Heves Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-13 / 162. szám

Egri érsek bújtatta a rabbit Júniusban ragyogjon bár az ég, vagy dúljon zivatar egy napra mindig megnyílnak, ha nem is a sírok, de az egri zsidó temető kapui. Az élők zarándokolnak el a holtakhoz, szeretteik sírjához. A jelenlévők megidézik a múltat, le­róva kegyeletüket a vészkorszakban meggyil­koltak nevét őrző emlékfal előtt: a holokauszt-gyászünnepségen a városból 1944-ben elhurcolt kétezer zsidó vallású ma­gyar polgárra emlékeznek. A rendszerint a hazai egyházak méltóságainak és képviselői­nek jelenlétében rendezett szertartáson leg­1944 júniusának egy zivataros napján a város kivetette magából zsidó polgárait. A vallásos egri ka­tolikusok számára a Via Dolorosa itt van Jeruzsálemben. A mi Via Dolorosánk az egri Újvilág utcá­ban és Uszoda utcában, a gettó helyén kezdődik és a 16 kilométe­res kerecsendi országúton a tégla­gyárig, majd onnan a makiári vas­útállomásig tart - írja Ehrenfeld Artur, az 1975-ben Jeruzsálem­ben, az Egri Zidók Emlékbizottsá­ga által kiadott Egri Zsidók című kötet egyik szerkesztője a könyv előszavában, melyet mintegy házi használatra írt, az emlékeket az utódok, a következő nemzedék számára sorba fűző munkaként jellemez. Mégis jellemző talán, vagy sorsszerű, hogy mindmáig ez a könyv az egri zsidóság, az egri zsidók történetének leghívebb lenyomata, forrásmunkája. Új, feltáró kutatásokon és személyes életútinterjúkon alapuló, a múl­tat átfogóan feldolgozó kiad­ványok ebben a témakörben idá­ig itthon nem születtek, és hely­ben sem látott napvilágot ilyen monográfia, dokumentációs anyag. Ötvennyolc esztendővel ezelőtt, 1944-ben június 27-én fe­jezték be a magyar vidék zsidó­ságának deportálását. Az eszte­len terror áldozataivá váltak vi­rágzó közösségek, csakúgy mint az egri, s az emberi alakot öltött gyűlölet 45 nap alatt vagonba te­relt, a biztos halálba kergetett 335 ezer magyar embert. Napi ti­zenötezer élet, a többségük után még egy sírhely sem maradt, csak szimbolikus kövek. Egerből és környékéről mintegy kétezer embert hurcoltak el. Közülük 215 magyar zsidó tért vissza arra a helyre, amely előzőleg kivetet­te őket magából.Többségüket Auschwitzban pusztították el. A hazatértek jórésze, főként a fia­talok, hamarosan nemcsak a vá­rost , hanem az országot is el­hagyták, és másutt találtak új, vagy befogadó otthonra. Sokan mentek a brit fennhatóság alól felszabaduló Palesztinába, a megalakuló zsidó államba, Izra­elbe, hogy részt vállaljanak az ország felépítésében. Mások messszi kontinesekig Észak- Amerikáig és Ausztráliáig is elju­tottak. A kivándorlás megpecsé­telte az amúgy is nagy vérveszte­séget szenvedett közösség sor­sát, mely a hatvanas évekre gya­korlatilag a hitközséggel együtt megszűnt. A hatvanas évek második felé­ben lebontották a díszes, mozai­kos, építészetileg is értékes sta- tusquo hitközség pusztuló, hábo­rúban megsérült egyházi épüle­tét, mely a háború óta eredeti ren­deltetésétől megfosztva, üresen állt. A zsidó vallás hagyományos, kongresszus előtti ágának temp­loma helyén a Panoráma (az egy­kori Unikornisz) szálloda maga­sodik. Odébb, nem messze tőle, fölfelé a Kossuth (a korábbi Káp­talan) utcán az orthodox temp­lom ma is áll. Ám csupán külsejé­ben utal régi hivatására, az elha­nyagolt, omladozó épületet a 80­utóbb a katolikus egyházat dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kon­ferencia elnöke képviselte. Az evangélikus egyház lelkésze, Aklan Béla Sándor gyásztáv­iratban fejezte ki együttérzését. A rabbi szava­it, a kántor énekét, az imát, a könyörgést, az áldozatokért szóló kaddisht elnyeli az ég. Az emlékezés napja ott a temetőben a holtaké és az élőké. Gazdag örökségünk egy feledésbe merült fejezete, az egyszervolt virágzó egri zsidó közösség múltja azonban mindannyi­unké. Mindazoké, akik ma itt élünk. as években a felújítás után áru­házzá alakították át. Belül az egy­kori múltnak alig van látható jele, ma már vajmi kevés részlet utal rá. A megmaradt építészeti emlék egyike a Hibay Károly utcában lé­A jelen: ismerősöket keresve az áldozatok vő, a 19. században épült zsidó imaház és kulturális-közösségi épület. A helyi önkormányzat szándéka szerint az erősen le­romlott állagú ház, pár éve meg­kezdett felújításának befejezése után művészeti-kulturális rendez­vényeknek, kiállításoknak ad majd otthont. Az imaház mellett található, földszintes és ugyan­csak a patakpart mellett elnyúló egykori zsidó elemi iskola épüle­tében, a héderben, jószerivel megtartva eredeti rendeltetését a belváros egyik óvodája működik. Mindezek csak végső stációi egy közösség sorsának, de nem ezzel kezdődött a helyi zsidóság élete jó pár évszázaddal ezelőtt. Erre a közös életre emlékezni legalább olyan fontos, mint a tragikus foly­tatásra. Az emlékezők emlékeze­te küzdelem a felejtés ellen. Mert van olyan érték, amit érdemes fel­idézni. 1941-ben, még a második vi­lágháború elején, a magyar had- balépés idején is a város lakóinak közel hat százaléka, 1787 polgár volt zsidó vallású. A töretlen fejlő­dés az első világháborúig tartott, ettől kezdve folymatosan nőtt az el- és kivándorlás, rohamosan csökkent a hitközség lélekszáma. A megtorpanás és a történelmi tö­rés előtt, a „boldog békeidőkben” az egyik csúcs 1880, amikor a ma­gyar zsidóság a helyi lakosság több mint tizedét (11,3 százalé­kát) tette ki. Ekkor 2328-an éltek az érseki városban. A lélekszám gyarapodása 1910-ig pontosan nyomon követhető, 2674-en tar­toztak a zsidó lakossághoz. Igaz, a város népességének egyidejű növekedésével arányuk a teljes la­kosságon belül már tíz százalék alá (9,5 százalékra) csökkent. emlékfala előtt tehetően a hadi események, az 1552-es ostrom miatt megsérült ablakainak helyreállítására. Az agüis, a diplomáciában is igen ak­tív, kezdeményező püspök szíve­sen láthatta a zsidók letelepedé­sét székvárosában. A török meg­szállás idején a hódítókkal együtt érkező, a Spanyolországból el­űzött és az Oszmán Birodalom­ban menedéket talált zsidók tele­pedtek meg itt. Ám ahogy a török­kel együtt jöttek, úgy velük együtt távoztak is 1686-ban a hódoltság megszűnte után. A török kiűzése után nem sok zsidó maradhatott Egerben. Érdekes hipotézisnek számít, dr. Márton Lajos jeruzsálemi tör­ténész mindmáig nem bizonyított feltételezése, mely szerint az egri vár falán és a jeruzsálemi városfa­lon azonos építészeti jelek talál­hatók. E sajátos, megegyező je­gyekből feltételezi, hogy ugyan­azok az építészek, akik 1536-ban a jeruzsálemi óváros falát felépí­tették, 25-30 évvel később az egri vár megerősítésén dolgoztak. A18. század végén, illetve a 19. század elején a liberalizáló törek­vések nyomán indult meg a lassú betelepülés, beköltözés, mely elő­ször csak a város környékét érin­tette. De ettől kezdve a zsidók könnyebben kaphattak hosszabb időre szóló tartózkodási enge­délyt Egerben. Fischer Simon az első, akiről tudható, hogy 1825 körül letelepedésre kért engedélyt és 1832-ben Schwarcz Náftálival együtt Pyrker János egri érsek ajánlására meg is kapta. A Makiári hóstya végén lakhattak. Fischer szeszfőzéssel, Schwarcz bőrcserzéssel foglalkozott. 1840-ben lépett életbe az a tör­vény, mely biztosította a zsidók számára a letelepedés jogát Ma­gyarország egész területén. Addig a helybeli zsidók általában az Eger környéki falvakban - Kerecsenden, Felsőtárkányban, Bükkzsércen — laktak, s onnan jártak be a városba ügyeiket in­tézni. Az 1840. évi 29. Törvénycikk alapján 1840 decemberében fo­lyamodik letelepedésért a szom­szédos Borsod vármegyei, sályi születésű Schwarcz István, Pyrker János egri érsekhez. Be­nyújtott kérelme meghallgatásra és kedvező elbírálásra talál 1841 januárjában, így az okiratok sze­rint „becsületes magaviseletű” Schwarcznak, kegyes pártfogója fotói qAl Gábor az érsek őexcellenciája engedé­lyezi a letelepedést. Az első fecs­ke után hamarosan megszokottá válik a zsidók betelepülése a vá­rosba. Még ugyanezen évben megalakul az első hitközség. Ala­pítói: Schwarcz István jjözmalom- tulajdonos, Metzner Áron bőrke­reskedő, Binéth Sámuel gazdál­kodó, Pressler Sámuel szeszgyár­tó és az író Bródy Sándor apja, Bródy Jakab gabonakereskedő. A hitközség első rabbija Josef Hirsch Weis, a negyvenéves ko­rában 1846-ban az egri rab­biszékbe kerülő férfiú a magyar szabadságharc buzgó híve és a magyar függetlenségi mozgalom lelkes szószólója volt. Az 1848/49-es szabadságharc leve­rése után menekülnie kellett. Az egri érsek védelme alatt egy ko­lostorban talált menedéket. Ké­sőbb mégis elfogták, Bécsbe hurcolták, ahol hosszú ideig vizsgálati fogságban sínylődött. A magyar zsidók egyébként' számarányukat meghaladóan vettek részt a szabadságharc küzdelmeiben, estek el, sebesül­tek meg, tüntették ki magukat vagy a bukás után, kaptak szigo­rú büntetést. I. Ferenc József kollektív büntetésként hatalmas hadisarcot rótt ki a magyar zsi­dóságra, amit — kamatok nélkül— az 1867-es kiegyezés után adott vissza a hazai zsidó oktatási-kulturális-nevelési ala­pítvány céljaira. A kiegyezés után fellendült a gazdaság és sokszínű vallási, tár­sadalmi, kulturális valamint szo­ciális és egyesületi élet fejlődött ki a városban, a helyi zsidó közös­ségben, s megalakult az ETE, az Egri Torna Egylet is a zsidóság részvételével. kovács jános ___ HAVAS ANDRÁS A csoport lelke Ahhoz, hogy a tüntetésen egy, az uniós csatlakozást támogató, magát demokratának valló párt tagjai, vezetői és szimpatizánsai Árpád-sávos lobogó alatt vonulnak, nincs mit hozzátenni. Hajrá! Együtt a csapat. Ahhoz sincs, hogy egy herényi Imre nevű vátesz azt kwtiálja: ma Szent István és Kun Béla országa áll egymással szemben, tehát lényegében kommunista gyükosok küzdenek a jó hazafiakkal, miközben a parlamenti demokrácia tizenkettedik évében járunk... Ő tudja PoUtikai tapasztalatai oly sokrétűek (az MSZMP-tagságtól mai szerepéig), hogy árokásási képességed nincs jogunk kétségbe vonni. Meg olyan sértődős is valahogy: az itt a fő baj, hogy nem ő lett az új Nemzeti Színház igazgatója, jaj, ezt is nagyon sajnáljuk. Tragédia. Aki tapsolni akar neki, az tapsol, ezen a szinten nincsenek érvek, nincs miről beszélgetni. Fordul­junk inkább a szociálpszichológiához, hiszen az, ami itt most fo­lyik, már a szakemberekre tartozik. Nézzünk néhány idézetet J. P. Forgás: A társas érintkezés pszichológiája című alapművéből. Például: „Ha egy csoportnak az a feladata, hogy összetett és gyakran ellentmondásos információ alapján döntést hozzon, ko­moly előnyök forrása, ha a csoporttagok minden korlátozás nél­kül erőteljesen érvelhetnek a versengő álláspontok mellett. Az erősen kohézív csoportok ezt általában nem nagyon tűrik. Janis (1972), csoportgondolkodásnak nevezte azt a jelenséget, amikor erősen összetartó csoportok általában egy erős és dinamikus ve­zető hatása alatt elszigetelik magukat a környező helyzet valósá­gától, és az összetett problémáknak csupán egyetlen oldalát ve­szik figyelembe. A csoport általában bizonyos és optimista saját képességeit illetően, és a csoporttagok úgy vélik, hogy a csoport támogatása bármiféle esetleges kételyüknél fontosabb. Ez a cso­portgondolkodás katasztrofális döntésekhez vezethet...”. Vagy: „A csoporttagság másik hatása, hogy az egyének hajla­mossá válnak arra, hogy kevesebb közvetlen, személyes felelőssé­get érezzenek cselekedeteikért, mint akkor, ha egyedül cseleksze­nek. Bizonyos értelemben a csoport elrejti az egyéneket. Ennek kö­vetkeztében másokkal együtt cselekedve olyan tetteket is végrehajt­hatunk, amelyeket egyedül nem tennénk meg. A csoportban való lét azt is magával hozza, hogy a csoport elmossa egyéni megkü- lönböztethetőségünket és láthatóságunkat. Szokásos egyéni azo­nosságtudatunkat ideiglenesen a csoportidentitás érzése válthatja fel, és tetteink kikerülhetnek az egyéni ellenőrzés alól...” Persze, a jó képességű vezér tudja, meddig lehet elmenni, ám egy bizonyos pont után akár ki is csúszhat kezéből az irányítás még akkor is, ha a csoport ténykedését valójában ő maga indította el Most pedig egy kísérletről: „...a vizsgálatban részt vevő többi személy által kifejtett egyszerű csoportnyomásnak csaknem ugyan­akkora hatása volt arra, hogy a kísérleti személyek halálos elektro- sokkot adjanak, mint a kísérletvezető közvetlen utasításának...” Az eljárás során Milgram (1964) háromfős csoportokat kért meg arra, hogy az ütés megfelelő szintjére megfelelő javaslatot tegyenek. Az instrukció úgy szólt, hogy a legenyhébb javaslat automatikusan elfogadásm kerít. Valójában a hárorrtból két kísérleti személy be­avatott volt, s ők mindig egyre erősebb áramütést javasoltak. Ebben a helyzetben a magányos, az „igazi" kísérleti személy biztosíthatta volna, hogy végig a minimális 15 voltos ütést alkalmazzák. Ám csak akkor, ha szembeszáll a többiek véleményével. Ehelyett az tör­tént, hogy a kísérleti személyek csaknem 70 százaléka engedett a csoportnyomásnak, és 150 voltos ütést is adott. Kiderült, hogy a két ember által kifejtett egyszerű csoportnyomás is elegendő volt ah­hoz, hogy sokakban komformitást váltson ki anélkül, hogy ehhez a kísérleti vezető bármiféle támogatást adott volna. Messzemenő következtetéseket egyelőre ne vonjunk le. De annyi azért megjegyezhető: ha beindítunk egy tömeget, majd el­megyünk szórakozni Japánba a futbáll-világbajnokságra, az csoportlélektani szempontból nem tűnik ügyes húzásnak. Mert vezér nélkül mindenféle Árpád-sávos és kunbélás akarat belekeveredhet még a legjobb szándékú kezdeményezésekbe is. (A kísérletvezetőtől egy kicsivel nagyobb,,odafigyelést" kérünk.) Hír(telen)kék... Horn Gyula - mint mondta - nem foglalkozik a 70. születésnapja alkal­mával neki szánt állami kitüntetéssel: nem tart igényt a nagykeresztre. Cipeli a magáét... * Az utóbbi napokban - Bülent Ecevit miniszterelnök eddigi tevékenysé­ge miatti tiltakozás jegyében - hat miniszter távozott a török kormányból. Az utolsó oltsa el a lámpát... A honi egészségügyi sürgősségi ellátási rendszer kiépítésére biz­tosított összegből - mint egy vizsgálat során kiderült - eddig többek között udvari vécék építésére költöttek. A sürgető szükség nagy úr...! Az őszi önkormányzati választásokon válik önálló községgé az eddig a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvárihoz tartozó tele­pülésrész, Szorgalmatos. Legyen hozzájuk a sors irgalmatos... :k Szögletes uborkákat, paradicsomokat és dinnyéket termesztenek az Egyesült Arab Emirátusokban, hogy megkönnyítsék a csomagolásukat. Tök jó ötlet... Kidőlt a Miskolci Semmelweis Kórház ideggyógyászati osztályá­nak helyt adó épület egyik fala. Nem bírta az idegi túlterheltséget... _________________________tsaivAs) A z írott források által igazolha tó egyik első említés Verancsic: Antal egri püspökhöz kötődik aki 1560-61-ben Bajor- és Morva országból hozat üveggyártó zsi dókat az egri vár épületeinek, fel

Next

/
Thumbnails
Contents