Heves Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-01 / 126. szám

[? Vándorlás fél napon keresztül mindössze tíz perc dalolásért A fiatalok hiánya a népdalkörök legnagyobb gondja környező településekről hívott részt­vevőket, de négy év múlva már az ország több mint négyszáz népdal- körének küldte el a meghívót. Ak­kor százötven formáció jött el, de ez a létszám nagyon soknak bizo­nyult a kétnapos rendezvényre, ezért az idén százöt együttes fellé­pésében állapodtak meg. Kálmán Árpád persze biztos ab­ban, hogy többen is szívesen eljön­nének erre az immár nagyszabású eseményre, de csak ennyi csoport „fér bele” a programba. így is egy- egy énekegyüttes csupán tíz perc fellépési időt kaphat. Ezért a tíz percért jött ela Mohács mellőli Szebényből a 74 éves Siszler Az andornaktályai kórus fellépésre várva Az abasári kórus és vezetőjük, Kálmán Árpád FOTÓ: T. Z. M. Alaposan megbolydult méhkashoz hasonlít a fesztivál szombatjának reggelén Abasár általános iskolájá­nak udvara. Ünnepi népviseletbe öltözött nők és férfiak lepik el a fris­sen aszfaltozott területet, csoportok rajzanak a bejárat körül. Egyfajta „anyakirálynőként” Kálmán Árpád most a biztos pont, ahol és akitől mindenről megfelelő információt lehet szerezni. 0 a fesztivál kitalá­lója, a rendezvény mindentudója. Megpróbál egyszerre több helyen is lenni, és ez néha sikerül is neki: egy-egy csoport még javában bom­bázza különféle kérdéseivel, köz­ben észre sem veszik, hogy ő már eltűnt közülük, és távolabb éppen másokat igazít útba. Csoda, hogy bírja, de azt mondja, másként nem tehet, hiszen a két nap alatt mindennek olajozottan kell mű­ködnie, elég egy kisebb megtorpa­nás is, hogy boruljon a program, és akkor már nem léphet mindenki színpadra Ez viszont nagy tragédia lenne, hiszen vannak, akik több száz kilométert utaztak, hogy tíz percig katonadalokat énekelhesse­nek az abasári fesztiválszínpadon. A tíz percet természetesen katoná­san, vagyis rendkívül fegyelmezet­ten be is tartatják a fellépőkkel. Az abasári katonadal-fesztivált a népdalkörök legnagyobb országos találkozójaként tartják számon. Megrendezésének ötlete éppen tíz esztendővel ezelőtt vetődött fel, ami­kor a háborús hősök emlékműve avatásán fellépett a helyi népdalkor is, katonadabkat énekelve. A pro­dukció jól sikerült, és többen is ta­nácsolták, hogy gyakrabban állja­nak közönség elé hasonló dalokkal Kálmán Árpád, az abasári nép­dalkor vezetője négy év múlva szánta rá magát az első fesztivál megszervezésére. Mint mondja, akkor még nem remélte, hogy igen lelkes fogadtatásra talál a kezdemé­nyezés, ám végül bebizonyosodott, hogy a népdalkörök szívesen ének­ük a magyar történelem ismert vagy ritkábban elhangzó katonadalait. A népdalkörvezető az 1995-ös el­ső katonadal-fesztiválra még csak a Jánosáé a falu asszonykómsával. Hat órát buszoztak Abasárig, s ter­mészetesen ugyanannyit vissza, de amikor azt kérdem, hogy megéri-e fél napot átutazni ezért a nyúlfark­nyi szereplésért, akkor úgy néz rám, mint akitől a világ legbutább kérdését hallotta. Több mint negy­ven éve énekel a népdalkörben és ennél nincs is gyönyörűbb dolog a világon - fejti ki. - Tehát amikor az embert hívják, akkor sohasem arra gondol, hogy mennyit kell utaznia, hanem arra, hogy énekel­het maga és mások gyönyörűségére. Az Andornaktályai Asszonykó­rusnak jóval kevesebbet kellett utaznia, hiszen a település nincs túlságosan mes z s z e Abasártól. A népdalkor fiatal, csak két éve ala­kultak a helyi nyugdíjasklub tagjaiból. Zsol­dos Sándomé kórusvezető ar­ról számol be, hogy az elmúlt évben ezüst mi­nősítést szerez­tek, rövidesen az aranyra is pá­lyáznak. A tizen­egy kórustag he­lyi népviseletben lép fel. A ruhák hozzávalóját az önkormányzat vásárolta, a var­rást a kórustagok végezték el. így is több mint tíz­ezer forintba ke­rül egy-egy ruha. A nyugdíjasklub éves szinten 300 ezer forintot kap az önkormányzattól, ebből fedezik a kórus fellépéseit. Utazni általá­ban a menetrend szerinti buszjára­tokkal szoktak, hiszen így jóval kevesebbe kerül. A fellépők nemcsak dalaik­kal, hanem szín­pompás népvise­letükkel is elkáp­ráztatták a néző­ket. A viselet szempontjából az egyik nagy si­kert aratott cso­port a Hollókő mellőli Herencsényből érkezett tíztagú asszpnykórus volt. Évekkel ko­rábban harminc­ötén voltak, de a kiöregedettek és elköltözöttek helyére sajnos, nem jöttek fiatalok.-Ez a kórus legnagyobb gondja - panaszolja el Horák Istvánná, a vezetőjük. Kálmán Árpád is a népdalkörök legnagyobb gondjának a fiatalok hiányát látja. A tizen- és huszon­évesek nem jönnek a kórusokba, a fellépők között alig van, aki nem nyugdíjaskorú. A fiatalítás érdeké­ben szeretnék beépíteni a feszti­válba a történelmi rockot is, ám egyelőre a magas szerzői jogdíjak miatt erre nincs lehetőség. A Gyöngyösön történelem-ének sza­kos tanárként dolgozó fesztivál­szervező a város több iskolájában is kórust alakított, és abban re­ménykedik, hogy jövőre már egy­két diákformáció is színpadra lép Abasáron. Úgy véli, hogy a szak­tárca részéről megfelelő programot kellene kidolgozni a népdalkörök életben tartásához, nemkülönben pedig a fiatalításhoz. A dalokban van annyi erő, hogy megfogja a fi­atalokat, csak a lehetőséget kell megteremteni, hogy megmutat­hassa vonzerejét. TOMPA Z. MIHÁLY Siszler Jánosné 74 évesen fél napot utazott, hogy tíz percet felléphessen Bakaként kedvelte meg a dalokat A múlt század kilencvenes éveinek elejéig helyőrségi laktanya is működött a községben. Itt volt katona 1977-ben Kálmán Ár­pád, aki egy honvédségi kórust is irányított. Arról is mesél, hogy tulajdonképpen akkoriban szerette meg a katonadalokat, és el is határozta, hogy leszerelése után ha lesz egy népdalkö­re, akkor ilyen nótákat is énekeltet majd. KOVÁCS JÁNOS Urak és csirkefogók Mikszáth Kálmán okos ember volt. Mikszáth Kálmán magyar író, újságíró és képviselő szerint az okos ember mindig kormánypárti. Nem csak mondta, a kiegyezés utáni magyar történelem felfelé ívelő időszakában hosszú évtizedig ült a kormányzó Szabadel­vű Párt képviselőházi padsorában, kevésbé az ülésteremben, sokkal inkább a már akkor is érdekesebb és izgalmasabb ese­ményeket kínáló folyosókat és az éttermet látogatta. De ez a parlamenti eseményeket karcolataival megörökítő író írt olyas­mit is, hogy a politikus, a hivatalnok szükségszerűen lop. Elné­ző volt, ironikus és megbocsátó. Látta a bajt, az akkori idők vétkeit, élesen és határozottan, de sóhajtva vállat vont, és el­fordult egy tányér főtt marhahús felé, hogy ő se legyen vétek nélkül. Olyan jeles írónk se igen akad több, aki kétszer nősült volna, s mindkétszer egyazon jövendőbelivel. A szomszédban, a ma Szlovákiában lévő Szklabonyán, az egykori Mikszáthfalván ma már nem sok nyoma van annak, hogy itt született ez a vérbeli magyar író, aki megbocsátó hu­morral ábrázolta a kor társadalmi fekélyeit'és nyavalyáit. Ki­hűlt emlékház van, szellem nélkül. Igaz, alig távolabb ettől, Alsó-Sztregován áll ugyan még a szegényes berendezésű Ma- dách-kúria, amelynek toronyszobájában, „oroszlánbarlang­jában” Madách Imre Az ember tragédiáját írta, ahol a szét­dúlt parkban a derékig érő fűből kövér tyúkokat rebbent föl az arra járó. A könyvek szerencsére megvannak és nagyon érdekes dol­gokról tudósítanak bennünket, kései és érdemtelen utódokat. A kiegyezés után a fejlődésében megrekedt ország - elismerve korlátozott szuverenitását - elindulhatott a látványos gazdasá­gi fejlődés, a lassú társadalmi átalakulás, a polgárosodás, az emelkedés, az építkezések és a zaftos panamák felé. Lekerült a födő, és a leves forrni kezdett. A hazai politikai élet visszazök­kent megszokott kisstílű intrikáiba és érdektelen torzsalkodá­saiba. A haladó nemzeti liberalizmusból pedig - amelynek annyit köszönhetett a polgárosulni vágyó ország - felszíni máz, puszta szájfény lett. Hogy mit írt e szerfölött izgalmas korról Mikszáth? „Mik vol­tunk valaha, még csak egy évtized előtt is? A világ legbecsülete­sebb népe, melyről azt írta egy angol, ki sokáig tartózkodott itt; hogy mindenki nagy karakter. S mik vagyunk ma? - teszi föl a kérdést. Milyen képek húzódnak át csak a legközelebbi napokból is emlékezetünkben?" A válasz csöppet sem szívderí­tő: „Egy magas hivatalnok, egy magyar mágnás, ki magas ál­lásából kifolyólag seftel és befonja az embereket. Egy nagy jel­lemnek hitt államférfiú, ki a rendjeleket bocsátja áruba. Egy miniszter, ki a hivatali titkokat saját hasznára fordítja. Egy kompánia, melyben jeleseink közül'nem egy név van, egy kompánia, mely egy pénzintézet élén, midőn gyanú sem érheti őket, fosztogatja a részvényeseket. ”. Hogy változnának a korok és a divatok? Aligha, az ollók újak, ám a szabásminták mindig csak a jól ismert régiek, mik szabályos vetésforgóban mindig, és újra visszatérnek, vagy egy­szerűen itt maradnak a fiókban. Jó száz esztendővel ezelőtt Mikszáth szerint jellemző volt, hogy: „A törvény írott malaszt, s az elv ismeretlen fogalom. Aki adót nem fizet, s a fináncot megveri, az nagy hazafi, aki az el­lenkezőjét hirdeti annak, amit tegnap vallott, abból miniszter- elnök lesz. A munka elavult dolog, ártani másnak a haszonért okos és igen célszerű. ”. Mondhatjuk-e a derék, öreg skriblemek, Mikszáthnak, hogy hát édes egy komám, már csak ezeket a dolgokat teljesen hiá­bavaló volt papírra vetni, időt tölteni, energiát és papirost pa­zarolni rá, mivel a dolgok állása - akár a nap kelte és nyugo- vása - édes keveset változott azóta. Egy örök és állandó ezen a tájon. A dologban járatosabb szemlélők ugyanis kis jóindulat­tal még akár némi együttállást is fölfedezni vélhetnek. Minek­utána mindezen históriáknak a mai magyar valósággal való minden egyezése természetszerűleg korántsem a véletlen műve. Hanem a történelemé. _____________________HÍH(TELEH)KÉK...______________________ A kormányprogram, illetve a kabinet összetételének véglegesítése­kor - egyetlen ellenzékiként - a nem szavazat helyett tartózkodott Csapody Miklós, ezért pártja frakciójában azt fontolgatják, hogy a jö­vőben csak akkor szólhat a nyilvánosság előtt, ha előtte egyezteti mondandóját. Mondd, De Figyelünk...! * A meglehetősen hűvös kubai és amerikai kapcsolatok enyhítésé­nek reményében találkozott az egykori elnök, Jimmy Carter a karibi ország vezetőjével, Fidel Castróval. Füstölgőit egy ideig a két öreg szivar... * Újságírókra támadt, majd a földhöz csapta egyik laptársunk fotó- riporterének több mint egymilliós fényképezőgépét Orbán Győző, a gánti kőbánya tulajdonosa. Orbán-napi mérgességek... * Ausztriában ezentúl hitelt lehet igényelni a banktól, ha valaki fog­orvoshoz kényszerül, hogy pótlást, új fogsort készítsenek neki. Törlesztéskor lesz mit szívni... * Minden eddiginél nagyobb hatású, 36 órán keresztül hátó poten­cianövelő szert mutattak be egy amerikai orvosi konferencián. Hosszan tartó felállással ünnepelték a sikert... ______________________________________________________________________(SZILVÁS) Együttvéve pontosan százöt népdalkor lépett színpadra az Abasáron megrendezett katonadal-fesztiválon. Volt az említett számú énekegyüttes között olyan is, amely a szom széd községből érkezett, de a fellépők sorában voltak jí néhányan, akik több száz kilométert buszoztak, hogy a találkozón, az esemény színpadán eltölthessenek tíz percet Ennyi volt ugyanis a maximális fellépési idő, és ezt katonásan be is tartották, különben nem jutott volna idő mind a százöt dalos gárdának a két nap alatt a bemutatkozásra. A résztvevők nagy többsége nyugdíjas volt, de egyikük sem mondta, hogy a szereplés ne érne meg akár fél napon át tartó utazást is.

Next

/
Thumbnails
Contents