Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-31 / 203. szám

/ Mottó: „Ti vagytok a föld sója...” Az Egri Egyházmegyéből tízen „ízesítették" Kanadában a 17. Ifjúsági Világtalálkozót A római katolikus fiatalok számára 1984-ben rendeztek először Ifjúsági Világtalálko­zót, azóta két-három évente kerül sor hasonlóra. Ezek mel­lett Rómában minden évben megtartják a világifjúsági na­pokat, így az idei Ifjúsági Vi­lágtalálkozó már a 17. világ­méretű összejövetele volt a fia­taloknak. Ebben az esztendő­ben a kanadai Torontóban mintegy 350 ezren vettek részt az eseményen, köztük termé­szetesen magyarok, csaknem százötvenen, azon belül az Eg­ri Egyházmegyét tízen képvi­selték. Az utazók egyikével idéztük fel a találkozó történé­seit, az ott szerzett élménye­ket, tapasztalatokat. Az egri Guba Dániel a Dobó Ist­ván Gimnáziumban tavaly szer­zett érettségi bizonyítványt, majd felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, ahol az Ál­lam- és Jogtudományi Kar hallga­tójaként immár a második tan­évére készül. Elmondása szerint sajátos küldetést már korábban is teljesített, amikor Rómában járt egy ministráns zarándoklaton, az Ifjúsági Világtalálkozó kapcsán azonban - életében először - elju­tott a tengeren túlra is. Ez önma­gában sem csekélység, ám ez a mostani részvétel lényegesen több volt számára, mint egy turis­tautazás. Bizonyára nem is volt hozzá elegendő, hogy csak jelent­Az élet világossága A világi hivők feladata a társadalomban, hogy legyenek az élet vilá­gossága és kovásza. Az Egyházat azokon a helyeken és olyan kö­rülmények között tegyék jelenlévővé és hatékony erővé, ahol csak általuk lehet az Egyház a föld sója. A magyarok egyik csoportja első állomáshelyén Montrealban, a bazilika előtt az élelmezést illeti, végig teljesen kielégítő volt az ellátásunk.- Mennyiben kellett egymáshoz igazodniuk?- Előre meghatározott progra­mokhoz alkalmazkodtunk. Min­den reggel szentmisére mentünk, ahol a mi papjaink kaptak szere­pet, így például a szintén egri kül­dött, Turza Gábor káplán is. Ju­tott idő persze a helyi látnivalók megtekintésére is, csodálatos épületek tárultak elénk, köztük az 1976-os montreali olimpia léte­kezzen és befizesse a rá eső 87 ezer forintos költségtérítést. (Az egy személyre jutó 240 ezer forin­tos költség nagyobb részét az egy­ház, illetve egyházközsége bizto­sította.)- A pápai meghívás híréről, az­zal együtt az utazás költségéről a. Magyar Katolikus Püspöki Kar jó­voltából értesültem, így tudtam meg az utazás feltételeit is - mondta Guba Dániel. - Fontos szempont volt az angol nyelv is­merete, azon túl mindenkinek kellett egy ajánlás az illetékes egyházközségtől. Én már nagyon régen a Nagyboldogasszony, is­mertebb nevén a Barátok templo­mába járok szentmisére és hittan­ra, ezért az ottani plébános, Valuch István javasolt az utazás­ra. így kerültem abba a tízfős cso­portba, amelyik az Egri Egyház­megyét képviselte a találkozón.- Hogyan zajlottak a további események?- Július 16-án indultunk Buda­pestről. Repülőnk Amszterdam érintésével Montrealban szállt le, az a város volt a gyülekezés, illet­ve az előtalálkozó helyszíne. A hat csoportra osztott magyar kül­döttséget Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök vezette. Én az úgynevezett 34 fős B-csoportban voltam. Az Erdély­ből érkezett magyarokkal együtt hozzávetőleg 350-en lehettünk, akik a magyarságot képviseltük az eseményen. Montrealban az ottani magyar közösség, azon be­lül a Magyarok Nagyasszonya plé­bánia vendégei voltunk. Magyar ‘családoknál nyertünk elhelye­zést, én Baka Károly mérnöknél laktam, és mondhatom, hogy rendkívül szívélyes vendéglátás­ban részesültem. Igazán otthon érezhettem magam. Ami például sítményei. Onnan nyolcórás bu­szozással mentünk át Torontóba, a végleges helyszínre. Az Exhibition Place az Ontario-tóhoz közel található, ott volt a világta­lálkozó centruma.- Elhelyezés szintén családok­nál?- Igen. Torontóban újabb ma­gyar közösségbe kerültünk, Ár­pád-házi Szent Erzsébet a templo­muk védőszentje. A családoktól programok kínáltak lehetőséget a barátkozásra, a rendelkezésünkre állt hatalmas tereken koncertekre is sor került. Az ifjúság nem ha­zudtolta meg önmagát, a szórako: zás, a vidámság sem állt távol tő­lünk. Emlékezetemben gyakorta felvillan, ahogy a kubaiak vagy a spanyolok múlatták az időt. Ahol csak lehetett, mindig táncoltak.- A kanadai események lénye­ges részét képezte II. János Pál pá­pa és a fiatalok találkozása.- A Szentatya éppen amerikai körutat tett azokban a napokban, így nem hagyta ki a velünk való találkozást sem. Első alkalommal az országok egy-egy képviselője (a zászlóvivők) mutatta be szá­mára a nemzetek küldöttségeit. A találkozó záró szentmiséjét a pá­pa celebrálta július 28-án. Az előt­te való éjszakát átvirrasztottuk, majd következett a pápai mise, közben azonban eleredt az eső. Abban a hatalmas tömegben elké­pesztő szorongást kellett elvisel­ni, de nem csináltunk belőle problémát. Az esemény magasz­tossága minden nehézséget feled­tetett. Volt mivel gazdagodni. Elég, ha csak éppen a Szentatya személyét említem. A köztudot­tan idős, sőt beteg pápa minket is meglepve, saját lábán jött le pél­A papai moDiiiai il. János Kai érkezik a fiatalok Köze sok segítséget kaptunk, rendkívül szívélyesen viszonyultak hoz­zánk, semmiben nem éreztünk hiányt. Egyénileg fontos volt, hogy tudjunk tájékozódni. A met­róhoz igazodtam, annak segítsé­gével jutottam el, ahová kellett. Az étkezés közös volt. A délelőtti órákban katekézist hallgattunk. Ezt Gyulai Endre vezette, de talál­kozhattunk például Miklósházi Attilával, a külföldön élő magya­rok püspökével is. Az egész talál­kozó mottója egy bibliai idézet volt: ,,Ti vagytok a föld sója, a vi­lág világossága”. Délután szabad dául a repülőről, láthatóan erőt merített abból, hogy az ifjúsággal találkozhatott. Nagy energiákat mozgósított, hogy eljusson kö­zénk. Azt tartja, hogy ha valaki fi­atalok közé megy, az ott maga is megfiatalodik. Angol, illetve fran­cia nyelven beszélt, kitűnően le­hetett érteni minden szavát.- Az ilyen világtalálkozó célja mi más is lehetne, mint a fiatalok lelki megújulása, hogy jövőbeni vallásos életükhöz erőt merítse­nek.- Vallási oldalról nézve min­denki saját magára van utalva, hogy miként dolgozza fel azt, amit átélt. A beszédekből, vala­mint a csoportos foglalkozások­ból kell leszűrnünk a tanulságo­kat. A katekézis, a pápával való találkozás mind olyan plusz, amit hasznosítani egyéni feladat. Mi, fiatalok úgy gondoljuk, hogy az Isten számára mindegy a dicsőítés formája. Nagyon sok újdonsága mutatkozik a vallásos életnek, ami az időseknek lehet különös, vagy egészen furcsa. Úgy gondo­lom, hogy toleránsnak kell lenni. A jövő vallási gyakorlata lehet más, mint az eddigi, bizonyos szempontokban lehet eltérő, hi­szen változik a körülöttünk lévő világ is. Az evangélium viszont örök. Mint az eddigiekből kitű­nik, a programok széles skálán mozogtak. Adódott látnivaló bő­ven úgy is, ha csak turistaként jár­tunk volna egy másik kontinen­sen. A montreali óváros, a bazili­ka, a kikötő, vagy a kivilágított Ni- agara-vízesés ugyancsak soha nem felejthető élmény marad. Sok új barátság szövődött, s vál­hat a felek javára a továbbiakban.- Említette, hogy magyar csalá­doknál lakva nagyon jól érezték magukat. Miként őrzik honfitár­saink a hagyományokat?- Nagyon pozitív hatással volt rám az egész ottani életük. Az ős­hazától távol is magyarok akar­nak maradni. Az természetes a ré­szükről, hogy kitűnően beszélik a nyelvet. A közösségi életük egyér­telműen példás lehet előttünk. Ami a legfontosabb: egy épület­tömb az iskola és a templom. Mindenben oda igazodnak. Mint egy kis Magyarország, úgy élnek. Az egyházközség napi gyakorlat­ban valósítja meg terveit, megfe­lelő gazdálkodással. Közösen építkeznek fizikai és lelki érte­lemben. Szeretetben és békesség­ben élnek, hozzá nagy elszánt­sággal és önbizalommal teszik a dolgukat.- A világ tele van borzalom­mal, állandó fenyegetettségben él­nek ártatlan emberek a féktelen őrültek terrorcselekményei okán. Ahol százezrek csoportosulnak, lényeges szempont a közbizton­ság.- A biztonsági intézkedések na­gyon szigorúak voltak. A közös programok előtt igencsak kellett várakozni, mert mindenkit átvizs­gáltak, hogy ártalmas eszköz sen­kinél se legyen. Nem is volt. A leg­csekélyebb rendzavarásról sem szereztünk tudomást. Nem kellett mitől félnünk, s ezt valóban meg­nyugtató összegzésül kimondani a majdnem kéthetes amerikai tar­tózkodás kapCSán. FESZTBAUM BÉLA __________________________SIKE SÁNDOR T itkok és magántitkok Minden különösebb kockázat nélkül megfogalmazható: kor­mányzati ciklusokon átívelő, a közbeszédet meghatározó metó­dus van megszilárdulóban a Kárpát-medence Magyar Köztársa­ságként ismert területén. Csak első megközelítésben tűnhet fur­csának, hogy ennek a technikája többnyire valamilyen titkos megfigyeléshez, vagy éppen titkosszolgálati beosztáshoz kötődik. Mielőtt még valaki abba a tévhitbe ringatná magát, hogy a politikának a titkosság irányába vett fordulata Orbán Viktor 1998-as, augusztusi „megfigyelési" bejelentésével kezdődött, em­lékeztetünk itt egy bizonyos Nyírfa-ügyre. Arra pedig külön is fel­hívjuk a figyelmet, hogy senkit ne tévesszen meg, ha összekötő kapocsként Földi László nevével találkozik, mert összekötő ele­mekre minden valamirevaló konstrukdóban szükség van. El kell oszlatnunk továbbá azt a tévhitet is, hogy „megfigyelési ügyeket" csak a Fidesz képes közbeszéd tárgyává tenni. Erre a legjobb pél­da Ragáts Imre, aki az MTV előző vezetésének „munkadossziéit" kinyitva tapasztalta meglepődve, hogy két cégnek is busásan fi­zetett a köztévé bizonyos megfigyelések elvégzéséért cserébe. Mondják, hogy a magánszféra titkainak nyílt és titkos eszkö­zökkel való feltárása a rendszerváltás előtt iparszemen űzetett. (Azt is tudni persze, hogy a Horthy-, majd a nyilas rendszer sem élhetett muzsikaszó és besúgók nélkül.) Ez az iparszerűség az­tán rányomja bélyegét a későbbi korok mentalitására, annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy tizenkét esztendő a tisztességes kollektív emlékezés szándékának megérlelődéséhez kevés, a kol­lektív - és egyben szelektív - amnéziához pedig túl sok. Éppen ezért nem tartjuk teljesen esetszerűnek azt sem, ami a nyár kezdetén létrehozott két parlamenti bizottság körül már- már bohózatszerűen történik. Egyik oldalról Balogh László kép­viselő Kosztolányi Dénessel és az ő bizottságának módszerével vetekedő - prekoncepciókat sem nélkülöző - bizonyítási kénysze­re a Medgyessy-bizottságban, másik oldalról pedig a kiszivárog­tatás magasiskoláját felmutató Mécs-bizottság körüli botrány te­hető a mérleg serpenyőibe, hogy jól kiegyensúlyozzák egymást. Kész csodának tekinthető, hogy ebben a másik felet besározni igyekvő feltárósdiban azért létrehoztak egy olyan grémiumot is, a Sólyom-bizottságot, amelyik legalább megpróbálta a probléma­kört korrektül megfogalmazni. A nyolctagú, ismert és elismert tudós emberekből álló testület egyebek között megállapította: al­kotmányellenes, hogy az ügyben a Parlament elé terjeszteni szándékozott, az állambiztonsági múlttal kapcsolatos törvényja­vaslatok nem tesznek különbséget az érintettek között. Azt vi­szont vitathatatlanul elfogadhatónak tartják, hogy azt, aki most fontosabb tisztséget vállal, mindenképpen át kell világítani. A legfontosabb állami tisztségek viselői és az arra pályázók, vala­mint a jelentősebb támogatást elért pártok vezetői esetében az átvilágítás feltétel nélküli, és ha ez az állam számára túlzott koc­kázatot jelentene, akkor az illető egy alkalmassági feltételnek nem felel meg, és ezért nem töltheti be a posztot. A magunk részéről az egyik legfontosabb megállapításnak tartjuk, hogy a testület leszögezte: a választópolgároknak joguk van tudni, kire szavaznak, s minthogy a rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok műkö­dése sem lehetett jogállami, és egyes személyek titkosszolgálati múltját sem lehet arra való hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége „a jogállammal összeegyeztethető volt”. Ugyanakkor ez a vonulat csak egyik összetevője a kérdéskör­nek, mert a bizottság rámutatott arra is, hogy a múlt megismeré­séhez sokkal inkább a tárgyi összefüggések, folyamatok feltárása szükséges, mint a személyes adatok hozzáférhetősége. Esetleges személyes adatokból nem áll össze a rendszer képe. Szerény véle­ményünk szerint, és népiesre fogva: „itt van a kutya elásva". A volt állampárti rendszer egészének működésében. Mindenekelőtt ezt kellene feltárni teljes mélységében. _________________ Hír(telen)kék...____________________________ A mezőkövesdi Zsóry-fürdő közönsége fogyasztotta el azokat az éte­leket, amelyeket száz országgyűlési képviselőnő készített a hon­anyák első országos szakácsversenyén. Annak a levét is mi isszuk, amit a Parlamentben főznek ki... * Az orosz rádióállomásokon mostanában egyre gyakrabban hang­zik fel az a három lány által énekelt sláger, mely egy férfiról szól, aki olyan, mint Putyin. A három nővér csasztuskája... * Magyarország - a hulladékkezelési előírások teljesítésének elma­radása miatt - intőt kapott az Európai Uniótól. Szemét dolog... * A vb-győztes brazil válogatott két játékosáról, Ronaldóról és Rivaldóról nevezték el a svájci Rappetswil állatkertjének két kis zsi­ráfját. Tiszta sor, miért hordják olyan magasan az orrukat... ★ Az idei nyár végéig a balatoni idegenforgalom a tavalyinál 17-18 százalékkal lesz kisebb, miután a tó alacsony vízszintje miatt már szinte lehetetlen egy jót fürdeni benne. Sekély e kéj... •k Nagy-Britanniában jubileumi ünnepséget tartottak abból az alka­lomból, hogy 150 évvel ezelőtt nyitották meg az első nyilvános WC-ket. Happy birthday, klotyó...!____________________________(szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents