Heves Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-04 / 103. szám
8. OLDAL HÍRLAP 2002. Május 4., szombat M A G A Z szánt Csuvikovszky Lajos és Sárosi Károly felállású Szegfű-csapat tájjellegű ételekkel rukkolt elő: ökör- uszály-levessel és koppintott gulyással. Ők a főzési titkokat nem árulták el. Csupán annyit sikerült megtudni, hogy az ököruszály nem más, mint az ökör farka, a gulyásban pedig nincs burgonya. A bukéját az adja mindkét ételnek, hogy a végén egy speciális mártással van felöntve, ami tejfölből, tejszínből, citromból készül. Egyébként a hagyományos fűszerek vannak benne, tárkonynyal, bazsalikommal és kakukkfűvel erősítve. Sztárcsináló fakanalak A reggeli startkor még nem volt nagy tömeg a téren, ám ahogy telt az idő, úgy nőtt az érdeklődők áradata. A legtöbben családostól jöttek, így a família minden tagja közelebbről is megnézhette, miként készülnek a versenyételek. Az érdeklődés a kora délutáni órákra tetőzött. Igaz, ekkorra váltak ínycsiklandóbbá a téren terjengő illatok. Sokan kérdezősködtek a főzőktől, és volt, aki néhány receptet nyomban le is jegyzett. Délutánra az is kiderült, hogy a főzők a publikum előtt is jól vizsgáztak, hiszen amit készítettek, mind egy cseppig elfogyott. A legtöbb csapat csak a zsűrizésre félretett adagot tudta megmenteni a kóstolni vágyóktól. A fővárosból érkezett Hercz Norbert vezetésével bíráló zsűri végül úgy találta, hogy minden versenyző emlékezetest nyújtott, így mindegyik produkciót díjazta valamilyen formában. így végül mindenki elégedetten indulhatott haza. Nagy Zoltán késő délután némiképpen megkönnyebbülve huppant le az egyik főtéri padra. A visszajelzések kedvezőek voltak, az érdeklődés is megfelelőnek mondható. A királyi főszakács azt mondja, hogy igazából most mutatta meg a verseny, hogy mivé fejlődhet. Jövőre újra meg kellene tartani, ám az előkészítéshez, a lebonyolításhoz több segítség kell. A csapatok mindegyike sietett is kijelenteni, hogy jövőre újra eljön. És akadtak jó néhányan, akik bejelentették, hogy az eljövendő esztendőben ők is be akarják mutatni főzési tudományukat. A csábítás nem kicsi, hiszen az efféle versenyek akár sztárokat is varázsolhatnak a fakanalak mesteri forgatóiból. TOMPA Z. MIHÁLY FOTÓ: T.Z.M. Három éve rendeznek regionális főzőversenyt Hatvanban, de az idén kerültek ki először a város főterére a fakanalak mesterei. Már a reggeli készülődésnél sejteni lehetett, hogy a korábbiakhoz képest má- sabb lesz ez a verseny. Farkas Kálmánné szójátékos megnyitója után - „hatvanan főznek Hatvanban” - kezdetét vehette az ínyencségek mérkőzése, amely többezres tömeget vonzott a Grassalkovich-kastély előtti térre. A Kossuth téren ünnepnapon hajnali fél hétkor általában még a madár sem jár. Pihen a közeli iskola, a polgármesteri hivatal is zárva, és a könyvtár sem fogadja a látogatókat. A derék hatvani polgárok jó néhánya ilyenkor fordul ágyában a másik oldalára, hogy még egy kicsit eltolja a hétköznapok korai ébredéseit. Ünnepnap csend honol a tér fái között. Május elsején más a helyzet. Üstökkel, lábasokkal és egyéb főzőkellékekkel megrakott emberek érkeznek. Arcukon nyoma sincs a hajnali álmosságnak, látszik, jó ideje talpon vannak már. Jönnek, lepakolnak, körülnéznek. Méregetik a szomszédot, néhány szót is váltanak. Az időjárásról, a kedélyállapotról, esetleg közös ismerősről szólnak ezek a mondatok, a főzésről, az ételekről még véletlenül sem, hiszen a társalgók rövidesen immár ellenfelekként küzdenek egymással. Nem szabad ilyenkor a fakanalas titkokból még semmit sem elárulni, nehogy a vetélytárs főzés közben éppen egy-két meghallott ötlettel bővítse saját tudományát. Más ez az ünnepnapi hajnal a város főterén. Más, hiszen főzőKirályi és halandóknak étkek versengése Mátyás korabeli öltözékben vonulnak fel, így készítik az étkeket, majd a kornak megfelelő ceremóniával mutatják be a főúri módon megterített asztalukat is. Nagy úgy gondolta, hogy Hatvan is nagy főzővetélkedés központja lehet, pontosabban ismét azzá válhat, hiszen egykor a barokk Grassalkovich-kastély konyhája messze földön híres volt. Az első hatvani főzőversenyt két éve hirdették meg, majd tavaly ismét megmérkőzhettek az ínyencek tudorai. Ám a korábbi versenyek a könyvtár udvarán zajlottak, ami elég szűknek bizonyult. Az idén jöhettek első ízben a háromfős főzőcsapatok a Kossuth térre. Csapatok és családok Az elmúlt évben tíz csapat rajtolt a versenyen, az idén viszont kétszer ennyi háromfős együttes nevezett be. Van itt családokból és barátokból álló csapat, és van politikai pártot, civilszervezetet, nagy gyárat és pénzintézetet képviselő trió is. A mezőny erősnek, felkészültnek tűnik. Mindezt a berendezkedők között sétálgatva tapasztalhatja az ember. A mozgások begyakoroltak, otthonosan bánik a főzésre előkészítésre kerülő nyersanyagokkal a bankigazgató és a tűzoltó is. Készül az ispinácbatyú verseny lesz, sorrendben immár a harmadik május elsejei fakanalas vetélkedő. Királyi főszakács Az ötlet egy hatvani fiatalember, Nagy Zoltán fejében fogant meg. A 23 éves ifjú az elmúlt évben lett Magyarország királyi főszakácsa Nagyszakácsiban. Külön érdekesség, hogy nemcsak a verseny kilencéves történelmének legfiatalabb győzteseként, hanem minden idők legifjabb királyi főszakácsaként is ünnepelték. Az elmúlt évben ötödik alkalommal vett részt a versenyen, de korábban is sikerrel versenyzett, hiszen többek között a Királyi sütőmester, A halkészítés királyi szakácsa és Az ínyencségek királyi szakácsa címeket is megszerezte. A királyi szakácsok augusztus első hétvégéjén gyűlnek össze Nagyszakácsiban, hogy eldöntsék, ki közülük a legjobb, ki kaphatja meg az áhított királyi főszakács címet. A mindössze 570 lelket számláló kis Somogy megyei faluba ilyenkor több tízezren jönnek el, hiszen a királyi szakácsok vetélkedése látványnak sem akármilyen: a szakácsok és kuktáik Volt, aki telefonon kért segítséget a főzéshez- Úgy látszik, a térségi önkormányzatok még nem jöttek rá, hogy milyen lehetőség saját progA kilencórai megnyitón aztán az is kiderül, hogy a csapatok versenymenüi is jól hangzanak. Az éteknevek felsorolását hallgatva az ember azon kapja magát, hogy akaratlanul is összefut a nyál a szájában, és alig várja már a kóstolást. Ez utóbbira is van remény, hiszen a szervezők arra kértek mindenkit, hogy több adagot készítsenek, s így a 350 forintos árat megfizetni hajlandók meg is kóstolhatják a verseny produktumait. Persze a megnyitó is üde színfoltja a versenynek, hiszen több csapat bemutatkozó verset kreált, így próbálva hangulatosabbá tenni a prezentációt. Az is kiderül, hogy a versenyzők nagy többsége hatvani, csak egy-két csapatban kaptak helyet a környező településről érkezettek is. Eredetileg úgy tervezték, hogy délelőtt, majd délután is lesz főzőverseny. Délig az „amatőrök" mérhetik össze tudásukat, míg délután a kisrégió önkormányzati csapatai állhatnak az üstök köré. Ám végül ez utóbbira nem érkezett nevezés, így csak délelőtt Totyogott étel a téren felállított üstökben. ramjaik beajánlására egy többezres tömeget vonzó rendezvény - mondja némi keserűséggel Nagy Zoltán, akit a főzés napján csak futva lehetett utolérni. Az utóbbi napokban alig hunyta le a szemét, jóformán egymaga szervezte le az egész versenyt. Beszélgetni is csak menet közben volt hajlandó, hiszen egyszerre sok helyre hívták, mindenki tőle várt megoldást, ha valamilyen probléma jelentkezett. A királyi főszakács fogadkozik is, hogy jövőre csak úgy szervez újabb versenyt, ha segítséget kap az önkormányzattól, hiszen nem egyemberes produkció ez az egész várost megmozgató ízverseny. Igaz, a vetélkedő az idén nőtte ki első ízben valóban nagy rendezvénnyé magát. Kutatók és hagyományosok Hogy ki mivel nevezett a versenybe, azt a publikum a reggeli színpados bemutatkozáson megtudhatta. Volt itt ismerősnek tűnő étek, és volt olyan középkori eledel, amelynél csak sejteni lehetett, hogy miből készül majd el. A tavalyi győztesek, Pusztai Ágnes és Vincze Anna az idén is két Mátyás korabeli étellel indultak versenybe. Ők már jegyzett ételkutatóknak számítanak a térségben, a mostani menüre is erdélyi könyvtárakban búvárkodva találtak rá. Hogy mi készült az üstjeikben? Lúdfi leány sárjával és ispináczbul pástétombatyú. Ami nagyjából azt jelenti, hogy fiatal liba erős fűszernövényekkel, főleg tormalevél friss hajtásaival kerül megfőzésre, és hozzá spenótból készült pástétombatyukat tálalnak. A hozzávalókból, az elkészítésből nem csináltak titkot. íme, lehet próbálkozni. A lúdfi hozzávalói: egy fiatal liba melle és combja kicsontozva, apróra vágva, két csokor zöldhagyma, egy csokor friss tormalevél, egy-egy csokor petrezselyem és zeller zöldje, friss lestyán, tárkony, két fej hagyma, két tojás, egy pohár tejföl, zsemlemorzsa, fél liter fehérbor, sáfrány, gyömbér, bors, só. Az elkészítés eredeti leírása: Az lúdfiakat leány sárjával megfőzzed, hiszen tudod azt megölni hogyan kölletik. Jó darab szalonnát vágj meg hagymával össze, vegyed egy. tálban új fokhagymát, tárkonyt törj meg erősen, együtt tedd fel sütni. Az apróra vágott lúdfiakat vessed belé. Reszelj cipóbélt, egy kis bort is tölts hozzá, s haggyad együtt főni. Azt a levet fűszerszámozd meg. Ha megfőtt, verj tyikmonyat belé, tejfelt, megtörjed erősen egy habarófával. Az étekfogó ott várja, míg megérteted, az aprólékját rakd tálban, az levét úgy őssd reá. Koréje ispinácbatyúkat ízléssel elrendezd. Melyet a következőkbul készítsed: egy kilogramm ispinácz, két cipó, parmesán sajt, turbulya, fokhagyma, tyikmony, gyömbér, szerecsendió-virág, fél kilo liszt, só, írósvaj. Fonnyaszd meg a paréjt, hűsd meg, s nyomd ki a vizet belőle. Reszelj kenyeret és parmesán sajtot belé. Turbulyát, tyik- monyszékit, gyömbért, kenyeret, fokhagymát, szerecsendió-virágot vagdalj belé igen aprón, s felettébb meg ne sózd. Csinálj vékonyan kinyújtott tésztába, csinálj töltött laskát belőle: jó ízű. Borsólévbe főzd meg. Tégy zöld füveket belé, írósvajat, szerecsendió-virágot, tedd belé a laskákat, hadd főjön benne. Szedd ki a lévbül, hintsd bé reszelt kenyérrel, s parmesán sajttal. A hatvaniakból és lőrinciekből verbuválódott, Lőrincz Ferenc, A zsűri ízlel és tanácskozik t í IÁ í * t If AImm TnxrTTT \ ne a á ■*> Hn -\rr> k
