Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-02 / 52. szám
Û Békétlenségben búcsúzott a Ház Hangulatielentés: 02 egyiknek tetszett, a másiknak nem Búcsúzni csak szépen szabad. Úgy hinné az ember, nemcsak a szerelemre érvényes ez a mondás, hanem az emberi kapcsolatok egyéb formáira, így - horribile dictu - egy négyesztendőnyi népképviseleti nexusra is. A politikus is ember - gondolhatnánk, egyetértve az ismert humorista szállóigévé vált kijelentésével -, az utolsó pillanatokban bizonyára ő is félreteszi sérelmeit, az érdek- és nézetkülönbségeken alapuló fenntartásait a patkó másik fertályában ülőkkel szemben, hogy némi emelkedettséget biztosítson a választási ciklus utolsó munkanapjára. Nos, vélekedhetnénk efféle naivitással is az Országgyűlés utolsó munkanapjáról, ha történetesen nem lettünk volna személyesen is jelen azon a bizonyos kedden a Tisztelt Ház ülésén. „Nagyüzem" a folyosón. A fontos kérdések az utolsó napon is itt dőltek el Noha Szinyei András nem mondta ki, egész úton érezni lehetett, hogy ez a nap számára is más, mint a többi. Célegyenesbe fordult a kampány, elkezdődött az élethalálharc, s ma még ki tudja, mit hoz a jövő. Ez az utolsó alkalom, hogy a jelenlegi összetételében ülésezzen a Parlament; hamarosan jönnek az újak, és persze, lesznek majd visszatérők is, de a többség - főleg az egyéni körzetek jelöltjei és a pártlistákon hátrébb szorultak - számára lutri, hogy április végétől ők is a kiválasztottak közé tartoznak-e majd... Ami a zárónapot illeti, az előjelek nem túlságosan kedvezőek. Igaz, addigra már kiderült, hogy a szocialisták mégis jelen lesznek a tanácskozáson - képviselőcsoportjuk vezetése ezt minden frakciótag számára kötelezővé tette -, s eljönnek a szabad demokraták is, ám a kormánypártiak szerint megette a fene az ilyen „konstruk- tivitást”. Az ellenzék ugyanis arra készül, hogy jelenlétével megfúrja a kétharmados többséget igénylő javaslatokat. A Kossuth térre érve azonban még nyoma sincs a várható viszálynak. Nem is lenne szép dolog, hiszen kegyeletes aktusra készülnek a gyülekezők: Kovács Bélának, a sztálini rendszer egyik első üldözött politikusának kívánnak szobrot avatni a metró felőli oldalon. Igaz, a polgári szárny lényegesen nagyobb számban képviselteti magát az eseményen, de azért jövögetnek a másik szektorból is, így aztán Keller Lászlóval és Túri-Kovács Bélával nagyjából egy időben érkezünk a helyszínre, ahol már Göncz Árpád élénken társalog a körülötte állókkal. A terület egyik feléről mostanra lehúzódott az árnyék, a nép igyekszik füröszteni magát a verőfényben, amikor befut a kormányfő is, hogy a Surján Lászlóval váltott néhány szó után elfoglalja a helyét kabinettársai körében. S bár az ünnepség alatt végig egy fülhallgatós „gorilla” szegezi rám a tekintetét, e napon - mint az később be is igazolódott - közel s távol ez a pár négyzetméter volt a béke magányos szigete. * Nehéz bejutni az épületbe. Sorban jönnek a miniszterek, a képviselők, akik ugyebár elsőbbséget élveznek. A hatos kapunál Mercedesek, Volkswagenek, Audik követik egymást - érdekes, minden fontos ember német gyártmánnyal közlekedik -, a biztonsági emberek nem győzik nyi- togatni a kocsiajtókat. Mire a karzaton helyet találunk magunknak, Mádl Ferenc köztársasági elnök már a beszéde felét elmondta, de azért a lényegesebb szavakat - önmérséklet, emberi méltóság, nemzeti érdekek - még sikerül elcsípnünk. Illúzióink azonban csak a következő hozzászólásokig tartanak... Nagyon sokan vannak, nemcsak az ülésteremben, hanem az erkélyeken is. Egyetemisták, sajtósok nyüzsögnek mindenfelé, utóbbiak igyekeznek hasznos hírmorzsákat gyűjteni a parlamentmentes, ínségesebb időkre. Valóságos vadászláz tör ki a folyosón, miközben odabent már javában tart a hírig. Nagy Sándor a Fidesz- ről szólva „egész pályás letámadásról” beszél, Csurka István úgy látja, a hangnem eldurvulásáért a média a felelős, Fodor Gábor szerint az Orbán-kormánytól már nincs mit kérdezni, míg Dávid Ibolya a koalíció nevében kikéri, hogy megint a MIÉP-pel próbálják hírbe hozni őket... Orbán Viktor miniszterelnök, megpróbál a pártok fölé emelkedni - a magyar kormány magyar világnézetet képvisel, jelenti ki beszédében -, de a teremnek csak az egyik oldalán felcsattanó vastaps arra enged következtetni, hogy erőfeszítései felemás eredménnyel jártak. Bárhogy szuggeráltam őket, az ellenzéki padsorokban ülő Érsek Zsolt és Korózs Lajos az istennek sem akartak a karzaton kialakított „főhadiszállásom” felé pillantani. A végén fel kellett hívnom egyiküket - szerencsére nem volt kikapcsolva a telefonja -, hogy a teremben ülők feje felett legalább üdvözölhessük egymást. Minderre természetesen bőven adódott idő, mert miután az MSZP és az SZDSZ leszavazta, hogy a média- törvényről tárgyaljon a T. Ház, a szabaddemokraták eltávoztak, a szocialisták pedig csak tessék-lás- sék vettek részt a további munkában. Persze, a többi párt képviselői is lazítottak a gyeplőn, így a további érdekes történések az üléstermen kívülre szorítkoztak.- Hál Istennek, nem történt baj - fújta ki magát Rozgonyi Ernő MIÉP-es honatya, aki elárulta, tartott attól, hogy botrányba torkollik a tanácskozás. A keresztény- demokrata Surján László szerint viszont az utolsó nap hangulata éppen olyan, mint az egész kampányé.- Hiábavalóak voltak az elnök úr tanácsai - mondta. - A konfrontáció iránti igény erősebb, mint az együttműködési készség. Pokomi Zoltán Fidesz-elnököt az ülésteremből kijövet csíptük el. Nem volt valami beszédes kedvében.- Jó a hangulat. Ennyi - mondotta, s továbbsietett. Jánosi György a szocialisták részéről alaposabban fejtette ki véleményét:- Szomorú vagyok. Úgy kell itt ülnünk, hogy egyetlenegy bocsánatkérés sem hangzott el, sőt a kormány tovább folytatja dicsőségpropagandáját. Betetőződött, ami négy éven át zajlott. Szóra sem méltatták az ellenzéket, így csak remélni tudom, a következő Parlament fogékonyabb lesz a demokrácia játékszabályaira - jegyezte meg, s a krónikás nem tudta eldönteni, a keserűség, a sértődöttség vagy az optimizmus volt- e erőteljesebben jelen a szavaiban. A teremben a szavazások kivételével ekkor már csak azok tartózkodtak, akiknek nagyon sürgős mondanivalójuk volt. Az előtérben viszont pezsgett az élet. A miniszterek, államtitkárok viszonylag jól állták az utolsó pillanatot is lobbyzásra használó képviselők rohamait. Egy pillanatra találkoztam Szinyei Andrással: éppen az egykori hatvani szövetkezet kárvallottjainak az ügyében próbált meg eljárni a Miniszterelnöki Hivatal főemberénél, s elégedetten nyugtázta, hogy a kormány még a választások előtt szeretne megoldást találni a problémára. Aztán máris tovasietett valamilyen vegyes bizottsági ülésre. Mécs Imre frakciótársaival ellentétben nem iparkodott elhagyni az épületet. Buzgón villogtatta fényképezőgépét, bizonyára dokumentumokat gyűjtvén harmadik parlamenti időszakáról. Vele ellentétben Kupa Mihály behúzódott egy csendes sarokba telefonálni - az egykori pénzügyérrel én még úgy soha nem találkoztam, hogy ne telefonált volna éppen -, de egy pillanatra sem sikerült magára maradnia. Ahogy Dávid Ibolyának sem. A miniszter asszonyt egy félreeső pádon faggatta egy csinos kollegi- na. Meglátva fotóapparátomat, a tárca irányítója kedves fejbólin- tással jelezte: nincs kifogása a pillanatkép ellen, de mondjam már meg, mi célból tüsténkedek itt, hadd tudja ő is. * Az ebédidő gyorsan elérkezett. Volt, aki a kijárat felé vette az irányt, mások nem tudtak ellenállni a teraszra tűző napsugarak csábításának. Aztán hirtelen tömeggé duzzadt az érdeklődők serege, mivel a Rákóczi-szobor közelében transzparensek, sőt lovak és lovasok tűntek fel. Itt bizony tüntetés készült.- Már csak ez hiányzott - jegyezte meg mellettem egy szőke, dekoratív képviselőnő, majd piros kosztümkabátját összefogva eltűnt a kupolacsarnok félhomályában. TARI OTTÓ A miniszter asszony feltehetően nem a búcsúra készül fotó: t. o. SZALAY ZOLTÁN Csiszolatlan ifjak Időközönként csodálkozunk, megdöbbenünk, amikor gyermekek, tinédzserek rémtetteiről hallunk. Az első felháborodás elcsitultával azután megint minden megy tovább a maga útján. Az újabb megdöbbentő hírek felröppenéséig. Holott a tudatunk mélyén azért - nagyon remélem - valahol folyton ott motoszkál, hogy mihamarabb tenni szükséges a gyermek- és fiatalkori - sajnos, mind erőszakosabbá váló - bűnözés elhara- pózása ellen. Persze, hogy a jóérzésű ember elszömyülködik, ha kiderül: némely vásott kölyköknek az a legnagyobb mulatság, ha nagy kődarabokkal a felüljáróról dobálhatják az autópályán haladó járműveket. Az eszükbe sem jut, hogy nem csak a kocsikat rongálhatják meg, s szüleik fizethetik a kárt, hanem a sofőrök épségét is veszélyeztethetik. Méltán esünk búskomorságba, amikor szemünk előtt megy végbe jobb sorsot érdemlő tizenéves fiatalok szellemi és testi lepusztulásának folyamata, mert a kábítószer az uralma alá hajtja, s előbb-utóbb elvezeti őket a bűn világába. Oda, ahol már semmi sem számít - se család, se barátok, se kedves -, csak az, hogy mindenáron meglegyen az áhított napi adag a „cuccból". Nincs értéke szemükben sem a szeretetnek, sem a tulajdon szentségének, s végül már a mások életének sem. A legelkeserítőbbek azok a történetek, amelyekben már - nem könnyű ezt gyermekek, tinédzserek esetében még leírni sem - az elvetemültség, a gonoszság a cselekedetek fő mozgatóereje. Mint annak a kiskörei ifjúnak az ügyében, aki magányos idős asszonyt gyilkolt meg néhány éve, nehogy leleplezze őt, aki betört a házába. A minap adtunk hírt arról, hogy Tamamérán kutyák, macskák megégetése vált egyes csemeték buta kedvtelésévé. Nemrég a média azoktól a székesfehérvári ifjaktól volt hangos, akik régi sérelmeikért úgy vettek elégtételt, hogy felgyújtották hasonló korú társukat, aki ebbe bele is halt. S -ha igaz - ugyanezt megkísérelték egy hajléktalan felnőttel is. Ő még él... Azon túl, hogy mindezek miatt teljesen jogos a haragunk, nem árt elelmélkednünk azon, vajon miért van ez így?! Megte- szünk-e mindent azért, hogy megóvjuk utódainkat a visszafordíthatatlanul rossz útra téréstől? A válasz sajnos — főleg, ha tudjuk, hogy például megyénkben évek óta nő a gyermek- és fiatalkorúak erőszakos, garázda cselekményeinek száma - ma messze áll az igentől. Gyakran nem is gondolunk rá, hogy mi is előidézői vagyunk e káros folyamatnak. Akkor például, amikor fő-, mellék- és még mellékebb állásban robotolunk a kicsit jobb megélhetésért. A családért tesszük, de a hajsza közben elhanyagoljuk gyermekeinket. Pont abban a korban, amikor a legnagyobb szükségük lenne az iránymutatásunkra. Lelkiismeretünket megnyugtatandó igyekszünk mindent előteremteni nekik: a legdivatosabb ruhákat, videót, mountain bike kerékpárt, kismotort, később autót, a zenei, tenisz és egyéb különórákról, az egyre növekvő összegű zsebpénzről már nem is szólva. Ám elfelejtünk vagy már nem marad időnk, erőnk beszélni nekik emberi érzésekről, értékes és nemes tulajdonságokról. Fura kímélési ötlettől vezéreltetve arra sem szoktatjuk őket, hogy tegyenek rendet szűk környezetükben, segítsenek a házimunkákban. Hagyjuk elkanászodni a drágáinkat, mert azt reméljük, így megbocsátják nekünk a kényszerű, de folytonos távollétet a családi otthontól. Még rosszabb, amikor a törtetést, a másokon átgázolást, az önzést a legfőbb elérendő és követendő célként áüítjuk eléjük. S nem tapasztalnak mást a szomszédoktól, az egymással acsarkodó politikusoktól sem. Hát, ezek után ne csodálkozzunk rajta: valójában olyanokká válfhatjnak, amit tőlünk látnak, illetve olyan hiányoktól szenvednek, amiket elmulasztunk - még ha jó szándékkal is - nekik megadni. Nekünk kell hát elsősorban változnunk, változtatnunk - szinte mindenen. Főleg, ha nem szeretnénk úgy nyilatkozni utódainkról, mint a horrorfilmekbe illően megölt Soproni Ágnes édesapja az unokájáról: emberbőrbe bújt állat. Hír(telen)kék... Miután a parlamenti ciklus utolsó napján tette le az esküt, a kisgazda Fejes Ferenc mindössze egynapos képviselő lett. Nem ártott, nem használt... * Az oroszországi Uljanovszkban kórházba került egy rendőrtiszt, mert nem sokkal előléptetése után lenyelte a rangját jelző aranycsillagot. Kínos belügyi kérdés lehet belőle... * Évről évre egyre többen válnak meg a vám- és pénzügyőrségtől, s erősítik tudásukkal a honi alvilágot. Egy fináncnál ki tudná jobban: a pénz beszél...! :k Különleges lótuszvirágok díszlenek az egyik kaliforniai laboratóriumban: amerikai tudósoknak a világon első alkalommal sikerült ötszáz éves magokból növényt hajtatni. Nagy lótuszt nekik...! * Miután az utóbbi években egyre kevesebb gyermek született a Nógrád megyei Bánkon, az önkormányzat úgy határozott, hogy végleg bezárják az általános iskolát. Bánk bánja... * Brit vegyészeknek sikerült William Shakespeare leírása alapján elkészíteni egy olyan ibolyaalapú bájitalt, amely állítólag csakugyan szerelemre gerjeszt. Altájon szagolva... ___________________________________________________________________________________________[SZILVÁS)
