Heves Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-27 / 251. szám
10. OLDAL hírlap magazin 2001. Október 27., szombat fÜM P. Mobil együttes: Maradsz, aki voltál (?)-Miez a kérdőjel?- utaltam a kötet címére (amit egyébként a Mobil egyik legismertebb számától kölcsönzött a szerző), amikor beültünk egy Keleti pályaudvar melletti gyorsétterembe. - Netán kritika?- Nézd, harminc év nagy idő - kortyolt Szaki az ásványvizébe. - A kérdés, hogy eközben változunk-e mi magunk is, változik-e az a gyermeki szemlélet, a ham- vasság és az őszinteség, ami a kezdeteket jellemezte. Megpróbáltam azt is elemezni, mennyiben módosult mindez az eltelt évtizedek során.- A konklúzió ezek szerint lesújtó...- Őszinte, kőkemény. Ez volt annak idején a jelszó, s a kérdés „csupán” any- nyi, mindez így is maradt, vagy pedig... vagy pedig átvette-e a simli a döntő szót. Ez utóbbi történt. Ma már egyes zeneműboltokban megszűnt a rock kifejezés, mindenhová az írják, hogy pop, legyen szó akár Madonnáról, akár a Deep Purple-ről. Becsapják a közönséget. A kérdőjelet a média, az üzlet tette oda. Persze, mindez érvényes a kritikusokra, ránk is, akik eleinte szerettük a rockzenészeket, de akadt, akivel elszállt a ló, s azt gondolta, joga van mindenkit leszólni, mindenről rosszat állítani.- De gondolom, ennek érdekében az „alanyok” is tettek egyet s mást.- A muzsikusok ráéreztek a pénz szagára, ma már jogukban áll mindenkit kirúgni, ha a meneNÉVJEGT Szakács Gábor talán a leghivatottabb arra, hogy könyvet írjon a hazai rockzene egyik meghatározó - s bátran állíthatjuk: több korosztály számára legendás - együtteséről, a P. Mobilról. Ki más, ha nem ő? - teheti fel a kérdést a hiánypótló műre évtizedek óta mindeddig hiába váró rajongó, aki, ha egy kicsit is tisztában van a műfajon belüli állapotokkal, tudja, hogy Szaki nemcsak remek tollú publicista és szakirodalmár, hanem muzsikus is. Méghozzá olyan, aki már ott bábáskodott a P. Mobil elődeinek, a Gesarol és a Haus Byrds zenekaroknak születésénél is. Nos, a könyv - Maradsz, aki voltál (?) címmel - a standokra került, ám az utolsó fejezetének végére még nem került pont.- Először '82-ben vetődött fel, hogy ____________- . _ ______ C zippán György ír róluk, sőt el is készítette a kéziratot. Végül azonban nem jelent meg a munkája. Később szó volt róla, hogy az IRI (Ifjúsági Rendező Iroda - A szerk.) kiadja, de akkoriban átmenetileg, úgy hét évig nem létezett a Mobil. Amikor ismét zenéim kezdtek, 1992 táján, ismét előjött a téma, de kiadó továbbra sem akadt. Lóri (Schuster Lóránt zenekarvezető - A szerk.) 1997-ben szólt, hogy írjam meg a történetet P. Mobil, Gesarol - harminc év rock and roll címmel. A megjelenés az 1968-as alakulást követően 1998-ban lett volna esedékes, de megint megrekedt a munka. Legközelebb 1999 nyarán ültünk össze, megbeszéltük a részleteket, a nyomdai előkészítést, a tipo-gráfiát, mindent a legapróbb mozzanatokig, majd megszületett a kézirat, amit tavaly nyáron át is adtam Lórinak, ő pedig megpróbált pénzt szerezni a kiadáshoz. Nem sikerült neki. Ezután meglepődve hallottam, Szakács Gábor (50 éves) Közíró, rockzenész, újságíró A Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetségének elnöke Jelenlegi zenekara: Gesarol R(evival) B(and) Legutóbbi szólólemeze: Esküszünk Fontosabb munkái: Gary Moore, az ír gitáros; Heep! Heep! Hurrá!; Black Sabbath, Ozzy Osbourne és a Fekete Mágia; Így volt... Ez van... Hogy lesz? (Magyar beatológia); Maradsz, aki voltál{?) dzser azt mondja. Megszűnik a baráti összetartozás, ami a tehetséges fiatalokat összehozta. Előjön az alkohol, az arrogancia, megfenyegetik a kritikusokat. Ez lenne a rockzene...? Vagy pedig megjön az eszed, és maradsz, aki voltál...? Az utóbbi időben a dalszövegek egy része kemény véleményt mond a politikusokról, holott a szerzőik sem különbek náluk. Mindketten megérik a pénzüket.- Úgy tűnik, mintha némiképp eltértünk volna a P. Mobil-könyvtől, vagy nagyon is arról beszélgetünk? Szóval, miért adtad ki, és miért éppen most? Pitkin, az „alkalmatlan” 1976. március 24-énél tartunk, és a dátum nem véletlenül került a könyv adatai közé. Ezen a napon a Bencsik, Kékesi, Pálmai, Schuster négyes írásban közölte Pitkinnel (Vikidéi Gyulával - A szerk.) és Lengyellel, hogy „szakmai felkészületlenségük” miatt május 1-jei hatállyal nem kíván tovább közösködni velük. Pontosan a fentebb említett érdemeik következtében aligha lehetett ez a valódi indok, de végül is ezt őrizte meg a dokumentum. Míg a gitáros/hegedűs a Kati és a Kerek perec muzsikusaként folytatta zenei pályafutását, addig Pitkin a Pest Megyei Csatornázási Vállalatnál talált munkakönyves állást, ezért is kötöttek útilaput a talpára, na meg azért, mert - mint utólag kiderült - nem akarta elénekelni az egyik kijelölt Bachman-Tumer-Overdrive nótát. Részlet a Maradsz, aki voltálf?) c. könyvből hogy Sárvári Vilmos könyvet ír a P. Mobilról...- Aki „mellesleg” az együttes jelenlegi gitárosa...- Rögtön meg is kérdeztem Lórit, aki szabadkozott, hogy ez így nem igaz. Viszont akkor én már hónapokkal korábban értesültem a híresztelésről. Miután nem várhattam tovább, magánkiadásban megjelentettem a könyvet.- Megérte?- A műfaj megérdemli, nem véletlen, hogy Nyugaton számos elfogulatlan, pontos munka jelenik meg, csak mintha nálunk nem lenne kifizetődő a rock nagyjainak az életművéről szóló kötet kiadása. Ha olykor meg is jelennek különféle kiadványok, azok kivitelezése, színvonala távol áll a tökéletestől. Ha rászánom magam, hogy valakiről írok, a mű olyan legyen mind tartalmában, mind küllemében, ami kifejezi az iránta való tiszteletemet. Aki a kezébe veszi, érezze, hogy őt is megbecsülték, és a témát is. De hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak, támogatók nélkül anyagilag nem éri meg a kiadás.- Az együttes pályafutásának az ismertetésén túl mi volt a célod a mű megjelentetésével?- Olyan tanulmányt szerettem volna az olvasók és a rockzenészek kezébe adni, amiből tanulhatnak és okulhatnak. Hogy kerüljék a gödröket: azokat a manipulációkat, irigységen alapuló összeütközéseket, miegyebeket, amelyek ezt a pályát jellemzik, s ne kövessék el ugyanazokat a hibákat. Előre nehéz megmondani, hogyan fogadja a szakma, de az időjós is beleépíti tapasztalatait a prognózisba. Az eddigi könyveim fogadtatása alapján van rá igény.- Sokak szerint a hagyományos rockzenének vége, ma már mások az elvárások, mint a hőskorban.- Én úgy látom, hogy a világ - ezen belül a zene, a divatirányzatok - állandó körforgást képeznek. Még a jó sem marad örök, betelsz vele, és ha nem kapsz mást, inkább zsíros kenyeret eszel. A mostani műanyagzene kikoSzakács Gábor: Az értékeket ismét a nulláról kell megteremteni fotós t. o. pik, nincsenek tartós példaképek. A diszkókorszakban minden csereszabatos: ha az egyik szőke fiú kiesik a csapatból, száz másik szőke fiút találnak helyette. Viszont mindig voltak és lesznek, akiknek magasabb az igényük, mint amit a média közvetít, s tudják, hogy az ürességgel semmire sem mennek. Az élethez tudás is kell, ugyanígy a zenéhez is. Ha megvan a megfelelő közeg, a felnőtt és a gyerek rájön, hogy más is van, mint amit lát és hall. A baj csak az, hogy a világ most olyan mértékben indult el a felületesség irányába, hogy az értékeket ismét a nulláról kell megteremteni... TAHI OTTÓ Adós fizess, megsegítlek! Mit tehet az adós, ha a hó vége előtt kiürül a családi kassza? Döntenie kell, hogy gázt, villanyt fizessen a megmaradt pénzből, vagy kenyeret vásároljon. Minden bizonnyal az élelem mellett dönt. Az adósság meg egyre csak nő. Sok esetben maga az adós is felelős szomorú helyzete kialakulásáért. Segítséggel viszont kilábalhat a bajból. Erre hozták létre Hatvanban az adósság- kezelő és tanácsadó irodát. Koós Gyuláné: Az adósok többségén lehet segíteni FOTÓI T. Z. M. T 'Tatvan az elsők között csat- l—j lakozott az 1998-ban alko- jL Xtott kormányrendeletben szabályozott adósságkezelési programhoz. Az ország 3600 településéből 320 vállalta, hogy segíti adósait. Kellett a helyi „mankó”, mert a kormányrendelet szerint csak helyi koordinálással és támogatással indulhatott be a program. Az országos adósmegsegítő projekt holland mintára alakult. Jet Creemers állított össze programot az adósok megsegítésére. Olyan jól sikerült, hogy Creemers urat 1986-ban az év vállalkozójává választották Hollandiában. Igaz, ott egy kicsit jobban élnek az emberek.- A kilencvenes évek legelején Magyarországon rengeteg áru lepte el az üzleteket, és ez sokakat túlzott vásárlásra csábított. Akkori bérük viszont nem tette volna lehetővé a túlzott költekezést, ráadásul az átalakuló gazdaság miatt sokan el is vesztették állásukat. Jelentősen nőttek a korábban banki segítséggel megvásárolt lakások havi törlesztési részletei is. Ezekben az években sokan váltak adóssá - mondja Koós Gyuláné, a hatvani adósság- kezelő iroda vezetője. Három évvel ezelőtt Hatvanban hétszáz család került bele az adóskörbe. Összesen hatvanmilliós adósságállományuk volt. A legkisebb családi adósság tizenötezer, a legnagyobb 164 ezer forint volt. Amelyik família ennél többel rendelkezett, azzal a program már nem tudott foglalkozni, a hatalmas havi törlesztések miatt. Mert a projekt lényege: a család némi segítséggel, de elsősorban saját erejéből kászálódjon ki az adósgödörből. Ha ezt nem tanulja meg, akkor rövidesen újra adóssá válik. Hatvanban 1998-ban alkottak önkormányzati rendeletet az adósok megsegítésére. A kormány- program és a helyi határozat alapján az adósság 30 százalékát az adósnak kellett visszafizetnie, havi részletekben. A fennmaradó 70 százalék 55 százalékát kormányzati támogatásból kapták meg, 45 százalékot pedig az önkormányzat állt, részben vissza nem térítendő támogatásként. A hatvani Szivárvány Szociális Szolgálat keretében létrehozták a Háztartási Adósságkezelő és Tanácsadó Irodát. Vezetője Koós Gyuláné lett. A feltérképezett és értesített hétszáz családból 475 kereste meg az irodát, ám végül csak hetvenöt família képviselőjével kötöttek szerződést. Ennyien vállalták az együttműködést az irodával.- Sokan úgy képzelték, hogy a kormány majd megoldja a problémájukat, hogy kifizeti a lakás- részlet-törlesztés elmaradása miatt felgyülemlett adósságukat - mondja az irodavezető. - Az adósságkezelő program szigorú szabályok szerint működik, a kilábalás lemondásokkal jár, és ezt sokan nehezen veszik tudomásul. A programba kapcsolódókkal együtt dolgozták ki a család törlesztési kapacitását. Meg kellett nézni, miként lehetne csökkenteni a kiadásokat és miként növelni a bevételeket. A családok vállalták, hogy háztartási naplót vezetnek, amelyet aztán a hónap végén az iroda munkatársaival együtt elemeznek ki. Sok mindent megtudni egy ilyen naplóból. Kiderülhet például, hogy a dohányzó családtag több mint tízezer fprintot költ havonta cigarettára. Ám a programba kapcsolódó dohányosok közül csak egy szokott le a cigarettáról. A legtöbbjük azt mondta: - Hát már ennyi sem jár nekem? Annyit viszont elértek, hogy több családnál is csökkent a havonta elfüstölt összeg nagysága. Külön téma volt az alkohol is. Jó néhányan nem tüntették fel a háztartási naplóban a szeszes italokra költött összegeket. Az irodán elmagyarázták nekik, hogy ezzel saját magukat csapják be. Arra is meg kellett tanítani a családokat, hogy bevásárláskor több üzletben is nézzenek körül, és az olcsóbb helyen vegyék meg az árut. Külön beszélgetési téma volt a családi bevételek növelése. Voltak adóssággal rendelkező famíliák, ahol a munkaképes családtag nem dolgozott, inkább a feketemunkát választotta. Ám ez csak bizonytalan havi bevételt jelenthetett. A többséget sikerült rávenni, hogy ne válogassanak nagyon a felkínált munkahelyek közül. A program három évet biztosított az adósságból való kilábaláshoz a résztvevőknek, ám a gyakorlat azt mutatta, hogy két év az optimális időszak. A családoknak pszichés terhet is jelent az adósság törlesztése, ezt a famíliák három évig nehezen bírják. Mert lényeges, hogy ne adják fel. Az iroda tapasztalatai szerint a kétszázezret meghaladó adósságnál már könnyen összecsapAdósok klubja Adósok börtöne nincs, de adósok klubjának kellene lennie. Koós Gyuláné szerint sokszor az adósok segítenek egymásnak a legjobban. Különböző takarékoskodási praktikákat mondanak el. Ezért tervezik Hatvanban, hogy megalakítják az adósok klubját. Persze csak a bennfentesek tudják majd, hogy miért járnak oda. Mert hát az adósok is érzékeny emberek... nak az ember feje fölött a hullámok. És akkor előbb-utóbb jön a végrehajtó, és árverez. Nagy sikerként könyvelik el, hogy többször a végrehajtót is sikerült meggyőzni, hogy halassza el a drasztikus procedúrát, mert a család fizetni fog. Eredményesen tárgyaltak az áram- és a gázszolgáltatóval is. Hatvanban a 75 családból a három év alatt tízen morzsolódtak le. Róluk nincs adat. Tizenöten családi segítséggel vagy a lakáscserén nyert összeggel rendezték adósságukat. Ötven család szabadult meg havi törlesztésekkel az adósságától. Többségük közüzemidíj-hátralékkal rendelkezett, tíz família pedig a lakásrészlet-törlesztéssel volt elmaradva. A jelek szerint nemcsak az adósságtól szabadultak meg, hanem megtanultak gazdálkodni is, hiszen csak két visszaeső család van. Ők már az új program résztvevői. A három évvel ezelőtti kormányprogram már kifutott, ám a hatvani önkormányzat úgy döntött, hogy továbbra is segíti az adósságtól megszabadulni vágyókat. A városi képviselő-testület által megszavazott határozat szerint az adósnak a tartozás felét kell fizetnie havi részletekben. A summa másik felét az ön- kormányzat adja, 25 százalékát vissza nem térítendő támogatásként. Az önkormányzat az idén egymilliót különített el erre a célra. Koós Gyuláné bízik benne, hogy jövőre is meglesz ez az ösz- szeg. Hatvan amúgy is jó modell lett az adósságkezelésben, azért is tartották itt az Adósságkezelők Országos Műhelyének legutóbbi találkozóját. TOMP* Z. MIHÁLY
