Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-04 / 181. szám

12. OLDAL HÍRLAP 2001. Augusztusi« 4., szombat | m M A GAZ Már nem vonzó a gyöngyösi kérő? A tét a közszolgálati tájékoztatás. Úgy tűnik, ennek mikéntjéről is megoszlik a hat­vani képviselők véleménye. fotó: t. o. A z egyik hatvani önkormány- í\ zati képviselő, Berényi Ká- JL Xroly tavaly áprilisban inter­pellációt nyújtott be Farkas Kálmánné polgármester asszony­nak. Többoldalas írásában egye­bek mellett minősíti a Bán János főszerkesztő által irányított Hat­van Tv munkáját is, méghozzá eléggé kemény szavakkal. „Szám­talan esetben - jelenlegi formájá­ban - nélkülöz minden újságírói etikát” - jegyzi meg Berényi, majd kifejti észrevételeit a szerinte kifo­gásolható műsorkészítési struktú­ráról is. Úgy véli, a főszerkesztő olykor megsérti a közszolgálatiság és a pártatlanság elvét is. A lokálpatrióta képviselő - mi­után interpellációjában éles kritiká­val illette dr. Király Csabát, a kom­munikációért felelős alpolgármes­Másfél éve egy interpellációval kezdődött, jelenleg pedig a napokban megjelent újsághirdetés­nél tart az ügy. Ha egyáltalán ügyről beszélhetünk, miután a két esemény között tizenhat hó­nap telt el, miközben a Hatvan Tv konkurenciája nem jelent meg a településen. Mi több, a gyön­gyösi elektronikus média idehozatalát szorgalmazó lokálpatrióta tanácsnok, Berényi Károly tárgyalópartnerének, az ottani városi televízió hajdani főszerkesztőjének, dr. Orbán Zoltánnak immár az utódját keresik. tért is - kijelentette, hogy a helyi elektronikus média vonatkozásá­ban is érvényesülniük kellene a pi­aci elveknek. Szerinte erre azért is szüksége volna a városnak, mert a településen monopolhelyzetben lé­vő szolgáltató - a Terézvárosi Ká­beltelevízió Kft. - a jelenlegi formá­ban a becslések szerint 80 millió fo­rintot „szed be” az itteniektől, ami­ért a helybeliek csupán kétszer 90 perces összeállítást láthatnak tele­pülésükről. (A képviselő a havi elő­fizetési díjakból és az HBO mozi- csatorna díjából számolta ki az em­lített tételt.) A működéshez az ön- kormányzat is komoly összeggel járul hozzá - jelentette ki, majd megfogalmazta indítványát, ami­nek alapján „mentesítem lehetne a város lakosságát” az említett kiadá­soktól. Berényi javaslatának a lé­nyege, hogy egyszeri ötmillió forin­tos befektetésével, majd évi tízmiüi- ós támogatással a gyöngyösi televí­zió készítse a helyi adást is. Mind­emellett természetesen nyitva hagynák a piaci megmérettetés le­hetőségét is - tette hozzá. A tanács­nok szerint mindenképpen indo­kolt lenne az említett lépés, mert „a Gyöngyösi Televízió szolgáltatása színvonalasat, a lakosság számára csúcstechnikát kínál, új arcokat, in­gyen elérhető szolgáltatást, és élő, torzításmentes tájékoztatást”. Az iratok tanúsága szerint Berényi ezt megelőzően már meg is kereste dr. Orbán Zoltánt, a gyöngyösi tévé vezetőjét, aki vá­laszlevelében az alábbiakat írta: a hä minden napján napi ötórás műsort sugároznak, képesek egye­nes adásra, s megoldható a képvi­selő-testületi ülések háromkame­rás, egyenesben történő közvetítése is. Ugyanakkor arra nem tudott vá­laszolni, hogy Hatvanban milyen technikai eszközökkel lehetne fog­ni a műsort, de véleménye szerint egy szobai antenna beszerzésével „pár száz forintból" bárki számára elérhetővé válna (A főszerkesztő ugyanakkor nem tért ki arra, hogy a Berényi által említett előfizetési költségek mennyiben módosulná­nak, csupán megemlítette: ha a hatvani kábelhálózaton csomag­rendszert vezetnének be, úgy abba alapcsomagként kell betenni a gyöngyösiek adását.) Az idei költségvetés tárgyalása előtt - 2000 novemberében - Berényi Károly ismét levelet kül­dött a képviselő-testületnek, kér­ve, hogy a grémium tagjai támo­gassák egy „hiteles és valós hírfor­rás megvalósítását, amely úgy a je­len, mint a jövő szempontjából ki­emelkedően fontos a város életé­ben”. Orbán Zoltán ajánlatával szemben már nem nettó, hanem bruttó ötmillió forint egyszeri beru­házási kôüségâ kért, továbbá évi tízmillió forintot, s ezért napi öt­órás műsoridőt, óriási reklámlehe­tőséget, élőben közvetített testületi üléseket, professzionális képeket ígért, nem mulasztva el ismét meg­jegyezni, hogy a lakosság 100 mil­liós nagyságrendű befektetést ta­karíthatna meg. A kérést a képviselő-testület nem teljesítette, hanem továbbra is a Hatvan Tv-nek szavaztak bizal­mat, amely mindössze hárommil­liót kapott a működésre. Bán János főszerkesztő ezzel kapcsolatosan lapunkban is kifejtette nézeteit, hangot adva értetlenségének is an­nak okán, miszerint hosszú pálya­futása során még nem látott példát arra, hogy „egy magát lokálpatrió­tának nevező képviselő egy másik város televízióját favorizálja”. El­mondta: nem félnek a versenytől, de egyenlő feltételekre számítanak. A képviselő-testület úgy határo­zott, elvégzik a műszaki méréseket arra nézve, hogy hány lakásba és milyen módon lehet eljuttatni a szórt sugárzással továbbított mű­sorokat, s ezt követően, a nyári szünet után döntenek a továbbiak­ról, így a gyöngyösiek esetleges „beengedéséről” is. Csakhogy - bár az augusztus végi tanácskozás még odébb van - időközben a Mát­ra fővárosában történt egy s más... Mindazonáltal Berényi Károly nem vetette el saját ötletét. A Bán Jánossal készített interjúnkat ki- elemeztette - hogy kivel, nem le­het tudni, mert a recenzió nem tar­talmaz aláírást -, s ezt is beterjesz­tette a képviselő-testületnek. Berényi „lakossági véleményként” definiálta a cikkelemzést, amely­nek szövegszerkesztő-mintája és a szokatlanul nagy betűméret kísér­tetiesen emlékeztet az Orbán Zol­tán főszerkesztő által korábban küldött, fentebb idézett üzleti aján­lat küllemére... Miután az anonim szerző papíron kiszámolja, meny­nyivel inkább megérné a hatvani­aknak a gyöngyösi adás, mint a he­lyi - illetve a Terézvárosi Kábeltévé által sugárzott - szolgáltatás, hosz­szasan ér­tekezik a lokálpatrióta kifejezés je­lentéséről, citálva az Idegen szavak és kifejezések szótárában szereplő meghatározásokat is. Mindez azonban érdemben nem befolyá­solta a történéseket. Az már sokkal inkább, hogy júli­us 31-i dátummal dr. Orbán Zoltán főszerkesztő, a Gyöngyösi Városi Televízió Közhasznú Társaság igaz­gatója közös megegyezéssel távo­zott hivatalából. A történtekről hi­vatalos indoklással nem rendelke­zünk - az általánosan elterjedt ver­zió szerint közrejátszhatott a válás­ban az is, hogy rövid időn belül két­szer is elutasították a televízió üzle­ti tervét -, így azt sem tudjuk, mindennek köze lehetett-e a városi képviselő-testület legutóbbi ülésén elhangzottakhoz. Akkor ugyanis volt, aki megjegyezte, hogy a társa­ság immár „felélte” törzstőkéje két­harmadát; a jelentős vagyonvesztés „eredményeként" a további műkö­dés csak az önkormányzat által jut­tatott évi 20 miüió forint időará­nyos átutalásával lehâséges. Eh­hez jönnek még a hirdetési bevéte­lek, amelyek együttesen elegendő­nek tűnnek a takarékos műsorké­szítésre. A Heves Megyei Hírlapban a minap jelent meg a Gyöngyösi Vá­rosi Televízió Kht. ügyvezető igazgatói álláshelyére kiírt pályá­zat. Hogy ki lesz Orbán Zoltán utódja, egyelőre kérdéses, mint ahogy az is, Berényi vele is foly­tatni szeretné-e a hatvani sugárzá­sokra vonatkozó tárgyalásokat. TARI OTTÓ F ölöttünk légyfogót lebegtet az enyhe léghuzat. Legyek a légypapíron. Elképesztően kicsi konyha, egy kis benyíló­val, ahonnan mellbeütő tompa forróság csap ki az amúgy is fülledt párájú előtérbe. A pokol kapuja. Ki itt belépsz... Alig lehet bemenni, megfordulni. Az aprócska tér telezsú­folva tűzhelyekkel, kemence, lábasok Totyognak, mindenfelé moso­gatók, különböző rendű-rangú dézsák és vájdlingok, hűtők tá­masztják a falat. Egyikről nyitáskor veti mélybe magát valami azo- -nosíthatatlan küllemű kicsiny jószág. A földön is edények, bennük előre elkészített nyersanyagok, mártások, köretek, darabolt krump­li. Konyhai táj.- Ezt nem nagyon lehetne így, előre készen, csak frissen, aztán meg a földön tárolni se - jegyzi meg Bisztriczki László, a Heves Me­gyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vezetője. Ketten most benn tán valamicskével még jobban izzadnak, egy fiatal, fülbevalós szakács és egy nála idősebb hölgy, de nemcsak a hőségtől. Szezonvizsga Nyári idegenforgalmi szezonvizsgálaton vagyunk, szemlénk tár­gya a vendéglátás, mint olyan, a maga valójában. Helyszín: a me­gyeszékhely belvárosa, egy jó fekvésű, kellemes terasszal bíró ven­déglátóegység. Utóellenőrzésen veszünk részt, a fogyasztóvédők korábban már jártak itt. Akkor 60 ezer forint szabálysértési bírsá­got szabtak ki a hiányosságok miatt. Úgy tűnik, nem sok minden változott, ezúttal is akad kifogásolni való szabálytalanság. A hűtő­ben készétel, bableves csülökkel, a töltelékárukkal együtt lefa­gyasztva. S mint a készségeskedő személyzettől értesülünk - a fő­nök ugyanis a részletes ellenőrzés pár órás ideje alatt sem kerül elő - a „köjál”, vagyis a tisztiorvosi szolgálat is alig tette ki innen a lá­bát, ők is utóellenőriztek, szinte még meleg a nyomuk. Ennek elle­nére maradt még mit szemrevételezni a fogyasztóvédelmi szakem­bereknek. A kézmosóban, a csap alatt például hatkilónyi, egyben lefagyasztott sertéscomb-tömb olvadozik csendben, számla nél­kül. Nem valami bizalomgerjesztő látvány. Míg a hús lassan kien­ged, a szakemberek sokatmondóan hümmögnek: ez bizony baj. Akad több is. (Az ellenőrök mindenesetre addig megtiltották a comb felhasználását, amíg a hatósági állatorvos nem dönt a meg­semmisítéséről vagy a felhasználhatóságáról.) Az eredetileg in­kább borozó céljaira szolgáló egység csak egy kisadagos főzőkony­hára kapojt működési engedélyt. Hogy előttünk már járt itt egy hatóság, s alig hogy átestek az utó- ellenőrzésen, az rögtön két gyors kérdést is fölvet. Milyenek lehet­nek a körülmények, ha netán nem egymás sarkát tapossák az ellen­őrök? Vagy a kiengedés épp az említett vizsgálat után érzett megelé­gedés nyugalmát tükrözi? Igazi, Vágó-féle műsorba való csalafinta kvíz-kérdések. Milliókat lehet nyerni ezzel is. A számlák áttekintése és a meglévő készlettel, nyersanyagokkal való párosítása türelemjáték. Tű a szénakazalban. Kerekecske-gom- bocska, honnan van a halacska? Pedig a valóságban a hűtőben la­puló áruknak papíron is nyomuknak kellene lenniük. Leginkább a hal, a vadhús, a birka és a kolbász számláit keresik a szakértők, azokhoz az „érzékeny” tételekhez tartozókat, amiket könnyű szám­la nélkül, feketén is beszerezni. Például miből, honnan van a bél­szín, ha a vendéglő már több hónapja nem vásárolt ilyet, legalább­is számla nincs róla - töpreng Harsányi Istvánné sokéves ellenőrzé­si tapasztalata alapján. Ebéd után vagyunk. Inkognitóban elköltött próbaebéd után. Ilyen­kor némi ejtőzés, szieszta a praktikus, a nyugodt emésztés helyett azonban most kezdődik a munka érdemi része. Kérdem az érintett vizsgálódókat, nem ismerik-e már őket, arcról legalább, felfedve ily módon kilétüket, s meghiúsítva, horribile dictu kockára téve az egész vállalkozás sikerét, mert kevesen, alig több mint féltucatnyian vannak az egész megyében, ráadásul ugyanazon a helyen már többször is megfordultak az elmúlt évek során. Próbaebéd- Ritkán - érkezik a gyors válasz. Előfordul, ám korántsem jellem­ző, hogy rájuk ismernének, mert a személyzet tagjai sokkal gyorsab­ban cserélődnek annál. (Július derekán a szezonvizsgálat keretében egyébként „idegen arcokkal”, a szomszédos megyék fogyasztóvédel­mi szakembereinek közreműködésével tartottak ellenőrzést a kiemelt idegenforgalmi térségben, a Mátrában. A kép ott is meglehetősen ve­gyes volt, a felkeresett egységek majd mindegyikében akadtak hiá­nyosságok.) Vissza az ebédhez. Az étlap korrekt, többnyelvű, az árak és a ma­gyar mellett ott van a fogások angol és német neve, leírása, sőt a len­gyel turizmus látványos rohamára adott azonnali válaszként hátul, mellékletként még Bem népének is érthetően áll ott a szöveg. A konyhafőnök, az üzemeltető vagy a tulajdonos neve, és ami még fontos, a hely kategóriába sorolását jelző minősítés azonban hiány­zik. Ennek a megjelölésnek - saccra talán 2. vagy 3. osztály - egyéb­ként az egész üzletben nem lelni nyomát, se a sebtében előkerült hi­vatalos iratokban. Tehát ebéd. Ásványvíz, gyümölcslé, kávé, egytálételek, csirke­mell egri nők módra - sonka, sajt, ananász -, hogy mégis mi köze az ananásznak az egri nőkhöz, ne kérdezzék, fogalmam sincs. Ta­lán olyan édesek...?!! Persze, szurokkal mégse tálalhatják. A ma­gyaros sertésszelet már kissé érthetőbb, lecsóval nyakon öntve, a pásztor módra készült étel pedig birkapörkölt, ami májas, kolbá- szos raguszerűséggel vegyül. Köretnek rizs, hasábburgonya, a pör­költhöz galuska, ahogy dukál. Nem túl olcsó, de elfogadható áron nagy és elég ízletes adagok. Az ellenőrzésnek persze nem a megle­hetősen vegyes gasztronómiai stílus és az ízek harmóniájának a megítélése a tárgya. A „fizetünk” jelszó és a számla után lehull az „álarc”, a fogyasztóvédők, mint a nép közé vegyült Harun el Rasid, fölfedik kilétüket, rendőri zsargonnal élve „szolgálatba helyezik magukat”. Kilépnek az egyszerű vendég, a fogyasztó köntöséből, s átváltanak a védők közé, itt az egri vár árnyékában megvívni küz­delmüket értünk, a vendéglátással. Lehull a lepel Az igazság pillanata ez, vagy legalábbis a számonkérésé. Hogy pél­dául a korábbi éllenőrzés óta miért nem pótolták az akkor talált hiá­nyosságok egy jó részét. A régi mérleg hitelesítési ideje például telje­sen kideríthetetlen, viszont már vannak az italok mérésére szolgáló hitelesítőedények. Utókalkuláció, az étlap árai és a nyugta ellenőrzé­se után a számlázás egyébként korrektnek minősíthető. Azzal az ap­ró eltéréssel, hogy egy kávéval kevesebbet tartalmaz. (Persze, sok a vendég, a forgalom meg a meleg, az eső utáni fojtó pára.) „Az is baj, ha alulszámláznak?” - jön a soros kérdés. Az nem baj, számunkra leg­alábbis, legfeljebb a főnök ráncolhatja össze a homlokát, ha az alkal­mazottja kevesebbet számol - érkezik a válasz a fogyasztóvédőktől. Viszont ha ilyen a számlázási rend, akkor a fordítottja, a fogyasztó ká­rára történő tévedés is ugyanígy bármikor megeshet. Utóbb viszont már a fogyasztóvédők ráncolják a homlokukat, ami­kor sokadszori próbálkozásra sem sikerült előkeríteni a felszolgált éte­lek nyersanyag-összetételét tartalmazó nyilvántartást. Talán az is a fő­nöknél van? Egyáltalán miért olyan fontos ez? - próbálom magam fo- gadatlan prókátorként az ördög ügyvédjének szerepébe játszani.- Fontos, hogy nem másutt, hanem a konyhában, a szakács keze ügyében ott legyen a részletes ételjegyzék, sorvezetőként. Hogy meny­nyi húst kell tartalmaznia az adagnak és mivel kell készíteni, egészen addig, hogy milyen fűszert kell használni például, csak borsot, vagy petrezselymet is kell-e bele tenni. Nem csupán azért, mivel a konyhai dolgozók feje sem káptalan. Ez a vendéglátás alapszabálya, hogy min­dig azonos, ugyanolyan módon készült ételt tálaljanak fel, ez külön­bözteti meg ugyanis az otthoni konyhától, ahol találomra, ízlés szerint sütünk-főzünk, s hol így, hol úgy sikerül - világít rá az összefüggések­re Bisztriczki László. - Ezen a konyhán egyébként 20-25 féle étel ké­szül, illetve szerepel az étlapon. Ügyelünk a részletekre is. Kis dolgok is nagyban ronthatják vagy ja­víthatják az összképet. A mellékhelyiség tiszta, nemrég újították föl, s a nemileg szétválasztott szakaszok egy külön előtérből nyílnak. Harsányi Istvánné az italkínálatról megállapítja, hogy a bor kannás, ám szabályos zárjegyes. Az eredetinek tűnő népi darab, a jókora sulykoló vagy mángorló alatt megtaláljuk a falra akasztott panaszkönyvet. Két bejegyzése van. Pedig írónemzet vagyunk, sajnos kevésbé olvasó. Egy dunántúli ven­dég az ásványvíz árát hánytorgatja föl, a másikban pedig egy nyugdí­jas társaság fejezi ki a kiszolgálás, a minőség és az árak feletti elége­dettségét. Döntetlen. A könyvecske hitelesítése viszont kételyeket éb­reszt. Epilógus Az alkalmazottak készségesek - fiatalok, vannak köztük szakképe­sítéssel rendelkezők, továbbá gyakorlaton lévők -, a főnököt helyette­sítő beugró is segítőkész, egyébként maga is szakoktató. Vita, trükk nincs. Igaz, a fogyasztóvédők is nyugodtak, ám határozottak, céltuda­tosan és következetesen folyik a vizsgálódás. A konyhák táján marad­va, nem lehet a vajszívűségükre apellálni. Nincs engedékenység - fo­galmaznak -, s ezt a kereskedelemben, a vendéglátásban is tudják, s komolyan is veszik az ellenőrzést. Lehetnénk nagyvonalúak, elnézőb­bek, eltekinthetnénk bizonyos dolgok fölött, de annak rövid távon a fogyasztók látnák a kárát. S az egész fogyasztóvédelem és az ellenőr­zések válnának hatástalanná - teszik hozzá a szakemberek. V égezetül egy jó tanács! Kérem a Kedves Olvasót, soha ne ér­dekelje, hogyan és milyen körülmények között készül az ebédje, a feltálalt fogás, a konyhának pedig még csak a tá­jékára se menjen mindezeket firtatni. Még a torkán akad a falat. Jobb az ilyesmit nem tudni. Legalább az étvágy és az illúzió így megmarad. És az is sokat számít. __________________________________________________________________(KJ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents