Heves Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-27 / 251. szám

2001. OKTÓBER 27., SZOMBAT 9. OLDAL Aki folytatja az Egri csillagokat Nemes János írja az 1596-os várostrom történetét Költői a kérdés: van-e olyan magyar felnőtt, aki ne hallott volna még Gárdonyi Géza regé­nyéről, az Egri csillagokról, aki ne tudná az 1552-es várostrom dátumát? Különösképpen közelállóak az „egri remete” sorai a hevesi megyeszékhelyen élőknek,' mert úgy érezhe­tik, hogy Dobó Istvánhoz, Bornemissza Ger­gelyhez és a többiekhez másoknál is több kö­zük van, hogy a Gárdonyi által megelevenített Befejezetlen történet? Valószínűleg minden valamireva­ló újságíró-iskolában megtanítják a jelöltekkel, hogy ha bárkiről vagy bármiről - bármit is - nem tudnak pontosan, azaz, ha tájéko­zatlanok, azt azért ne árulják el az olvasónak. E sorok írója azon­ban úgy gondolja, hogy most tar­tozik egy vallomással: amikor fel­adatul kapta, hogy Nemes János­sal interjút készítsen, visszakér­dezett, hogy ki is lenne az. Ami­kor pedig azt a választ kapta, hogy ő írta az Egri harangokat, akkor is többféle lehetőség kavar­gód a fejében. Nemes János a Bornemissza Gergely Szakképzési Intézetben van éppen - hangzott a bővebb instrukció -, ott tart író-olvasó ta­lálkozót. Egyébként hivatásos ka­tonatiszt, az Egri harangok pedig az Egri csillagoknak a folytatása. A feladat komolyságának megfe­lelően tájékozódni szokás, mely­nek eredménye, hogy kiderül: a Bródy Sándor Könyvtárban is fel­lelhető a nevezett kötet. Fülszövege is van, rajta az író életrajzával: „Nemes János vagyok, 35 éves, boldog házasságban élek, két gyermekem van. Élethivatá­sul a katonai pályát választot­tam, Tatán teljesítek szolgálatot. Gyermekkorom óta érdekel a tör­ténelem, különösen a török elle­ni harcok, s benne a végvárak szerepe. Amatőr kutatómunkám közép­pontja Eger. Sok-sok éve annak, hogy beleszerettem e méltán híres nemzeti romunkba, s kezdtem ki­bogozni történésének ismeretlen szálait. Az egyszerű turista kíván­csiságával kezdtem, s most, köny­vem megírásával, befejeztem vala­mit. Gárdonyi Géza, mielőtt megírta volna remekművét, az Egri csilla­gokat, kétéves kutatómunkát foly­tatott. Felelősség nyomta vállaimat, mikor belekezdtem a magam könyvébe, a Gárdonyi-mű folyta­tásába. Úgy éreztem, s érzem ma is, az egrí remete befejezetlenül hagyta a művét, rábízva annak le­zárását az utókorra. Ezt vállal­tam. Ha következtetésem netán téve­dés, nos, annak megítélését az ol­vasóra bízom. Mindenesetre egyvalamit tet­tem: a ma emberének közelébe hoztam egy korszakot, ami még megfogható, s él a magyar lelkek­ben. ” Ennyi támpont alapján már könnyebben elindulhat az újság­író. Bajuszos, katona karakterű fi­atalembert képzel el magának, és minden valamirevaló dramaturgi­ai fordulattal ellentétben ilyen küllemű embert is ismer meg Ne­mes Jánosban az egri középiskola éttermében. Hogy miért pont a Bornemisszába hívták, annak el­képzeléséhez sem kell különö­sebb fantázia. A könyvtár vezető­je úgy gondolta, az éppen soron lévő diáknapok rendezvényét szí­nesítik azzal, ha meghívják a szerzőt. Balázs Csabáné ebben az elgondolásában nyilván nem is csalatkozott. hősök az ő saját hőseik. Felvethető azonban egy másik kérdés is, mégpedig pontosan két esztendeje: hallott-e már valaki az Egri haran­gokról, találkozott-e már Nemes János nevé­vel a megkérdezett? Bizonyára sokan lenné­nek, akik értetlenül bámulnának a felvetés hallatán. Pedig Nemes János arra vállalko­zott, hogy regénybe foglalja az 1552 utáni években az egri várban történteket. „Hatodikos koromban jártam először Egerben, és ekkor bejártam a várat...” FOTÓ: PERL MÁRTON A megszerzett tudás Nekünk magunknak pedig mi is lehetne az első kérdésünk, mint az, hogy miért éppen az Eg­ri csillagokat „folytatta” Nemes János? Azt a regényt, amit min­denkinek el kell olvasnia errefelé, aki általános iskolát végez.- Gyerekkorom óta katonai be­állítottságú voltam. Érdekeltek persze a történelem más területei is, nemcsak a magyar történele­mé persze. Foglalkoztam a görög, a római kor emlékeivel, de a mér­földkövet mégis a Gárdonyi-re­gény jelentette számomra. Hato­dikos koromban jártam először Egerben, és ekkor bejártam a vá­rat. Láttam a romokat, meg azt, hogy javában folyik az éppen ak­tuális rekonstrukció. Nem árt, ha tudjuk a gyermeki fantáziáról, hogy sokkal több mindent lát, mint ahogyan felnőttként vissza tudjuk idézni akkori képzetein­ket. A későbbiekben aztán próbál­tam kinyomozni - lépésről lépés­re - a dolgokat. Rendszeresen la­poztam az egri vár híradóját, Su­gár István írásait, és természete­sen önálló kutatásokat is folytat­tam. Felnőtt lettem, amikor egy­szer csak rájöttem, hogy ismerem az egri várat. Ott álltam a felisme­réssel, hogy tudás van a birto­komban. A cikk szerzője úgy gondolja, hogy ennél a pontnál tehet egy zárójeles megjegyzést: Nemes Já­nos olyan természetességgel be­szél arról a folyamatról, amely­ben végül eljutott addig a pontig, hogy regényírásra adta a fejét, mintha arról beszélne, hogy a bú­torkészítés mesterségét megta­nulva elhatározta volna, hogy csi­nál egy asztalt magának. A köz­bevetésre pedig, miszerint előtte már valaki más is rászánta magát, hogy megírja az Egri csillagok „hiteles” történetét, a szerző meg­fejti a végső indíttatásra vonatko­zó talányt. Azt mondja ugyanis, hogy Hernádi Gyula könyve volt az, ami miatt rászánta magát az rí harangok szerzője -, érdekelt és érdekel az egri vár az utolsó rozsdás szögig, a pincétől a padlá­sig. Maga a regény a Zrínyi Kato­nai Kiadónál jelent meg, közel két esztendeje. A mű a Gárdonyi-re­génytől függetlenül, önálló alko­tásként is megállja a helyét. A tör­ténete ott kezdődik, hogy elvo­nulnak a törökök a vár alól. Ha úgy tetszik: innen folytatódik az eseménysor, amelyet Gárdonyi Géza nagy fantáziával felépített a várostrom végéig. Az én mun­kámban a szereplők mindegyike valós történelmi személy, az ő t életükről szól a könyv regényes formában. Eredeti, valós adatok­kal és történésekkel dolgoztam. Ajánlás gyanánt A kiadó egyébként az alábbiak szerint ajánlja az olvasó figyelmé­be a regényt: „Talán nincs magyar, ki az Egri csillagok című Gárdonyi-művet nem olvasta. Nemes János Egri harangok című regénye e történe­tet kísérli meg folytatni Bornem­issza Gergely Ferdinánd által nyert kapitány kinevezésétől egé­szen a haláláig, melyet Isztambul­ban, hóhér által szenvedett el. A két esemény között Egerben és környékén történt, fölöttébb cse­lekményes, izgalmas haditettek bemutatásával nem csupán a ma­gyarság szívében örökkön élő De­ák sorsát, hanem az egyszerű tisztek és vitézek, valamint a köz­nép életét is bemutatja a szerző. Megismerhetjük és szinte átélhet­jük a török ostromba belepusztult vár utóéletét. Képet kap továbbá az olvasó a török katonák szolgá­latáról, betekintést nyerhet iszo­nyú fegyelmezésekkel terhes éle­tükbe, megérezhet valamit csata közbeni gondolkodásukból. A mű végvári szemmel látott és magyar lélekkel megélt korrajz, még in­kább korfestmény, melyet lehetet­lenül élvezetessé tesz a stílusa, ami a korabeli beszédmódnak a szerző által „érthetővé moderni­zált" változatán alapul. A mű történései a legújabb ku­tatási eredmények felhasználásá­val íródtak, ellenőrzött adatokkal hitelesítve ily módon a regény me­séjét. ” „Gyerekkorom óta katonai beállítottságú voltam. Érdekeltek persze a történelem más területei is, nemcsak a magyar történelemé persze. Foglalkoztam a görög, a római kor emlékeivel, de a mérföldkövet mégis a Gárdonyi-regény jelentette számomra. Hatodikos koromban jártam először Egerben, és ekkor bejártam a várat. Láttam a romokat, meg azt, hogy javában folyik az éppen aktuális rekonstrukció. Nem árt, ha tudjuk a gyermeki fantáziáról, hogy sokkal több mindent lát, mint ahogyan felnőttként vissza tudjuk idézni akkori képzeteinket. ” írásra. Az a mű tudniillik annyira hamisnak tűnt számára, hogy szinte belekényszerítette könyv­írói vállalkozásába. Nemes János számára eddigi tanulmányaiban mindig is Eger jelentette a központot - vallja be -, bár mellette felkeltette érdeklő­dését maga a török kor, valamint a többi vár is. Igazából azonban az egri létesítmény stílusa, védel­mi feladatai érdekelték. Várépíté­szeti szempontból Eger azért is érdekes, mert több korszaka is volt.- Mit mondhatnék - erősíti meg a korábban hallottakat az Eg­A beszélgetés ettől a ponttól a maga természetességével fordul a szerző további tervei felé. Nem biztos, hogy meglepetést okoz már a kijelentés: készül az 1596- os török ostromról szóló írás. Nemes János most a kiadót kere­si a megjelentetéséhez, ami oly­kor nehezebb feladat, mint az írásmű elkészítése. A regényíró a könyvkiadás minden nehézsé­ge ellenére optimista. Mint fo­galmaz, bízik abban, hogy a ki­adókban is rájönnek, hogy mi­lyen hasznos találmány is a könyv. SIKE KOVÁCS JÁNOS Magyar és magyar Ha hiszünk benne, izgalmas talány, hogy vannak jobb, neme­sebb évjáratok és fakóbb, kevésbé sikerült esztendők. Mind az emberek, mind a borok dolgában. Márpedig, úgy tűnik, van­nak, s miért ne hinnénk e jelekben, ha akarunk, s ha már úgyis annyi mindenféle jelben bízni tanít az élet. Hogy 1863 nem volt egészen megvetendő esztendő, két kisded sorsa bizonyítja. De ne vágjunk ily harsogó lendülettel a jövő, vagyis a múlt elébe. Különben az évjárat kérdése, elismerem, könnyen az utólagos okoskodás, spekuláció ingoványába téved­het, még akkor is, ha 1863 a szemtanú szemével bizony nem tűnt osztályelsőnek az évek líceumában. Alig hagyta maga mö­gött még az ország a levert forradalom és függetlenségi harc kró­nikus lázát és a megtorlással kísértő makacs hőemelkedéseit. Az osztrák birodalom németesítő és központosító törekvései alól las­san ébredezett kábulatából a minden önállóságától, önrendelke­zésétől megfosztott ország. De már kezdett engedni a passzív re­zisztencia, a nemzeti ellenállás málló, önként vállalt béklyója, akadtak álállók, paktálók, kevésbé riasztó nemzeti csomagolá­sú Bach-huszárok telepedtek a hivatalokba, és megindult a ki­egyezést megelőző lassú, ám mindkét fél számára kényszerű és szükségszerű puhatolózás kora. A honi gazdaság pedig lassan virágait kezdte bontogatni a politikai tél üvegházában. A szél- hűdésből, a mesterséges altatásból lassan ocsúdott a nemzet. És ekkor, ebben az 1863-as évben sír fel két kisded, akik bár nem ikrek, s így ha pólyájuk nem is, életük és pályájuk azon­ban többszörösen is keresztezi majd egymást. S ez a sorsot ösz- szekötő kapocs, a közös jelige Eger lesz és az irodalom. A két kisded ugyanis nem más, mint a német eredetű magyar család­ba születő Ziegler Gézácska és a zsidó gyökerű magyar család­ban napvilágot látott Bródy Sanyika A szépprózában e két gyermek adja meg Egernek az irodalmi város nem túl csillogó, ám patinás rangját. Gárdonyit, a többi öt fiútestvéréhez hasonlóan, még Zieglerként anyakönyvezik a Gárdonyhoz közeli - innen az írói név - Agárdon, ahonnan Egerbe tér meg. Míg Bródy, aki sze­gény egri zsidó család sokadik gyermeke, innen indul, majd messzebb kerül a szülői háztól. Az 1863-ban induh sorsok azon­ban nem a puszta földrajzi dimenzióban, hanem magasabb alakzaton, éteri domborzatokon, a magyar irodalom, a barát­ság és a rokonszenv vidékén találkoznak. Száz éve annak, hogy az Egri csillagok könyves kiadása 1901 márciusában megjelenik. A nehéz vajúdások közt születő regény 1899-től már folytatásokra porciózva a napilap-olvasók asztalá­ra kerül. S száz éve ennek a magyarosított nevű írónknak műve nyomán tanul magyarul érezni, hazát szeretni és bízni a nem­zet. Még ha ez elsősorban az ifjú nemzedékeket érinti is meg, mert az Egri csillagok sem kerülhette el sorsát, és a történelmi regény egy évszázad alatt alászállt az ifjúsági kötelező olvasmá­nyok kissé homályos és nemritkán dohos rengetegébe. Ennek el­lenére ritka kivételként máig ható mű, népszerűsége töretlen, és napjainkig az egyik legkedveltebb hazai olvasmányként vezeti a ritka honi irodalmi sikerlistát. Gárdonyi épp 79 éve, 1922-ben, egy korán sötétülő októberen megy elébe végleg az égnek, egy változatos, gazdag és küzdel­mes élet csillagai után. Két évvel előzi meg szenvedő kollégáját és barátját, Bródy Sándort. Akit fiai útján megkövet, halálos ágyán kérve az engesztelést az utolsó évek megtagadásai miatt. Másképp képzelték a hazát és haladást. Két megfutott pálya. Két idegen tőről metszett, s az ősök után magyarként vállalt sors. Örökségünk. Mert nem az a kérdés, barátaim, hogy milyen, s hormon a tő, hanem hogy mely termést hoz a dús vessző. S a gazdag, aszús sze­mek édes vére illatos, nemes levet hajt-e a test és a lélek hajlamai szerint mindőnk épülésére. Takarjátok el hát a délibábos címkéket, és csak a bort ízleljétek, miként árad szét az erő, harmónia, ragyo­gás, tartózkodó kedv és lendület, s a csiger miként fakaszt epét. * * HÍR(TELEN)KÉK... _______ A Fidesz politikusai úgy vélik, hogy pünkösdre új kormánya lehet az országnak. De ugye, nem olyan, mint a királyság...? k Az afgán ellenzéki erőket tömörítő Északi Szövetség szóvivője sze­rint parancsnokaikkal együtt tálib katonák százai álltak át hozzájuk. Melegük lett a Laden-kabátban... k Mikola István egészségügyi miniszter Batthyány-Strattman életmű­díjjal tüntette ki saját öccsét, Mikola Bálint gyógyszerészt - jelentet­te be a Gyógyszerészek Országos Konferenciájának sajtófőnöke, Mikola Gergely. Egy rém rendes család... k Biztonsági okokból úgynevezett arcfelismerő rendszert épít ki az egyik amerikai repülőtéren a massachusettsi Viisage Technology cég. Ki milyen pofát vág, úgy repül... * A fogvatartás áldatlan állapotai miatt hamarosan kitörhet a honi fegy­intézetekben az eddigi legnagyobb méretű országos börtönpuccs. Fel, lázadunk...! k Egy lengyel szemészorvos - tudtuk nélkül - hadirokkantaknak írt ki ingyenes Viagrát, amelyet aztán saját maga használt fel. Szemesnek áll... _____________________________________________________________i«m.vÁ»i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents