKÁCIÓK Egyre erősödő jénai kapcsolatunk Főiskolai karunk Gaz­dasági Matematika Tanszéke, valamint a Szervezéselméleti Tanszéke 1995-ben együttműködési szerző­dést kötött a Jénai Főis­kola Alaptudományok Szaktanszékével. A szerződő felek megál­lapodtak, hogy a ku­tatási projektekben együttműködnek, és infor­mációt cserélnek a kutatá­sokra vonatkozó, és más tu­dományos anyagok tekinte­tében, valamint a mindkét főiskolán általuk megrende­zett tudományos konferenci­ák és szimpóziumok anyaga­iban. A szerződéskötés előz- * ménye, hogy főiskolai ka­runk jogelődje a 70-es évek elejétől állt szakmai kapcso­latban a Weimari Mezőgaz­dasági Főiskolával. Ennek keretében éves rendszeres­séggel hallgatói cseregyakor­latokat szerveztek a két in­tézmény között. A két német állam egyesí­tését követően a Weimari Fő­iskolát a 90-es évek elején megszüntették. így a kapcso­lat ideiglenesen megszakadt. lai karunk is nagyra értékel­te, és kiemelkedő tevékeny­ségét 1998-ban a kar legma­gasabb kitüntetésével, a Főis­kolai Emlékplakettel ismerte el. A még szorosabb együtt­működés érdekében Bemd Fritznek a Kari Tanács 2000- ben - a Gazdasági Matemati­ka Tanszékre - címzetes fő­iskolai tanári címet adomá­nyozott. Az együttműködési szer­ződés keretében több közös pályázatot adtunk be, mely­nek eredménye, hogy éven­kénti rendszerességgel meg tudjuk szervezni a szerző­désben szereplő tanszékek oktatóinak szakmai tapasz­talatszerző cserelátogatá­sát, valamint a kutatási eredmények közös cikkek­ben való publikálását. A jelenlegi közös kutatá­sunk témája a matematika, informatika és statisztika tantárgyak tananyagának, oktatási módszereinek, szá­monkérés formáinak össze­hasonlítása, illetve az ala­pozó tantárgyak szerepének vizsgálata a szaktantárgyak oktatásában a két intéz­ménynél. A kutatás eredmé­nyeiről különböző hazai és nemzetközi konferenciákon - évenkénti rendszeresség­gel számolunk be. Közös kiránduláson a jénai kollégákkal a Mátrában A Weimari Főiskola oktatói közül többeket áthelyeztek a Jénai Főiskolára. Köztük volt Bemd Fritz, aki szívügyének tekintette a korábbi együtt­működés felélesztését. Mint a Jénai Főiskola dékánja ki­tartó munkával megszerezte a két intézmény vezetőjének támogatását, és ez alapján 1995-ben létrejött a fenti együttműködési szerződés. Bernd Fritz munkáját főisko­A Jénai Főiskola 1991 őszén ünnepelte fennállásá­nak 10. évfordulóját, ame­lyen intézményünket a főis­kolai kar főigazgatójának ve­zetésével öttagú delegáció képviselte. Hasonlóan magas szintű delegációt várunk Jénából intézményünk alapításának 40 éves évfordulója alkalmá­ból rendezendő ünnepsé­günkre. Főiskolánk a Munkaügyi Hivatal stabil partnere Max Weber porosz társadalomtudós mintegy száz éve hazája államapparátusának munkáját javító ajánláso­kat fogalmazott meg. Ő alkotta meg a bürokrácia kife­jezést. Ennek eredeti értelme a szakszerű, gyors, pontos ügyintézést jelentette. M anapság a bürokrata szó rossz érzéseket kelt, teljesen pejoratív. Irtózattal gondolunk rá, ha va­lami hivatalos ügyünket kell el­intézni. Már szinte előre tud­juk, hogy hosszasan kell vára­koznunk, biztosan kérnek tő­lünk még egy papírt, ha azt hisszük már mindet bemutat­tuk. Ki kell majd töltenünk mindenféle rosszul fogalma­zott kérdőívet. Ezt milliószor el fogjuk téveszteni. Be kell majd fizetnünk bírságokat, és persze egy percig sem érezhetjük em­bernek magunkat. Szóval az ember kerüli a Hi­vatalt, amennyire csak tudja. Jómagam is így vagyok ezzel, ezért emelek kalapot a munka­ügyesek előtt. Meg kell monda­nom, hogy már több, mint egy évtizedes együttműködésünk alatt semmi ilyesfélét nem ta­pasztaltam. Jó nekem - mond­hatják. Igazuk van, valóban jó. Most már csak az a kérdés, hogy miből áll ez a kooperáció? Nem nagy dolog, de talán van pár száz ember, akinek fontos. Átképző és továbbképző tanfolyamokat szervezünk kö­zösen . munkanélkülieknek és ez tipikusan olyan dolog, ahol mindenki jól jár. A Hivatal tel­jesíti misszióját, a résztvevő el­helyezkedési esélyei javulnak, a főiskola tanárai élhetnek hi­vatásuknak. Alapvetően három területtel foglalkozunk: mérleg­képes, idegen nyelvi és számí­tástechnikai tanfolyamokat szervezünk és tartunk. Nem túl sokat. Fontosabb számunkra a minőség, mint a nagy tömeg. Évi 1-2 mérlegképes, 4-5 szá­mítástechnikai és 6-7 idegen nyelvi tanfolyam, amit becsü­lettel el tudunk látni, ennél töb­bet már csak saját önbecsülé­sünk rovására vagy nagyobb oktatói létszámmal vállalhat­nánk. Büszkék vagyunk arra, hogy az országos átlagot kissé meg­haladó, esetenként jóval meg­haladó vizsgaeredményeket ér­nek el a nálunk végzettek. En­nek persze ára van. Ára van a hallgató és a tanár részéről is. Sokat és okosan kell tanulni, il­letve sokat és jól kell tanítani. Köszönet illeti oktatóinkat, hogy vállalják a tanterven felü­li órákat és tisztelet a hallgató­nak, aki saját jól felfogott érde­kében részt vesz ezeken. Ahogy a manapság divatos szleng kissé átalakított változa­ta mondja: a Munkaügyi Hiva­tal nélkül ez nem jöhetett volna létre. Nagyon sokra becsülöm az ott dolgozókat. Gondoljuk csak meg. Ügyfeleik már hely­zetükből következően is igen gyakran frusztrált, ideges, ne­megyszer megalázott emberek. Ők mégis kedvesen, türelmesen foglalkoznak velük. Mindenféle és gyakran változó (általában szigorodó) jogszabályok kötik a kezüket. Minden év azzal kez­dődik, hogy kevesebb pénz áll rendelkezésükre és ők mégis helytállnak. Néhány éve felfi­gyeltem arra, hogy náluk szinte csak nők dolgoznak. Eltöpreng­tem ezen és úgy látom, hogy va­lószínűleg csak nőkben van kel­lő empátia, beleérzőképesség, csak ők képesek ilyes feladatok ellátására. Jó érzés velük közösen dol­gozni, jó dolog az arra rászoru­lókon segíteni. Végül kívánom nekik és kérem tőlük, hogy a jö­vőben is a Weber által megál­modott modell szerint dolgoz­zanak és segítsenek elfelejteni a bürokrácia szó mai jelentését. Dr. Radó András TANSZÉKVEZETŐ EGYETEMI DOCENS

Next

/
Thumbnails
Contents