Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-03 / 180. szám

/ Életszeretete követendő mérce Dr. Lisztóczky Lászlóval az öt éve Egerben megalakult Dsida Jenő Baráti Körről Az első és tudtommal az egyetlen irodalmi társaságot, amelynek a kiváló erdélyi költő a név­adója, öt éve hozta létre egy alkalomszerűen - bár nem előzmények nélkül - összeverődött baráti társaság. Az egyesület tagjainak eltökélt szándéka, hogy valóra váltsa legfőbb célját, s a Dsida-kutatás egyik szellemi műhelyévé fejlődjék - mondta a fél évtizedes jubileum kap­csán dr. Lisztóczky László főiskolai tanár, a társaság elnöke. Az egri Eszterházy Károly Főisko­la irodalomtudományi tanszé­kének tanára nagyon fiatalon, egykori markazi kisdiák korában találkozott először Dsida Jenő verseivel. A helyi iskola igazgató­ja adta a kezébe a nálunk 1958- ban megjelent Tóparti könyörgés című kötetet, amelyet Áprily La­jos állított össze. Az akkori irodal­mi élmény oly mély hatást gyako­rolt rá, hogy az erdélyi költő irán­ti érdeklődése egyre csak fokozó­dott. Ennek tudható be az is, hogy - Kardos Pál professzor irá­nyításával - róla írta diplomadol­gozatát a debreceni egyetemen.- Mivel akkor jórészt még a til­tás és a feledés homálya fedte a költő örökségét, témavezetőm ar­ra biztatott, hogy vegyem fel a kapcsolatot azokkal, akik Dsida életének tanúi és ismerői voltak - írja az Erdélyi arcok című, 1997 karácsonyán megjelent tanul­mánykötetében dr. Lisztóczky László. Mint könyvéből kiderül, levele­zése kapcsán - Áprily Lajostól Be­nedek Marcellig - számos irodal­mi nagysággal került érintkezés­be, s jutott általuk értékes adalé­kokhoz, információkhoz az 1907- ben Szatmárnémetiben született költőről. Később, amikor már ma­ga is tanított, arra ösztökélte főis­kolai hallgatóit, hogy kapcsolód­janak be az általa megkezdett munkába, s tárják fel Dsida Jenő életének és költészetének még is­meretlen részeit, írásainak gyöngyszemeit.- Tulajdonképpen ez a közös érdeklődési kör, ez a Dsida- rajongás vetette fel azt a játékos ötletet, hogy egy szervezetet kelle­ne alapítanunk kedvenc költőnk emlékének ápolására az általa Assisi Szent Ferenc-i megragadott- sággal, lényegesség-élménnyel megénekelt életöröm jegyében - emlékezik az öt esztendővel ez­előtti kezdeményezésre. Az ötletből aztán valóság lett, ugyanis 1997. július 24-én meg­alakult Egerben a Dsida Jenő Ba­ráti Kör. Az alapító okiratot - az időközben elnökké választott ta­nár úrral, s az azóta titkárként te­vékenykedő Hunyadi Zsuzsanná­val együtt - négyen írták alá. A politikától mentes egyesület do­kumentumában megfogalmaz­ták: „Tagjai meghatározó élmé­nyüknek tekintik a »poéta angeli- cus« emberi és költői magatartá­sát, »szelíd mosollyal« néznek földre és égre, életre és halálra, rendületlenül hisznek az erdélyi magyarság értékteremtő hivatásá­ban, a szépség és a jóság misszió­jában. ”- Mi valósult meg ebből ez alatt a fél évtized alatt?- Kellemes érzéssel mondha­tom - bár soha sem tartozott az elsődleges céljaink közé a lét­szám duzzasztása -, hogy napja­inkra egy olyan ötvenfős közös­ség jött létre, amelyre mindig szá­míthatunk. Az érdeklődők köre ennél sokkal tágabb, mert volt olyan rendezvényünk az egri Ke­resztény Ifjúsági Klubban, hogy szűknek bizonyult a helyiség. Ilyen volt például a Dsida Jenő költészetét bemutató előadásom az MMK-ban, majd az erdélyi Kriterion Könyvkiadó alkotói kö­zösségének a bemutatkozása, il­letve Romsics Ignác kitűnő elem­zése a trianoni békeszerződésről. A Dsida-rajongók táborának gyarapodását nagyban elősegítet­te dr. Lisztóczky László már emlí­tett Erdélyi arcok című kötetének a megjelenése, a könyv ugyanis rövid idő alatt eljutott - s széles körben ismert lett - a határon túl élő magyarság körébe. A baráti társaság megalakulásáról szóló rész hatására számos fel­vidéki, kárpátaljai és er­délyi jelentkezővel gya­rapodott a közösség.- így került körünkbe Füzesi Magda költőnő, aki Beregszászon állítta­tott emléktáblát a költő­nek, s aki a Beregi Hírlap­ban annyi Dsida-verset közöl, amennyit csak tud. Vagy Vallasek István okleveles fizikus, egyete­mi tanár, aki Kolozsvá­rott abban a házban la­kik, ahol hajdan a költő, s aki Dsida-relikviákat gyűjt - sorolja az irodal­mi egyesület elnöke. - De sikerült megnyerni ügyünk támogatójának a kolozsvári Művelődés fő- szerkesztőjét, Szabó Zsoltot is, aki egy alka­lommal Cseke Péterrel és közvetlen munkatársaival látoga­tott el hozzánk. Az irodalmi kör törekvései - mint arról a jubileumi találkozón is szót ejtettek - három irányban kristályosodtak ki az elmúlt öt év során.- Az első helyen a névadó köl­tészetének és emberi példájának a népszerűsítése áll. Ezzel fonó­dik össze az a segíteni akarás, amely a határon túli magyarság gondjainak megismerésére és enyhítésére irányul. Végül egyön­tetűen magunkénak valljuk és mindennapjaink ihletőjévé, for­málójává avatjuk azokat a szelle­mi értékeket, amelyek Dsida Jenő verseiből áradnak. Ennek a hár­mas törekvésnek a jegyében kí­vánjuk gazdagítani Eger kulturá­lis életét, amelyhez keretet ad a Keresztény Ifjúsági Klubbal, vala­mint a Segít a Város Alapítvány­nyal kialakított együttműködés.- Mit ad a kör tagjainak, illet­ve mit üzen a ma emberének Dsida Jenő költészete, emberi példamutatása?- Az általunk képviselt érték­rend egyik legjellemzőbb alkotó­elemét egymás között a legkézen­fekvőbb és a legegyszerűbb szó­val életörömnek, életszeretetnek szoktuk nevezni. Ehhez Dsida Je­nő költészete szolgáltat számunk­ra ösztönzést és mintát. Kevés olyan örömtudó, napragyogású, Assisi Szent Ferenc-i szellemiség­gel, kozmikussá táguló áhítattal és szeretettel átitatott életművet ismerünk, mint amilyen az övé - hangzik az irodalmár érvelése. - Megragadottságát és lényegesség­élményét tragikus sorsa diktálta: veleszületett, korai elmúlással fe­nyegető szívbetegségben szenve­dett. Arra kényszerült, hogy a sír szédítő mélységeivel fokról fokra szembenéző egészséges ember­nél hamarább és intenzívebb mó­don döbbenjen rá a véget nem érő nagycsütörtök-esték üzenetére, szívközeiből ismerje, s minden át­menet nélkül találja meg az élet­hez vezető zseniális utat, a halált. Annak fénytörésében nőttek ben­ne olyan mitikus méretűvé és je­lentőségűvé az e vüági dolgok ará­nyai. Ez a felfokozott életintenzi­tás és életszeretet követendő mér­ce lehet a ma embere számára is...- ...S - gondolom -ez a hittel, bizakodással telített lelki és szel­lemi azonosság adja meg az év­ről évre sorra kerülő találkozók hangulatát.- A kezdetektől tudatosan vé­dekezünk a bürokratizálódás ve­szélye ellen, s vigyázunk arra, hogy látszatok és formaságok ne helyettesíthessék a szellemi érté­kek őrzésére, gyarapítására irá­nyuló tevékenységet. Találkozó­ink komoly események, amelye­ken a már említett határontúli- akon kívül számos honi Dsida- rajongó ajándékoz meg bennün­ket valamilyen szellemi táplálék­kal. A Pomázt és Budapestet kép­viselő Turcsány Péter például be­mutatta Dsida egykori felfedezett­jét, Lakatos Demeter csángó köl­tőt, illetve mai utódát, Duma-Ist- ván Andrást. A Mezőkövesden élő tanár és poéta, Cseh Károly égő gyertyák mellett, Dsida-versek tár­saságában eltöltött nagycsütörtök- esték varázsát, Ködöböcz Gábor főiskolai tanár, irodalomtörténész Kányádi Sándor lírájának Dsida- reminiszcenciáit idézte. Tehát mindenki - legyen az régebbi tag vagy új be­lépő - letesz ilyenkor vala­mit az asztalra. Vonatko­zik ez gyermekeinkre is, miután számukra külön tagozatot hoztunk létre, nekik belépésül egy-egy Dsida-verset kell megtanulniuk s előadniuk. Előbb Nádasdi Zsu­zsanna és György, majd Molnár Anna és Flóra, Salánki Teodóra és - tehetséges rajzaival - Pintér Áron esett át a próbán.- Beszélgetésünk elején hatá­rozott célként hangzott el, hogy az irodalmi kör a Dsida-kutatás legfőbb szellemi műhelyévé fej­lődjék. Hol tartanak ezen az úton?- Miután két éve hivatalosan bejegyzett közhasznú egyesületté alakultunk, kedvezően alakulnak a lehetőségek. Felvettük a kap­csolatot a Dsida-életmű három je­les kutatójával, Kábán Annamári­ával, Láng Gusztávval és Mózes Hubával. Ezenkívül előadás-soro­zatot szervezünk a Dsida-kutatás helyzetéről és feladatairól, ennek az anyagát önálló kötetben sze­retnénk közreadni. Távolabbi ter­veink közé tartozik egy Dsida- bibliográfia elkészítése is. Mind­ezek megvalósításának a biztosí­téka az a „szellem és szerelem”, ami minket régóta összeköt, s így jövőnket is magával ragadja, ele­ve megszabja a továbblépés esé­lyeit és formáit. A lényeg azonban nem változik: negyven-ötven em­bernek közös, messzire sugárzó hite, álma, öröme és gondja van, ami legkevésbé sem lehet közöm­bös széthulló, uniformizálódó és elgépiesedő világunkban.- Köszönjük a beszélgetést. SZILVÁS ISTVÁN Tíz parancsolat x. Felebarátod, ökre, háza után kívánságod ne légyen: ilyen szegénységekre vágyni nagy szegénység és csúnya szégyen. Orrodba édes illatot gyújts, szívedbe békét és mosolygást, szemedbe fényt, hogy az utolsó napon is tudj örülni folyvást s eképpen szólj csak és ne mondj mást: köszönöm, hogy tápláltatok, hús, alma, búza, lencse, borsó! Amint jó volt hozzám a bölcső, tudom, hogy jó lesz a koporsó. Ki most lefekszik, nem kívánta, hogy földje legyen, háza, ökre, de amit látott, gyönyörű volt és véle marad mindörökre. És övé marad mindörökre. Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanárnője, Török Anna (középen) átadta a kör elnökének a Miskolci Egyetemen írt Dsida-dol- gozat egy példányát Sírfelirat Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását. Felejtsd el arcom romló földi mását. ________________KOVÁCS JÁNOS T isztasági csomag Büdösek vagyunk. Szögiünk. Áporodott a leheletünk. Az alsó­neműinkről pedig jobb nem is beszélni. Ezt vágják mosdatlan arcunkba a honi tisztálkodási kultúrát vizslató felmérések. Nem kenyerünk a higiénia, a jól dezodorált, finnyás orrú Eu­rópa Ház lakói meg csak vágják nyugodtan az arcokat, mond­hatnánk szittya, kurucos tempóval. De nem tesszük. Ugyanis többről van szó. Magát a jelenséget, annak részelemeit ki-ki maga is tapasztalhatja egyébként, ha orra van az ilyesmihez. A dolog egyébként már csak azért is furcsa, mivel mi, ma­gyarok, permanensen a tisztasági csomagok országában, illet­ve korában élünk. Az előző és nehezen távozó kormány tiszta­sági programjában azt mondta (a bukott szocialista-liberális koalíció felé bökdösve - joggal egyébként), hogy megszünteti a közpénzek ellopását, elszivárgását, tiszta és átlátható viszo­nyokat teremt a polgárok számára. Ehhez képest minden, ami az elmúlt négy évben történt, csak kevéssé azonosítható be a fenti kijelentéssel. A közpénzek tényleg nem szivárogtak, ha­nem ömlöttek baráti zsebekbe, kollégiumi szobatársakhoz, pártközeli ismerősökhöz, gyanús cégekhez. Milliárdok buktak át a jó ízlés, a képmutató falazás és talán a Büntető Törvény­könyv gátján. Vagyonok alapozódtak meg, folyt az eredeti tő­kefelhalmozás, csak közben épp a közpénzekből lopódott el jó­kora mennyiség. Ment a buli több tízmilliós végkielégítésekkel a mi pénzünket költő veszteséges állami vállalatoknál, közin­tézményeknél hallgatási díjakkal, mindenért lehetett pénzt, juttatást, prémiumot, bonuszt kapni, még békaügetésért is, ha elég ügyes volt az ember, meg igazán közel állt a közelállók­hoz. Summa summarum, olyan átláthatatlan volt minden, mint egy óvodai klubdélután a tortaosztás után. így - nem utolsósorban a fenti tényeknek köszönhetően - érkezett el a lassú és kínos kormányváltás, s került hatalomra ismét az a szocialista-liberális koalíció, amely még ellenzék­ként a leghangosabban és legméltatlankodóbb hangon trium- fált az adófizetők pénzének ellopása ellen, s meghirdette a maga tisztasági csomagját, hogy átlátható viszonyokat teremt a. közpénzek felhasználásában. Nem utolsósorban újra divat­ba hozza és favorizálja a közbeszerzési megbízásokat, az elő­ző kormányzat Európai Unió által is bírált sundám-bundám levajazott, egyszereplős modellgyakorlatával szemben. Szóval, rá lesz rendesen csapva a közpénzeket illetéktelenül markoló mocskos mancsokra, a brigantikat kiseprűzik. Erre föl a demokrácia újsütetű bajnokai eljátszanak egy elég rossz komédiát (a Fidesz autópálya-panamáira mutogat­va - egyébként joggal), miszerint még ez egyszer, becs' szóra, utoljára, nem lesz közbeszerzéses autópálya-tender, mert az túl lassú és időigényes (ilyen egyébként a demokrácia: lassú, költséges és időigényes, csak nem érdemes nagyon megkerül­ni, mert csak rosszabb jön), inkább meghívásos versenytár­gyaláson választják ki, aki olyat és annyiért kínál, ami ne­künk is megfelel és nekünk is tetszik. Szóval, ismét a régi szép új világ. Csöbörből vödörbe, egyik 19, a másik egy híján húsz, ha patinás népi szólásokkal akarnám megfejelni a történteket. Aztán (micsoda szolid birkózás mehetett a háttérben) gyorsan jött a visszakozz - még nem túl későn, de kissé kínosan. Senki se gondolta úgy és azt. Csak mi jót akartunk. Az kevés. Jól is kell csinálni. A Fidesz már megmutatta, hogy a puszta ötlés, nagyotmondás, propaganda, tisztaságicsomag-hirdetés kevés, bele is bukott. Remélhetőleg a jelenlegi kormány tanult elődei hibájából és a mostani szerfölött kínos esetből, és nem kívánja újból felmondani a régi leckét. Mert azt mi megérezzük. Márpedig az ilyesmihez van or­runk. Ha valami bűzlik a közélet tisztasága és a politikai higi­énia körül, ha valakiknek túl ragadós a kezük. Még ha sokak­ra ráférne is a tisztálkodás, hogy később ne kelljen mások he­lyett se mosakodniuk. A tisztaság ugyanis fél egészség. Hír(telen)kék... Az előzetes becslések szerint legalább félmillió honi vállalkozót érint majd a tervezett egyszerűsített vállalkozói adó, az eva. Az első bűnbeesés is ezzel a névvel kezdődött... * A szlovák rendőrség nyomozói szerint ismeretlen személyek - rég elhunyt emberek számlái és elszámolásai révén - mintegy félmilliár­dos összeget sikkasztottak el a bősi vízi erőműre szánt pénzből. Zsilipelték a koronát... * Amikor egy útonálló el akarta rabolni tőle a kifizetésre váró két­százezer forint nyugdíjat, igazi amazonként harcolt támadója ellen E. Tünde, a posta regenyei kézbesítője. A postásnő mindig kétszer csépel... * Az oroszországi Kemerovóban egy - meglehetősen jelentős köz­műtartozást felhalmozó - lakó nem engedte be otthonába a pénzbe­hajtókat, akik büntetésül behegesztették a lakásajtót. Konzerválták az adóst... * Jósnak csapott fel Ulf Buck, a németországi Meldorf községben élő vak férfi, aki - ellentétben kollégáival - nem tenyérből, hanem a páciens hátsó felén lévő sorsvonalak tapintásával jövendöl, mond­ván: a fenéknek jóval erősebb a kifejezőereje. Kisujjában van a leülepedett tudás... ___________________________________________________________________________________________(SZILVÁS)

Next

/
Thumbnails
Contents