Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-14 / 62. szám
12. OLDAL NEMZETI 2002. Március 14., csütörtök ÜNNEPÜNK Nem a katonáinkon múlott a vereség Beszélgetés dr. Hermann Róbert történésszel a 48-as honvédsereg megalakulás áról A napóleoni háborúk végén kialakult nagyhatalmi rendszer összeomlott 1848 tavaszán. Forradalmak söpörtek végig a kontinens több országában. Franciák,németek, osztrákok, olaszok, csehek, lengyelek, magyarok érezték úgy, hogy nem lehet régi módon élni. Az uralkodók önkényuralma helyett egy, a polgári átalakulást támogató politikai berendezkedést kell kialakítani. Hónapokkal később sok nép forradalma a barikádokon bukott el. De volt olyan ország is, ahol százezrek fogtak kardot a frissen megszerzett szabadság védelmében. Ez volt Magyarország. Nem elődeinken múlott, hogy a szabadságot nem sikerült megőrizniük. A magyar honvédsereg születéséről dr. Hermann Róbert történésszel, a Hadtörténeti Intézet igazgatójával beszélgettünk. A március 15-ei pesti forradalom után jó egy hónappal esküt tesz az első felelős magyar kormány Batthyány Lajos gróf vezetésével. Az önálló kormányzat nemcsak a nemzeti szuverenitás egyik jelképe, de a polgári átalakulás irányítója is volt. Működése csak akkor lehetett eredményes, ha a tevékenységét nyugodt körülmények között folytathatja. Néhány héttel a márciusi forradalom után kiderült: belső nemzetiségi megmozdulásokra kell számítani, illetve Bécsben sem nézik jó szemmel a magyarok függetlenségi törekvéseit. Egy olyan haderőt kellett felállítani, melyet bárhol, bármikor, bárki ellen be lehet vetni, ha a helyzet így kívánja. A katonai véderő kiállításának programja a márciusi ifjak országszerte ismert követelései közt is olvasható. A jól ismert forradalmi 12 pont 10. pontja pedig azt követeli, hogy „A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.” A birodalom katonái- Milyen volt 1848 elején az a haderő, melynek katonáiból megalakul a honvédsereg? - kérdeztem dr. Hermann Róbert történészt, a Hadtörténeti Intézet igazgatóját.- A császári és királyi hadsereg sok- nemzetiségű hadsereg, ahol német volt a vezénylési nyelv. A Magyar Korona országai jelentős alakulatokkal képviseltették magukat a birodalmi ármádiában. Az 58 gyalogezredből 18 Magyarországról került ki. A lovasságnál a 12 huszárezred, a katonai határőrvidék 18 gyalogezrede mind magyarországi kiállítású. Jelentős létszámú idegen katona állomásozott a Kárpát-medencében, akik a birodalom osztrák cseh, morva, bukovinai tartományaiból érkeztek. Pontos képet nem tudunk adni arról, hogy mennyi is az idegen katonák száma, mindenesetre a becslések szerint a nálunk állomásozó haderő fele nem magyarországi volt.- Összesen mennyien védték a Habsburg-birodal- mat?- A csapatoknál 600 ezren szolgáltak. Ebből hadra fogható 420 ezer katona volt. A honvédsereg születése- Mikor és hogyan jelentkezik 1848-ban az önálló nemzeti haderő kialakításának igénye?- Az önálló hadsereg megteremtésének gondolata a reformkorban nehezen követhető nyomon. Ennek elsősorban az az oka, hogy a hadügy uralkodói felségjog volt. Az áprilisi törvények nem intézkednek a hadseregről - mondotta a történész. - A III. törvénycikkben egy általános megfogalmazás található arról, hogy a. király mindazon ügyekben, amelyek korábban a bécsi kormányszervekhez tartoztak, a magyar kormány útján intézkedik. De ez nem érinti az udvari haditanács jogkörét, mely a birodalmi hadügyek legfőbb irányítója volt, s nem érinti a főhadparancsnokságok jogkörét. Az osztrák és a magyar kormány között ez komoly értelmezési vitát váltott ki. Végül 1848. május 7-re sikerült a magyar Dr. Hermann Róbert • 1963-ban született Székesfehéi váron. • 1987-ben végzett az ELTE BTK-n. • 1995-ben doktorált. • 2000-től a Hadtörténeti Intézet igazgatója. értelmezést elfogadni. Azaz felügyeletet gyakorol a magyar kormány az itthon állomásozó birodalmi csapatok felett. A hazai főhadparancsnokságok azonban nem voltak egyértelműen lojálisak a budai kormányhoz. A birodalmi csapatok vezetése inkább Bécsnek engedelmeskedett, mintsem a Batthyány kormánynak. Ezért is erősödik meg az a nézet, hogy a magyar kormánynak saját haderőről kell gondoskodnia. A kormány akkor dönt egy 10 ezres nemzeti reguláris sereg kiállításáról, amikor április végén a szlovák, a szerb, és a horvát nemzeti mozgalmak kibontakoznak. A toborzást május közepén hirdetik meg, amikor a nemzeti mozgalmak ma- gyarellenessége felerősödik. Az osztrák udvar tudomásul veszi a véderő kialakítását. Ez alkotja majd a honvédsereg magját. önkéntesekből. A többi katona, kb. 120- 140 ezer fő kötelezően szolgált. Az önkéntesek között volt, aki három évet, mások a háború végéig vállalták a szolgálatot. A sorozottak esetében három év volt a kötelező szolgálati idő.- Ez sok volt akkor?- Nem, mert a 40-es években 10-12 évet szolgált például egy huszár. A népesség iskolázatlansága miatt hosszabb volt a kiképzési idő, mint manapság.- Hogyan tudták összeszoktatni azokat az embereket, akiknek többnyire a falu határában véget ért a világ?- Az egy régióból származókat egy alakulatba sorozták. Az erdélyi bocsko- ros parasztot nem rakták egybe a felvidéki szász polgár gyerekével, vagy a székely fölművest például a dunántúli magyarral. Emellett arra is odafigyeltek, hogy a tisztikarban legyenek olyan személyek, akik értik a nemzetiségek anyanyelvét. Bár a vezénylés magyarul történt, nem mindenki értette a nyelvünket. A tábori lelkészeket is úgy válogatták, hogy az összes hazai egyház képviselve legyen benne.- Kik alkották a tisztikart?- Egy részük nyugalmazott tiszt volt. A vármegyei nemesek is jelentős létszámban erősítették a tisztikart. Illetve 1848 ősze után külföldről több alakulat érkezik haza, amelyek parancsnokai a honvédseregben szolgálnak tovább. Hazajönnek a huszárok- Mennyi magyar katona szökik haza a birodalom egyéb területeiről, hogy a honvédsereget erősítse a honvédő háborúban?- Az első eset a Lenkey század szökése volt Galíciából. Ők két nap alatt hazalovagoltak. Ugyanennek az ezrednek a képén- Hogyan toborozták a katonákat? Kik alkotják a tisztikart?- Az ország teljes lakossága kb. 10 millió fő volt. Az újoncozást - a horvát és a szlavón területek kivételével - az ország teljes területén elrendelték. A közvéleményben él egy téves nézet, miszerint a honvédsereget önkéntes katonák alkották volna. Ez nem így volt. A seregnek legfeljebb harmada állt szolnoki csata számító- gépes ábrázolása látható. Itt 1849. március 5-én a honvédsereg győzelmet aratott. A Damjanich János által vezetett csapatok (balról) legyőzték a császári sereget (jobbról). Az illusztráció Hermann Róbert tavaly megjelent 1848-1849 A szabadság- harc hadtörténete című könyvében található. többi alakulatát már törvényesen hívták haza. Ugyanígy kerül haza a Miklós huszárezred, a Sándor huszárezred nagy része. 1848 őszétől azonban nagy számban szöknek azok, akiket azonban már nem vezényeltek haza. Az észak-olasz területekről nagyon kevesen jutnak Magyarországra, viszont Galíciából, Bukovinából sokan érkeznek haza. Csehországból sem volt könnyű a szökés. A próbálkozó Nádor huszárezred fele elesik, vagy elfogják őket. A háború kezdete- Mikor fogalmazódik meg a magyarpolitikusokban, hogy az önvédelmi harc elkerülhetetlen?- Kossuth Lajos pénzügyminiszter július 11-ei országgyűlési beszéde már erre utalt. Akkor 200 ezer katona megajánlását kérte a képviselőktől, s ehhez 42 millió forint biztosítását. Az országgyűlés által elfogadott katonaállítási törvénycikk ezt a folyamatot erősíti fel. 1848. augusztus végén megkezdik az önkéntes mozgó nemzetőrség megszervezését. Persze a Batthyány-kormány ameddig lehet, arra törekszik, hogy elkerülje az udvarral a fegyveres összeütközést. Az 1848. szeptemberi Jelasic-féle invázió után, a pákozdi csata (szeptember 29.) és az ozorai (október 7. ) diadal után már nem kétséges: a magyar vezetés nem adja meg magát. A polgári átalakulásról, a frissen visszaszerzett szuverenitásról nem lehetett ugyanis lemondani.- Milyenek voltak a katonai esélyeink 1848 szeptemberében?- Nem voltak rosszak, legalább is Jelasic horvát bán támadó seregével szemben. A kérdés már egészen más, amikor a birodalmi seregekkel áll szemben a honvédség. De még 1848. októberben is azt szeretné a magyar kormány, hogy ne kerüljön sor további összecsapásokra. Mielőtt az ostromlott forradalmi Bécs felmentésére indulnának a magyar csapatok, Windisch-Grätz birodalmi parancsnokhoz magyar küldöttség megy békeajánlattal. Az osztrák hadvezér elutasítja ajánlatunkat, azzal, hogy lázadókkal nem tárgyal. Kevesen tudják, hogy 1848 decemberében a Bécsben lévő amerikai nagykövet magyar felkérésre tolmácsolta a kormány békeajánlatát, de Schwarzenberg miniszterelnök és Windisch- Grátz főparancsnok közli vele, hogy fegyverrel kényszerítik térdre Magyarországot. Tehát a másik oldalon eltökélték, hogy a magyar forradalmat fegyverrel verik le. Ekkor már nem marad más lehetőség, mint a honvédő harc. Csapnivaló hírszerzés- A háborúkban döntő jelentősége van a felderítésnek. Milyen volt a felek tájékozottsága a katonai helyzetről?- Mind a két fél felderítése gyenge volt. Pedig 1848 előtt a birodalomban volt egy jól működő polgári és katonai hírszerzési rendszer. Ez valamilyen oknál fogva 1848 áprilisa után eltűnt. A császári és királyi sereg úgy jött be 1848 őszén, mintha korábban nem itt állomásoztak volna. Titkos hírszerzésük nincs. Magyar oldalról még annyi információ sincs a császáriakról, mint az osztrákoknak rólunk. A parancsnokok többnyire kiküldték a huszárokat, és amit ők láttak, az alapján készült a helyzetértékelés. A magyar álruhás kémek legfeljebb csak megszámolták, hogy mennyi ágyú van egy-egy városban, hány őrhelyen posztóinak a katonák, megjegyezték, hogy a piacon miről is beszélnek az emberek.- Tudjuk-e azt, mennyi ütközetet vívtak egymással a hadban állók?- Úgy tudom, hogy ezt még senki sem számolta össze. A hadjáratok, a háború kimenetelét befolyásoló csata a pákozdi, schwechati, a kápolnai, az Magyar huszárok a 19. század közepén. isaszegi, a komáromi, a peredi, a komáromi IL, a komáromi III., a váci, a szőregi és a temesvári volt. A nagy csaták felét a magyarok, a másik felét a császáriak nyerték. Ám a nagy döntő csatában, a temesváriban az osztrákok maradtak felül. A kisebb ütközeteknél is 50-50 százalékos lehetett az arány. Pontos számot nem lehet mondani, de kb. 100-150 kisebb-nagyobb összecsapás történt a szabadságharc idején - mondotta dr. Hermann Róbert. Az életek megmentői- A korabeli háborúk áldozatainak jelentős része a csaták után hunyt el. Az orvosok nem tudták megfelelően kezelni a sebesülteket. Mi volt a helyzet a magyar egészségügyi ellátási rendszerben?- A magyar tábori egészségügyi szolgálat jól működött. Olyan orvosok kerültek a tábori kórházak élére, akik a polgári életben a tudomány kiemelkedő személyiségei voltak: Flor Ferenc, Lum- niczer Sándor, Markusovszky Lajos. Műtétek során a magyarok 1848-49-ben étert használtak érzéstelenítésre. Ez az eljárás komoly újítás volt. Európában nem mindenhol alkalmazták ezt az orvosi módszert. A hadseregellátás ugyan nem mindig tudta követni az előrenyomuló seregtesteket, de az egészségügyi alakulatok, a tábori kórházak egy-két napi távolságon belül táboroznak. Egy csata után egy katonának, aki nem haslövést kapott, nem veszített rengeteg vért, jó esélyei voltak a felépülésre. A kórházakban a túlélés esélyei igen jók voltak, Mindössze 5-10 százalék között mozgott azok száma, akik nem élték túl a golyó, a kard ütötte sebeket. Keveset ír a szakirodalom arról, hogy járvány is szedte az áldozatai ekkor. Az egyik utolsó kolerajárvány akkor pusztított Kelet- Európában. Ennek több halálos áldozata volt Magyarországon, mint amekkora a szemben álló felek véres vesztesége volt. A cár által a magyarok ellen küldött 200 ezer főnyi orosz ármádia magyarországi vesztesége kb. 15 ezer fő lehetett. Ebből 1500-2000 katona elesett a csatamezőkön. További 2-3000 fő belehalt a sebesülésekbe. Kb. 10 ezer katonát pedig elvitt a kolera - mondotta végül dr. Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet igazgatója. A frissen megszervezett magyar honvédseregek minden tőlük telhetőt megtettek a győzelem érdekében. Az osztrák birodalmi csapatokkal szemben hatalmas sikereket értek el. 1849 nyár elejére szinte megtisztították az ellenségtől az országot. A lelkes 173 ezer honvédő katona visszaverte a csaknem ugyanakkora császári ármádia támadásait. Azaz a honvédség a birodalmi sereg méltó és egyenrangú ellenfele volt. Az orosz invázió azonban megpecsételte a forradalom sorsát. Két európai nagyhatalom - az osztrák és az orosz - profi, jól felkészített, 364 ezer főt számláló csapataival szemben nem győzhettek elődeink. Nem a honvédeken múlott, hogy az 1848-as nemzeti szuverenitást nem sikerült megvédenie a magyarságnak. A nagyhatalmi érdekek ezt megakadályozták. BARTA ZSOLT
