Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-27 / 98. szám

ß A baleseti sebész adrenalinszintje A traumatológusok közül kevesen érik meg az időskort, mivel állandó stresszben él­nek - mondja dr. Krasznai István, aki Egerben kötelezte el magát egy életre a bal­eseti sebészettel, s immár huszonöt éve vezeti a hatvani traumatológiai osztályt. A baleseti sebész olyan, mint egy kemény versenyző, aki a legkilátástalanabb helyze­tekben is megküzd a beteg életéért.- Civil ember számára úgy tűnik, hogy a trau­matológia az orvosi szakok közül talán a leg­izgalmasabb, mivel máshol jobban fel tud ké­szülni a gyógyító doktor egy-egy eset megol­dására, van idő a részletes analízisek elvégzé­sére, a kivizsgálásra. A baleseti sebészeten vi­szont pillanatok alatt dönteni kell.- Sok igazság van abban, amit mondott. Ter­mészetesen itt is vannak rutinosnak mondott esetek - például a végtagtörések -, de egy súlyos sérülés általában nem szokványos, „menet köz­ben" gyakran improvizálni kelL Persze mindig a szakma szabályai szerint igyekszünk eljárni, ak­kor is, ha egy súlyos, úgynevezett politrauma- tizált sérültünk van. Ilyenkor szükséges, hogy a traumatológusnak öüetei is legyenek, és ezeket gyorsan meg kell valósítania. Mert ha nem a megfelelő gyorsasággal avatkozunk közbe, ak­kor ez akár a beteg életébe is kerülhet. A nehezebb esetekben szükség van a társsza­kok segítségére. Egy jól működő intenzív aneszteziológiai szolgálat nélkül a traumatoló- gus önmagában kevés. Az intenzív szakorvos biztosítja a sérült életfunkcióit, segédkezik a sokktalanításban, a légutak azonnali szabaddá tételében, ha szükséges, a lélegeztetésben, tehát biztosítja a legfontosabb élettani paramétereket. A traümatológus ezzel párhuzamosan azon gon­dolkodik, hogyan, miként lássa el a sérüléseket. A legfontosabb a vérzés elállítása. A legalattomo­sabb a fedett hasi sérülés. Ennek a diagnosztizá­lására szerencsére már működik a kórházban a nonstop hasi ultrahang-szolgálat. A másik nagy előny a komputer tomográf. Ezzel diagnosztizál­hatjuk a koponyán belüli sérüléseket, amelyek szintén gyors ellátást igényelnek. Mindig kell egy menetrend, hogy milyen sor­rendben látjuk el a sérüléseket a betegen. De a baleseti sebésznek többek között azt is el kell döntenie, hogy milyen műtéti megoldást hasz­nál. A beteg kibírja-e a komplikáltabb műtétet, vagy le kell egyszerűsíteni a sérülés ellátását és átmeneti megoldást kell alkalmazni, majd ami­kor a beteg állapota javul, akkor jöhet a nagyobb műtét. Ez kíván sok improvizációt.- Sebész is, belgyógyász is, ortopédus is a traumatológus?- Egy kicsit minden, de a belgyógyászati és az intenzív részben a kórházi szakorvosok se­gítenek.- Lehet azt mondani, hogy a baleseti sebé­szeten nagyobb a felelősség a többi szakokhoz viszonyítva?- A felelősség kérdése minden szakmában megvan, így az orvosiban is. Ezen belül talán a traumatológián a legnagyobb. Az orvosi biztosí­tások terén mi az élen állunk. Talán azért, mert itt a legkönnyebb tévedni. Nagyon szűk ösvényen já­runk, és ccdöntést pillanatok alatt meg kell hozni. Lehetőleg a legjobban, különben kemény kártérí­tési perek következhetnek.- Az ön által említett szűk mezsgye sokszor a halál közvetlen közelében halad el. Meg le­het ezt szokni? Vagy ez is csak egy szakma, mint a többi?- A vészhelyzeteknek a tudatában vagyunk, én úgy érzem. Mert bár nem ma kezdtük a szak­mát, de ezért ha behoznak egy súlyos sérültet, abban a pillanatban a körbeállóknak - az orvo­soknak és az ápolószemélyzetnek - az adrenalin­szintje a plafonig szökik. Felfokozott állapotba kerülünk. Higgadtan, átgondoltan kell végez­ni a vizsgálatot, a keze­lést, ugyanakkor van egy belső fűtöttség: mindent a leggyorsab­ban és a legjobban aka­runk elvégezni. A trau­matológus azért igyek­szik, mert előtte van egy olyan ember, aki esetleg perceken belül meghalhat, de ha min­dent meg tud tenni ér­te, akkor lehet, hogy a súlyos állapotban lévő sérültet meg tudja menteni. És ez óriási elégtétel, amit pénzben nem lehet mérni. Csak a sikeres beavatkozást követő­en esik vissza az adrenalinszint a normálisra.- Az menjen traumatológusnak, aki szereti az izgalmakat?- Aki ezt a szakmát választja, annak lesz része izgalmakban. Huszonnégy-huszonöt évesen az ember még nem tudja, hogy mit választ. Akkor alkothat reális helyzetképet, amikor már benne van. Akkor még mindig lesz lehetősége eldönte­ni, hogy vállalja-e. Vannak, akik azért hagyják el a pályát, mert nagy a felelősség, és nem viselik el az állandó stresszhelyzetet, ez emberileg talán érthető, is. Ráadásul a traumatológia anyagilag sincs jobban dotálva, mint bármelyik másik szak: Tehát ha valaki csak a jobb fizetésért men­ne traumatológusnak, az felejtse is el ezt a sza­kot. Csak az jöjjön, aki hivatásának érzi, és való­ban azért akar baleseti sebész lenni, mert szép, sokrétű szakma. De a traumatológusok nem ár­vízit közben az osztályvezető főorvos. Nem nyugodt szak ról híresek, hogy nagyon hosszú életűek lenné­nek. És ez a stresszhelyzetnek is betudható.- Ön miért döntött e szak mellett?- Amikor döntés előtt álltam, még nem tudtam, hogy milyen szakma. Meghirdették a megyei állásokat, a baleseti sebészeten is volt egy lehetőség. Úgy éreztem, hogy ez nagy és szép dolog. De csak akkor tudtam meg, hogy mekkora felelősséggel jár, amikor belecsöp­pentem. Lett volna lehetőségem később, hogy átmenjek egy másik osztályra, de akkor már úgy gondoltam, hogy ha már belekóstoltam az izgalmasabb feladatba, akkor nem változ­tathatok. Sebészetből, baleseti sebészetből, ortopédiából tettem szakorvosi vizsgát, tehát nem maradtam egyetlen szak mellett. Huszonöt éve, amikor Hatvanba került, még jóval szerényebb volt a műszerezett­ség. Vélhetően nehezebb volt a traumatoló­gus dolga.- Sokkal nehezebb volt. Amikor Hatvanba kerültem, még a kastélyban volt a baleseti se­bészet. Az új kórházat már átadták, de a trau­matológia ott maradt. Alig volt orvos. Ketten voltunk „idősebb” orvosok a harmincvala- hány évünkkel. Jóformán éjjel-nappal bent voltam. Nyári időszakban, amikor a kolléga szabadságra ment, egy hónapot szinte végig bent töltöttem a kórházban, pedig nekem is kis gyermekeim voltak.- Ezt hogyan éli meg egy orvos? Gondo­lom, egyrészt örül, mert a hivatását gyako­rolhatja, de hát a csa­láddal is szeretne mi­nél többet lenni.- Kényszerhelyzet volt, és ha már vállal­tam, akkor nem lehet megtenni, hogy kiszáll az ember. Úgy éreztem, ha én ezt nem csiná­lom így, akkor szakem­berhiány miatt nehéz helyzetbe kerül a hat­vani baleseti sebészet. Most már van elég szakember az osztá­lyon.- A mostani orvo­sok az ön neveltjei?- Gyakorlatilag igen, miután kezdőként kerül­tek ide.- A hatvani traumatológia térségi feladato­kat lát el, mivel az autópálya mentén, Buda­pest és Miskolc között nincs több ilyen osztály. Meg tud birkózni ezzel a feladattal?- Meg. Mintegy kétszázezer lakos tartozik hozzánk, és valóban sok a veszélyes útszakasz. Ezek közé tartozik a 21-es, Salgótarján felé veze­tő főút Hatvan utáni szakasza. Sok ott a baleset.- A baleseteknél mennyire felelős az egyén? Érzik a veszélyt, vagy sokan fel sem fogják, mit kockáztatnak?- Jó néhányan úgy vélik, hogy ha már nagyon jó gépkocsijuk van, akkor sokkal sebesebben száguldozhatnak az utakon. Az előzések rop­pant veszélyesek, ezekből számos baleset szár­mazik. Sajnos, a fiatalok nagyon vakmerőén ve­zetnek.- Pályafutása alatt, gondolom, sok érdekes esettel találkozott. Mondana néhányat?- Egy öngyilkos esetét mesélném el, aki né­hány éve többször hasba szúrta magát. Amikor látta, hogy nem halt meg, másnap mellkason szúrta magát. Ekkor már súlyos szívsérülést szenvedett, de szerencséjére megtalálták és be­hozták. Ultrahangos vizsgálattal, tűvel betalál­tunk a szívburok és a szívizom közé, leszívtuk a sérülés miatt meggyűlt vért. Később megoperál­tuk a szívet, és a hasi sérülést is elláttuk. A beteg meg is gyógyult. Szakmailag ez nagyon érdekes eset volt, be is mutattuk a debreceni baleseti se­bészeti kongresszuson.- Ön a kórházi tudományos tanács titká­ra is. Mennyire van idejük és lehetőségük az orvosoknak egy vidéki kórházban a tu­dományos munkára?- Ez elsősorban az egyéntől függ. Kétségtelen, hogy az orvosok leterheltsége egy kis kórházban sokkal nagyobb. Kevesebb idő jut a tudományos munkára. De amikor fiatalok voltunk, akkor is sokat kellett dolgozni, sőt a szombat is munka­nap volt. Reggeltől este hat-hétig dolgoztunk, s az is természetes volt, hogy vasárnap is bemen­jünk megnézni a betegeinket. Kimentünk a meccsre, hazafelé menet pedig bejöttünk a kór­házba. Ma is nagy a leterheltség, de lehet időt ta­lálni a tudományos munkára is.- Említette, hogy kezdőként nem tudta, mi vár önre. Ha most kezdené, akkor ezt vá­lasztaná?- Huszonnégy évesen nekem szinte min­den szak tetszett. Úgy adódott, hogy az utol­só egyetemi vizsgám a sebészet volt, és azt szerettem meg. Ha esetleg a gyermekgyógy­ászat vagy az ideggyógyászat az utolsó,- ak­kor lehet, hogy annál a szaknál maradok.- Akkor nyugodtabb lett volna az élete?- Nem hiszem.- Elégedett embernek érzi magát?- Teljesen nem vagyok elégedett, de hát ez ter­mészetes. Az ember sokszor érzi úgy, hogy még többet tehetett volna. Ez viszont ösztönzően is hathat rá. Persze, az ember időnként kap egy-egy fricskát is. A nyolcvanas években kaptam egy ki­tüntetést, Kiváló orvos, azt hiszem, ez volt a címe. Az egészségügyi miniszter adományozta. A ki­lencvenes években, valahol hivatalos helyen kér­dezték, hogy milyen kitüntetésem van. Élmond- tam, mire azt válaszolták, hogy azt felejtse el, mert azt a kommunisták adták. Ez nekem rosz- szulesett, men ha valaki jól dolgozott, akkor mi­én számít büntetésnek az akkori elismerés.- Mit szeretne még megvalósítani?- Szeretném, ha minél hamarabb befeje­ződhetne a kórház rekonstrukciója. Új balese­ti rész is lenne benne, új műtőblokkal. Ha megkapja a kórház a címzett támogatást, ak­kor 2005-re elkészülhet. Ezt a műtőt szeret­ném kipróbálni. TOMPA Z. MIHÁLY ______________NÉVJEGY______________ Dr. Krasznai István Hatvanban született 1938-ban. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1963-ban szerzett diplomát. Attól az évtől az egri megyei kórház baleseti sebészetén dolgozott. 1977-től a hatvani kórház traumatológiai osz­tályát vezeti. 1995-től a kórház tudományos tanácsának titkára. Két fia van, egyik orvos, a másik vállalkozó. Felesége középiskolai tanár. FOTÓ: T. Z. M. TARI OTTÓ Barátok közt Jó hely a kocsma, leköt, nevel és szórakoztat, és holtig lehet tanulni zugaiban. Nem vélet­len, hogy átalakuló kulturálódási szokásaink közepette a társasági élet egyik meghatározó - ha nem a leg­meghatározóbb - színhelyévé vált. Sokat elárul minderről, hogy míg az italboltok a mostaninál recessziósabb időkben is egymás hegyén-hátán nyíltak - tudok településrészeket, ahol száz négyzetméterre három is jut -, addig a nívósabb, maga­sabb rendű eszmeiséggel próbálkozó egységek sorra váltanak proftlt. Van, amelyikben már rég nem könyvet, hanem tornaci­pőt és kínai pamutbugyogót árulnak, míg máshol belátták: a tatár bifszteknél jövedelmezőbb a sajtos pogácsa. Ilyen időket élünk. Ha nem finnyás az ember - miért is len­ne? -, napjainkban is megtalálhatja a saját - mi tagadás, a külső körülmények által is nagymértékben formált - igényei­nek megfelelő színvonalat. Főleg, ha természetéből fakadóan a családi és munkahelyi kötelék egy idő után (rendszer- és kor­mányfüggetlenül) elviselhetetlenül szorítóvá válik számára. Ha kontúros jelleménél fogva állandóan kitörési pontra van szük­sége; mindegy, mi az, csak el otthonról, legalább pár órányi la­zító, lebegésközeli állapotba, ahol nincs főnök, az asszony nem kéri számon a fizetés elköltését, ahol a gyerek nem nyava­lyog az éppen aktuális problémájával, és ahol nem az anyós akarja megmutatni, hogy hol lakik az Úristen. A kocsma univerzális intézmény, megoldást jelent minden problémára. így vélekedhetnek erről, bár kevésbé alátámaszt­ható indokok alapján, az utánunk következő generációk tag­jai is. A múltkoriban az egyik ivóban - történetesen egy olyan­ban, ahol hétvégéken rockzene szól, mégpedig élőben - bónuszszolgáltatás részesei is lehettünk: valaki bekapcsolva felejtette a tévét. Több se kellett a koncertre várakozó fiatalság­nak: sietve székeket kerítettek, körbeülték a készüléket, s mint valami focimeccsen, szurkolni kezdtek a szereplőknek. Ha po­fon csattant, megtapsolták, ha felrobbant egy autó, hangosan hurráztak, ha pedig a főhős megcsókolta az epizodista lányt, fogadásokat ajánlottak egymásnak, hány percen belül sikerül az ágyba cipelnie: Hanem a legnagyobb sikere az ismert hazai szappanoperá­nak volt. A tizenévesek hangosan kommentálták az alig félórá­nyi epizódot, amelyen belül láthattunk négy tinédzsert - két fi­út és két lányt -, amint szembeszegülnek szüleikkel és kilátás­ba helyezik, hogy elköltöznek otthonról, megismerkedhettünk néhány sráccal, akik a saját nemük iránt vonzódnak, nem is reménytelenül, találkozhattunk egy gátlástalan üzletemberrel, aki többnyire sikeres, de azért időnként ellenségeket is szerez magának, és szó volt egy fiatalemberről is, akit eltettek láb alól. Hogy mindeközben a színészek által megformázott szemé­lyek már-már követhetetlenül szövevényes szerelmi kalandokba bocsátkoztak egymás feleségeivel, barátnőivel, s még ki tudja, kivel, a történet többi részéhez képest elnagyolt dramaturgiai fogásnak tűnt. A javarészt húszon aluli közönséget lenyűgözte a fordulatos sztori. Tán még a buliról is megfeledkeztek volna, ha a képer­nyőn fel nem tűnik a „Vége” felirat, s a színpad felől ide nem hallatszik a fellépő zenekar hangolása. így viszont a hangos taps után a pulthoz tolongtak, lehűtendő a felgyülemlett izgal­makat. Gadóc, a középkorú rockdobos mindebből semmit sem ér­tett. Korábban már látott néhány fejezetet a teleregényből, fur­csállta is eléggé, hogy miért éppen az a címe, ami („Barátok közt? Mé'? Hisz mindenki úgy utálja egymást, mint a sz..-t” - fejtette ki véleményét a maga célratörő egyszerűségével), de ha­mar túltett fenntartásain. Elvégre nem azért jött ide, hogy tévét nézzen, annál sokkal jobban szereti az életszerű dolgokat. Ha nekik ez kell... - legyintett egy hetvenes évekbeli mozdu­lattal a kamaszok felé, s kezünkben a műanyag pohárral elin­dultunk a dobogó irányába. Hír(telen)kék...- Soha ennyi azonos nevű képviselő nem ült még a T. Házban: Tóth Andrásból egyenesen négyen jutottak be a Parlamentbe. A Tót(h) atyafiak... k A határőrök befogták, s gazdája jelentkezéséig őrizetben tartják azt a lovat, amelyik legelészés közben Ukrajna felől Zajtánál átsétált Magyarországra. A szomszéd rétje mindig zöldebb... * A törvényi előírásoknak megfelelően megkezdődött a választási felhívásokat tartalmazó, illetve a jelöltek arcképét ábrázoló plakátok eltávolítása. A honatyák érve: „Engem se a falvédőről szedtek lel” k A Londonban élő Jaqui Jones Tara nevű kutyáját sétáltatta az ut­cán, amikor a szembe jövő férfi hirtelen mozdulattal széthajtotta a kabátját, ám mielőtt a lányt meglepte volna a mutogatós látvánnyal, a német juhász leharapta az illető ágaskodó hímtagját. Csak úgy, szőrmentén... k • Sikerült időben lefékeznie, s így elkerülnie a halálos ütközést an­nak a vonatnak, amely előtt személygépkocsijával a sínekre hajtott Szombathelyen egy feltehetően ittas férfi. Sínautónak képzelte magát... __________________________________________________isaLvÁsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents