Heves Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-10 / 262. szám
û Hatvanban, a Kodály Zoltán Általános Iskolában ünnepélyes keretek között adták át néhány napja az információs központtá bővült iskolai könyvtárat. Az Európai Unió oktatási intézményeiben elvárt követelményeknek is megfelelő új centrum avató- ján ott volt Balogh Mihály, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója is, akivel többek között az iskolai könyvtárak szerepéről, a diákok könyvszeretetéről, az oktatási intézmények bibliotékáit vezető szakemberek feladatáról beszélgettünk.- Hogyan látja az iskolai könyvtár szerepét? - kérdeztük a főigazgatót.- Az iskolai könyvtárak jelenleg két szakma mezsgyéjén találhatók: könyvtárak a szó klasszikus értelmében, de ugyanakkor az oktatási központok szerepét is betöltik az adott intézményen belül. Sajátos helyzetük immár a jogi szabályozásban is érvényre jut, hiszen az iskolában nincs szakfelügyelet, viszont a bibliotékák tekintetében az új könyvtári törvény bevezette az ilyen típusú ellenőrzést. így most egy adott intézményen belül egy részük szakmai felügyelet alá kerül, amit mi furcsának tartunk, hiszen az iskolai könyvtárat az iskolai pedagógiai folyamat részének tekintjük. Ennek ellenére elfogadjuk és tudomásul vesszük a törvényi rendelkezést.- Miért szükséges a könyvtári szakfelügyelet?- A könyvtári törvény említett rendelkezését elsősorban azzal indokolták, hogy országos viszonylatban is elég erős központi támogatást kapnak a könyvtárak, főleg a nyilvános bibliotékák. Szükséges ellenőrizni, hogy szakmai szempontból is megfelelően költsék el a szubvencióként szereplőpénzeket. Másrészt a könyvtárakban színvonalas szakmai tevékenységnek kell megvalósulnia, meghatározott működési renddel. Ezt kell időnként ellenőrizni, természetesen a szakemberek szemével. így bizonyosságot nyerhet, hogy a könyvtári tevékenység valóban szakszerű, és az intézmény valóban az elvárások szintjén működik. Fontos az is, hogy a könyvtárban megfelelő képesítéssel rendelkező emberek dolgozzanak. Mindez régebben az oktatásügyben is hasonlóan működött. Most nincs szakfelügyelet, hanem a teljesítményt mérik, így állapítják meg, hogy egy adott oktatási intézményben mennyire hatékonyan, milyen eredményekkel tanítanak.- Mi most a könyvtár rangja az iskolán belül?- Egyrészt na- ---------------gy ón markánsan —------------v alóban könyvtár, másrészt ugyanolyan markánsan pedagógiai terület is, oktatóhely. Tulajdonképpen a tanításnak egy speciális színtere, ahol a könyvtár eszközeivel, adottságaival egy tervezett és szervezett oktatómunka is folyik. Ezt hívjuk mi szakmai formulával könyvtár-pedagógiai tevékenységnek.- Ez minden iskolában így van?- Jó lenne, ha ez minden oktatási intézményben megvalósulna. A tantervi háttér már adott, hiszen van minden iskolának helyi tanterve, amely a kerettantervre épül, és ez előírja, hogy bizonyos óraszámban könyvtárhasználatot kell tanítani. De mi azt szeretA könyvtár nem lehet a leggyengébb láncszem Balogh Mihály: „Az iskolában kéz- és fogmosás szintjén készséggé kell válnia az olvasásnak” FOTÓ: TOMPA Z. MIHÁLY kintetében? Elfoglalhatják-e a célul kitűzött helyet az oktatási folyamatban?- Én azt gondolom, hogy már érezhető ajobbulás. Részben a ke- rettanterv hatására, részben pedig az iskolai könyvtáros szakma erősödése miatt. Egyre több az olyan szakember, aki fő céljának tekinti az iskolai könyvtárak fejlesztését, az oktatási folyamatba történő jobb bekapcsolását. Azt viszont nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a pedagógusképzésben ez a kérdés még nincs megoldva. Mi úgy gondoljuk, hogy a felsőfokú képzésben a könyvtár-pedagógiát magasabb szinten, jobb minőségben és nagyobb mennyiségben kellene adni a leendő könyvtárosoknak. Iskolai könyvtárosokat, könyvtárpedagógusokat kellene képezni. De ami talán még ennél fontosabb: a teljes magyar pedagógusképzésben szemlélet- váltásra lenne szükség! Rá kellene jönni arra, mennyire fontos megtanítani a pedagógusjelöltnek, hogy miként használtassa a gyermekekkel a könyvtárat.- Van remény a pedagógus- képzésben a szemléletváltásra?- Én nagyon bízom benne, hogy van. Hiszen ha mi valóban az Éurópai Unió tagjai kívánunk lenni, akkor ebben is a közösség szemléletéhez kell és érdemes közeledni. Az élethossziglan tartó tanulás ma egyik vezérmotívuma az oktatásnak Európában. Nincsenek kész professziók, befejezett képzések sem az általános műveltségben, sem pedig a szakképzésben. Az ember életében há- romszor-négyszer is váltani kényszerül, és ehhez olyan technikákat kell elsajátítania, hogy erre bármikor alkalmas legyen. Pszichológiailag, erőnlétileg és mentálisan is. Ha az iskolában nem tanulja meg ezt a mobilitást, ha onnan nem viszi magával ezt a képességet - mert úgy éreztetik vele, hogy kész, lezárult az oktatásod, diplomád van, szakképesítésed van, és ebből nyugdíjazásodig meg tudsz élni -, akkor a fiatalban nem alakul ki a belső késztetés az önfejlesztésre. Ennek előbb-utóbb ő látja a legnagyobb kárát. Ám ha az iskolában minderre felkészítették, akkor egyfajta folyamatos tanulással meg tudja valósítani a szükséges átképzéseket is. És itt érződik fokozottan a nénk elérni, hogy a különböző szaktárgyak óráinak legalább egy részét is könyvtárban tartsák. Tehát az lenne jó, ha a biológiát, magyar irodalmat, idegen nyelvet és más tantárgyakat is a könyvtári eszközök bevonásával tanítanák. Van, ahol már komoly eredményeket tudnak felmutatni ezen a téren. Ilyen a hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola is.- Pénzügyi szempontból nincsenek elkényeztetve, az oktatási intézmények meglehetősen szűkös költségvetésből kénytelenek gazdálkodni. Általában az iskolák igyekeztek a kiadásokat visszafogni, mindenki ott takarékoskodik, ahol tud. Félő, hogy a pénzszűkét a könyvtárak is megsínylik.- Ez valóban így van. De elmondanám, hogy az iskolák bizonyos pénzmennyiséggel szabadon rendelkeznek. Sokszor nagyon szűkösen, nagyon gúzsba kötve élnek, de mégis juthat azért egy kis pénz a könyvtárra is. Persze, mindez szemlélet kérdése is. Mert ha öt egységnyi feladatom van és csak három egységnyi pénzem, akkor a leggyengébb a láncszemeket hagyom kihullani. És sajnos a tantestületek nagy részében nagyon sokáig a könyvtár volt ez a bizonyos gyenge láncszem. NÉVJEGY Név: Balogh Mihály Született: 1943-ban Kunszentmiklóson Képzettség: általános és középiskoláit is szülővárosában végezte, 1966-ban Budapesten, az ELTE latin-magyar szakán diplomázott, 1983-ban könyvtáros képesítést is szerzett. Pályája: 1991-1996 között a Könyvtáros Tanárok Országos Egyesületének elnöke. 1998- tól az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója. Egyrészt mert költséges, másrészt pedig azért, mert ha csak annyit vállal, mint a közkönyvtár, ha csak kiadványokat kölcsönöz délutáni használatra, akkor akár fel is merülhet, hogy nem luxus-e ekkora pénzeket költeni a fenntartására. Ha nem pedagógiai műhely, ha nem oktatóhely, akkor joggal kérdezhetik, hogy minek egy adott körzetben több könyvtár is.- Elindult-e már egy pozitív folyamat az iskolai könyvtárak tekönyvtár szerepe, hiszen általa a diák elsajátíthatja a különböző továbbképzési technikákat, megtanulja saját fejlesztésére használni a Gutenberg-galaxist.- Erőszakkal nehezen lehet a könyvet a gyermekkel megszerettetni. Egyáltalán ezt a feladatot a könyvtár el tudja-e látni? Hogyan érkeznek a gyermekek az iskolába? Hoznak-e otthonról könyvszeretetet? Olvasnak-e még a gyermekek könyvet, vagy csak a videó, a számítógép marad nekik?- A jelenlegi esztendőben, az Olvasás évében két kulcsprobléma is terítékre került. Az egyik a korszerű videotechnika és a számítógép „csatája” az olvasással, a másik pedig a család hozzáállása ezekhez a dologhoz. Én bizony nagyon szkeptikus vagyok minden értelemben, de semmiképpen sem adhatom fel a harcot. Szociológiai felmérések által elénk tárt szomorú tény, hogy a család könyv-megszerettető szerepe is háttérbe szorulóban van. Az egyik legnagyobb baj talán a családi modellben keresendő, hiszen a szülők sem olvasnak. így a gyermek sem tulajdonít túlzott jelentőséget a könyvek délutáni vagy esti kézbevételének. A másik nagy gond, hogy az Internet, a videó és a televízió teljesen kiszorítja az olvasást. Ezen a téren erősödhet az iskolai könyvtárak szerepe. Ha olyan hellyé tud előlépni, amelyik élményeket is közvetít a gyermekeknek, akkor arra is van remény, hogy a diák felnőttként könyvolvasóvá válik. Itt érződik igazán, hogy milyen nagy és nemes az iskolai könyvtáros feladata.- Tehát a legmagasztosabb célok megvalósítása is dugába dőlhet, ha nem jó a könyvtáros...- A könyvtáros szerepe nagyon fontos. Nem elég a képzés, hiszen a hivatáshoz kötődő belső személyes elemekre is szükség van. Mindezek nélkül nem lehet sikeres pedagógus az iskolai könyvtáros. Ezért mondom én, hogy az iskolai könyvtárak esetében nem a pénzé a meghatározó szerep. A szemlélet mindennél fontosabb. Szükséges, hogy egy iskolai közösség higgyen a könyvtárban, és akarja a használatát tanítani.- Az országot járva úgy érzi, hogy reneszánszukat érik az iskolái könyvtárak?- Nem élik reneszánszukat, de elindult egy pozitív folyamat. A tantestületekben és a fenntartó önkormányzatokban is. De sok a bepótolni való, s így a könyvtárak felfejlesztése nem lesz könnyű. És az is baj, hogy nem mindig tapasztalható kellően barátságos szemlélet a másik partner, a közkönyvtár részéről sem. Mert bizony itt arról van szó, hogy ma Magyarországon a lakosságnak csak tizen-egynéhány százaléka olvas. Tulajdonképpen csak a tanulóifjúság használ könyvtárat, így egyfajta kenyérharc alakulhat ki a közkönyvtárak és az iskolai bibliotékák között. Csak ahol nagyon okos és pozitív a közkönyvtári szemlélet, ott tapasztalja az ember, hogy belátják: tulajdonképpen hosszú távon egymást segíti a két terület. Ha az iskolában kéz- és fogmosás szintjén nem válik készséggé az olvasás, akkor a gyermekből nem lesz felnőtt olvasó. Ha viszont a könyvtáros szakma erősíti az iskolai bibliotékákat, akkor van arra remény, hogy a diák majd felnőttkorában is könyvtárlátogató marad. TOMPA Z. MIHÁLY KOVÁCS JÁNOS Bioterror Van abban valami szomorúan groteszk, hogy a harmadik évezred szűkölő embere a méretek szorító satupofái közé került hirtelen. Törpe lesz és óriás. Vacogó törpe, aki sehol nem tud elbújni, nincs otthonos kuckó, és tehetetlen óriás, aki mozdulni se mer. A léptékek, a nagy és a kicsiny világ, a mikro- és a makrokozmosz ösz- szeesküdött ellene. Szeptember 11-től egyformán fél a gazdag világdédelgetett alkotásától, a legcsodáltabb technikai masinériák egyikének tekintett békés utasszállító óriásgépektől. Mióta eleven kerozinbombaként működtek. S fél a leküzdhetetlen szellemet, a vágyat és az öntelt magamutogatást tükröző üveg-acél monstrumoktól, a felhőkarcolóktól is, mint bármely sötét terv lehetséges nyilvánvaló célpontjától. A történtek hosszú távú, az építészetre gyakorolt hatásán kívül a piac rögtönítélő, ingatag barométere már most felhőket terel a magas épületek ingatlanárainak drámai csökkenésével. Az emberi félelmek spirálkörébe a gigászi méretekkel együtt, ki tudja, milyen laborok titkos inkubátoraiból beléptek a mikrovilág láthatatlan lényei: vírusok, baktériumok. A világ jobb híján spiritiszta asztaltáncoltatásba kezdett, hogy választ találjon a feltett kérdéseire. Egyelőre azzal a sovány eredménnyel, hogy új szavakat véshetett saját kétségei falára: anthrax, lépfene, feketehimlő. S ha mihozzánk még nem is a halál képében, sokkal inkább elmebetegek és tréfás véglények tevékenysége nyomán állított be. Mutatóba ez is épp elég. De mi sem áltathatjuk magunkat, a biztonságba és a védettségünkbe vetett hit roskatag, mállik, akárcsak az illúzióink. A tákolt fal repedezik. S ennek a kopásnak előidézői, az erózió előrehaladásának folyamatos tevékeny részesei vagyunk. A bioterror csendben és alattomosan itt tombol rég. A minap több mint tízezer madár tetemére bukkantak a magyar vámosok a magyar-horvát határátkelőnél egy olasz kamionban. A madarak értékét előzetesen mintegy 350 millió forintra becsülték a szakemberek. De lehet-e fölbecsülni őket, akár a bálás ruhát? Egyáltalán, van-e árfolyama a madáréletnek, a csivo- gó bíbicnek, a barázdabillegetőnek, a pittyegő fürjnek, a félénk citromsármánynak, a rejtőző pityereknek, a harsogó récéknek, a daloló mezei pacsirtáknak, a húzó sárszalonkáknak, a tengeli- ceknek és a kedves zöldikéknek, amikor védetten is védtelenek? A bestiális természetkárosítást nem lehetett volna véghezvinni hely- és terepismerettel rendelkező hazai segítők nélkül. Mint már annyiszor, alázatos asszisztenciával és lihegő igyekezettel szolgáljuk önmagunk kirablását és önnön gyalázatunkat. Olyan ez, mintha egy korsó sörért fölajánlkoznánk és jelentkeznénk a Halászbástya vagy a Lánchíd lebontásához. Azzal az aprócska, ám észrevehető különbséggel, hogy ezeket még fel lehet építeni újból, létre lehet hozni hozzájuk foghatót, minden olyat, mit emberkéz alkotott. De egyetlen tövisszúró gébicset sem tudunk megteremteni, még az árva, szürke, porban fürdő városi verebet se. Oly nagyok, jelentékenyek a gondok, oly gyorsan húzzuk ki lábunk alól a talajt, a vizet, az erdőt, a levegőt, hogy ehhez képest minden politika, ideológia érthetetlen és nevetségesen cinikus blöffnek minősíthető, amely nem erről szól. Pedig ma alig szól erről valami. Hogy kisebbíthetnénk legalább azokat a lehet, hogy még ma nem mindenki számára nyilvánvaló veszélyeket, amik a létünket számolják fel, s melyek nélkülünk nem léteznének, ám végül a mi fennmaradásunkat kérdőjelezik meg egy hosszú, több ezer éves gondolat végén. Jogosan. A mindennapi bioterrorizmus itt van. Nem a kertek alatt. A boltokban, a gyárakban, a parkolókban, az utakon, a munkahelyeken és az iskolákban. Az élet köznapi elherdálása és bemocskolása egybeolvad a felelőtlen, tehetetlen, szűk látókörű, pöffeszkedő és ostoba közélet politikai szereplőinek tevékenységével. Pedig csak egy párt van. Az élőké. Egyetemleges felelősséggel. Amikor bukásra állunk. Osztályismétlésre pedig nincs mód. Hír(telen)kék... A kormányzó párt honatyái szerint a következő évben - a tavaszi választásokig - nekik már nincs különösebben szükségük az Ország- gyűlésre. És a képviselői fizetésre...? * Két hónap múlva tizenkét uniós országban bevezetik, s nálunk is forgalomba hozzák az új európai közös valutát, az eurót. Zsebünkben ugyanúgy kuncog majd, mint egykor a krajcár... * A magyar származású bűvész, Harry Houdini azzal a tudattal halt meg hetvenöt évvel ezelőtt Detroitban, hogy ő minden idők legnagyobb illuzionistája. Nem számolt a magyar politikusokkal... * Kiemelése után a szakemberek még mindig számos verziót emlegetnek arra, hogy mi okozhatta a száztizennyolc ember életét követelő tragédiát a Kurszk atom-tengeralattjárón. Fecseg a felszín, hallgat a mély... * Az amatőr világ- és Európa-bajnok Erdei Zsolt folytatta kitűnő sorozatát a hivatásosok között: a lübecki gálán ezúttal a francia Alban Girouard ellen győzött kemény kiütéssel. Madarat jobbjáról... * Több női páciense is feljelentette Terry McBrien angol csontkovácsot, mert fájós hátuk kezelésekor a doktor a mellüket masszírozta. Sajátos terápia: hátulról mellbe... ___________________________________________________________________________(SZILVÁS)
