Heves Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-13 / 162. szám
10. OLDAL HÍRLAP MAG A Z I N 2002. Július 13., szombat A cselekmények minősítésén évek múlhatnak Büntetőperekben egy-egy cselekmény bíróság általi minősítése soksok év különbséget idézhet elő a fog- vatartás időtartamában. TapasztalaAz élet és testi épség elleni bűncselekményeket első fokon a megyei bíróságok tárgyalják FOTÓI PILISY ELEMÉR Nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt - tizenöt év, fegyházban letöltendő szabadság- vesztéssel sújtotta az első fokon eljáró Heves Megyei Bíróság a most 50 éves B. Jánost. A másodrendű vádlott, a 41 esztendős £ Tibor fegyveres rablás bűntettéért mint bűnsegéd, 6 év fegyházbüntetést kapott. Időközben a Legfelsőbb Bíróság (LB) is meghozta ügydöntő határozatát az ítélettel szemben megalapozatlanság miatt, másodsorban enyhítés végett fellebbező elsőrendű vádlott ügyében. Az immár jogerősen megállapított tényállás szerint 1994. július 12. előtt jutott arra az elhatározásra a két vádlott, hogy rablással pénzt szereznek. Ezt olyan módon tervezték végrehajtani, hogy a 3-as úton leállítanak valakit, akiről feltételezhető, hogy nagyobb értékkel autózik. Kápolna mellett, egy kis erdő közelében éjszakáztak, majd 13-án reggel 6 óra után stoppolták le a sértett, B. József 35 éves vállalkozó Mercedesét, saját kocsijuk lerobbanását színlelve. A „segítségkérésből” egy, a sértett autójában eldördülő fenyegető lövés kerekedett ki előbb, majd B. egy újabb lövéssel mellkason, egy másikkal pedig fejen lőtte a kocsiból már kiszállított sértettet. A holttestet a két vádlott már együtt földelte el. Az LB végzésének indoklásában leszögezi: a megyei bíróság meggyőző érvekkel fejtette ki, hogy B. János elsőrendű vádlott tagadásával szemben miért E. Tibor másodrendű vádlott - önmagát is terhelő - feltáró jellegű vallomására, valamint az ezt alátámasztó (objektívnek mondható) igazságügyi orvos szakértői, fegyverszakértői és fizikus szakértői véleményekben foglaltakra alapozta a tényállást. ie * * P. Dénesi 1995 áprilisában mondta ki bűnösnek egyrendbeli halált okozó testi sértés és egyrendbeli rablás bűntettében a Heves Megyei Bíróság. A vádlottat az első fokon eljáró tanács hat év börtönnel sújtotta, amely - fellebbezés híján - az ítélet kihirdetésekor jogerőre emelkedett. Közben D. Alex egy rendőrségi kihallgatáson elismerte: ő bántalmazta azt az idős asszonyt, akinek halála miatt másvalaki ül. Az ivádi bűnügyben első fokon a megyei bíróság D. Alexet hét év börtönbüntetéssel sújtotta halált okozó testi sértés bűntette (és más bűntény) miatt. Az LB később megváltoztatta a bűncselekmény minősítését. Az elsőrendű vádlott cselekményeit nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősítette. A hét év börtönbüntetést az LB fegyház fokozatra változtatta át, az ítélet többi részét helybenhagyta. Súlyosítani azért nem állt módjában, mert az ügyészség nem fellebbezte meg a megyei bíróság döntését. Cs. Csaba és társa, R. Attiláné ügyében viszont már ennek az ítéletnek az ismeretében hozott döntést a megyei bíróság. Az elsőrendű vádlottat nyereségvágyból elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek, amiért 10 év fiatalkorúak börtönében letöltendő büntetést szabott ki, és nyolc esztendőre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az asszonyt a megyei bíróság három év börtönbüntetéssel sújtotta. Az LB egy másik büntetőtanácsa viszont ítéletében megváltoztatta az 1999. október 28-án, a hajnali órákban elkövetett cselekmény minősítését: ennek értelmében az elsőrendű vádlott, fk. Cs. Csaba cselekményeit halált okozó testi sértés bűntettének és társtettesként elkövetett rablás bűntettének, míg R. Attilánéét társtettesként elkövetett rablás bűntettének értékelte. Az LB ítéletében az elsőrendű vádlott büntetését - mint halmazati büntetést - hat évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottal szemben helybenhagyta. Az ítéleti tényállás szerint a 17. életévét a cselekmény időpontjában már betöltött fiatalkorú vádloft, valamint a tőle 15 esztendővel idősebb R.- né 1999. október 27-én közösen határoztak arról, hogy elmennek T. L. ecsédi lakására, mert úgy tudták: a 80 éves, egyedülálló férfi vagyonos ember. Másnap, nem sokkal éjfél után értek az idős ember lakásához. A sértett a zajokra felébredt és kijött az udvarra, ahol a vádlott az ott talált horoló kapával legalább négy alkalommal megütötte, majd az eleső idős embert a lakásba cipelte. Végül 187 forintot vittek el, noha a házban csaknem nyolcmillió forintnyi érték volt elrejtve. Az idős embert másnap találták meg a szomszédok az udvaron, kórházba szállították, ahol december 20-án halt meg. Tíz év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte az első fokon eljáró bíróság a 43 éves B. Rudolfot, aki 2000. január 25-én - apci lakásán - agyonütötte élettársát, S. Imrénét. A büntetőtanács elrendelte az alkoholista férfi kényszergyógyítását, mellékbüntetésül pedig a közügyek gyakorlásától 8 évre eltiltotta Másodfokon az LB a cselekményt halált okozó testi sértés bűntettének minősítette. A minősítés megváltoztatása egyben a büntetés enyhítését is magával vonta. A börtönbüntetés idejét a másodfokon eljáró tanács hat évre szállította le, csakúgy, mint a közügyektől való eltiltás időtartamát, egyebekben pedig helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A munkanélküli, 1957-es születésű vádlott korábban háromszor állt büntetőbíróság előtt, s a tőle valamivel idősebb sértettel húsz éve élt élettársi kapcsolatban. A halálos végű veszekedés idején mindketten ittasak voltak, az elkövetés eszközéül pedig egy használaton kívüli porkefe rozsdás nyele szolgált. Az LB megállapította: a Heves Megyei Bíróság a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Okszerű a vádlott bűnösségére levont következtetés, azonban a cselekmény jogi minősítése nem felel meg a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. „Ez abból adódik - olvasható az LB ítéletében -, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte behatóan azokat a tényeket, amelyek alapján a szándék mibenlétére, terjedelmére helyes következtetést lehet levonni. Az irányadó tényállás alapján rendelkezésre álló objektív és szubjektív tényezők tüzetes vizsgálata során nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy a vádlott aktuálisan felismerte: ütése következtében a sértett halála bekövetkezhet. " ■k ★ * Az egri Nagy János utcában G. Zsuzsa sérelmére 1998 nyarán elkövetett gyilkosságnak máig nincs elítéltje. A Heves Megyei Bíróság korábban bizonyítottság hiányában felmentette P. Tamást a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés vádja alól, ám a Legfelsőbb Bíróság az ügy újratárgyalását rendelte el. A megismételt eljárásban az ügyészség fenntartotta álláspontját: a vádlott 1998 tavaszán költözött a sértett, G. Zsuzsanna lakásába, ugyanis hajléktalan volt. Együttlétük alatt rendszeresen és súlyosan bántalmazta a nőt, aki ekkor már alkoholbeteg volt. A vád szerint P. Tamás május végén többször is rtiegverte a sértettet: bottal ütötte, rátérdelt, rátaposott, ököllel is megütötte. G. május 30. után egyre rosszabb állapotba került. A legsúlyosabb verést - az akkor már haldokló - áldozat június 2-án kapta, aminek következtében másnap reggelre meghalt. A vádlott ekkor rázárta a lakás ajtaját, és eltávozott. A megismételt eljárásban újból meghallgatott tanúk vallomásaira is alapozva a bíróság úgy látta, hogy továbbra sincs sem közvetlen, sem közvetett bizonyíték, ami alapján minden kétséget kizáróan következtetést lehetne levonni a vádlott bűnösségére nézve, ezért őt bizonyítottság hiányában felmentette. A Heves Megyei Főügyészség a törvényes határidőn belül fellebbezést nyújtott be, amit a Legfőbb Ügyészség visszavont, így az ítélet jogerőre emelkedett. síké Sándor Görbéén capriccio - három tételben Az elmúlt napok sajnálatos történése - egy 37 esztendős horti férfi belefulladt a Hatvan melletti bányatavak egyikébe - ismét ráirányította a figyelmet a görbeéri állapotokra. A tórendszer - vagy ahogy errefelé nevezik: a „sóderes” - azonban nemcsak az immár évenként ismétlődő tragédiákkal kerül rendszeresen az érdeklődés köFekete krónika A Hatvantól néhány kilométernyire lévő, jelentős kiterjedésű övezet helyenként festőinek mondható, ugyanakkor bizonyos részein - a bányászati tevékenység következtében - a panoráma sokkal inkább ipari zónára, semmint üdülőhelyre emlékeztet. Mindez azonban csöppet sem zavarja azokat a százakat, akik egy-egy melegebb nyári napon itt találnak kikapcsolódást maguknak és családjuknak. A kánikula hétvégéken ellepik a vízpartot a pihenni vágyók, akik szinte tömött sorokban érkeznek közelről és távolabbról, gépjárművel, kerékpárral vagy gyalogosan, egyedül és családostól, hogy megmártózzanak a hűsítő habokban. Az ide látogatókat a jelek szerint a legkevésbé sem zavarja, hogy a tavak mindegyikében szigorúan tilos a fürdőzés; sokszor nemcsak felnőttek, de még az óvodás korú apróságok is a vízbe merészkednek. Pedig ha a parton elhelyezett tiltó és figyelmeztető táblák tucatját figyelmen kívül hagyják is, az évenkénti halálesetekből okulhatnának az illegálisan fürdőzők. Az elmúlt hét vége sem múlt el szerencsétlenség nélkül, így immár az idei esztendő is bevésődött a fekete krónikába. Patkóné Rőczey Krisztina r. őrnagy, a Hatvani Rendőrkapitányság parancsnokhelyettese szerint ritka az olyan év, mint 2001 volt, amikor egyetlen haláleset sem történt a sóderosnál; a nyár legtöbbször nem múlik el egy vagy két, a múltkorihoz hasonló tragédia nélkül. A szakember szerint a legtöbbször az okozza a bajt, hogy a későbbi áldozat félhevüit testtel veti magát a hullámokba, de a balesetek során nem elhanyagolható az alkohol szerepesem. A rendőrség emberei rendszeresen jár- őröznek a környéken, mint ahogy az ellenőrzés a polgármesteri hivatalnak és a bányafelügyeletnek is a feladatai közé tartozik. A szabálysértőkre 10 ezer forintig terjedő helyszíni bírság szabható ki, vagy - ha feljelentik őket - 20 ezer forintig büntethetők. Ám ha ez sem rettenti el a lubickolókat, érdemes lenne legalább azon elgondolkodniuk, hogy netán olyan helyen merülnek a tóba, ahonnan korábban többnapos vízihullát emeltek ki. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez legfeljebb 2-3 hétig teszi óvatosabbá a fürdőzőket - mondja Patkóné. És a nyár vége még odébb van... Minapi ottjártunkkor - noha hétköznap délután volt - gyakorlatilag nem találtunk olyan partszakaszt, amelyet ne vettek volna birtokba a napfény és a víz szerelmesei. Horgászparadicsom A kihelyezett táblák egy része kifejezetten tiltja bizonyos vízi alkalmatosságok (köztük robbanómotorral felszerelt csónakok, jetskyk) használatát, valamint a szörfözést is. Nemcsak azért, mert e tevékenységek balesetveszélyesek, hanem annak okán is, hogy zavarják a horgászást. Márpedig a körzetben - némi túlzással - az egyetlen engedélyezett szórakozási formulát a horgászegyesület tagjai gyakorolják, nem kevés pénzt és energiát áldozva emellett a környezet rendbe tételére. Hogy a közelmúltbeli vezetőségváltásnak köszönhető-e, nem tudni, de tény: a partról tavaly eltűntek az ütött-kopott autóroncsok, a horgászbódénak és hétvégi kunyhónak kinevezett romos karosszériák, a deszkából készült tákolmányok. Ma már takaros stégek, a körülményekhez képest kulturált megoldást jelentő latrinák és szemétgyűjtő hordók jelzik a szemléletváltást. Pár hónap alatt nagyot fordult a világ, hiszen alig egy esztendővel ezelőtt a Városháza már szankciók foganatosítását is kilátásba helyezte, amennyiben a helyzet nem normalizálódik. Az egyesület erőfeszítéseinek köszönhetően viszont mostanság valóban szépül a környék, jogos tehát a halfogók felháborodása, hogy az alkalomszerűen a területre látogatók - túl azon, hogy megzavarják a horgászás nyugalmát - olykor felfordulást, szemetet hagynak maguk után. Üdülőövezet lesz? A fentebb említett negatívumok ellenére tagadhatatlan, hogy a környék elindult a fejlődés útján. Ennek azonban csupán az egyik - a telektulajdonosok egy részére vonatkozó - szegmense minősíthető tudatosnak és irányítottnak, miközben a polgármesteri hivatal illetékesei hosszú ideig az események után kullogtak. A jelek szerint azonban újabban a Városházán is belátják, hogy elodázhatatlan a nagyrészt a múltból „örökölt” ügyek tisztázása. Ez részben politikai, részben pedig hatósági intézkedéseket követel. Az alaphelyzet szerint annak idején a város zártkertekként értékesítette a görbeéri parcellákat, ami azt jelenti, hogy a telkeken meghatározott méretű gazdasági építményeket lehetett emelni. Ezt azonban sokan nem vették figyelembe: ma már valóságos zöldövezeti lakónegyed található a vízpart egy részén szabályos utcákkal, családiház-méretű és kivitelezésű, igényes épületekkel, garázzsal, sövénnyel és parkolóval. Máshol viszont a tulajdonosok parlagon hagyták saját birtokaikat, utat engedve ezzel a gaz elburjánzásának. A látvány önmagában is ellentCsilla, a hatvani gimnazista csak az illusztráció kedvéért gázolt bele a vízbe FOTÓI T. O. mondásos: pár száz négyzetméteren belül a lovardától a telefonfülkéig, a kotrógépektől a vendéglőig minden megtalálható. Dr. Tőzsér Zsuzsa jegyző úgy véli, a helyzet mielőbbi megoldást igényel. Az infrastruktúrát a jelen körülményekhez kell igazítani, hiszen a környéken eddig csak a villanyt vezették be, viszont nincs út, víz- és gázhálózat. Ami a jogi részt illeti: a telektulajdonosokat annak idején arra kötelezték, hogy építsék be ingatlanaikat, de a három esztendő elteltével esedékes kötelező ellenőrzést a hivatal elmulasztotta, noha szerződésszegés címén vissza kellett volna venni az eladott parcellákat. Mások viszont azóta annyi pénzt invesztáltak ingatlanaikba, hogy egyéb megoldást kell találni.- Ma már nehéz rendbe tenni az elmaradt intézkedések következtében kialakult káoszt - jelenti ki a hivatal vezetője, aki úgy látja: mindenekelőtt sürgősen el kellene készíteni a településszerkezeti tervet, egyesz- tendőnyi „csúszást” pótolva ezáltal. Fontos lenne eldönteni továbbá, hogy Görbeér vegyes- vagy üdülőövezeti besorolást kapjon-e; Tőzsér Zsuzsa szerint az előbbi lenne célszerű, mivel így együttesen fennmaradhatna a lakó- és az üdülőövezeti jelleg. TARI OTTÓ taink szerint az élet és testi épség el- tései. Kivételek azonban vannak, s a leni bűncselekmények megítélésben megváltoztatott döntések a laikusok többnyire egybecsengenek a megyei számára olykor nem is mindig érthe- bíróság és a Legfelsőbb Bíróság dön- tőek. zéppontjába. Hol a horgászokkal, van „gond”, hol pedig közigazgatási kérdések borzolják az indulatokat. Pedig abban mindenki egyetért: jó lenne végre, ha minden vonatkozásban végérvényesen tisztázódna a helyzet, hiszen a terület évek óta a környékbeliek egyik legfelkapottabb pihenőhelye.
