Heves Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-29 / 150. szám
Pyrker-gyűjtemény Egerben (1836-1844): a képtár első magyar bemutatója Kevesen tudják, hogy Egerben volt látható először a Magyar Nemzeti Múzeum képtára 1836-1844 között. A kiállított képek egy része most újra visszakerült a hevesi megyeszékhelyre: a vár gótikus palotájában láthatók. Kiss Péter érseki levéltáros a gyűjtemény egri történetét osztja meg olvasóinkkal.- Amikor Pyrzker János László addigi velencei patriarcha egri érsek lett, magával hozta a városba közel 200 darabból álló képtárát is. Ez a Pyrker-képtár ma a Szépművészeti Múzeum tulajdona - mondta Kiss Péter érseki levéltáros. - Történetének egri szakasza több szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Itt került sor először a festmények bemutatására hazánkban. E gyűjtemény magyarországi első állandó és - korlátozottan ugyan, de - nyilvános kiállítása is volt az 1828-tól 1844-ig terjedő időszakban az érseki palotában, illetve annak kifejezetten képtárt célra átépített déli szárnyában. 1836-tól kezdődően több mint hét éven keresztül itt volt látható először hazánkban „A nemzeti musaeum’ képtára’’, amíg 1844-ben Pestre nem szállították. Ez volt az Egerben valaha is bemutatott eredeti alkotásokból álló legszínvonalasabb művészi élményt biztosító gyűjtemény. Az egri érseki palotában csodálhatta meg először nagy mesterek eredeti festményeit a szegedi Joó Ferenc, aki több másolatot is készített itt, útban Bécs és München felé. Szélesebb körű volt a városban hosszabb időt eltöltött Joseph Danhausemek a képtárban kifejtett munkássága. Több eredeti- részben itt festett - alkotása a gyűjtemény szerves része lett, de emellett másolatokat is készített és restaurálással is foglalkozott. Ez utóbbi tevékenységét Lieb Alajos helybeli „képíró” folytatta, de látta a képtárat Barabás Miklós is, aki Tizianót másolt itt. Az érsek 1836. április 12-én az országgyűlésen 140 képet ajánlott fel gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Múzeumnak azzal a feltétellel, hogy abból egyetlen festményt sem szabad különválasztani. Az elajándékozás okát nem az érsek és a város kapcsolatában kell keresni. Elsősorban azért nem, mert aligha volt véletlen, hogy a felajánlásra azon a napon került sor, amikor az országgyűlés 500 ezer forintot szavazott meg a Nemzeti Múzeum felépítésére. Az sem elhanyagolható tény, hogy Egerben a ,Megyd Rendek” örömmel fogadták az eladományozás hírét, sőt megbízták az országgyűlési követeket a törvénybe iktatás keresztülvitelével. Az 1836. évi XXXVIII. törvénycikkely 2. paragrafusában ez olvasható: „Felső-Eőri Pyrker János László, Patriárcha és Egri Érseknek azon nemes tette, minél fogva ritka jelességű becses képgyűjteményét a Nemzeti Múzeum gyarapításául a Hazának felajánló. ” Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a képtár nem csupán egy művészetszerető ember kedvtelésének az eredménye. Pyrker nemcsak felhalmozta a műtárgyakat, hanem azok egy számottevő hányadát tovább is ajándékozta. Az érsek eredeti szándéka szerint bizonyára Egerben maradtak volna a festmények, ahol egy szellemi és művészeti központ kialakításán fáradozott, amelynek szerves része lett volna ez a gyűjtemény is. Ezt bizonyítja, hogy már 1828-ban megteremtette az első magyar nyelvű tanítóképzőt, rajziskolát létesített, megszervezte az „Egri Szépítő Comissio”-t, és elkezdte a képtár építését. Mindezeket figyelembe véve biztosan állíthatjuk, hogy a képtár elajándékozása Pyrker János László egri érseknek a reformkor szelleméhez méltó hazafias cselekedete volt. nak, hogy ez „A nemzeti musaeum’ képtára". 1842 novemberében Egerbe érkezett Barabás Miklós, hogy megfesse életnagyságú képét. Többhetes itt-tartózko- dása során ellátogatott a képtárba is, s ennek eredményeképpen készült el a „Magdaléna Copia Tizian után" olajban. Egerben még évtizedek múltán is emlékeztek a kiállításra, 1865- ben az első egri múzeumalapítási kísérlet szervezője is erre a kollekcióm hivatkozott. Alig fél évszázaddal a gyűjtemény Pestre szállítása után már kialakult Egerben Pánthy Endre nagyprépost magángyűjteménye, amely egykori Pyrker-féle festményeket is magában foglalt. Közülük az ismeretlen festő Madonnát Egy szép festmény a mai képtárban Nem ismerjük annak okát, mi késztette az érseket arra, hogy az 1836. április 12-én felajánlott 140 képet az év júniusában 154-re egészítse ki, illetve milyen meggondolás alapján került sor végül 190 alkotás elszállítására 1844-ben. Nem tudjuk azt sem, hogy válójában hány darab festményből álhoz érsek teljes képtára: Önéletrajzában csupán annyit említ, hogy „kb. 190 db” képet hozott magával Egerbe. Ennyi volt az átadási jegyzék szerint a Nemzeti Múzeumba került művek száma, ám ehhez hozzá kell adnunk a polgári és egyházi személyeknek elajándékozott alkotásokat, továbbá azt a több mint 200 festményt, amelyeket a halála után Egerben elárvereztek. A nádor az érsek ajándékozását nagyszerű hazafias cselekedetnek nevezte, és azt kérte, hogy a képtár maradjon Egerben a múzeum épületének elkészültéig. Novemberben Lieb Alajos helybeli festő az érsek utasítására a képtár bejárati ajtaja felé elkészítette azt a feliratot, amely tudtára adta a látogatókFOTÓi PERL MARTON ábrázoló képét említjük meg, amelyet az érsek eredetileg titkárának, Lévay Sándornak ajándékozott, majd ebbe a gyűjteménybe került. Pyrker azonban nem minden képet ajándékozott el. Ezek közé tartozott egy ugyancsak Madonnát ábrázoló festmény, amelyet annak idején Bordonne alkotásának tartottak, és amely az érsek bécsi lakásán volt. Mivel Pánthy részben Bécsben vásárolta gyűjteményének darabjait, könnyen elképzelhető, hogy ott jutott a birtokába ez a kép, amelyet azonban a már említett árverésen is megvehetett. Végül egy ismeretlen művész „Krisztus a keresztfán” című alkotásáról kell említést tennünk, bár ez a kép Pánthy szerint csak állítólag volt az érseké. 1906-ban ez a gyűjtemény végrendeleti ajándékként az Egri Érseki Líceum Múzeumába került. Az elsőként említett festményről tudjuk, hogy legkésőbb Szmrecsányi Miklósnak a múzeumban 1920-ban elkezdett képtárrendezése után az értéktelen festmények közé került, és 1924-ben több más képpel együtt a HOME Lakberendezési Irodának adták el. 1928-ban kezdődött a képtár utóélete Egerben. Ebben az évben ugyanis Szmrecsányi Miklós kérésére, a vallás- és közoktatási miniszter engedélyével Petmwich Elek a Szép- művészeti Múzeum igazgatója 12 festményt adott át ideiglenes létéként az Egri Érseki Líceum Múzeuma számúm. Ezek közül a következők voltak már száz évvel korábban is láthatóak az érseki palotában: Danhauser Wallenstein saját kardjába dől, Danhauser Ottokár Rudolf elé veti kesztyűjét, Danhauser A lih- omvölgyi remete, Ferrel Virágcsokor, Kracker. Vénasszony macskájával, Danhauser. Utolsó ütközet Rudolf és Ottokár között. Mivel a múzeumban bemutatott egyéb tárgyak nem voltak biztosítva, ezért erre a 12 darab alkotásra külön tűzkár elleni biztosítást kötöttek. A letét megszüntetését Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezte a múzeumhoz 1948. október 5-én intézett levelében, amelyben az id. Markó Károly, Munkácsy Mihály és Lotz Károly által festett képek visszajuttatását kérte. Genthon István 1949. január 24-én értesítette Czaprik Gyula érseket, hogy a következő héten Nagy Barna múzeumi asz- szisztens Egerbe érkezik a képek visszaszállításának elintézésére. Az átvétel azonban elmaradt. Végül a múzeum február 17-én kelt megbízása alapján Fügedi Erik miniszteri biztos március 6-án mind a 12 festményt átvette. Sinibaldi „Hajnalhasadás" képét kis karcolással, Munkácsy Mihály „Lovon ülő arab” című alkotását szakadással, a többit épségben. Ezek a sérülések a háború során keletkeztek a képekben. Nem a Pyrker-képtár volt az első egri képkiállítás. Fáy János ugyanis már 1812-ben képeinek egy részét „közhaszonra Egerben nyitotta meg”, mint Kazinczy Ferenc írta róla annak idején. Balkay Pál egri festő 1819-ben a Tudományos Gyűjteményben írt „tekintetes Fáy János úrnak az Egri Lyceumban lévő képes Gyűjteménye között" található festményeiből. Ugyancsak Balkay Pál írta 1819-ben Kazinczy Ferencnek: „Fáy úr hibázik, hogy eladóba tette gyűjteményét, mert itt soha senki sem veszi meg, s azt merem mondani, hogy egynek sints gon- dolattya a vételre;...”. Ez az éveken keresztül tartott nyilvános képkiállítás nemcsak Egerben volt az első, hanem az akkori Magyarországon is. Tudomásom szerint ugyanis a művészettörténet jelenleg Brukenthal Sámuelnek az erdélyi Nagyszebenben 1817-ben megnyitott gyűjteményeit tartja az első nyilvános magyarországi képkiállításnak, s ehhez viszonyítva az egri fél évtizeddel korábban kezdődött. _______________________(SZUROMI) N etpatkányok Nem vagyok valami reálzseni, a gimnáziumban a matematikaórákról inkább kenyérért küldött a tanárnő, csak hogy ne idegesítse a látványom, fizikából és kémiából is keményen küzdöttem a kettesért (meglett), arról pedig végképp fogalmam sincs, hogy az egyetemen hogyan vizsgáztam le makro- és mikroökonómiából. írásbelin, puska nélkül, komolyan. Mindettől viszont nem gondolom, hogy mindenki hülye, aki máshoz ért, mint én. Mert nyilván fontos a jog, a politika, az irodalom, a történelem, de éppen olyan fontos, hogy legyenek emberek, akik például tudják, miként kell úgy megépíteni egy hidat, hogy az ne dőljön össze az első kamion alatt. Biztosan unnánk egy olyan világot, ahol már minden készen van, és valamennyi lakója tökéletes. De konkrétan most már. Létezik egy lemezlovas, aki egyszer megénekeüe magát körülbelül olyan hangon, mint amivel magam is bírok három liter vörösbor után. Az illető urat tanácsadónak vagy minek invitálták a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumba, máskülönben hihetetlenül gagyi tévéműsorairól közismert. Mindez persze nem lényeges, lévén emberünk szocialista, azaz a jelenleg regnáló kormányzattal felettébb szolidáris. Személy szerint spéciéi nagy ívben tennék rá, hogy tanácsai hol és milyen megértésre találnak, az elmúlt négy évet idiótákban überolni nehéz, s odáig jutottunk, hogy ha valaki nem lop, az csak ettől már jó politikus, ám a bátor lemezlovas olyat mondott, hogy a kedvelt indián népcsoport tagjai, az alcsúti dakoták is hanyatt estek volna a két félidő közötti szünetben, ha meghallják. Dévényi Tibor szórakoztatási felelős arról beszéd: nem tud a kinevezését érintő negatív kritikákról, mert nem olvassa az internetes sajtót. Véleménye szerint az internetezők „társadalomképtelen, sunyi alakok, akik nem merik nyíltan felvállalni a saját véleményüket, hanem jobban esik nekik arctalanul mocskolódni." Említettem volt, halovány érzésem sincs semmihez, ami a matematikával és társaival, általában a műszaki teendőkkel kapcsolatos, ellenben az otthoni számítógépemet saját kezűleg raktam össze az interneten megrendelt fődarabokból. Nem tudom, hogyan működik egy processzor, nem is sejtem, miként képes a mai ipar ilyet gyártani, azt azonban tudom, hogy hol a helye az alaplapon. A memóriát nem próbálom a videokártyának szánt aljzatba beerőltetni, és a CD-lejátszóba sem pakolok kazettát. Nem nagy dicsőség, egyszerűen úgy hiszem, ha nem is feltétlenül hardver-összeszerelős szinten, de a számítástechnika mára alapdologgá vált. Aki nem bányász vagy aszfaltozó, az számítógép előtt ül a munkahelyén. Természetes, csakúgy, mint a mobiltelefon. És sok helyütt természetes, hogy elérhető a világháló. Dévényi minden bizonnyal megsértődött volna harminc évvel ezelőtt, ha valaki azon morfondírozik, mekkora bunkók a (bakelit)lemezhallgatók, és mindenki húzzon el a francba, aki be tud kapcsolni egy lemezjátszót. Esetleg eszébe jut, hogy hát az így gondolkodók magukról állítanak ki szegényes, bukásokkal terhelt bizonyítványt. (Esetleg nem jut az eszébe: ezek után én már nem tudom). A legszebb az egészben persze az, hogy derék lemezlovasunk nem olvassa az internetes sajtót, úgymond nem „lóg" tehát a hálón, azzal viszont tökéletesen tisztában van, hogy a netezők arctalanul mocskolódó, sunyi, társadalomképtelen patkányok. Az adott körülmények között ez a véleményformálás felettébb irigylendő, sajátos formája, amennyiben az ember úgy nyilatkozik, sőt ítélkezik valamiről, hogy a.) nem olvasta, b.) nem látta; azaz, összefoglalva: lila segédfogalma sincsen róla. Én még akkor sem állítanám a miniszteri tanácsadó lemezlovasokról általában, hogy hülyék, ha egyről történetesen konkrétan tudom, hogy az. Az ügyben egyetlen momentum mégis szimpatikus. Arcosán mocskolódni azért bátorságra vall. (Milyen kár, hogy a regisztráció elnevezésű intézményből kifolyólag a neten fórumozók adatai is kideríthetők, nem beszélve az internetes újságírókról, akik ugyebár névvel szokták írni cikkeiket.) Hír(telen)kék... A Szentszék Budapestre akkreditált apostoli nunciusa meghívta a magyar miniszterelnököt Vatikánba, ahol audiencián fogadja őt II. János Pál pápa. Csak nem egy röpke gyónásra...! * Hat hónappal az euro hivatalos bevezetése után - mint a Banque de France sajnálattal tapasztalta - a franciák még mindig az „ágyneműben” tartják nem éppen kis összegű maradék frankjaikat. így nem frankó a bankó... * Menesztették a Defend Kft. ügyvezetői székéből Földi László utódját, a nemrég erre a posztra került egykori szocialista politikust. Valami csintalanságot csinált...? * Feltehetően a németországi Hessen közelében élő Oswald Drescher „büszkélkedhet” a világ leglassúbb postagalambjával: a madár kerek öt év alatt tette meg a 220 kilométeres visszautat Wiesbadenből. A jó turbékoláshoz idő kell... * Az ellenzéki országgyűlési képviselők kiléptek a Parlamenti Sport Egyesületből, s elhatározták, hogy új klubot alakítanak, miután a PASE tisztújító közgyűlésén az MSZP-s Keller Lászlót választották meg elnöknek. A jobbszél átka a balsiker... _________________________________________________________itaLvAti
