Heves Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-04 / 103. szám
/ A borászat nemzeti kérdés Megtartható, erősíthető a magyar termékek nemzetközi pozíciója Idén első alkalommal ítélték oda az Év Pincészete nevű elismerést. A rangos szakmai kitüntetést a nagyrédei Szőlőskert Rt. pincészete kapta, megelőzve olyan nagy nevű borvidékeket, mint Tolcsva, Tokaj vagy Villány. A mátraalji cég borászati üzemének igazgatója, Bárdos Benjámin szerint a sikert nem adják ingyen.- Az elismerés az Év Borásza kitüntetés „kollektiv változata”, a kiíró szervezetek úgy ítélték meg, hogy a személyek mellett a pincészetek számára is meg kell teremtem az efféle szakmai megmérettetés lehetőségét. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Borakadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége mintegy ezerfős szakmai közösséget megszólítva, az ő ítéletük alapján döntött a díjazottakról. A fenti felsorolás is jelzi, hogy igen széleskörű megmérettetésről van szó, hiszen a három szervezet gyakorlatilag a teljes szőlészeti-borászati szakmát lefedi - mondja Bárdos Benjámin, a Szőlőskert Rt. Borászati Üzemének igazgatója. Sietve hozzáteszi: bár vele beszélgetünk, az elismerés a teljes üzemnek, minden dolgozójának szól, hiszen ebben a szakmában is nagyon fontos az összehangolt csapatmunka.- Ezt nem vitatva, gondolom, önmagában egy jól félkészük szakembergárda még kevés lenne a sikerhez, ahhoz, hogy nagy történelmi borvidékek pincészeteit megelőzzék egy ilyen minősítésben.- A mátraaljai borvidék az utóbbi öt-tíz évben került jobban reflektorfénybe, ez kétségtelen. Az elismertségben nagy szerepet játszott, hogy az itt termelt bortípusok népszerűsége ekkortól kezdett növekedni. A friss, szőlő-gyümölcs illatú, zamatos borok egyre kedveltebbek, sokféle ételhez fogyaszthatok, népszerűségük - élvezeti értékük mellett - ennek is köszönhető. Ezek a szőlőfajták - Chardonnay, Szürkebarát, Muscat Ottonel, Leányka, Zenit - itt találhatók meg a legnagyobb számban, s a termőhely mikroklímájának köszönhetően itt adják a legjobb minőséget.- Laikus kérdés: ezek szerint a minőségi, különleges borok készítéséhez elegendő a kitűnő alapanyag?- Természetesen nem elegendő, viszont nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy valóban versenyképes borokat állítsunk elő, komoly és korszerű technológia szükséges. Olyan eljárások lehetőségének biztosítása, amikre kis pincék aligha képesek. Ezek a korszerű technológiák meglehetősen drágák. Azt hiszem, mélyen szakmai részletekbe ezúttal nem lenne szerencsés belemenni, de tény, hogy komoly tőke szükséges a kialakításukhoz, működtetésükhöz. Annak érdekében, hogy a borkészítés végig ellenőrzött folyamatként menjen végbe. Talán beszédes adat, hogy a borvidéken megtermő évi, állag 50-60 ezer tonna szőlő nagyjából felét két cég, mi és a Danubiana Bt. dolgozzuk fel. Nyugodtan mondhatom - s ezért konkurensünk sem fog megharagudni -, mi ketten rendelkezünk a kellő technológiával. Persze nem kizárólag, de a termelési nagyságrendeket figyelembe véve ez a kijelentés helytálló.- Ha mára konkurenciát említette: bel- és külföldön egyaránt éles piaci verseny folyik, sokszor hallani, hogy a magyar borok a külhoni piacokon nem versenyképesek. Ezzel szemben mind Önök, mind - ha már szóba hoztuk - a legnagyobb mátraalji versenytársuk elég tetemes mennyiséget exportálnak.- Legelőször hadd szögezzem le: bizonyos értelemben valóban folyik egyfajta rivalizálás közöttünk, de ez minden tekintetben pozitívumként említendő. Ez jó nekünk is, jó a pihogy a magyar borok méltánytalanul alacsony áron kerülnek a külföldi üzletekbe.- Nézze: a piaci versenyben kétségtelen, hogy az ár is komoly szerepet játszik. A „bűvös háromdolláros” vagy négyeurós ár persze jól hangzik, csak kérdés, hogy miért vonatkozásaira, a támogatásokra, illetve a szőlészkedéssel szemben támasztott szakmai követelményekre. Hiszen az 1-2 hektáros átlagos birtoknagyság sokak szerint életképtelen.- Előbb a jelenről néhány szót: társaságunk komolyan veszi integrátor szerepét, ami teljesen érthető, hiszen a hegyközségünkben 800 hektárnyi ültetvényen mintegy 500 gazdd termel. így aztán elengedhetetlen az egyesítő, koordináBárdos Benjámin: Nem kerülhető meg az állami szerepvállalás kérdése NÉVJEGY Bárdos Bejnámin Hevesen született, középiskoláit Gyöngyösön végezte. 1968-ban szerzett kertész üzemmérnöki diplomát a gyöngyösi főiskolán. 1972-ig a Helvéciái Állami Gazdaság borásza. 1972-től a Szőlőskert Termelőszövetkezet pincevezető-helyet- tese, majd pincevezetője. 1982-től napjainkig borászati igazgatója. acnak is, a fogyasztónak is. Nos, mi évente nagyjából 12-15 ezer tonna szőlőt dolgozunk fel, mintegy 80-100 ezer hektolüer bort készítünk,%A termékeink 30 százalékát értékesítjük belföldön, a többit exportáljuk. Főként Angliába, Németországba és a skandináv országokba. Középtávon egyébként szeretnénk az export arányát csökkenteni, egyben a hazai eladásokat bővíteni.- Azért, mert nehéz külföldön piacot szerezni, megtartani?- Ez csak részben igaz, sokkal árnyaltabb a kép. Mi például abba az Olaszországba is exportálunk, amelyik maga is élen jár a bortermelésben, igen kiváló minőséget produkálva. Az is tény, hogy nem vesztettünk piacokat, tehát a pozícióink - s ez általában a minőségi magyar borokm is igaz - megtarthatók. Az más kérdés, hogy a nyugati piacokon tömegesen jelentek meg a jó minőségű chilei, ausztrál, új-zélandi borok, ráadásul egy nagyon jól felépíted marketing-stratégia szerint. Ami persze igen sokba került. A magyar boroknak ekkora hírverést pénz híján nem lehet csinálni. Ezzel együtt is termékeink például Angliában eljutottak egy jó közepes árszintre, ami ebben a környezetben komoly eredmény. Természetesen fel kell vennünk a kesztyűt, de látok arra esélyt, hogy a fentebb említett országokkal szemben helyt tudunk állni. Mindennek az alapja a minőség. Mert azt már eddig is bebizonyította Magyarország, hogy képes olyan borokat kiállítani, amelyek állják a megmérettetést.- Árban is? Hiszen a piacon ez sem elhanyagolható tényező. Gyakran hallani olyan véleményeket, lehet ennyit elkérni. Kisebb mennyiségek esetében ez működhet, működik is, vannak rá példák, hogy csak a saját termékeink közül említsem a Mátra Hill borcsaládunkat, ami dűlőnként szelektált alapanyagból készített különleges minőségű borokat tartalmaz. Nyilván ezekkel egy szűkebb fogyasztói réteget célzunk meg. A topminőséget a Vitézvölgyi és az Öreghegyi borcsalád képviseli, ezek válogatott alapanyagból, különleges eljárással készült italok. A szélesebb nagyközönségnek a Nagyrédei vagy a Gróf Nagyrédei sorozatot készítjük. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy itt a minőségből engednénk. Egyszerűen csak nem különlegességekről, hanem nagyon jó borokról van szó. Nos, ebben a kategóriában a már említett országok kitűnő reklámmal, jól, ügyesen bevezetett termékekkel kétségkívül helyet találtak maguknak, ráadásul félelmetes mennyiségekkel. Most fordulnak, fordultak termőre a hatalmas beruházásokkal - multinacionális tőkéből - telepített ültetvények...- Miközben Magyarországon elavult fajtaszerkezetről, elöregedett ültetvényekről, a jövedelemtermelő képesség romlásáról beszélünk már jó ideje.- A hegyközség területén a világfajták, a versenyképes fajták aránya 40 százalék körüli, ezt 60 százalékra kell emelni. Elsősorban minőségi, illetve különleges minőségre képes fajtákra van szükség. Elkészítettük a 2010-ig szóló szőlőrekonstrukciós tervet, melynek nyomán a ciklus végére mintegy 350 hektárnyi, a borpiac igényeinek megfelelő telepítésnek kell megvalósulnia a jelenlegi elöregedett és korszerűtlen fajták helyett. Az új fajtaszerkezetnek a hagyományok és a piaci igények együttes figyelembevételével kell kialakulnia, mert ezzel biztosítható a minőségi borok és borkülönlegességek további termelése, megtartása, erősítése.- A termelők számára mindez mit jelent? Gondobk itt a közelgő uniós csatlakozásra, ennek anyagi FOTÓ: SUHA PÉTER ló szerep. Ebbe tartozik a már említett telepítési terv, de említhetem a különféle tanácsadásokat, a támogatásokhoz való hozzájutásuk koordinálását, szervezését. És nem utolsósorban azt a szerződési rendszert, ami már évek óta sikeresen működik. A termelőinkkel öt évre szóló megállapodást kötünk, plusz évente szerződünk, ez utóbbiban a szüret időpontját, a meny- nyiséget, mindent rögzítünk. így például a különlegességekhez szükséges alapanyagot a mi kockázatunkra hagyja a tőkén októberig vagy akár novemberig a gazda. Komoly számítógépes modellezéssel alakítjuk ki a szüretelési, felvásárlási ütemtervet. Mára már a gazdák ezt megszokták, s tartják magukat hozzá, komolyan veszik. Ez a minőségi alapanyag-termelés alfája. Persze, a szőlősgazdák azt is megtapasztalták ebben a rendszerben, hogy a minőség nem független az ártól. Ezzel együtt is igaz, hogy a kistermelők nem optimisták a jövőt illetően. Abban biztos vagyok, hogy az unió nem fog személyre szóló támogatásokat adni. Ok a családi gazdaságokat, illetve a szövetkezéseket fogják dotálni. Az más kérdés, hogy addigra a magyar intézményrendszert alkalmassá kell tenni a támogatások fogadására. Mert ma korántsem EU-kompatibilis. Nem kerülhető meg az állami szerepvállalás kérdése sem. Ma Magyarországon gyakorlatilag magára hagyták az ágazatot, szemben a már említett nagy borexportőr országokkal. Csak a példa kedvéért: Chile átvállalja a cégektől a borok európai kikötőkig történő szállításának költségeit. Úgy vélem, nemzeti kérdés az ágazat támogatása, hiszen nagyon sokaknak jelent megélhetést, illetve jövedelemkiegészítést. Nagyon sok a kistermelő, megítélésem szerint - a fentebb már említett EU-támogatások elérése miatt is - a szövetkezés jelenthet megoldást. Persze nem a „megszokott” szövetkezetekre gondolok, hanem valódi szövetkezésekre. _! _________________________________(8UHA) S ZALAY ZOLTÁN Hagyjanak végre békében élni Ha még nem vették volna észre, tiszteletre egyre kevésbé méltó politikus hölgyeimék, uraimék (és az önök felhergelt emberei, akármelyik oldalon is álljanak), bizony már vége a parlamenti választási kampánynak! Papírforma szerint éppen két hete. Amit a szavazatok elnyerése érdekében műveltek — különösen a két forduló között -, az már inkább hadviseléshez hasonlított. Szellemi polgárháborúhoz. Szerencsére most még csak ahhoz. (Ne adja a Teremtő, hogy másképp legyen!) Úgy tűnik azonban, hogy önöknek sehogyan sem akarózik kifogyni a kisded játékaikkal az emberek nagy részét továbbra is fölöslegesen izgalmi állapotban tartó, nyugodtan kimondható: őket már-már zaklató ötletekből. Folytatják tovább a csatározást, mintha nekünk, a honi lakosság nagy többségének másra se lenne gondunk, mint politikai tirádáikat, zengzetes és öntömjénező szónoklataikat hallgatni, kizárólag az önök kedvtelését szolgáló különleges hatalmi játszmájuk sakk figuráivá válni. S mindehhez még jó képet vágni, néha neveket skandálni, ütemesen tapsolni (akárcsak ötven éve, rég. filmek tanúsága szerint). Hát, ne tessenek tévhitben élni, nem vagyunk már annyira nyeretlen kétévesek a demokrácia értelmezésében, mint önök közül azt sokan hiszik! Bizonyítottuk ezt eléggé a rekord részvéellel április 7-én és 21-én. A többségünk nagyon is tisztában van vele, mire is megy ki ez a bennünket egyáltalán nem szórakoztató, ámde mindinkább felháborító, s szerintünk mielőbb megszüntetendő játszadozás! Pontosan tudjuk: semmi egyébre, mint hogy önök odaragaszthassák magukat a parlamenti bársonyszékekhez, mert már az őrület határáig felfokozódott a vágyuk arra - a kivételeknek persze megadatik a kellő tisztelet -, hogy érte remegő kezükben tarthassák a HATALMAT, vagy legalább annak közvetlen közelébe férkőzhessenek. Csak az a nagy baj, hogy mindeközben nem átallanak folyton-folyvást ránk hivatkozni. ígéretekkel halmoznak el, amiket azután - legalábbis az elmúlt 12 év alatt - ,, legtöbbször nem állt módjukban teljesíteni". Kitanultuk már, hogy a legtöbbjüknek, politikus hölgyeimék, uraimék, mi választópolgárok csak addig vagyunk kedvesek, szépek, szeretetve méltóak, tehát fontosak, amíg, botor módon bízva az önök hitelt érdemlőségében, voksunkkal a támogatásunkat adjuk. Igaz, a legutóbbi alkalommal - valamiféle politikai újításként, mégis nagyon régi és csúf időkre emlékeztető megkülönböztetési törekvéssel — már voksolási előosztályozásban is részünk lehetett... Hát, politikus hölgyeim és uraim, a magyarságunk nem elsősorban ezen múlik! Sokkal inkább a tetteken! Amelyeket éppen önöktől reméltünk, vártunk (volna) el azért, hogy mindannyiunknak jobb legyen az életünk ebben az országban. Együtt, egymással, egymásért. Ám öriök egyre kevésbé törődnek azzal, hogy mi mit szeretnénk. Úgy tűnik, csak a szakkönyvekben tanult, olykor ármánykodástól sem mentes politizálásuk gyakorlatba történő átültetésének mikéntjén gondolkoznak. Pedig a Kárpát-medencében mindnyájunknak megvannak a magunk hétköznapi gondjai és örömei. A munkánk, amely fontos számunkra. A barátaink, akikkel igyekszünk minden más szándék ellenére jól érezni magunkat. A már jól bevált elfoglaltságaink, amelyek kevéske szabadidőnkben pihentetnek, megnyugvást hoznak. Az egészségünk, amely sajnos egyre törékenyebb. S legfőképpen a családunk, amelynek összetartó ereje meggyengíthetetlen. Nos, temérdek honfitársunk nevében tudatni kívánjuk: kezd betelni a pohár. Elegünk van! Hagyjanak már végre minket békében élni! Ezért mielőbbi átgondolásra és azt betartó elfogadásra ajánljuk az államfő üzenetét: legyen vége a kampányretoriká- - nak, a durva hangnemnek, következzenek a higgadt, megfontolt tettek minden magyar állampolgárért! Értünk, akik ezt várjuk el önöktől. S akik - teljes joggal - szorongva nézünk az őszi hely- hatósági választások elébe. Hír(telen)kék..._______________ N egyedszázados hercehurca után átépítik a karancsberényi Kádárvillát: negyvenfős továbbképző bázis lesz belőle. Csak nem Kádár-mesterséget okítanak...? ■k A német ínyencek legnagyobb bánatára euróbán számolva drágább lett országukban a fagylalt. Nyalják ki...! * A Magyar Dekor Kft. lókúti bányájából származó, állítólag lopott mészkövet használtak a Nemzeti Színház előtti medence, illetve csatorna építéséhez, miután - mint laptársunk írja - a kft. tulajdonosa, Zarándok János egyetlen darabot sem adott el onnan. A fiúk a bányában dolgoztak... * Az amerikai Oregonban élő 39 éves férfi, Justin Letlow olyan tükröt talált fel, amely bepillantást enged használójának a saját fülébe. Na, hallod, mit nem látok... ■k Az unióhoz való csatlakozást előkészítő tárgyalások során felvetődött, hogy le kell védetni az Európa-szerte ismert és kedvelt magyar pálinkát. Hurrá, védőital lesz belőle...! * Nagy „disznólkodás” folyik éjszakánként egy ausztráliai házaspár, a Gisborne-ben élő Neil és Maggy Park ágyában: rendszeresen három disznóval osztják meg a fekhelyüket. Tartja a mondás: minden disznó megleli a maga dörzsölőfáját... _______________________________________________________________(SZILVÁÉI
