Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-24 / 197. szám
Jó csapat, jó főnök, családi háttér „Nem minden rendőri beosztásban előnyös a női alkalmazott” Éveken át az élet egyik legboldogabb pillanatainak volt aktív részese, hiszen a hatvani városháza anyakönyvvezetője volt. Aztán kétgyermekes családanyaként - sokak meglepetésére - pályát váltott, és rendőr lett. Ma Patkóné Rőczey Krisztina a bűnügyi osztály vezetője, a kapitányság vezetőhelyettese.- Amikor úgy döntött, hogy rendőr lesz, még kevesebb nőt vonzott ez a pálya. Ön miért választotta?- Már korábban, 1988-ban is hívtak rendőrnek. Fiatal koromtól érdekelt a pálya, talán egyfajta szülői indíttatás volt ebben, hiszen édesapám jogász, és bíróként is dolgozott. Érettségi előtt döntöttem el, hogy az Államigazgatási Főiskolát választom, de azért már akkor sem zártam ki, hogy pályát módosítok. A hatvani városházán dolgoztam, szerettem a munkámat, anyakönyvvezető voltam. Az első rendőrségi megkereséskor mégis elgondolkoztam, valószínű a régi vonzalom miatt. De hát akkor még annyira kicsik voltak a gyermekeim, hogy a hivatásos állományba nem mertem belépni. Amikor később, 1991-ben másodszor is megkerestek azzal, hogy nem gondoltam-e meg magam, már igent mondtam. A gyermekek is felcseperedtek, így eljöhettem a kapitányságra. Szerencsére huszonöt éve, amióta dolgozom, mindig azt csinálhattam, amit szeretek. Mondhatom: a hivatásom a hobbim is. De hogy visszatérjek a kérdéshez: akkor valóban jóval kevesebb nő volt - akár civilként, akár egyenruhásként - a rendőrségen. Bár én azt vallom, hogy a fiúknak kell többségben lenniük ezen a pályán. Nem a nemem ellen akarok beszélni, vannak olyan beosztások, ahol kifejezetten jó a női rendőr, de van, ahol nem előnyös a női alkalmazott. Gondoljunk csak a „forróbb” helyszíni intézkedésekre.- Adott egy fiatalasszony két gyermekkel, akit megbecsülnek a pályán, aki szereti is a munkáját, aztán mégis foglalkozást vált. Mindezt csak az ifjúkori álmokért?- Nem szeretnék nagy szavakat használni, de én az életemet arra tettem fel, hogy az emberekért tegyek valamit, intézzem ügyes-bajos dolgaikat. Ezt a városházán is megvalósíthattam, de az okokért általában nem ők hibáztathatok.- Egy rendőrtől jogosan várják el, hogy az egyik pillanatban a lehető legudvariasabban foglalkozzon az áldozattal, a sértettel, majd egy fél óra múlva ugyanúgy az el- várásoknak megfelelően, határozott fellépéssel, szakszerűen kell intézkedni egy betörővel vagy rablóval szemben. Tehát a rendőr nagyon is különböző elvárásoknak kell megfeleljen. Ez a pálya nem egyszerű, és ettől szolgálat igazából. Azoknak az embereknek a szolgálata, akik jogosan várják el tőlünk, hogy biztonságuk, javaik védelmét a rendőrség biztosítsa. Ám sokszor a sértettek hanyagsága kínálja az alkalmat a betörőnek, és sokszor olyan szemtanúkat találunk, akikről olyan információink vannak, hogy látták az elkövetést, de nem hajlandók vallomást tenni. Ha viszont nem kapjuk el a tettest, akkor ki a hibás? Természeten a rendőrség. Legalábbis az állampolgár ezt érzi. Ezért nehéz végighallgatnunk a sokszor igazságtalan kritikát, hiszen tudjuk, nem mi tehetünk arról, hogy sikertelen a rendőrségi eljárás. Roppant jó érzés viszont, amikor valaki egy-egy korábban ellopott tárgyát - a mobil- telefonját, a személyes iratait - visszakapja tőlünk, és azt mondja: köszönöm. Patkóimé Rőczey Krisztina rendőr őrnagy- Hatvanban született 1959-ben.- A Bajza József Gimnáziumban érettségizett 1977-ben.- 1981-ben elvégezte a Budapesti Államigazgatási Főiskolát, és a hatvani városházán helyezkedik el az igazgatási osztály főelőadójaként.- 1991-töí dolgozik a hatvani kapitányságon, előbb az igazgatásrendészeti, majd a bűnügyi osztályon.- 1994-ben elvégzi a Rendőrtiszti Főiskolát.- 1997 januárjában a bűnügyi osztály vezetőjévé és a kapitányság helyettes vezetőjévé nevezik ki. Férjezett, két gyermeke van. úgy éreztem, hogy ott már nemigen tudtam volna újat alkotni: nem akartam, hogy „ellaposodjon” a munkám. A rendőrségen viszont jó lehetőséget láttam arra, hogy más irányban képezzem magam, olyasmit csináljak, ami mindig nagyon érdekelt és ami izgalmasnak is tűnt. A városházi munkám nyugodtabb, kiszámíthatóbb volt, és talán éppen ezért eléggé sablonossá vált. Es amikor már automatikusan dolgozol, akkor egy idő után már nem tud lekötni a munkád.- A bűnügyi osztály vezetése az egyik legnehezebb beosztásnak tűnik, hiszen ha az utcán a rendőr az autóst megbírságolja, akkor legfeljebb szidják egy kicsit, ám ha romlik a közbiztonság, akkor a bűnügyisek fejét követelik. Pedig- Az embereknek felemás az álláspontjuk a rendőrséggel szemben. Ha keményen alkalmazzák a „kényszerítő eszközöket”, akkor megkapják a magukét, máskor viszont azt. hangoztatják, hogy nem lépnek fel elég határozottan az elkövetők ellen. Hogyan tudják mindezt feldolgozni?- Nekünk elsősorban az a fontos, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelően járjunk el, és csakis az előírásoknak megfelelően lépjünk fel. Lehet, hogy mindezt egyes esetekben az állampolgárok túl keménynek tartják, máskor viszont túl enyhének ítélik. De az élet más területén is így van ez. A rendőr ráadásul mindig szem előtt van. Nem tehetünk mást, el kell viselnünk a pozitív és a negatív véleményeket is. Patkóné Rőczey Krisztina: Különböző elvárásoknak kell megfelelni FOTÓ: T. Z. M.- Mondják, a bűnügyi munka akkor eredményesebb, ha a lakosság is segít. Miként tapasztalta: a rendszerváltás óta megváltozott a viszony a lakosság és a rendőrség között?- Az utóbbi évekre visszatekintve nyugodt szívvel elmondhatom: sokat tesz a rendőrség azért, hogy a lakosság ne csak érezze, hanem tapasztalja is, hogy értük dolgozunk. Fontosnak tartom, hogy a polgárokkal együtt beszéljük meg a közös dolgainkat, többek között a bűnmegelőzés terén teendőket is. A közvetlen kapcsolat kiépítésében jelentős szerep jut a körzeti megbízottaknak, akik ismerik a lakosokat egy adott területen. Ha találkozik az emberekkel, beszélget velük az utcán, akkor a polgárok is másként ítélik meg a rendőri munkát. A utóbbi tíz évben az a sok munka, amit e kapcsolat javításáért kifejtettünk, kezdi meghozni a gyümölcsét. A lakosság ma már nagyobb bizalommal van a rendőrség iránt, mint a kilencvenes évek elején. Jobban ismerik a munkánkat, nyitottabbá vált a rendőrség is, és ez jó.- Jelentős fordulópontja az életének 1997 január elseje, amikor bűnügyi osztályvezetővé nevezték ki. Hogyan történik az ilyesmi? Behívják az embert, és közük vele, hogy holnaptól ő lesz az új kapitányhelyettes? Van lehetőség ilyenkor a mérlegelésre?- Az én esetemben életem leggyorsabb döntése volt, hiszen egy órám sem maradt a gondolkodásra. Akkor nevezték ki Miklós József rendőr alezredes urat a hatvani kapitányság vezetőjévé, ő pedig megkérdezte, hogy lennék-e a bűnügyi osztály vezetője, egyben az ő helyettese? Nem tagadom, meglepett a kérdés, de ugyanakkor jól is esett. Ha akkor kollégáim nem mondják, hogy vágjak bele, mert segítenek, akkor lehet, hogy nehezebb lett volna a döntés. Tehát a munkatársaim támogatása volt az egyik ok, amiért elvállaltam. A másik ok pedig a családi egyetértés volt. Ha nem lenne igazi társam a férjem, ha nem értenék meg a gyermekeim, akkor biztos, hogy nem vállalhattam volna el.- Tehát a sikerhez jó csapat, jó főnök és jó családi háttér kell?- Az eredményes munkához mind a három feltétel szükséges. Én nagyon büszke vagyok arra, amit együtt elértünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnének még jobbak az eredményeink. És még valami: a rendőr is ember. A csapaton belül én keményen megkövetelem a munkát, de egyfajta parancsnoki gondoskodás keretében a beosztottjaim problémáit is figyelembe kell vennem. Talán eddig ezt a két dolgot sikerült egyeztetnem, és valószínű, ezért is fogadtak el a kapitányságon vezetőnek.-Tíz éve is voltak itt régi rendőrök. Ők hogyan nézték, hogy egy nő lett a felettesük?- Biztos voltak olyanok, akik fenntartással fogadták kinevezésemet, mert akkor az országban nem túl sok bűnügyi osztályvezető, kapitányhelyettes rendőrnő volt, és ma sincs. De úgy érzem, a kétkedőket sikerült meggyőznöm arról, hogy egy nő is meg tud felelni ennek a megbízatásnak, és tudtunk együtt dolgozni.- A fenntartások akkor szűnnek meg, ha jönnek az eredmények.- Bár soha sem volt kenyerem a dicsekvés: az ismertté vált bűn- cselekmények körében a felderítési mutató a negyven százalék alattiról közel ötvenhárom százalékra nőtt. Azt mondják, ez nem rossz, de még jobbnak kell lennünk.- Mit lehetne tenni, hogy nőjön a közbiztonság? Több rendőr kellene, vagy az állampolgároknak kellene jobban vigyázniuk?- A bűncselekmények elég nagy száma adódik abból, hogy az emberek figyelmetlenek, és a minimális lépéseket sem teszik meg javaik védelmében. Itt most nem a legdrágább biztonsági berendezésekre gondolok. Az ismertté vált bűncselekményeken belül a vagyon elleniek 65-70 százalékot tesznek ki. És sok esetben az állampolgár figyelmetlen, hanyag magatartása is hozzájárul ahhoz, hogy eltulajdoníthatják az értéktárgyait. Jó lenne, ha több rendőr jutna a kapitányságokra. Ugyanakkor a civil szervezeteknek és a polgármesteri hivataloknak is egyre jobban be kellene kapcsolódniuk a bűnmegelőzésbe. A módszer minden településen más. Minden helyen mást és mást kell tennünk a közbiztonság növelése érdekében.- A munka akkor lehet eredményes, ha tehetséges fiatalok jönnek rendőrnek, de vajon vonzóbbá vált-e a pálya az utóbbi években?- Úgy érzem, igen. Fiatalokkal elbeszélgetve jutottam erre a megállapításra. Jóval többen érdeklődnek a pálya iránt, mint mondjuk tíz éve. És meg is maradnak rendőrnek, ami szintén nagyon fontos. Pedig nem köny- nyű, hiszen ez a pálya huszonnégy órás szolgálatot igényel, és aki nem így gondolja, az előbb- utóbb le fog szerelni.- További tervei? Ezt a munkát nem találja túl sablonosnak?- Nem, nem. Mindig is hatvaninak éreztem magam, itt születtem, itt jártam iskolába, ide jöttem vissza a főiskola elvégzése után, nem is vágyom el innen. Én most a jelenlegi munkakörben szeretnék minél jobban megfelelni, a kollégáimmal együtt. TOMPA Z. MIHÁLY _______________KOVÁCS JÁNOS A szezon vége A dolog kockázatosabbnak tűnt, semmint gondolta. Leereszkedni a völgybe. Elindulni egy nyomon. Mondjuk, amit harminc évvel ezelőtt hagyott. Akkor az apjával volt itt, ezen a túlságosan is csöndes vidéken. Akkor is nyár vége volt, és ha reggel kinézett az ablakon, azt hihette, hogy eléri a képtelenül alacsonyra ereszkedő, mozdulatlan felhőket. A terméskőből rakott házban hamar hűvös lett, az ágynemű sütötte a hátát, amikor belefeküdt. De nemigen voltak benn, egész nap a környéket járták. Este se fűtöttek be, legfeljebb kimentek a kertbe a ház elé, és ott pörkölték meg a szalonnát. Napközben a hegyeket mászták, vagy fürödtek a gyorsan hűlő vízben, aztán farkasétvággyal ettek. Most is a hegyről ereszkedett lefelé, egy kis kaptató, majd a gyérülő tölgyes és a következő kanyar után hirtelen tűnt elő a tó partja. Olyan esetleges, valószínűtlen volt ott ez a víz, mint egy átutazó eldobott cigarettája, amely teljesen céltalanul parázslik még egy darabig, a gazdája nélkül is tovább emészti magát, aztán kihuny. A kihalt, rezzenéstelen vidéken csak a teljes némaságba süppedt zöld víz, a szomorú padok, a lengőteke esztergált fagolyóbisa, amit tét nélkül lóbált a szél, a játékosok már messze jártak. Kevés olyan lehangoló dolog akad a világon, mint egy elhagyott strand. A fabódén hervadt plakát zenés estről és strandszépségversenyről recsegve bólogat az eltűnt vendégek után, akik tán soha nem is jártak erre. A víz- és levegő-hőmérséklet kopott krétafehérje valami hihetetlen múltról tudósít. A táj tiszta, kitörölt emlékezet. Mikorra bizonytalanul esni kezd, a megfakult szépségekről is kopni kezd a szín, a kibugy- gyanó, rafinált hús, a dús keblek, a végkiárusított combok, lábikrák és tomporok visszanyerik eredeti rendeltetésüket. Az egész számyaszegett és kissé ellenséges, mint egy végkiárusítás. Nem úgy, mint akkor. Lefelé a völgyben mindig találkoztak egy pislogó tekintetű szakállas emberrel, aki az út szélét és a domboldalt kaszálta. Tudományos alapon. Kiszámolta, hogy a Föld forgási sebessége és a pólusok eltolódása alapján milyen az ideális kaszálás íve. Hogy a legkisebb sérülést okozza. Ezt tőle magától tudták. Később összebarátkoztak a korábbi életében részecskefizikusként ténykedő férfival, aki egyedül élt a saját maga építette házában az erdőszélen, és kizárólag vegetáriánus ételeket evett. Megkínálta őket a csupa zöldségből és fűszerekből készült szalámijával. Erős volt és illatos. A falubeliek természetesen bolondnak tartották. De most, annyi év után is, azon a helyen, ahol egykor a férfi kaszált, sűrű, egyenletes és smaragdzöld fényű fű nőtt. Sok ideje már, hogy eltűnt, azt mondják, belefulladt a tóba. A helybeliek közül többen azt rebesgetik, hogy az erdőben felkötötte magát. Akadt, aki látta, hogy a vadak emberi csontokat hordanak szét. Az apja korosodva is vonzó férfi maradt, kicsit szomorú, de villogó, olajos fényű fekete szemekkel. Büszke volt a fiára. Azt mondták róla, hogy szakasztott a mása. Járták a környéket, meg-megálltak uzsonnázni. Szóltak is nekik a völgyben az asz- szonyok: magáé ez a fiúcska, de szépen le vannak sülve, kérem. Észrevette, hogy egyik-másikuk egészen másféle pillantással néz az apjára. Sejtette, hogy amikor elalszik, a férfi lemegy a közeli faluba. Azon a reggelen korán ébredt, sokkal korábban, mint szokott. Egy pillanat alatt teljesen éber volt, arra gondolt, hogy most képes lenne mindet megérteni, átélni és felfogni, ami csak a világon van, és ami eddig teljesen érdektelen, homályos burokként vette körül. Tudta, ez a pillanat gyorsan elmúlik, mégis úgy érezte, hogy végre rend van, semmi baj nem történhet, sosem hitt biztonságban vonulnak a feje fölött a felhők, amire mindig emlékezni fog. Észrevette, hogy az apja ágya üres, de valahol itt járhat a közelben. Rója az ösvényt felfelé a hegynek. Amikor a férfi benyitott, az ágyához lépett, megsimogatta a fejét, és homlokon csókolta. Hűvös volt, borszagú és nagyon józan. Hír(telen)kék... Az Orbán-kormány volt, Phare-ügyekért felelős minisztere élénken tiltakozott az ellen az állítás ellen, miszerint ő lett volna a rendszer- váltás előtti titkosszolgálat D-8-as fedőnevű tisztje. Neki nem mindegy, nekünk nyolc... k A belorusz államfő, Lukasenko káposztalevest árusító étteremláncot kíván nyitni a Minszkben működő McDonald's-hálózat helyett. Csak a láncait veszítheti... k A nemzetközi gazdasági élet nem túl biztató hangulata elérte a budapesti részvénypiacot is: tovább gyengül a tőzsde. Buksz, BUX...1 k A most 72 éves berlini diszkótulajdonos, az örökifjú Rolf Eden bejelentette: teljes - 244 ezer dollárra rúgó - vagyonát arra a nőre hagyja, aki halála előtt utolsó szeretőként fekszik le vele. Ágyban, lábak közt halni meg... k Megszűnik a TV2 r és sokáig a magyar televíziózás - legnépszerűbb műsora, a Lagzi Lajcsi vezette Dáridó. Elhallgatnak a zenészek, hazamennek a legények... k Két új majomfajt fedezett fel egy holland kutató Brazíliában: az egyik állat kevesebb, mint harminc centiméter magasra nőtt, ám csaknem negyvencentis farka van. Biztos, hogy nem emberszabású...! ________________________________________________________________ (12H.VÁ1I
